Találtam képeket a tegnapi menetről.
Ha nagyon akarom, akkor látszik, ahogy épp suhanok le a kálváriáról.
2014. március 18., kedd
2014. március 17., hétfő
Sárkány-völgy
A harmatos téli(nek mondott) hónapok után azért reménykedem, hogy a március már jobban sikerül.
A célul kitűzött 9-10 órás heti edzésmennyiség az elmúlt két héten könnyedén meglett. Remélem a folytatással sem lesz gond.
Vasárnap elmentem a kiszemelt TT-re.
Nagyon élveztem, hogy bármennyire is bejártam ezt a környéket, pár új csapást azért tartogatott számomra.
Elég ramaty időben indultam, de okosan nem öltöztem túl, így az egyre javuló körülmények ellenére épp nem kellett nekivetkőzzek.
Persze a túlzott helyismeret a végén betett a teljesítésnek, mert beletettem egy 1,5 kilis, 150m-es hurkot, amivel kimaradt egy betli pont. Rájöttem, de nem volt kedvem visszafordulni. Épp Palóznakról kellett a piroson felkapaszkodni a szőlőhegyre és azt hittem, hogy ez majd mennyire megzakkant, de nem. Majdnem végig kifutottam ezt is, és a darálós, nemszeretem utolsó 10-esre is maradt lelki és testi erőm.
Jó volt, szép volt, de valahogy ez a 10-es átlag nem akar nekem sikerülni.
Alattomos, meredek felfelék és hajolgatós köves lefelék mellett nem vagyok képes hozni ezt az átlagot. Monnyuk nem kéne panaszkodni, mert tényleg csak kora tavasz van, csak egy kicsit elkeserít, hogy mennyire öreguras poroszkálás amit művelek.
Összességében jó volt. A frissítést nagyon eltaláltam, rengeteget ittam, főleg a második felében, amikor baromira elkezdett melegedni az idő.
A múlt heti 3 órás bakonyi kör után teljesen testhezálló volt ez a 4,5 óra.
Amikor ott szüttyögök 4 óra környékén, akkor olyan távolinak tűnik egy T100.
Belegondolok, hogy még a Kisrigónál sem járok és már mennyire egy kripli állapotban vagyok. Fényévnyi távolságban van ilyenkor egy 100-as. Aztán persze nyugtatgatom magam, hogy majd eljön annak is az ideje, meg hogy mindig épp az a nehéz ami előtt állunk. Ha ötven, akkor ötven, ha száz, akkor száz. Kár ezen merengeni, de azért merengek rajta, persze...
Meg az is eszembe jutott futás közben, hogy milyen is volt az első két Mátrabércem.
Sima TT.
Fapados, tülekedős.
Lementem előző este Szurdokpüspökibe, átvonatoztam. A Sólyom-kútnál aludtam az esőbeállóban. Hajnalban keltem, összeszedtem a cókmókomat, neveztem, átfutottam, hazavezettem és boldog voltam.
Most meg sokaknak buszos szállítgatás, felfestett, lezárt, felsepert pálya kell, mert különben nem lehetnek kőkemények.
Babámfasza...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bezzeg a szép időkben, mert nem bezzeg. Csak épp a lényegre nem figyelünk, a körítésre koncentrálunk a legfontosabb helyett.
Nekem a természetben való bóklászás öröme mellett nagyon hiányzik, hogy néha a sok ismerős között is mozogjak. Nem kell full kontakt, nem kell trécsparti, befutócsomag, szpíker, csak, hogy vhol együtt fussunk.
Csordaszellem vagy mi.
De ez egyre inkább csak vmi teljesíthetetlen kívánalom marad.
Áhhh, mindegy, majd máskor...
Ha minden klappol, akkor vasárnap Papod50.
A célul kitűzött 9-10 órás heti edzésmennyiség az elmúlt két héten könnyedén meglett. Remélem a folytatással sem lesz gond.
Vasárnap elmentem a kiszemelt TT-re.
Nagyon élveztem, hogy bármennyire is bejártam ezt a környéket, pár új csapást azért tartogatott számomra.
Elég ramaty időben indultam, de okosan nem öltöztem túl, így az egyre javuló körülmények ellenére épp nem kellett nekivetkőzzek.
Persze a túlzott helyismeret a végén betett a teljesítésnek, mert beletettem egy 1,5 kilis, 150m-es hurkot, amivel kimaradt egy betli pont. Rájöttem, de nem volt kedvem visszafordulni. Épp Palóznakról kellett a piroson felkapaszkodni a szőlőhegyre és azt hittem, hogy ez majd mennyire megzakkant, de nem. Majdnem végig kifutottam ezt is, és a darálós, nemszeretem utolsó 10-esre is maradt lelki és testi erőm.
Jó volt, szép volt, de valahogy ez a 10-es átlag nem akar nekem sikerülni.
Alattomos, meredek felfelék és hajolgatós köves lefelék mellett nem vagyok képes hozni ezt az átlagot. Monnyuk nem kéne panaszkodni, mert tényleg csak kora tavasz van, csak egy kicsit elkeserít, hogy mennyire öreguras poroszkálás amit művelek.
Összességében jó volt. A frissítést nagyon eltaláltam, rengeteget ittam, főleg a második felében, amikor baromira elkezdett melegedni az idő.
A múlt heti 3 órás bakonyi kör után teljesen testhezálló volt ez a 4,5 óra.
Amikor ott szüttyögök 4 óra környékén, akkor olyan távolinak tűnik egy T100.
Belegondolok, hogy még a Kisrigónál sem járok és már mennyire egy kripli állapotban vagyok. Fényévnyi távolságban van ilyenkor egy 100-as. Aztán persze nyugtatgatom magam, hogy majd eljön annak is az ideje, meg hogy mindig épp az a nehéz ami előtt állunk. Ha ötven, akkor ötven, ha száz, akkor száz. Kár ezen merengeni, de azért merengek rajta, persze...
Meg az is eszembe jutott futás közben, hogy milyen is volt az első két Mátrabércem.
