...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2014. január 26., vasárnap

Végre otthon

Bíztam benne, hogy a január végre egy jó kis hónap lesz, nem olyan mint évek óta, de a lelkem mélyén éreztem, hogy a költözködés majd jól betesz az egész futkorászásnak.
És igen!
Eddig sikerül nyolc alkalommal futni, ami azért 26 nap alatt nem sok, viszont kevés...

Ellenben a héten végre sikerült a költözködés nagyobb lépéseit megtennünk!
Ennek eredményeképp pénteken már itt aludtunk.
Itt. Otthon. Vagy itthon.
Végre megint...
Hat évnyi toporgás és hezitálás után végre megint igazán azt érzem, amit érezni kell ilyenkor. Most, visszanézve ítélem baromi lélekölőnek ezt a sok időt.
De spongyát rá!

Az utóbbi időben elég rosszul alszom. Egész pontosan nem rosszul, csak keveset. Általában már korán lefekszem, de 3-4 órai alvás után teljesen kipihentem ébredek, olykor hajnali 1-2 környékén. Ilyenkor aztán csak fetrengek az ágyban, van úgy, hogy reggelig. Sokszor elgondoltam már, hogy milyen jó lesz, ha majd Veszprémbe költözünk, mert ilyenkor majd jól elmegyek futni.
No, szombat hajnalban már 1:20-kor felébredtem, teljesen kipihenten és fitten. Először megijedtem a korai időponttól és próbáltam magam rávenni egy kis alvásra, de nem ment. Végül 3:00-kor kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és elmentem futni.
Kicsit csípős időben, de mesésen szép behavazott városban suhantam. Lementem a Séd partjára, ahol egy hosszú parkon keresztül futottam a Gulya-dombig. Még őzzel is találkoztam a sziklamászóhely környékén (ilyen is van, igen, egy városi parkban kiépített sziklamászóhely...). Csak az erdőbe beérve kellett lámpát gyújtsak. Itt már helyenként friss, szűz hóban haladtam. A környezet olyan volt mint bárhol a Bakonyban, de a belvárostól nem voltam messzebb 10 percnél és vadászoktól sem kellett tartsak. Az állatkert mellett elfutva éreztem a vadak felől kipárolgó meleget, de olykor meg-meg csapott a fagyos szél. Nem öltöztem túl melegen, egy rövid és egy hosszú fölső volt rajtam így a szél kicsit csípte a karjaimat. Egy négy kilis karika után szépen hazafutottam. Majdnem egy óra lett.
Hazaérve bekapcsoltam a szaunát, levetkőztem, nyújtottam, majd a nyújtást a felmelegedő szaunába fejeztem be.
5:30-ra már futottam egy órát, szaunáztam egy jót és lezuhanyozva épp a cserépkályhát készültem begyújtani...
Soha rosszabb kezdést!
Ezért tényleg megértem keveset futni januárban...

Az elkövetkező egy hét még elég zavaros lesz, de talán februárra megnyugszanak körülöttem a dolgok. Én legalábbis bízom benne.
Aztán majd újult erővel csaphatok a lecsóba!

2014. január 21., kedd

Megjegyzés

Futólag megjegyezném a hétvégi menethez...

Pénteken kaptam egy konkurens cégtől! egy telefonszámot, hogy kit keressek takarítógép bérlés miatt. Lebeszéltem a fickóval és szombaton odamentem a bolthoz, amit miattam nyitott ki. Elmagyarázta miként működik a masina, kipróbáltuk, majd betette az autóba. Ő. Nem írt fel semmit, kauciót nem kért. Mivel elment a családjával kirándulni inkább a vasárnapi visszavitelt beszéltük meg. Munka közben egy kiálló bütyök kiszaggatta a dörzsi korong egy darabját. Amikor visszavittem a cumót mondtam neki, mire legyintett, hogy semmi baj, ez fogyó eszköz. A házuknál a felesége helyére álltam, aki közben megérkezett és végigvárta míg én visszaszolgáltatom a kölcsönzött gépet, majd amikor kihajtottam kedvesen mosolyogva integetett, úgy, hogy életemben nem láttam még...

Szóval ez itt így működik.
Remélem máshol is...

2014. január 19., vasárnap

Hétvégi hosszú

Ebben a tavaszi időben nem lehetett kihagyni...

Hétvégi hosszú edzés from PALL Attila on Vimeo.

2014. január 17., péntek

Avatás

Két felmosás és porszívózás között felavattam az új HOKA-t.

