"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2012. szeptember 30., vasárnap

Szeptember

Kicsit felemás volt a hónap, de soha rosszabbat!

Az első napokban a TDG-re készültem - mármint a kísérésre - (Húbanyek, erről nem is írtam...?!) aztán utazás és kintlét. Ezzel elmentek az első napok.
Második héten végre pótolhattam az elmaradt hegyi edzéseket. Összesen 8200m szint jött össze, ennek döntő többsége zsákkal, megpakolva, gyalogolva. Egy éjjel volt, amikor futottam. Az viszont csodálatos volt. Inkább hosszabb, monotonabb részekre mentem mint tavaly, nem volt rövid távom.
Hazajövetel után még pár napig tartott a józanodás, pihenés és ügyeim rendbe tétele, de aztán lassan bejáródott a rendszer, ami azóta is halad. Talán egyre jobban.

Nagyon fontos, hogy hosszabbakat futok, gyorsabban.
Elhatároztam, hogy az eddig sajnos kimaradó hétvégi hosszú menetekre időt szánok.
Minden héten szeretnék egy legalább 30+, de később inkább 40+-os távot. Ezek eddig kimaradtak és szerintem ez nagy gáz. Hiába mentem eddig rendszeresen 1-2, max. 3órákat, ez kevés, ha a célversenyek inkább 7+, vagy azon túl vannak. Ez nem működhet így! A hétvégi családi programok megóvása miatt ha lehet, ezeket az időigényes futásokat péntekre fogom tenni, vagy csütörtökre........, vagy szerdára....

Amíg lehet, addig a bringát is beleteszem a heti mozgásba, mert eccerűen jó.

Az utolsó szeptemberi hét már olyan lett, amilyet szeretnék később is.
18,5+11,5+11,2+2ó bicaj+36km
Ráadásul a szombati hosszú után éjjel még fiammal elcsoszogtunk az Óbudavár éjjeli rendezvényére is. (Ez kicsit fárasztóbb volt, mint a délelőtti 36 kili...)

A szombati karikán folyamatosan az járt a fejembe, hogy ezen a tájékon nagyon pöpec futóversenyt is lehetne szervezni. Baromi könnyű lenne a logisztika, hiszen sok helyen érint utat, vagy települést a Balatonnal párhuzamosan futó turistaút. Már a nevek is megvannak: Balatoni gyors, Balatoni Expressz...
Gyönyörű a környék, a panoráma mesés, a terep hihetetlen változatos, a pálya aszfaltos, földes, tűleveles, köves, brutálsziklás.... mindenféle! Széles, keskeny és egészen szűk ösvények és olyan kaptatók, hogy magam sem hittem a szememnek. Bazi jó!

A hét végére erre mit látok a túranaptárban?!
Ezt.
Majdnem seggre ültem!
Hiszen ez hazai pálya sok helyen!
Nem is kérdés merre leszek szombaton (jó, hogy nem fogok sok időt elvenni a családtól hétvégeken...)!


Ma lementünk együtt Lovas-Palóznak környékére, kicsit sétálgatni, fotózni, fügét és szőlőt enni.
Pfujjdeszarvoltnekünk...
Nagyon csendes, nyugdíjas környék ez ilyenkor. Ez való nekünk.


Kedden fiamat a Bakonyba kell vinni, vmi ottalvós gyakorlatra. Gondolom ha már arra járok, viszek cuccot is, ne fogyjon hiába az a drága üzemanyag...


Spari.
Igen most volt hétvégén és sokszor eszembe is jutott, meg amíg a laptop aksija bírta, addig követtem is az eseményeket az ágyból.
Be kell valljam, hogy egyre közelebb kerül hozzám. Nem mondom, hogy belátható időn belül, de azért nem mondom, hogy soha...