Sima TT.
Fapados, tülekedős.
Lementem előző este Szurdokpüspökibe, átvonatoztam. A Sólyom-kútnál aludtam az esőbeállóban. Hajnalban keltem, összeszedtem a cókmókomat, neveztem, átfutottam, hazavezettem és boldog voltam.
Most meg sokaknak buszos szállítgatás, felfestett, lezárt, felsepert pálya kell, mert különben nem lehetnek kőkemények.
Babámfasza...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bezzeg a szép időkben, mert nem bezzeg. Csak épp a lényegre nem figyelünk, a körítésre koncentrálunk a legfontosabb helyett.
Nekem a természetben való bóklászás öröme mellett nagyon hiányzik, hogy néha a sok ismerős között is mozogjak. Nem kell full kontakt, nem kell trécsparti, befutócsomag, szpíker, csak, hogy vhol együtt fussunk.
Csordaszellem vagy mi.
De ez egyre inkább csak vmi teljesíthetetlen kívánalom marad.
Áhhh, mindegy, majd máskor...
Ha minden klappol, akkor vasárnap Papod50.
2014. március 14., péntek
Hát ja...
Épp ez jutott eszembe ma, amikor végre kifutottam a Csatár-hegyre és egy kis szintes menetet abszolváltam:
Azt jól érzékelem, hogy 5:30-as rajt 7500Ft-ért, a 6:00 1300Ft-ért abszolválható a MB-en? 6200-ért elég drágának tűnik a kőkútpuszta-vasútállomás résztáv. Ja, és 1300-ért bekerülhet az eredményed egy 1987 óta létező listába. Ha ezt 7500-ért nem adják, akkor az azért elég szar.
Már írtam annó a P85 kapcsán a magyar hülyéneknézésről, de most megint eklatáns példájával állunk szemben.
(Innen most kitöröltem a véleményem az egész versenyről. Jobb a békesség.)
Ha nem ma gondolkodtam volna rajta? Pedig de...
Spongyát rá, van választék hála az égieknek, szponzorálja ezt más.
Ma történelmi pillanatok keretében átadtuk tinnyei házunk kulcsait a vevőinknek!
Így egy ingatlannal és rengeteg gonddal lettünk könnyebbek!
Azt hittem, hogy meg fog viselni lelkileg, hisz a gyerkőcök ide születtek és itt is cseperedtek, de egyáltalán nem. Mintha egy baromi nagy tehertől sikerült volna megszabadulni
Ennek örömére a mostani hétvégével kezdődően balatoni-bakonyi TT-k kényeztetnek.
Most vasárnap gyakorlatilag az utóbbi másfél év ösvényeinek összefoglalásaként Sárkány-völgy TT.
Jövő héten, szintén vasárnap a Veszprémet északról uraló Papodra lehet futkorászni.
Rá egy hétre a már legendás Bakony50.
Következő szombaton megint helyi járat.
Egy ideig nem kell sokat utazgassak szervezett eseményért, nem mintha nem lennék meg nélkülük.
Most vasárnap megint voltam a Bakonybélből induló, főleg szintet gyűjtő körömön és nagy meglepetésre szinte semmi visszaesést nem érzékeltem a legutóbbi körözésem óta.
Ja, de!
Több turistával is találkoztam!
Komoly forgalom volt, bár ez talán a néhol összefüggő medvehagyma szőnyegnek volt köszönhető.
Az igazi tavasz beköszöntével végre megint előkerült a bicaj is, így egy Almádiba, Hidegkútra, Akaliba való lecsorgás is színesíti a heti edzéseket.
És megvolt az első csapolt sörért való leslattyogás is!
Kánaán!
Azt jól érzékelem, hogy 5:30-as rajt 7500Ft-ért, a 6:00 1300Ft-ért abszolválható a MB-en? 6200-ért elég drágának tűnik a kőkútpuszta-vasútállomás résztáv. Ja, és 1300-ért bekerülhet az eredményed egy 1987 óta létező listába. Ha ezt 7500-ért nem adják, akkor az azért elég szar.
Már írtam annó a P85 kapcsán a magyar hülyéneknézésről, de most megint eklatáns példájával állunk szemben.
(Innen most kitöröltem a véleményem az egész versenyről. Jobb a békesség.)
Ha nem ma gondolkodtam volna rajta? Pedig de...
Spongyát rá, van választék hála az égieknek, szponzorálja ezt más.
Ma történelmi pillanatok keretében átadtuk tinnyei házunk kulcsait a vevőinknek!
Így egy ingatlannal és rengeteg gonddal lettünk könnyebbek!
Azt hittem, hogy meg fog viselni lelkileg, hisz a gyerkőcök ide születtek és itt is cseperedtek, de egyáltalán nem. Mintha egy baromi nagy tehertől sikerült volna megszabadulni
Ennek örömére a mostani hétvégével kezdődően balatoni-bakonyi TT-k kényeztetnek.
Most vasárnap gyakorlatilag az utóbbi másfél év ösvényeinek összefoglalásaként Sárkány-völgy TT.
Jövő héten, szintén vasárnap a Veszprémet északról uraló Papodra lehet futkorászni.
Rá egy hétre a már legendás Bakony50.
Következő szombaton megint helyi járat.
Egy ideig nem kell sokat utazgassak szervezett eseményért, nem mintha nem lennék meg nélkülük.
Most vasárnap megint voltam a Bakonybélből induló, főleg szintet gyűjtő körömön és nagy meglepetésre szinte semmi visszaesést nem érzékeltem a legutóbbi körözésem óta.
Ja, de!
Több turistával is találkoztam!
Komoly forgalom volt, bár ez talán a néhol összefüggő medvehagyma szőnyegnek volt köszönhető.
Az igazi tavasz beköszöntével végre megint előkerült a bicaj is, így egy Almádiba, Hidegkútra, Akaliba való lecsorgás is színesíti a heti edzéseket.
És megvolt az első csapolt sörért való leslattyogás is!
Kánaán!