Az első ami eszembe jut róla az az, hogy kár érte.
Számomra kényelmetlenné keskenyítették. Így persze nem is annyira stabil. Jó, persze mér' fut benne terepen?!
Nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy egyszerűen oldalt lelóg róla a lábam. Remélem majd tágul annyit, hogy ne legyen kellemetlen érzés, de egyelőre az.
Nemhiába kapják azok a mérnökök a fizetésüket. Ki kellett sütni valamit, mert ez így nem volt rentábilis. 2000 kili egy cipővel? Noooormális?  Majd most nem lesz...
Persze azért titkon remélem, hogy tévedek és sokáig fog tartani.
Maga a felsőrész egyébként sokkal szimpatikusabb. Annyira vékony és szellős, hogy azt éreztem, hogy nincs is rajtam.
A csillapítása persze brutális a szétnyűtt elődjéhez képest, de még szép.
A talpa sem kopott, így emberes dagonyában is egész jól működött, bár e miatt fel is szedtem vele egy-egy emberesebb sárpogácsát. Ez persze nem baj, hisz ebben az időszakban úgy is erősítésre kell gyúrni.

Remélem hétvégén vmi hosszabbra is elvihetem és a saját közegében is kipróbálhatom. Ma csak annyi jutott neki, amíg átszeltem a 73-as út aszfalt csíkját.

2014. január 16., csütörtök

Henger

Ma voltam hengerezni.
Vagy hengerelni.
Vagy mittoménmin...

A cucc maga, amivel egyedül, más segítsége nélkül tudunk tetszőleges testtájunkon fájdalmat okozni saját magunknak az SMR henger.

A filozófiája?, fiziológiája? a dolognak a következő.

Aki már bontott, csirke, vagy marha, vagy bármilyen húst, az találkozott már az izmokat összefogó, körülölelő hártyával. Ez egész kis, majd nagyobb és nagyobb rostokat, majd egész izomkötegeket határol, fog össze. (Bocs, nem értek hozzá, ez most konyhanyelv...)
Maga a hártya szerkezete olyan, mintegy nagyon sűrűre szőtt pókháló.
Ez a pókháló nem csak határol és összetart, de folyamatos információt közvetít az agy felé.

'Haló központ, haló központ itt a jobb quadriceps kettes. Kérek tehermentesítést, mert a nyakunkon egy csomó felesleges sav, már mozdulni sem tudunk. Haló, haló kérek sürgős teherelosztást!!! Ki az az őrült az irányítóban, aki másfél napja csesztet itt minket, rég lejárt a műszakunk...?!? '

És akkor az agy veszi az adást és kezdi csűrni, csavarni a dolgokat. Ami nem jó...

Szóval ezzel a hengeres kütyüvel szépen átdörzsölhetjük az izmainkat, meg a hártyáinkat. Kimasszírozhatjuk a felesleges, pangó vért, meg salakanyagot és önmagunk 'masszőrei' lehetünk.
Néhány eccerű gyakorlatot itt jól lehet látni, ráadásul a képek esztétikája is sokkal jobb, mintha magamat fotóznám...
Kicsit többet itt találtam róla.

Persze, röhej az egész, mi?
Csak meg kell próbálni!
Mindenki pontosan tudja, hogy hol vannak a gyengébb pontjai, ha nem, akkor ez megmutatja. A combfeszítőknél gyakorlatilag mozdulni is alig tudtam a fájdalomtól. A 6. képen látható combközelítős gyakorlat meg a kvinteszenciája az önszívatsának. Már akinek olyanok ott az izmai, de kinek nem, hisz azt a tájékot igen nehéz nyújtani.

20 perc után, ami gyakorlatilag csak egy kis ízelítő volt, olyan érzésem volt, mintha nagy generálozták volna a lábaimat. Könnyen mozgott mindenem és mintha egy rozsdás gépet olajoztak volna újra.
Teljesen meggyőzött.

Ez az a kategória amivel úgy vagyok, hogy ha egyáltalán nem használ, akkor sem tehetek vele rosszat. Ha az egész humbuk, akkor sem csinálok kárt és egyedül, bárhol, bármikor el tudom végezni az épp szükséges gyakorlatokat.

A jószerencsém megint egy olyan ember karjaiba sodort, akiben már az első találkozásunk óta igazán meg tudok bízni. Maga is versenyszerűen sportolt, testnevelő, masszőr meg kitudja még mi és bazira ért az emberi testhez.

A hengerezésen túl némi TRX gyakorlatozásra is sor került.
Hááát..... vannak még távlatok...

Az egyetemen rendszeresen tart erősítő fakultációkat, amire sokszor van szabad hely. Ott a helyem!!!

