"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2015. április 27., hétfő

Kilátók és kilátások

Utolsó értékelhető hetem a bérc előtt volt.
Khmm..
Bérc hetében semmi. Gondolom rápihentem vagy mi.
Már hagyomány lesz a Mátrabérccel, hogy úgy indulok neki, hogy Kékesig megyek. Most is volt olyan szerencsém, hogy tudtam csapódni valakikhez logisztikailag, így adódott a kényelmes kiszállás lehetősége. Aztán közben mégsem leheltem ki lelkemet...
Évről évre meg kell éljem, le kell írjam, hogy ez a tavasz sajnos nekem nem megy.
Legyalul a sok munka és enni sincs igazán mit.
Ez a kettő elég ahhoz, hogy aztán ne menjen.
Most sem ment.
Hoztam a tavalyi időmet, de közel sem volt bennem annyi kraft.
Ez a klasszikus távon még mindig 7 órás idő. Nem igaz, hogy nem tudok ennél jobbat.
De. Sajnos a számok elég makacs tények.

Bérc utáni héten aztán sikerült alig futni.
Az egyik ilyen 'alig' épp hajdani terepemre vezetett. Egykori standard körömet kocorásztam kis nosztalgia gyanánt. Sok nem változott arra felé, vagyis bizonyos szempontból igenis sok. Van egy csomó jelzés, ami az én időmben egyáltalán nem volt. Kék kör, sárga kör, piros meg kék kereszt. Ez igen, repes a szívem! Az egykoron még általam metszegetett ösvények helyenként sztrádává nőttek. Persze ehhez kellett, hogy a csabai Nagy-Kopaszon felépítsék az erdei-emberi-hülyeség emlékművét. Komoly.
Remélem sokan elmennek majd és megnézik. Érdemes.

Adott egy hegy.
Jó, monnyuk hegy.
A neve: Nagy-Kopasz. Mondom: Nagy-Kopasz. Azé' ez, mert errefelé a hegyeken tonzúra volt, vagyis pilis, vagyis kopasz volt a tetejük. Ha meg kopasz a tetejük, akkor ki lehet látni róluk. Ha visszaállítanák az eredeti állapotot, akkor innen is ki lehetne látni, mint ahogy ki is lehet, észak felé, Esztergom irányába. Alig zavar be pár fa. Kicsit komolyabb panorámához pár fát kellene kivágni, nem is nagyokat, hisz errefelé a kevés talajon nem nő meg nagy fa. Gondolom ezért sem erőltették ezt eleink.
Más részről ez a csúcs nem csúcs, inkább el elnyújtott gerinc vége. Inkább orom, amiről nincs körpanoráma. Még kilátóval sincs. Vagyis nem lesz.
Viszont 30-40 köbméter!!! igen kiszámoltam, 30-40 köbméter tömör vörösfenyőből csonka kúp épül a tetejére. Plusz 3 kili hosszú feltáró utat voltak kénytelen belebarmolni egy gyönyörű tölgyes aljába. A sziklákat ledózerolták, vagy félre tolták. Csak azért, hogy felvigyenek oda egy csomó halott fát.
Ezt meg kell nézni!
Mindenkinek!
És ámulni, hogy mekkora barom is tud lenni az ember.

Én értem, hogy kell a sok kilátó - mi felénk is minden kutyaszarkupacra tesznek egyet - értem, hogy kenyér, meg cirkusz kell a népnek, de ez zseniálisan ostoba lett.

Spongyát rá, ahogy Virág elvtárs is mondaná.

Csak, hogy legyen pozitív fejlemény, íme egy ilyen is:
Még októberben fotóztam le, hogy a csopaki Csákány-hegyen lévő kilátó létráját levágták, nehogy használni lehessen.
Elég szar állapotú volt, sztem az utóbbi időben csak én mertem felmenni rá.
És láss csodát!
Múlt héten felfutottam, mert messziről láttam, hogy valami készülődik, és igen. Új kilátó épül a régi helyén. 1-2 hét és kész is lesz. Ide legalább nem kellett új utat építeni, elég volt a régi erdészeti utat rendbe tenni. Még haszna is volt...

Nagy vonalakban ennyi a kilátókról.

A kilátások?

Hááát, azok is vannak és azok is olyanok mint a kilátók.
Zömiben szarok és csak kis mértékben jók.

Fáradt vagyok.
Nagyon.
Nincs időm futni, ha van, akkor alig értékelhető, viszont nagyon elfáradok tőle.
De ez tavasszal miért is ne lenne így...
Szinte minden hétvégén valamelyik uszodában ülök és legalább a kölkök eredményeinek örülök, ha már a sajátjaimnak nem tudok.

A futócuccot nap nap után lelkesen berakom, de estére általában már nincs erőm futni.
Ma is inkább elmentem egy metszőollóval és kitisztítottam a sárga sáv egy részét Füreden.

Hátha fut majd arra valaki egy jót...

2015. április 3., péntek

Felfedezés

Világraszóló felfedezéssel gazdagodtam!

Ha eszem nap közben, délután megy a futás.
Bazzzz... fene se gondolta volna eddig.
Az uccsó két futásom minden PB-met felül írta.
Ehhez annyi kellett, hogy ettem nap közben. Jó, bevallom, hogy ittam is.

Szóval nem elég este enni először...