2014. március 6., csütörtök
Kispolgári sarok
A sokszor le- és megírt kis(nyárs)polgári lét...
Rengetegszer álmodoztam arról, hogy milyen tökéletes is lehet az.
Észrevétlenül zöm lenni.
Nem kitűnni, nem szem előtt lenni, viszont élvezni a mások számára ugyan egyhangúnak, egysíkúnak és izgalommentesnek látszó, bár belülről korántsem ilyen létet.
Szerintem ennek vannak elengedhetetlen kellékei.
Ilyen lehet például egy kis olvasósarok.
Lehet esetleg egy nagy fotel, állólámpa, könyvespolc, meg ilyenek...
Ma rájöttem, hogy van/lett ilyenem.
Ilyenné lett egy hely a házban.
A cserépkályha ajtajával szemben, ahonnan megrakni is könnyű.
A könyvespolc mellett.
A lában meg felrakom a meleg padkára, hmmm...
Mögöttem állólámpa.
Tök véletlen, de a polcon, mellettem csupa pár percre is kinyitható szerzemény:
Vámos Miklós: 135 Lehetetlen történet
Popper Péter: Tűnődések napról napra
Para-Kovács Imre: Én-Teriőr
Keresztury Tibor: Kételyek kora
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak gyerekekről
...
Ezek csak úgy véletlenül kerület oda, nincs szándékosság, de pont stimmelnek...
Ezt még kiegészíti egy kis hely a hetilapoknak.
Van hely a polcon a kávéscsészének, pohárnak.
Van pzs tartó és egy ceruza.
Ja, és itt szoktam olaszul tanulni, mert pont kézre áll minden, ami kell. (Rég terven volt már ez, mert tényleg nagy kedvem lenne vmennyire pötyögni ezt a nyelvet.)
Apró örömök...
Rengetegszer álmodoztam arról, hogy milyen tökéletes is lehet az.
Észrevétlenül zöm lenni.
Nem kitűnni, nem szem előtt lenni, viszont élvezni a mások számára ugyan egyhangúnak, egysíkúnak és izgalommentesnek látszó, bár belülről korántsem ilyen létet.
Szerintem ennek vannak elengedhetetlen kellékei.
Ilyen lehet például egy kis olvasósarok.
Lehet esetleg egy nagy fotel, állólámpa, könyvespolc, meg ilyenek...
Ma rájöttem, hogy van/lett ilyenem.
Ilyenné lett egy hely a házban.
A cserépkályha ajtajával szemben, ahonnan megrakni is könnyű.
A könyvespolc mellett.
A lában meg felrakom a meleg padkára, hmmm...
Mögöttem állólámpa.
Tök véletlen, de a polcon, mellettem csupa pár percre is kinyitható szerzemény:
Vámos Miklós: 135 Lehetetlen történet
Popper Péter: Tűnődések napról napra
Para-Kovács Imre: Én-Teriőr
Keresztury Tibor: Kételyek kora
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak gyerekekről
...
Ezek csak úgy véletlenül kerület oda, nincs szándékosság, de pont stimmelnek...
Ezt még kiegészíti egy kis hely a hetilapoknak.
Van hely a polcon a kávéscsészének, pohárnak.
Van pzs tartó és egy ceruza.
Ja, és itt szoktam olaszul tanulni, mert pont kézre áll minden, ami kell. (Rég terven volt már ez, mert tényleg nagy kedvem lenne vmennyire pötyögni ezt a nyelvet.)
Apró örömök...
2014. február 28., péntek
Február
Nem igazán hittem, hogy a tavalyi, havas, hideg februári teljesítményem alul lehet múlni, de mégis! Tavaszi langymelegben, hóvirágos, napsütéses délutánokon sem jött össze annyi mint egy éve... Egy hét futás, egy hét költözés, egy hét futás, egy hét költözés. Kb. ennyi volt a február.
Nemhiába, rövid hónap ez.
Mi is történt?
Az egyik legtanulságosabb mozzanata a költözködésnek az volt, amikor a terveimet szanáltam.
Minden ilyen firkálmányt hivatalosan 10 évig kell őrizgessek. A pakolás épp alkalmat adott egy kis racionalizálásra. Lesújtó eredménnyel zárult.
1995-2004 közti időszakból olyan 200 cm-nyi tervet dobtam ki (gerincvastagságra vetítve). Ebből a későbbiekre jó szívvel félretett mennyiség olyan 10-15 cm-nyi... (Enni az, amire most is azt mondom, hogy értelmes, vállalható munka volt.)
Ültem a kis irodának kinevezett szobámban és órákon át dobáltam a megsárgult és el nem készült, meg nem valósult terveket a papírszemétbe. Ennyi volt 10 évnyi munka. Csupa papírgyártás, csupa elfecsérelt idő. Jó, hogy megéltünk belőle, de ennél nem volt több. Akár üres papírokat is dossziékba fűzhettem volna.
Jajj de jó, hogy megszabadultam tőle!
Mint egy rossz álom.
Bár egy kicsit talán sajnálom, hogy ezzel a tudással nem lehetek hasznos tagja ennek a társadalomnak, de én nem erőlködök tovább. Nekem papírom van róla, hogy nem kell hasznot hajtsak. Nekem csak fennmaradnunk kell...
Ezen túl meg ha lehetőség kerekedett, akkor egész jó kis futások is adódtak. Talán lehetett volna több, de tényleg nagyon lefárasztott/lefáraszt a folyamatos pakolás és hurcolászás. A legjobban egy 2,0x1,5m-es vízszintes felületre vágynék, ahol legalább egy kis tornát eszközölhetnék, mert a derekam nagyon gyatra állapotban van.
Tegnap épp nem itthon volt dolgom. Egy kis tél végi kertészeti munkát végeztem Hidegkúton és ha már adódott a lehetőség, hát hazafutottam. Az még hagyján, hogy nem ment jól, de lefelé nagyon gázos dolgokat éreztem a gerincem tájékán... Nagyon érzem a torna- és labdás gyakorlatok hiányát. Ennek fele sem tréfa! Most ez fontosabb mint a futás. Holnap talán lesz is időm a nappaliban egy kis helyet keríteni neki.