Ő mesélte és bakker, nemhiszemel!
Egy féléves aláíráshoz. Mondom a szájammal, F É L É V E S ! aláíráshoz 20 azaz húsz!!!!! órányi mozgást kell igazolni. Tehát fél év alatt húsz órányit kellene mozogni. A veszprémi egyetemen minden van. Komolyan minden, az alap sportágaktól elkezdve mindenlófaszlehetőség megadatik és sokaknak nem jön össze ez a húsz óra!
Folytassam?!

Az viszont nagyon tetszett, hogy Emővel ketten voltunk és minden feladatot meg tudtunk csinálni és még a TRX-en is tudtunk homorítani neki. Azt mondta, hogy simán verjük az ifjúságot, erőben, hajlékonyságban, testtudatban...

Már megérte elmenni...

2014. január 15., szerda

Nyárvég

No, az egyik program eldőlt.


2014. január 14., kedd

Kulcs

Itt van, ma mentem érte.
Ez már visszavonhatatlanul a mienk.
Városiak lettünk.
Mi, Emővel megint, a kölkök meg először.
Jó, persze Veszprém nem Budapest - hála a jó égnek! - de azért mégiscsak város.

Egy időre asszem most meg lesz a program. Ki- és beköltözés, szét- és összeszerelés, fúrás, faragás vég nélkül.

A futás meg sajnos parkolópályán egyelőre.
Múlt hétfőn még fergetegeset szaladtam a megelőlegezett tavaszi időben, de azóta csak két haláli gyötrelemre futotta. Azóta volt láz, fej és gyomorfájás, fáradtság, szóval minden földi jó. Nem is forszíroztam, mert éreztem, hogy semmi értelme nem lenne.
Általában a futás feltölt, pluszt ad és segít a mindennapi éltben. Néha viszont, mint mostanában is, inkább csaj lemerít. Alig vonszolom magam, zihálok és gyötröm magam feleslegesen.
Még az új topánt sem tudtam felavatni.
Kész szégyen.

Vasárnap viszont megint felfedező úton voltunk. Családilag.
Mostanra kezdenek beérni a bolyongásaim. Teljesen reménytelen és jelzéstelen helyen is szinte csonk nélkül megtaláltuk a helyes utat. A térképen bőszen jelzett P- Vöröstó határától nem létezik, de ez minket nem tántoríthatott el. Feljutottunk a balatoni K- -ig, ahonnan sztem Magyarország egyik legszebb panorámájában gyönyörködhettünk. Előttünk a pécselyi-medence, távolban a Tihanyi-félsziget és körülötte a Balaton víztükre. Mindez napsütésben! A Zádor vár érintésével aztán szépen visszacammogtunk Barnagra, ahol az autónkat hagytuk. Reggel aszfalton gyalogoltunk át Vöröstóra. 1,8 kili volt és két autó ment el. Mi az úton tudtunk fogócskázni. Annyira jó dolog ezen a környéken ilyen kis utakon futni, vagy kerekezni, hogy elmondani sem tudom. Teljesen máshogy gondolok azóta ezekre az aszfaltos mozgásokra, mióta megismertem ezt a környéket.
Dörgicse, Mencshely, Vöröstó, Zánka, Pécsely, Vászoly...
Kimeríthetetlen útvonalak.

Barnag, Vöröstó felől

Kab-hegy

Vöröstó


Pécsely és egy kis Tihanyi-félsziget

Barnag határa

Barnag,
háttérben az a katonai bázis, ahol atomtöltetet is őriztek

2014. január 10., péntek

S2

Lett egy második Bondi-m, ez ő:


Az S1-eshez képest most egy fél számmal kisebb, UK12-es.
A súlya 291g, tehát nehezebb :(...
Nem vészesen, de nehezebb.
Viszont szép :)!

A talpa:
Szinte tök ugyanolyan, mint az előzőé, illetve talán annyiban változtattak, hogy a szürkés részen van egy kis kopóréteg. Ez az S1-en sima habréteg volt:

Ugyan az én talajfogásom 2000 kili alatt nem tette tönkre (főleg terepen!), de azért kicsit megnyugtatóbb ebben a formában. Hátha most nem figyel majd be egy-egy emberes tüske a belső részbe?!
Én az első időben kicsit féltem, hogy miként fog viselkedni terepen ez a vérbeli aszfaltos cipő, de extrém eseteket kivéve nem volt vele soha gondom.
Igen, nagy sárban csúszkál, viszont nem is tapad bele az agyagos cupák! Ezzel soha nem kellett több kilós koloncot cipelnem a lábamon! Viszont megtanultam kikerülni a sarasabb részeket. Sokkal jobban felmérem, hogy hová érdemes lépnem.
Persze, hóban csúszik, de hóban nem használom és kész. Hó azért nem szokott váratlanul, bejelentés nélkül feltűnni a következő kanyarban, arra azért lehet előre számítani! És én számítok. Mer én egy számító alak vagyok.

