...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2018. január 19., péntek

Alakul


Tavaly márciusban volt egy egész jó futásom:
18 kili + 400m szint 4:54-es átlag 149 bpm átlaggal
Most kedden:
10 kili + 80m szint 6:37-es átlag 142 bpm átlag
Csak azért nem volt magasabb a pulzusom, mert folyamatosan sétáltam. Lefelé is...
És elfáradtam.
Nagyon.
Szerda, csütörtök már javult a tendencia, de nem csoda, mert nem hiszem, hogy innen van lejjebb.

A héten már hosszú gatyát is fel kellett vennem, mert annyira lassan mozgok, hogy nem termelek elég hőt, így fázom futás mozgás közben.

De végre hetessel kezdődnek a kg-ok...
Az is valami.

2018. január 11., csütörtök

Kezdet, kezdet, kezdet, kezdet...

Itt kérem az elmúlt nyolc évben folyamatosan újrakezdés van. Permanens újrakezdővé váltam, asszem sírba is így tesznek...
Két sikeres, futós napot követően szerdán 20m után kellett visszafordulnom, mert az előző napi pakolástól úgy beállt a derekam, hogy az utca végéig nem tudtam kiegyenesedni.
Jó újrakezdés :)))...
Engem egy ilyen derékbeállással nem lehet már megetetni. Kétszer fél óra torna és egy kiadós alvás után mára nyoma nem volt a tegnapi delejnek. Azér' ennél korábban kell felkelnie annak a nyavalyának, ami engem ilyennel, hosszú távon meg akar fektetni...
Mára voltam bejelentkezve kedvenc szadomazo terapeutámhoz.
Épp nem sírtam és úgy jöttem el, hogy majdnem repültem.
Közben meg szépen lerombolta saját magam által építgetett önmítoszom, miszerint én sokat, jól és főleg eredményesen nyújtok.
Combközelítő-távolító meg mittomén milyen izmaim ha vannak is merevek mint egy fadrab. Ezek miatt próbálok a combfeszítővel kompenzálni, ami megy is egy darabig, de aztán elfárad és akkor borul a bili...
Azt mondta, hogy nagy szerencsém van, hogy mindenem ép csak nyújtanom kell. Még. Többet. Máshogy...
Nem győzöm és hangsúlyozni, hogy baromi egészséges lennék, ha nem futnék. Legalábbis annak hinném magam.

Tíz éve, mióta elkezdtem futni, soha, mondom SOHA nem ment a mérleg higanyszála 80 fölé. Most megy. Olyan vagyok mint egy kötözött, merev disznósonka. Szterccsben...

Nem baj.

Újrakezdem.

2018. január 7., vasárnap

***** kezdet

Mondjuk kellett hozzá, hogy inkább középtavaszt idéző, napos, enyhe idő legyen, de megvolt és éltünk vele.
Szombaton Lovas-Palóznak környéke volt a cél. Itt volt két jelzés közötti szakasz, amit eddig nem jártam be, most megtettük együtt, kutyával, andalgósan.
Véletlenül ismerősökkel futottunk össze a szőlőben. Meghívás. Pálesz, borkóstolás, beszélgetés... Még szerencse, hogy Bodzának már van jogsija...
Kihasználtuk.



Ma Zádorvár környékére mentünk, de észak felől a kék sávon közelítettük meg, innen még nem mentünk. A Balaton környékén ez a kedvenc helyünk, ha valaha szőlőt, vagy telket veszünk asszem az errefelé lesz. Rálátás a Pécselyi-medencére, a Balatonra, északról erdő szegélyezi. Sokkal kevésbé procc hely, mint Palóznak-Lovas.
Imádjuk.





A héten voltam ultrahangon és asszonták, hogy baromi egészséges vagyok. Megnyugodtam. Naggggyon nagyon.
Bár semmi változás nem észlelek, azon kívül, hogy hízom, mint egy desznyó, holnaptól elindítom a 2018-as futóévet.
Az más kérdés, hogy milyen lesz...

2017. december 29., péntek

Az idei tél egyelőre nálunk teljesen hómentesre sikeredett.
Volt 1-2 reggel, amikor kis szerencsével futhattam volna vmi kis fehér porcukron, de ennél többre nem telt.
Ma reggel is csodálkozva néztem a 10-15cm hóréteggel szaladgáló autókat, aztán a Bakony felé nézve már megértettem a helyzetet. A nálunk éjjel hullott eső már Hárskúton is hó lehetett...
A Papod és környéke teljesen fehér.
Azért remélem lesz ennél több...