Hja, holnap!
Kismagyar...
Zsezse 100m gyorsúszásban bejutott az Országos Diákolimpia döntőjébe.
Holnap lesz Kecskeméten.
De nélkülünk.
Ma, igen ma, azaz egy nappal a döntő előtt kiderült, hogy nem indulhat, mert szerepel egy korosztályos ranglistán és ez kizáró tényező.
Ez nem vicc, ez komoly, abszurdisztáni rögvaló.
Végig versenyeztették a városi, majd a megyei válogatón, majd az országos döntő előtt kiderítik, hogy bocs, nem is indulhatsz.
Aranyos nem?
De nem csak ő, rengeteg más gyerek is így járt.
Holnap így Veszprém megyét nem képviseli senki az országos döntőben. Egy részvételi hely, egy esély, egy gyerek küzdése oda lett...
Nem részletezem, mert nincs mit.
Talán annyit, hogy már elég korán megtanulják (megtaníttatják velük), hogy miként működnek az abszurdisztáni hétköznapok.
Így.
Azért ebben a kevés kis februári kiliben volt pár tényleg nagyon ajándék ízű, full flow-os menet is. Ilyenkor nem jutnak eszembe ezek az agyament fütyiségek, amik elől ráadásul nem is lehet elbújni, mert hiába költöznénk kukutyinba, ott is utolérnének.
Egyre kevésbé érzem magamban azt a vágyat, hogy versenyekre, vagy bármilyen sokalakos megmozdulásra elvetődjek. Olyan béke és csend vesz körül a hóvirágos kis ösvényeken, amin bármilyen plusz csak ront.
Furcsa, hogy megint más ösvényeken, más erdőkben és egyáltalán más környezetben futok. Egész nosztalgikus érzés volt a tegnapi hazafutás. A vámosi erdő, ahol nemrég még rendszeresen megfordultam olyan távolinak tűnt. Örömmel láttam, hogy lesz egy olyan TT, ami gyakorlatilag az eddigi futóútvonalaimon visz majd. Remélem nem jön közbe semmi és ott lehetek.
Holnap meg március.
Az már tavasz.
Lehet, hogy majd hideg lesz, meg havazik, de az már tavasz...
Nemhiába, rövid hónap ez.
Mi is történt?
Az egyik legtanulságosabb mozzanata a költözködésnek az volt, amikor a terveimet szanáltam.
Minden ilyen firkálmányt hivatalosan 10 évig kell őrizgessek. A pakolás épp alkalmat adott egy kis racionalizálásra. Lesújtó eredménnyel zárult.
1995-2004 közti időszakból olyan 200 cm-nyi tervet dobtam ki (gerincvastagságra vetítve). Ebből a későbbiekre jó szívvel félretett mennyiség olyan 10-15 cm-nyi... (Enni az, amire most is azt mondom, hogy értelmes, vállalható munka volt.)
Ültem a kis irodának kinevezett szobámban és órákon át dobáltam a megsárgult és el nem készült, meg nem valósult terveket a papírszemétbe. Ennyi volt 10 évnyi munka. Csupa papírgyártás, csupa elfecsérelt idő. Jó, hogy megéltünk belőle, de ennél nem volt több. Akár üres papírokat is dossziékba fűzhettem volna.
Jajj de jó, hogy megszabadultam tőle!
Mint egy rossz álom.
Bár egy kicsit talán sajnálom, hogy ezzel a tudással nem lehetek hasznos tagja ennek a társadalomnak, de én nem erőlködök tovább. Nekem papírom van róla, hogy nem kell hasznot hajtsak. Nekem csak fennmaradnunk kell...
Ezen túl meg ha lehetőség kerekedett, akkor egész jó kis futások is adódtak. Talán lehetett volna több, de tényleg nagyon lefárasztott/lefáraszt a folyamatos pakolás és hurcolászás. A legjobban egy 2,0x1,5m-es vízszintes felületre vágynék, ahol legalább egy kis tornát eszközölhetnék, mert a derekam nagyon gyatra állapotban van.
Tegnap épp nem itthon volt dolgom. Egy kis tél végi kertészeti munkát végeztem Hidegkúton és ha már adódott a lehetőség, hát hazafutottam. Az még hagyján, hogy nem ment jól, de lefelé nagyon gázos dolgokat éreztem a gerincem tájékán... Nagyon érzem a torna- és labdás gyakorlatok hiányát. Ennek fele sem tréfa! Most ez fontosabb mint a futás. Holnap talán lesz is időm a nappaliban egy kis helyet keríteni neki.
Hja, holnap!
Kismagyar...
Zsezse 100m gyorsúszásban bejutott az Országos Diákolimpia döntőjébe.
Holnap lesz Kecskeméten.
De nélkülünk.
Ma, igen ma, azaz egy nappal a döntő előtt kiderült, hogy nem indulhat, mert szerepel egy korosztályos ranglistán és ez kizáró tényező.
Ez nem vicc, ez komoly, abszurdisztáni rögvaló.
Végig versenyeztették a városi, majd a megyei válogatón, majd az országos döntő előtt kiderítik, hogy bocs, nem is indulhatsz.
Aranyos nem?
De nem csak ő, rengeteg más gyerek is így járt.
Holnap így Veszprém megyét nem képviseli senki az országos döntőben. Egy részvételi hely, egy esély, egy gyerek küzdése oda lett...
Nem részletezem, mert nincs mit.
Talán annyit, hogy már elég korán megtanulják (megtaníttatják velük), hogy miként működnek az abszurdisztáni hétköznapok.
Így.
Azért ebben a kevés kis februári kiliben volt pár tényleg nagyon ajándék ízű, full flow-os menet is. Ilyenkor nem jutnak eszembe ezek az agyament fütyiségek, amik elől ráadásul nem is lehet elbújni, mert hiába költöznénk kukutyinba, ott is utolérnének.