Ennek is gyorsfűzője lett, mint a Stinsonomnak.
Igazán sem rosszat, sem jót sem tudok mondani róla. Valóban gyors az igaz. Viszont két gumi bújtatót varrtak a nyelv fölé, hogy a műanyag csúszkát rögzíteni lehessen. Így viszont kicsit nekem szűkös a felvételnél. Más értelme szvsz nincs a két fekete pántnak, így azonban kicsit erőltetett ez a megoldás.
Külön fűző+csúszka+vastag gumipánt+keskeny gumipánt = 1db sima fűző
Khmm...

Ami viszont egyértelmű negatívum, az az, hogy sokkal keskenyebbre szabták a fazont. 
Biztos rájöttek, hogy túl sokat teper a nép a cipőjükben és ez így nem rentábilis. Már a Stinsonnál is érezhető volt ez, de most a két, Bondi szériája között nagyon szépen megfigyelhető ez a keskenyítő szándék.
Ez azt eredményezi, hogy az én lábam oldalt 'lelóg' a talpról. A lábfejem oldalra nyomja a felsőrész anyagát, szinte folyamatosan feszíti azt. Csak remélni tudom, hogy az egyébként tartósnak tűnő anyag bírni fogja.
Ha már itt tartok.
Cipőfelső.
Egy erős, strapabírónak tűnő, méhkaptár rácsra kasíroztak egy lehelet vékony, mégis érezhetően tartós anyagot. Baromi jól szellőzik és minden bizodalmam benne van, mert tényleg nagy igénybevételt kell kibírjon.
Az oldalán lefutó szürke betét - a HOKA felirat 'A'-jában - az S1-hez képest hátrébb került egy picivel, így pont kikerült a hajlítási zónából. 
Huhhh, egy hibalehetőséggel kevesebb lett...

Ja, és szép. Minden Bondi szép, de ez meg még jobban...
Ráadásul a dizájn még a bélésnél is folytatódik. Nemtom, ezt a nagyfokú odafigyelést a fazon szélességének meghatározásánál is alkalmazhatták volna...

Egy kicsit bánatosan vettem tudomásul, hogy a kamáslihoz felragasztandó kis tépőzár darabot, most nem egy sima, tiszta felületre kell feltennem. A sarkon egy szép, de felesleges kapaszkodó szeli ketté, ami utólag van a sarokra felvarrva.
Spongyát rá, már leragasztottam...
Az orra nem lett keményebb, de ezt nem is vártam egy aszfaltos cipőtől. Eddig nekem nem volt gondom ezzel az orrkiképzéssel, vagy csak szerencsém volt?

Összefoglalva, áldás és békesség, majd meglátjuk mi lesz, én annyit ígérhetek, hogy még garanciális időben beleteszek annyit, amennyit csak lehet...

Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönet illeti a Nomád Sportboltot, hogy a magamfajta elvetemült UTMB nevezőknek 20% engedményt biztosít.

A budapesti boltban pedig külön köszönet illeti azt az egykori terepfutó, kopasz kollegát, aki nekem ezt a gyünyörű darabot előkaparta Európa legrejtettebb zugából. 
Hála és köszönet!


Ezen túl a szisztemmel kapcsolatos posztokat külön is felteszem IDE, hogy a blog linkelése nélkül továbbítható legyen másoknak is.

2014. január 4., szombat

Nehéz első

poszt és futás...

Gyorsleltár merazkell ilyenkor.

2013
Űberbrutál 2935 kili. 2010-ben, amikor tényleg úgy éreztem, hogy sokat futottam, akkor volt 2452. Szóval ez OK.
A szint persze gyenge lett 74.690m. Persze idén nem kísértem Fridit a TDG-n, az min. plusz egy tízes. A 84.690 viszont már jónak számít magamhoz mérten. Szóval látszik, hogy több kilihez nem tudok annyi szintet összeszedni az itteni lapályokon...

Bakony50 jó volt.

T100 így utólag, elmozdult medencével még elmegy, de min. 1ó-t le kellene faragni, mert ez így nem emlékkönyvbe való. Érzésre maradt benne. Talán ha megtanulnék végre kajálni?!

Lavaredo(minimál) teljesen elégedett vagyok vele ahhoz képest, hogy milyen dögrovás után mentem és milyen jól beosztottam azt a kis erőmet,ami volt.