2017. december 28., csütörtök

Függő játszma

Lassan zárul a nyolcadik évad, de egyre laposabb a derbi. Ahogy érzékelem a forgatókönyv író is csak harcol önmagával...
Számos ismétlés, ismétlődés... kínlódás... már az írásban is, nem csak az életben.
Kár, hogy nem mondhatom, hogy 'nem lennék a helyében...'

Nem kell hozzá évforduló, vagy vmi kiemelkedő alkalom, hogy ikszedszer megfogadjam, hogy nem hagyom dugába dőlni az írást, már csak azért sem mert legalább eddig eljutott. Most pedig még alkalom is van...

A sok ... meg általában sok-sok oldalnyi kibontatlan folytatást sejtet, de ugye félszavakból is. Ha már magamnak ugye pontpontpont

Bár foggal, körömmel próbálok mindenfajta függőségtől mentes lenni, azért nem egyszerű. Jó lenne, ha pl. az írás azzá válna. Már hogy nem tudom kinek...
Nekem nagyon jó okulás néha felütni a régi lapokat, hogy megpróbáljak magyarázatot találni, régi önmagamra, vagy legalább állapotaimra.

Jelenlegi helyzetértékelés - palackposta nekem.

Pár hétnyi kényszerű futásszünet rádöbbentett, hogy bizony függő vagyok. Nem csak mentálisan, de bizony fizikailag is szenvedek. Fejfájás, alvászavar, étvágytalanság, vagy épp magyarázhatatlan zabálhatnék, emésztési problémák, ízületek nyikorgása... Kész összeomlás.
Arra gondoltam, hogy ezt a hónapok óta tartó csípőmizériát, majd egy kis pihenés helyrebillenti, de egyelőre semmi javulást nem érzek, csak, hogy az általános állapotom egyre romlik. Mára még vmi takonykór is bepróbálkozni látszik, pedig évek óta a nagyobb járványokat is szépen átvészeltem. Kicsit tanácstalan vagyok. Tornáztatom, erősítem, de nem tudom mit tehetnék. Egyelőre nincs olyan doki akihez elmehetnék és meg is bíznék benne. Az más kérdés, hogy pénzem sincs arra, hogy körbehaknizzam a fél hazai ortopéd specialistát.
Ez a kérdéskör meg megnyitja azt a problémakört, amit nagyjából egy éve lezártnak tekintettem, hogy ugye miben is fussak? A pár jó cipőm 1000+kilis. Van néhány jó állapotú (új), de vmiért kérdéses példány. Újra meg nincs keret.
Nem gondoltam, hogy vala is a pénz(telenség) útjában áll majd a futásnak, de egyelőre nagyon úgy néz ki a dolog.
Ha mondjuk nagyon nevezhetnékem támadna, akkor sem tudnék miből. De ez csak teoretikus gond, mivel ahhoz ugye futni kéne első sorban.

Azért ami az idei és talán az elmúlt időszak nagy tanulsága, az az, hogy bizony ezt a lóbádzset, zsírból futást el kell felejteni. Bár megy és nem okoz gondot, de ezek szerint mégis.
Vitamin kell, fehérje kell, nincs mese. Hosszú távon kell. Hiába a tervezett kajálás, odafigyelés, sajnos be kell lássam, hogy nem elég.
Azt is gyorsan kiszámoltam, hogy erre sem lesz pénz :))))
A családnak már decemberben megvettem az egész téli vitaminadagját, de sajnos az allergiám miatt ezeket én nem tudom szedni. Amit tudnék az drága. Jó, akkor hagyjuk...

Nem dráma a dolog, meg nincs armageddon, hisz én választottam ezt az utat, csak most realizálódnak a korlátok. Ennyi.

Még megvárom a januári ultrahang eredményét, aztán ha nincs vmi egetverő gond, akkor lassan belekezdek egy kis mocorgásba, de azt előre megfogadtam - hanyadszor is? - hogy nem feszítem túl a húrt, mert szeretnék végre tavasszal jókat futni. Nem akarom azt a szokásos menetrendet követni, hogy télen kicsinálom magam, aztán tavaszra a langymeleg, virágos futkorászás helyett csak lézengek önmagam árnyékában.
NEM ez NEM szeretném újra eljátszani!
Ezen persze némi vitaminbevitel nyilván segítene, de majd vmi vörksopon megtanulok fotoszintetizálni addig.

Szóval futásmentes, sokolvasásos, sütizabálós, alkoholmentes év vége.

Függőségeim szögre akasztva várják 2018-at.

Hajrá!

