...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2017. szeptember 23., szombat

Napi rossz

No, rég volt vmi rossz, ezért elmentem ma a szentgáli tiszafáshoz kis szintgyűjtési célzattal.
Már indulás után éreztem, hogy ez kb. olyan lesz mintha már futottam volna reggel 70-80 kilit.
Olyan lett.
140 közelébe sem tudtam menni, max. amikor a pulzusmérő nem jól mért.
Nemtommiez, de remélem lesz vmi front, vagy egyéb, mert ez, így, magától lenhengerlő.
Ja, az óra mért több mint 800 szintet :))).
A Séd folyásával szemben futva lejtett 400m-t a terep.
Szóval kemény volt, csak ezek szerint nem emlékszem minden részletre. Lehet, hogy elrabolt vmi ufó?

2017. szeptember 17., vasárnap

Kezdjetek el élni!

Mai mottó.

Márti dala

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!

próza:
jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.


Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!

Ezen a héten csak hétszer keltem fel úgy, hogy nagyon komolyan megfogadtam, hogy a VUT közelébe nem megyek.
Fáj.
Ha nem fáj, akkor nincs erőm.
Ha van erőm, akkor kiderül, hogy békafing az edzettségem.

Innen szép nyerni... Nem?
Ez már annyira reménytelen, hogy kezd érdekelni.
Talán Balázs taktikáját leszek kénytelen alkalmazni, bár kérdés, hogy nekem mennyire sikerül majd.

Szóval nem misztifikálnám túl azt a pár gerinctornát, de ma vmi teljesen új volt.
Nem arról van szó, hogy nem fájt semmi, hanem teljesen komfortos érzésem volt futás közben. Bakker, hogy már ennek is örülni kell... !
Ehhez jött, hogy szinte végig esett az eső, szélcsend és kb 15 fok volt. Minden adott egy igazi flow-s futáshoz. Az is volt, bár a speedgoat-ban egyszerűen nem tudok lassítani, állandóan mehetnékem van. Még szerencse, hogy a héten megjött az új - immáron 48-as példányom is, így már csak edzeni kellene.
Azért az motoszkál bennem, hogy tíz évnyi szaladgálás talán hagyott annyi nyomot bennem, hogy egy középhegységi százas nem okoz gondot. Nem fáklyásmenet és nem dobogóért folyó véres küzdelem, de ezt illene lehozni. Ilyeneken jár a fejem és ilyenekkel vigasztalom magam, de csak akkor ha épp jobb pillanatban kapom el a fonalat.
Igazán bizonyítási vágy, már egyáltalán nincs bennem. Magam előtt sem, mások meg ilyen szempontból egyáltalán nem érdekelnek.
Viszont ami nagyon izgat az az, hogy megint át tudjam élni azt az önfeledt futkorászást, ami a legelején hajtott.
Ez pont ilyen volt. 2008-ban...
Sokszor elhatároztam és soha nem sikerült maradéktalanul véghez vinnem. Végül is mégiscsak lett egy kis presszió, meg küzdés, meg akarás, ami persze kis mértékben kell, csak épp nem kell túllihegni akkor, amikor nem lehet.

Ehhez nagyon jó passzol ez a beszámoló is. Talán az első olyan beszámoló Olivértől, ami tényleg nem vmi marketingbeszámoló, hanem az a hangnem amivel én is azonosulni tudok.

Persze lehet, hogy az egész csak a gyengék vigasza...

2017. szeptember 16., szombat

Az öregedés jelei

Ha már nem fut az ember csak beszámolókat olvasgat...
Sajátjait...
2010 BÉF

2017. szeptember 12., kedd

Fehér? Yeahhh!!!