Egyre kevésbé érzem magamban azt a vágyat, hogy versenyekre, vagy bármilyen sokalakos megmozdulásra elvetődjek. Olyan béke és csend vesz körül a hóvirágos kis ösvényeken, amin bármilyen plusz csak ront.
Furcsa, hogy megint más ösvényeken, más erdőkben és egyáltalán más környezetben futok. Egész nosztalgikus érzés volt a tegnapi hazafutás. A vámosi erdő, ahol nemrég még rendszeresen megfordultam olyan távolinak tűnt. Örömmel láttam, hogy lesz egy olyan TT, ami gyakorlatilag az eddigi futóútvonalaimon visz majd. Remélem nem jön közbe semmi és ott lehetek.
Holnap meg március.
Az már tavasz.
Lehet, hogy majd hideg lesz, meg havazik, de az már tavasz...
2014. február 20., csütörtök
Hóvirágos február
Ma, igen ma, rövid gatyóban futottam és annyi hóvirág volt, hogy lépni nem tudtam tőlük...
Múltkor írtam, hogy normalizálódott a helyzet.
Nos.
Azóta elromlott, de megint normalizálódott.
Február 9-15 teljes betli. Kis takony és nagy költözködés miatt.
Aztán vasárnap óta megint funrun van.
Mameg!
Komolyan nemhiszemel!
Ragyogó napsütés és árnyékban +13 fok.
Rövid gatya elő és irány a Bakony 50 első pár kilije.
Oda-vissza.
A Csatár-hegyi kaptató csak meleg volt, de az északi oldal meg olyan virágszőnyeges mint a mesében.
Nem is tudok most másról írni, mert annyira a hatása alatt vagyok.
Kétszer már írtam, harmadszor meg minek...
Múltkor írtam, hogy normalizálódott a helyzet.
Nos.
Azóta elromlott, de megint normalizálódott.
Február 9-15 teljes betli. Kis takony és nagy költözködés miatt.
Aztán vasárnap óta megint funrun van.
Mameg!
Komolyan nemhiszemel!
Ragyogó napsütés és árnyékban +13 fok.
Rövid gatya elő és irány a Bakony 50 első pár kilije.
Oda-vissza.
A Csatár-hegyi kaptató csak meleg volt, de az északi oldal meg olyan virágszőnyeges mint a mesében.
Nem is tudok most másról írni, mert annyira a hatása alatt vagyok.
Kétszer már írtam, harmadszor meg minek...
2014. február 9., vasárnap
Végre
a héten normalizálódott a helyzet.
Nem mondanám, hogy beköszöntöttek a normális hétköznapok, de a nagy felfordulásnak egyelőre vége.
Meg is látszik a futónaplómon...
Bár korántsem voltak ideális viszonyok a hét elején, azért sikerült pár kört tennem.
Ahogy számítottam is rá, a sötétség itt nem akadály. Egyrészt van közvilágítás, másrészt a környező erdőkben sem kell vadászoktól tartani, így sötétedés után is nyugodtan kimerészkedhetek.
Mint kedden is, amikor már tök sötétben és fejlámpa nélkül indultam el.
A Gulya-dombon futogattam.
Ez tőlünk 2-3 kili távolságban van, attól függően mennyire kacskaringósan jutok el odáig. Tulajdonképpen egy parkerdő, kiépített torna- és sportpályákkal, kilátókkal miegyébbel. Persze egész vad és titkos susnyás helyei is vannak. A terep is egész változatos. 20-30 m-es egész meredek és szívatós emelkedőket lehet benne abszolválni, vagy épp lépcsőzni, kinek mi tetszik. Van benne széles, puha fenyőerdei ösvény, meszes, morzsalékos lábtörő, vízmosásos dózer, rendezett gyalogút és ezek kombinációi.
Bár egy városi parknak is felfogható, de ennek ellenére kétszer is találkoztam már egészen szelíd őzekkel is.
Szóval a hét eleji jégben túl sok emberrel nem találkoztam. Főleg este. Óvatosan botorkáltam és persze jól eltévedtem... Nem izgatott, legalább jól megismertem a rejtett zugokat is.
Mostanára már jól átlátom az ösvények szövedékét így tényleg kedvemnek tetsző köröket tudok tenni benne.
Persze azért a Tekeres-völgy és a Csatár-hegy sem maradhatott ki az étlapról...
Mára 20-25 kilit pillanatok alatt össze tudok rántani a környéken, szóval a napi penzum nem lesz unalmas.
Ráadásul a megerőltető edzések után a folyadék utánpótlással sem lesz gond. Tegnap teszteltük a tőlünk 832m-re fekvő Malomkert sörházat. Csak épp beestünk vacsora után, így kajálni nem tudtunk/akartunk. A söröket viszont végigkóstoltuk.
Huhhh.... baromi finomak.
Még 23 évvel ezelőtt voltam Prágában.
Csak egy sörkalauzunk volt és az alapján jártuk be a várost, amit így nagyon jól megismertünk...
Azóta is bennem van egy kép, ami rögtön beugrik, ha Prágára gondolok:
Macskaköves utcán jött velünk szembe egy fazon. Strandpapucs volt a lábán, rövid gatya
át és necc pólót viselt, mint amilyet a fuvarosok általában. Kezében egy üveg kancsó volt frissen csapolt sörrel. Szép ráérősen battyogott. Látszott rajta, hogy vasárnapi ebéd előtt leugrott sörért. Más a pincéjébe megy le borért, ő a sarki kocsmából vitte hazafelé a habzó nedűt.
Ez a hrabali idill számomra - már ha van ilyen egyáltalán.
Na, most itt az én időm!!!
Megkérdeztem, és adnak kimérve sört!
Szóval megfogadtam, hogy amint itt a meleg, fogom a kancsót és leslattyogok ebéd előtt egy kancsó, jéghideg meggysörért a Malomkertbe.
Annyira, de annyira élvezzük ezt a kisvárosi létet, hogy elmondani nem tudom!