Ráadásul az aszfaltos BondiB Hokámmal kis bibi kerekedett.
Kedden, vagy szerdán beleléptem egy giga tüskébe, ami átszúrta a talpát. Üvöltöttem is akkorát, hogy belezengett az erdő. Szépen leültem, levettem és próbáltam megtalálni mi bökött meg. Nem találtam. Megnyugtattam magam, hogy biztos nincs a talpban.
De, sajnos valahol mégis a vastag talprészben maradt a tüske, vagy egy része. Szombaton futás közben, hegymenetben, amikor amúgy is a talppárnákra terhelek, néha még rendesen megbökött. Megint leültem és próbáltam megtalálni, de a vastag talpban ez reménytelennek bizonyult.
Sajnos lehet, hogy terepen így nem nagyon tudom majd hordani. Ez nagyon bánt.
Marad az aszfalt?!



2012. szeptember 26., szerda

Nyaralás?

Kicsit félve várom, hogy mikor múlik el ez a nonstop nyaralás érzés. Vagyis dehogy várom, de egyszerűen lehetetlennek tűnik, hogy ez huzamosabb ideig fennmaradhat.
Mitől érzem ezt?
Attól, hogy:
- Az iskolaév ugyan elkezdődött, de ez egyáltalán nem nyilvánul meg állandó autóba ülésben, ezzel járó stresszel és időveszteséggel. Reggel elmennek a kölkök, aztán ki-ki a maga idejében hazajön. Fantasztikus, hogy ez ilyen egyszerű is lehet!
- Ezzel rengeteg időt spórolunk és az időbeosztásunkat sem az iskola szabja meg. Tehát én osztom be, az én időmet. Pazar!
- Mivel itthonról futok és ide is érkezem nincs időveszteség. Eddig szinte mindig autóba kellett ülnöm, hogy normálisat futhassak. Vagy a reggeli gyerekszállításhoz, vagy hazafuvarhoz, vagy vmilyen más autós programhoz igazítottam a futásaimat. Így nem akkor futottam amikor akartam, hanem amikor lehetőség adódott rá. Most ez nincs. Reggel hideg van és fúj az északi jeges szél? Futok délben, vagy délután, amikorra javul az idő. Meleg van, hőség, napsütés? Futok kora reggel, futok erdőben és hűs, patak menti völgyekben...
- Rendezett, tiszta, nyugodt környezet. Visszamegyek Tinnyére és olyan mintha a vad keleten lennék. Komolyan. Eddig ez nem is szúrt szemet, de mostanra nagyon érzékelhetővé vált a különbség.
- Hihetetlen ösvények. Ezt tényleg nehéz leírni, de olyan, mintha egy nagy futóparadicsomban lennék. A múltkor is Felsőörs és Lovas felé kanyarodtam kicsit felfedezni az új ösvényeket. Jelzett út. Nyírt - mondom, nyírt!!!! - fű az ösvény mentén, szemét nyomát nem láttam, szűz avarszőnyeg ízlésesen elrendezve kikopott részeken, bővizű - ilyen szárazságban!!!!! - patak csörgedez mellettem, egy lélek sehol, enyhén lejt - vagy hát ugye visszafelé emelkedik :) - és csend. Olyan csend, hogy beleremeg az ember belseje. Olyan flow, hogy tankönyvbe való.
- Azon túl, hogy eljárok futni, folyamatos mozgásban vagyok. Átruccanok egy kertbe bicajjal, elmegyünk megnézni vmit a faluban, vagy csak egyszerűen mozogni van kedvünk, vagy le kell ugrani vmiért a suliba, vagy közértbe. Ez mind-mind kerékpárral, vagy gyalog történik. Az edzésen kívül is rengeteg a mozgás. A közös együttlét.Pont, mint egy nyaralás alkalmával. Vagyis nekünk ez csak nyaralások alkalmával adatott meg. Most meg ezek lettek a 'szürke' hétköznapok kellékei.
- Mindent kisebbnek érzek magam körül. Kisebb az iskola, kisebb a falu ahol lakunk, a ház amiben élünk, a szomszédos települések. Kisebb a város, amihez kötődünk és sokkal közelebb is van mint Budapest. Kisebb a 'dugó' a városban, kisebb a piac, a boltok, a terek... a kosz... Mivel kisebb, ezért beláthatóbb, átláthatóbb, barátibb, kezelhetőbb. Persze még minden új, minden kicsit furcsa, sarkos, bizonytalan de nem rossz, hanem inkább várakozásteljes értelemben.
- Tinnyén állandó matatás ment a ház körül. Kertben, veteményesben, házban, házon. Egy kertes házban állandó bütykölés megy. Ezzel szemben egy bérleményen nincs mit matatni. Persze egy-egy plusz polc, vagy apróbb teendő van, de közel sem annyi a dolog, mint Tinnyén volt. Ha itthon vagyunk, akkor együtt vagyunk és egymással foglalkozunk, nincs az az állandó 'húúú, még ezt meg azt most meg kell csináljam' érzés. Nincsenek halaszthatatlan munkálatok.