Szal az a diagnózis, hogy megint ott tartok mint pár éve és a derék táji, gerinc körüli izmaim gyengék mint a fos. Egész pontosan felemésztettem saját izmaimat...
Azt monnyuk tudtam és éreztem, hogy mióta futok, a felső testem izmainak töredéke maradt rajtam. A többi feléltem.
Bármikor beszéltem Olival, vagy bármikor szóba került a fehérje téma, mindig az volt a magyarázat, hogy túl van misztifikálva a dolog, normális táplálkozással eleget eszünk, nem kell csodaporokra költeni. Ez persze teccett nekem, mert a bogyó/por/miazmás kiegészítőkért nem vagyok oda.
DE!
Egy kicsit utánaolvasva a dolognak azért nem ennyire eccerű a történet!
Normálisan edzve olyan 2-2,5g fehérjére lenne szükségem, per testtömeg kg. Ez a mennyiség kicsit kerekítve 150g/nap.
Rögtön át is váltottam ezt élelmiszerre.
60 dkg csirkehús
1 kg sovány tehéntúró
54 dkg trappista sajt
38 dkg lencse
428 dkg joghurt !!!
...
Húst alig eszem. Tejterméket módjával, de ekkora mennyiségben biztos, hogy nem.
Azt eddig is észrevettem, hogy ha kicsit is hosszabbat futok, akkor BCAA nélkül baromi kellemetlen, izomláz jellegű, nehezen javuló fájdalmat érzek napokig. Amióta futás közben és után szedtem a BCAA bogyót ez nem jelentkezett.
Csakhogy szép alattomban, a napi kevesebb fehérjebevitellel azt a kis izmomat is sikeresen elvesztettem, amim volt.
Szóval ismét nekiállhatok a gerincerősítéses gyakorlataimnak és zabálhatom a fehérjét.
Azóta már gyártottam magamnak egy jó kis fehérjetáblázatot. Egész meglepő dolgokkal szembesültem, így végül is nem is rossz, hogy ilyen szempontból is megismerem a körülöttem lévő kajákat. Eddig a szénhidrátra, zsírra vigyáztam, de a férjére nem, mondván az úgyis elég.
Hát nem!
Addig is futogatok, de ez csak olyan Maaargitos partfisnyélen vonaglás. Hol itt, hol ott fáj. Kész demensotthon az egész...

2017. szeptember 4., hétfő

Egy és fél

Most már csak ennyi kell, hogy valóban nagyon rosszul érezzem magam.
Múlt héten egyetlen közös, családi, nyári programként leugrottunk Mariborba. Közel van, kb. mint Eger és jó hely, még hegyek is vannak. Majdnem négy órás az autóút szép lájtosan.
No, ezt teljesen betette a kaput a csípőmnek/derekamnak/mittudoménmimnek. Ott is sétálgattam egyedül egy kicsit a hegyesebb részeken, de már akkor sem ment. Azóta meg egyre rosszabb. Hazafelé plusz négy óra vezetés...
Azóta ha lehet, akkor Emő vezet, mert egy helyben ülni szenvedés.
Szerdára van két időpontom is remélem csinálnak velem vmi értelmeset, mert ez így nagyon gáz.
Mert ugye megint a szokásos.
A fosmelegben kínlódtam és nyüstöltem magam, most, hogy ideálisak lennének a viszonyok csak nézek ki az arcomból. Még jó, hogy ismerős a szitu, bár inkább tél-tavasz viszonylatban szoktam eljátszani.
Tornázom, jógázom, erősítek és még egy gyümölcs-zöldség kúrát is megszavaztam magamnak, csak, hogy megtegyem, amit megkíván a haza.
Pofám leszakad, ha a Vadlán sem jön össze, de eléggé haladok e felé.
Közben persze UTMB közvetítés és egyéb gerjesztő dolgok, csak, hogy minél nagyobbat szóljon a töketlenkedésem.
Eddig szépen vezettem, hogy melyik cipőmmel hány kilit teszek meg. Csak a rend kedvéért, vagy mi. Mostantól vezetni fogom a teljesen fájdalommentes távokat is.
Asszem idén nem volt sok.
Kimenni futni, izzadni, lihegni, elfáradni, eléhezni, feltámadni, begörcsölni...
Eddig kéne eljutni.