És ez csak a kezdet, mert most egyelőre sötét tél van.
Mi lesz, ha eljön a tavasz?!
Nyár?!
Majd a Fricska előtt lógatjuk a lábunkat a Séd 'habjaiban'...
Egyelőre viszont az első számú költözködés után rögtön a kettes számú költözködésbe kell belecsapnunk!
A Nemesvámos-Veszprém bemelegítő viszonylat után egy Tinnye-Veszprém etap vár ránk. Nyolc évnyitürelmes várakozás után ugyanis a héten aláírtuk a tinnyei házunk eladásáról szóló szerződést is, így onnan február végéig el kell hurcibálnunk a motyóinkat. Jelenleg a házunk és a hozzá tartozó csatolt részek 110%os kihasználtságban vannak. Ezt kell majd olyan 130-140%-ig tölteni...
Csak, hogy ne unatkozzunk.
Ha viszont vége lesz.
Na akkor.... akkor.... akkor....
Akkor meglátjuk.
Mostanában általában Laár Andrást szoktuk meglátni.
Hogy ne csak magunkon röhögjünk ugye...
Ez pl. folytonos idézetek forrása a családban.
Ez meg szerintem műfajában maga a tökély.
Ezt is érdemes megnézni, mert szeretem azt amit mondanak, Wahorn és Laár tényleg számomra fontos dolgokat fogalmaz meg a sok hülyéskedés mellett.
No.
Volt futás, honismeret, sör, kultúra.
Kerek poszt...
Nem mondanám, hogy beköszöntöttek a normális hétköznapok, de a nagy felfordulásnak egyelőre vége.
Meg is látszik a futónaplómon...
Bár korántsem voltak ideális viszonyok a hét elején, azért sikerült pár kört tennem.
Ahogy számítottam is rá, a sötétség itt nem akadály. Egyrészt van közvilágítás, másrészt a környező erdőkben sem kell vadászoktól tartani, így sötétedés után is nyugodtan kimerészkedhetek.
Mint kedden is, amikor már tök sötétben és fejlámpa nélkül indultam el.
A Gulya-dombon futogattam.
Ez tőlünk 2-3 kili távolságban van, attól függően mennyire kacskaringósan jutok el odáig. Tulajdonképpen egy parkerdő, kiépített torna- és sportpályákkal, kilátókkal miegyébbel. Persze egész vad és titkos susnyás helyei is vannak. A terep is egész változatos. 20-30 m-es egész meredek és szívatós emelkedőket lehet benne abszolválni, vagy épp lépcsőzni, kinek mi tetszik. Van benne széles, puha fenyőerdei ösvény, meszes, morzsalékos lábtörő, vízmosásos dózer, rendezett gyalogút és ezek kombinációi.
Bár egy városi parknak is felfogható, de ennek ellenére kétszer is találkoztam már egészen szelíd őzekkel is.
Szóval a hét eleji jégben túl sok emberrel nem találkoztam. Főleg este. Óvatosan botorkáltam és persze jól eltévedtem... Nem izgatott, legalább jól megismertem a rejtett zugokat is.
Mostanára már jól átlátom az ösvények szövedékét így tényleg kedvemnek tetsző köröket tudok tenni benne.
Persze azért a Tekeres-völgy és a Csatár-hegy sem maradhatott ki az étlapról...
Mára 20-25 kilit pillanatok alatt össze tudok rántani a környéken, szóval a napi penzum nem lesz unalmas.
Ráadásul a megerőltető edzések után a folyadék utánpótlással sem lesz gond. Tegnap teszteltük a tőlünk 832m-re fekvő Malomkert sörházat. Csak épp beestünk vacsora után, így kajálni nem tudtunk/akartunk. A söröket viszont végigkóstoltuk.
Huhhh.... baromi finomak.
Még 23 évvel ezelőtt voltam Prágában.
Csak egy sörkalauzunk volt és az alapján jártuk be a várost, amit így nagyon jól megismertünk...
Azóta is bennem van egy kép, ami rögtön beugrik, ha Prágára gondolok:
Macskaköves utcán jött velünk szembe egy fazon. Strandpapucs volt a lábán, rövid gatya
át és necc pólót viselt, mint amilyet a fuvarosok általában. Kezében egy üveg kancsó volt frissen csapolt sörrel. Szép ráérősen battyogott. Látszott rajta, hogy vasárnapi ebéd előtt leugrott sörért. Más a pincéjébe megy le borért, ő a sarki kocsmából vitte hazafelé a habzó nedűt.
Ez a hrabali idill számomra - már ha van ilyen egyáltalán.
Na, most itt az én időm!!!
Megkérdeztem, és adnak kimérve sört!
Szóval megfogadtam, hogy amint itt a meleg, fogom a kancsót és leslattyogok ebéd előtt egy kancsó, jéghideg meggysörért a Malomkertbe.
Annyira, de annyira élvezzük ezt a kisvárosi létet, hogy elmondani nem tudom!
És ez csak a kezdet, mert most egyelőre sötét tél van.
Mi lesz, ha eljön a tavasz?!
Nyár?!
Majd a Fricska előtt lógatjuk a lábunkat a Séd 'habjaiban'...
Egyelőre viszont az első számú költözködés után rögtön a kettes számú költözködésbe kell belecsapnunk!
A Nemesvámos-Veszprém bemelegítő viszonylat után egy Tinnye-Veszprém etap vár ránk. Nyolc évnyi
Csak, hogy ne unatkozzunk.
Ha viszont vége lesz.
Na akkor.... akkor.... akkor....
Akkor meglátjuk.
Mostanában általában Laár Andrást szoktuk meglátni.
Hogy ne csak magunkon röhögjünk ugye...
Ez pl. folytonos idézetek forrása a családban.
Ez meg szerintem műfajában maga a tökély.
Ezt is érdemes megnézni, mert szeretem azt amit mondanak, Wahorn és Laár tényleg számomra fontos dolgokat fogalmaz meg a sok hülyéskedés mellett.
No.
Volt futás, honismeret, sör, kultúra.