TDH Huhhh, ez fájó seb. Sok munkával és meghalással szörnyű betli...

UTMB Bár ez aztán tényleg betli kategória, de teljesen pozitív emlék. Nagyon közel került hozzám. A kajálás a kulcs itt is. Beneveztem az ideire is, de nem sírok, ha csak 1-2 év múlva mehetek. majd eljön az ideje.

Általánosságban meg nagyon bejött, hogy magamat edzem. Biztos hatékonyabb lenne, ha lenne edzéstervem, de talán nem lenne benne ennyi örömem. Ez pedig mindent visz. Néha persze elkél egy kis segítség, de azért a lefutott pár év alatt egy picit ráéreztem, hogy mi kell nekem.

2014
Az UTMB-n kívül hazai vizek.

2 hét múlva költözünk, remélem utoljára. Idén lesz elég matatni való az új házon, meg anyagilag sem tartanám szerencsésnek a sok külföldi futkorászást.
Végre elmegyek olyan hazai megmozdulásokra, amik évek óta kimaradtak.
T100, M115, Budapest Kupa, Bakonyi Nemzázas,
Régi terv a Közép-Dunántúli Piros lefutása, esetleg a Balatoni Kék-et is lekocorásznám.
A Kört...
Ez csak az amit így hirtelen említeni tudok, de biztos lenne még pár.

Nagyon szeretném bejárni az összes bakonyi turistautat. Nem állok rosszul, de vannak még fehér foltok.

Ezzel pedig el is érkeztem a Nehéz első ideihez.

Annyira dágvány ködös, szürke massza volt itt Nemesvámoson, hogy reggel átlavíroztam magam Csehbányára. Egy helyes kis kört néztem ki már korábban, részben leírásokból ismert jelzéselkavarós helyekkel fűszerezve.
Mire a faluba érkeztem már már alig volt köd. Ahogy elindultam a P+-en szinte el is párolgott a maradék és onnantól végig szikrázó napsütésben mentem.



A sebességem nem volt vmi eget verő, mert végig térképeztem. A Bakony50-ről ellentétes irányból már megismert Öreghálás most is lenyűgözött. Nekem ez a Bakony igazi arca. Nagy erdők, széles terjengős rétek és tisztások.


Innen aztán a Felső- és  Középső-Hajag környékén már vadul futkorásztam oda-vissza és folyamatosan a térképet vizslattam. A P+ innen nem létezik, vagyis előttem rejtve maradt. A P- -on felkocogtam a tetőre. No ott aztán volt minden, dögivel. Pár szösszenet:








Meg ehhez még a királyi jelzések, persze a szokásos módon.
S+ egy elágazásból három irányba, de ez itt olyan természetes, hogy már fel sem tűnik. A S- -on megnéztem a kilátást a tetőről és egy csernobil jellegű katonai területet is szemre vételeztem. Innen az Augusztintanya felé ereszkedtem, de majd minden kereszteződésbe bekukkantottam, pilóta emlékművet kerestem, kilátást csodáltam. Innen már látszott a Kőris-hegy is és a völgyekben megmaradt kis ködfoszlányok.
A tanyánál megint sikerült újat tanulnom.
Van olyan errefelé, hogy más irányba megy és más irányba jön a jelzés.
Érthető, nem?
Ha megyek egy jelzésen, monnyuk a S- -on, de teszem azt egy kereszteződésben visszafordulok, akkor a felfestett jelek, már nem az iménti úton visznek visszafelé! Tök logikus, banyek, itt mindenre gondoltak! Ezekkel az új ismeretekkel felvértezve már könnyedén abszolváltam a Ráktanya kulcsosházat, majd a nap fénypontjaként a S- további felderítésének mentem neki. Majdnem 100%-osan feltérképeztem, de nem irigylem azt, aki egy esti túra keretében teszi ezt meg...
Innen már Bakonybél egy köpésre volt. Sajna a tötyögés jobban kifárasztott mintha végig futottam volna és a feszült munka sem engedte a rendes evést, így a Borostyán-kútnál már nem voltam fitt. Innen aztán ismert, utakon, de elég vonszolódva kanyarodtam visszafelé.
Füge, datolya, szójás datolyaszirup, meg  egy csomó vizet raktam az arcomba, hogy nehogy elhulljak.
P+, majd K- és az aszfalton és dózeron maradva a Szénpajtánál megint P+. Innen már csak egy kis hullámzás kellett, hogy visszaérjek Csehbányára. Jelzés persze alig...
A véleményem szerint 3ó-s kört (33km/750m) 4:06-al fejeztem be és kivoltam mint a liba.

Így jártam ma, január 4-én, idei első futásomkor...