Lehet, ezek egyenként nem nagy dolgok, de együtt nagyon erőssé válnak. Azt érzem, hogy béke és lelki nyugalom van bennem. Mély nyugalom. Nem parázok a jövőtől, a munkáktól, a munka hiányától, a pénztelenségtől, betegségektől. Nem, Nyugalom van. Mély nyugalom.
Spari közeledtével benéztem a fórumra is és nagyon szíven ütött egy bejegyzés, Szinte üzenet értéke volt és azóta is sokszor, nagyon sokszor eszembe jut futás közben. Ez az.

Béke, harmónia, hit... valami hasonlót élek meg most.

Futásszakmailag meg úgy alakul a dolog, hogy alakul.
Nincs edzésterv, ami lehet, hogy hatékonyság szempontjából nem előnyös, de nyaralunk vagy mi! Megyek. Önként és dalolva.
Régebben futottam a szokásos Csabai körömet - a kicsit - 10 kili környékén. Most ilyen rövid köröm nincs. 15-16-nál nem tudok nagyon kisebbet. Ez esik jól. Ugyan nagyon még hosszú sem akadt, mert olyan 20-22-nél többet eddig nem mentem. Ebben a tartományban viszont, könnyedén.
Szint itt nincs sok, nagyon keresni kell, hogy azért legyen valamennyi. E miatt viszont gyorsabb a tempó. Monnyuk 18 kili 350m szinttel 1:30-1:40 környékén. Ilyenek mennek. De ezek a számok nem adják vissza, hogy ezek gyakorta flow-ban telnek, ami eddig nagyon ritkán érintett meg. Nyugodtam, olyan alacsony pulzussal, hogy hihetetlen. 130-140 között vígan elvagyok, ha nagyon nyomom 155-ig megy max. Ez 10-15-el alacsonyabb az eddig megszokottól.
Tegnap előtt is olyan szarvasbikával találkoztam, mint amilyet csak mesében lát az ember. Rám nézett, mindketten megálltunk,  maid pár másodperc múlva elugrott a nyiladékból. Továbbfutottam, majd a következő nyiladékban újra szemeztünk. Megint elugrott. Tovább futottam majd pár perc múlva keresztben előttem átrohant az úton. Ezek testközeli dolgok. Itt vadat simán 10!-20!-30!m közelről lehet látni. Rendszeres, hogy őzek nem szaladnak el, csak megmerevedve figyelik a tovahaladásom. Tegnap 10 azaz tíz méter sem volt köztünk. Szinte én ijedtem meg jobban, amikor megmozdult az avar...

Összefoglalva azt írhatnám, hogy:   hurrá nyaralunk!!!

A blogírás is azért ilyen hézagos. Nyaralás alatt az ember pihen. Kikapcsol és próbál olyan dolgokat tenni, amiket hétköznap nem és fordítva.
Pedig a fejemben nap mint nap megírom a posztokat, csak épp le kellene ülni a gép elé...