Kerek poszt...
2014. február 3., hétfő
Január
Valahogy ezek a januárok nem akarnak összejönni nekem.
Tavaly is egész gyatra lett ez a hónapom és most sem lett másként.
Az utóbbi két hétben összesen kétszer bírtam elmenni futni és ezzel együtt is alig haladtam meg ebben hónapban a száz kilit...
Ennek ellenére eléggé lefárasztottam magam, szóval nagy pihi azért nem volt.
De legalább a költözködés első felvonása lezajlott és ugyan még van mit pakolni, de legalább már átlátható a káosz.
Pár napot belesűrítettem három percbe, de csak az íze kedvéért.
Nagyon azért nem bánkódom, bár ebben az ajándék időjárásban azért kicsit több lehetőség rejtezett, de legalább jól kipihentem magam. Mármint a futásban igénybe vett részeim. Talán majd jól jön ez az év későbbi időszakában.
Viszont nagy eredményként éltem meg, hogy a cipekedést derékfájás és nagy behalás nélkül vészeltem át. Ez nekem nagy mumusom, szóval ha másnak nem, de ennek igazán tudok örülni.
Ezt a hetet viszont már nem engedem, hogy elrabolja tőlem a cipekedés, villanyszerelés, zárjavítás, takarítás, festés és egyéb halaszthatatlannak ítélt munkák hada.
A tegnap beköszöntő tükörjég ellenére végre reggel elmentem futni.
Nem lett túl nagy a tempó, de nem is estem és a csúszkálást is egész jól megúsztam.
Az úttestek már szárazak voltak a sétányokat meg kihagytam, inkább mellettük futottam. Kint az erdőben meg törtem a kérges szűz havat. Csendes suhanás persze nem volt, inkább végigdübörögtem a Tekeres-völgy szélén.
Szikrázott a nap és a sima, fehér felszín úgy vakított, hogy a szemem majd kiégett.
Ennek ellenére annyira élveztem, hogy elmondani nem tudom.
Tényleg kell egy kis kihagyás ahhoz, hogy az ember értékelni tudja milyen jó is a napi futás öröme.
Tavaly is egész gyatra lett ez a hónapom és most sem lett másként.
Az utóbbi két hétben összesen kétszer bírtam elmenni futni és ezzel együtt is alig haladtam meg ebben hónapban a száz kilit...
Ennek ellenére eléggé lefárasztottam magam, szóval nagy pihi azért nem volt.
De legalább a költözködés első felvonása lezajlott és ugyan még van mit pakolni, de legalább már átlátható a káosz.
Pár napot belesűrítettem három percbe, de csak az íze kedvéért.
Nagyon azért nem bánkódom, bár ebben az ajándék időjárásban azért kicsit több lehetőség rejtezett, de legalább jól kipihentem magam. Mármint a futásban igénybe vett részeim. Talán majd jól jön ez az év későbbi időszakában.
Viszont nagy eredményként éltem meg, hogy a cipekedést derékfájás és nagy behalás nélkül vészeltem át. Ez nekem nagy mumusom, szóval ha másnak nem, de ennek igazán tudok örülni.
Ezt a hetet viszont már nem engedem, hogy elrabolja tőlem a cipekedés, villanyszerelés, zárjavítás, takarítás, festés és egyéb halaszthatatlannak ítélt munkák hada.
A tegnap beköszöntő tükörjég ellenére végre reggel elmentem futni.
Nem lett túl nagy a tempó, de nem is estem és a csúszkálást is egész jól megúsztam.
Az úttestek már szárazak voltak a sétányokat meg kihagytam, inkább mellettük futottam. Kint az erdőben meg törtem a kérges szűz havat. Csendes suhanás persze nem volt, inkább végigdübörögtem a Tekeres-völgy szélén.
Szikrázott a nap és a sima, fehér felszín úgy vakított, hogy a szemem majd kiégett.
Ennek ellenére annyira élveztem, hogy elmondani nem tudom.
Tényleg kell egy kis kihagyás ahhoz, hogy az ember értékelni tudja milyen jó is a napi futás öröme.
2014. január 26., vasárnap
Végre otthon
Bíztam benne, hogy a január végre egy jó kis hónap lesz, nem olyan mint évek óta, de a lelkem mélyén éreztem, hogy a költözködés majd jól betesz az egész futkorászásnak.
És igen!
Eddig sikerül nyolc alkalommal futni, ami azért 26 nap alatt nem sok, viszont kevés...
Ellenben a héten végre sikerült a költözködés nagyobb lépéseit megtennünk!
Ennek eredményeképp pénteken már itt aludtunk.
Itt. Otthon. Vagy itthon.
Végre megint...
Hat évnyi toporgás és hezitálás után végre megint igazán azt érzem, amit érezni kell ilyenkor. Most, visszanézve ítélem baromi lélekölőnek ezt a sok időt.
De spongyát rá!
Az utóbbi időben elég rosszul alszom. Egész pontosan nem rosszul, csak keveset. Általában már korán lefekszem, de 3-4 órai alvás után teljesen kipihentem ébredek, olykor hajnali 1-2 környékén. Ilyenkor aztán csak fetrengek az ágyban, van úgy, hogy reggelig. Sokszor elgondoltam már, hogy milyen jó lesz, ha majd Veszprémbe költözünk, mert ilyenkor majd jól elmegyek futni.
No, szombat hajnalban már 1:20-kor felébredtem, teljesen kipihenten és fitten. Először megijedtem a korai időponttól és próbáltam magam rávenni egy kis alvásra, de nem ment. Végül 3:00-kor kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és elmentem futni.
Kicsit csípős időben, de mesésen szép behavazott városban suhantam. Lementem a Séd partjára, ahol egy hosszú parkon keresztül futottam a Gulya-dombig. Még őzzel is találkoztam a sziklamászóhely környékén (ilyen is van, igen, egy városi parkban kiépített sziklamászóhely...). Csak az erdőbe beérve kellett lámpát gyújtsak. Itt már helyenként friss, szűz hóban haladtam. A környezet olyan volt mint bárhol a Bakonyban, de a belvárostól nem voltam messzebb 10 percnél és vadászoktól sem kellett tartsak. Az állatkert mellett elfutva éreztem a vadak felől kipárolgó meleget, de olykor meg-meg csapott a fagyos szél. Nem öltöztem túl melegen, egy rövid és egy hosszú fölső volt rajtam így a szél kicsit csípte a karjaimat. Egy négy kilis karika után szépen hazafutottam. Majdnem egy óra lett.
Hazaérve bekapcsoltam a szaunát, levetkőztem, nyújtottam, majd a nyújtást a felmelegedő szaunába fejeztem be.
5:30-ra már futottam egy órát, szaunáztam egy jót és lezuhanyozva épp a cserépkályhát készültem begyújtani...
Soha rosszabb kezdést!
Ezért tényleg megértem keveset futni januárban...
Az elkövetkező egy hét még elég zavaros lesz, de talán februárra megnyugszanak körülöttem a dolgok. Én legalábbis bízom benne.
Aztán majd újult erővel csaphatok a lecsóba!
És igen!
Eddig sikerül nyolc alkalommal futni, ami azért 26 nap alatt nem sok, viszont kevés...
Ellenben a héten végre sikerült a költözködés nagyobb lépéseit megtennünk!
Ennek eredményeképp pénteken már itt aludtunk.
Itt. Otthon. Vagy itthon.
Végre megint...
Hat évnyi toporgás és hezitálás után végre megint igazán azt érzem, amit érezni kell ilyenkor. Most, visszanézve ítélem baromi lélekölőnek ezt a sok időt.
De spongyát rá!
Az utóbbi időben elég rosszul alszom. Egész pontosan nem rosszul, csak keveset. Általában már korán lefekszem, de 3-4 órai alvás után teljesen kipihentem ébredek, olykor hajnali 1-2 környékén. Ilyenkor aztán csak fetrengek az ágyban, van úgy, hogy reggelig. Sokszor elgondoltam már, hogy milyen jó lesz, ha majd Veszprémbe költözünk, mert ilyenkor majd jól elmegyek futni.
No, szombat hajnalban már 1:20-kor felébredtem, teljesen kipihenten és fitten. Először megijedtem a korai időponttól és próbáltam magam rávenni egy kis alvásra, de nem ment. Végül 3:00-kor kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és elmentem futni.
Kicsit csípős időben, de mesésen szép behavazott városban suhantam. Lementem a Séd partjára, ahol egy hosszú parkon keresztül futottam a Gulya-dombig. Még őzzel is találkoztam a sziklamászóhely környékén (ilyen is van, igen, egy városi parkban kiépített sziklamászóhely...). Csak az erdőbe beérve kellett lámpát gyújtsak. Itt már helyenként friss, szűz hóban haladtam. A környezet olyan volt mint bárhol a Bakonyban, de a belvárostól nem voltam messzebb 10 percnél és vadászoktól sem kellett tartsak. Az állatkert mellett elfutva éreztem a vadak felől kipárolgó meleget, de olykor meg-meg csapott a fagyos szél. Nem öltöztem túl melegen, egy rövid és egy hosszú fölső volt rajtam így a szél kicsit csípte a karjaimat. Egy négy kilis karika után szépen hazafutottam. Majdnem egy óra lett.
Hazaérve bekapcsoltam a szaunát, levetkőztem, nyújtottam, majd a nyújtást a felmelegedő szaunába fejeztem be.
5:30-ra már futottam egy órát, szaunáztam egy jót és lezuhanyozva épp a cserépkályhát készültem begyújtani...
Soha rosszabb kezdést!
Ezért tényleg megértem keveset futni januárban...
Az elkövetkező egy hét még elég zavaros lesz, de talán februárra megnyugszanak körülöttem a dolgok. Én legalábbis bízom benne.
Aztán majd újult erővel csaphatok a lecsóba!
2014. január 21., kedd
Megjegyzés
Futólag megjegyezném a hétvégi menethez...
Pénteken kaptam egy konkurens cégtől! egy telefonszámot, hogy kit keressek takarítógép bérlés miatt. Lebeszéltem a fickóval és szombaton odamentem a bolthoz, amit miattam nyitott ki. Elmagyarázta miként működik a masina, kipróbáltuk, majd betette az autóba. Ő. Nem írt fel semmit, kauciót nem kért. Mivel elment a családjával kirándulni inkább a vasárnapi visszavitelt beszéltük meg. Munka közben egy kiálló bütyök kiszaggatta a dörzsi korong egy darabját. Amikor visszavittem a cumót mondtam neki, mire legyintett, hogy semmi baj, ez fogyó eszköz. A házuknál a felesége helyére álltam, aki közben megérkezett és végigvárta míg én visszaszolgáltatom a kölcsönzött gépet, majd amikor kihajtottam kedvesen mosolyogva integetett, úgy, hogy életemben nem láttam még...
Szóval ez itt így működik.
Remélem máshol is...
Pénteken kaptam egy konkurens cégtől! egy telefonszámot, hogy kit keressek takarítógép bérlés miatt. Lebeszéltem a fickóval és szombaton odamentem a bolthoz, amit miattam nyitott ki. Elmagyarázta miként működik a masina, kipróbáltuk, majd betette az autóba. Ő. Nem írt fel semmit, kauciót nem kért. Mivel elment a családjával kirándulni inkább a vasárnapi visszavitelt beszéltük meg. Munka közben egy kiálló bütyök kiszaggatta a dörzsi korong egy darabját. Amikor visszavittem a cumót mondtam neki, mire legyintett, hogy semmi baj, ez fogyó eszköz. A házuknál a felesége helyére álltam, aki közben megérkezett és végigvárta míg én visszaszolgáltatom a kölcsönzött gépet, majd amikor kihajtottam kedvesen mosolyogva integetett, úgy, hogy életemben nem láttam még...
Szóval ez itt így működik.
Remélem máshol is...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)