2017. december 22., péntek

Ismerős

Pár nagyon jó  könyv akadt a kezembe.
Ezek közül egy most nagyon aktuális.
Jack London Martin Edenjében jópár ismerősre akadtam. A kor, vagy korrajz szinte a mai napokról is szólhatna. Megtaláltam benne szépen leírva a választ arra a nekem gyakran feltett kérdésre, hogy miért is van nekem annyi nick nevem. Beszél a teljesítményről, annak megítéléséről, az emberek közötti üres fecsegésről...
Baromi jó könyv.
Ma szembe jött velem ez a videjó.
A könyvet és a filmet összekapcsolva látom igazán miért is ment el a kedvem ezektől a videóktól. Mármint a készítésüktől.
Érdemes megnézni, hogy milyen véleményeket kap, monnyuk a fácsén...

https://vimeo.com/248385052

2017. november 12., vasárnap

Sokadszor

Sokadszor.
Ezt nem kell ragozni.


2017. november 9., csütörtök

Epés megjegyzés

Szóval ebből már nem lesz P85 beszámoló.
Még jó, hogy vártam vele, így a megvilágítás annyira változott, hogy nem kell át- és újraírjam a történelmem.
Szóval érzem én egy ideje - monnyuk úgy augusztus  vége óta... - hogy nem jó valami. Nem jó valami, de ez csak futószakmai szemszögből nem százas.
Ha nem futnék, megint egészséges lennék - vagy annak hinném magam.
Szóval nem ragozom, meg csigázom, de vasárnap olyan epegörcsöm volt, hogy a tankönyvek is megirigyelnék. No, ilyen még nem volt, végre valami változatosság!
Olyan uncsi volt, már a szokásos, derék/gerinc/csípő/gyomor négyszögben vergődni, végre valami új kihívás!
Innen aztán Lúdtalp dokival rögtön felgöngyölítettük az utóbbi időszak vélt és valós sérelmeit. Miért fáj, miért gyullad, miért nem megy, miért küszködős...
Szóval végre van papírom róla...

Múlt szombaton voltam futni Fridivel. Mivel Tinnyén át vezetett az utam egy kis nosztalgiafutást szerveztünk, régi ösvényeken. Letámasztottuk  szokott helyen a verdákat, majd nekiindultunk beszélgetősben - ahogy szoktuk. Laktát felett egy picivel... A kerítés 12 perc - mondta Fridi, csak furcsa volt, hogy nem tudunk közben beszélgetni... Nem ragoznám, de megmásztuk a Meszes-hegyet, meg vmi karikát is terveztünk, de épp visszaértem az autóhoz a teljes kóma előtt. Nem is emlékszem mikor szenvedtem ennyit egy ilyen rövid futáson. Azóta kb nem térek magamhoz...
Vasárnap meg ez a műsor...
Az vigasztal, hogy a vesemedence gyulladás határozottan szarabb és tovább is tart, szóval ez is csak viszonyítás kérdése.
A doki ma kérdezte, hogy amikor görcsölt mit vettem be? Nem is értettem, ez valahogy nálam nem opció. Ja, erre lehet bevenni vmi fájdalomcsillapítót? Komolyan nem elvi dolog ez, csak egyszerűen fel sem merül bennem.
Ez olyan mint a Vadlánon a combfájás. Fridi simán bekapott két fájdalomcsillapítót. Nekem eszembe sem jutott. Nem mondom, hogy ez jó, vagy jobb, pusztán csak annyit, hogy eszembe sem jut. Nem opció.

Szóval most már nem csak a derekamra, csípőmre, gerincemre, gyomromra ügyelek hanem az epémre is. Sokszor eszem keveset, nem zabálok, ügyelek, figyelek, kímélem magam...

Akartam írni a végére valamit, de feldöntöttem 0,5l bodzaszörpöt az asztalon, itt folyik, elfelejtettem...

2017. október 30., hétfő

Tudom, hogy tudtam, hogy tudni fogom...

Kicsit majd talán kivesézem jobban ezt a P85 betlit, de jó apropónak bizonyul, hogy Csermanek idei UB-járól szóló, az ultrázás lényegének kvitesszenciáját érintő bejegyzés részletét ide kopizzam:

" Füreden pacsi Jucikámmal (megdumcsiztuk, hogy az első negyvenest letolom magam, hogy tudjon tovább aludni), és aztán felfordulás a Balaton-felvidékre. A nap 9-kor már égetett, igaz, erős szél is fújt. Vászoly mellett olyan szépen hullámzott a tengeri, hogy elhatároztam, hogy ezt bele fogom írni a beszámolómba. Szóval mentem, mendegéltem, tartottam a tempót, a pulzust, vigyáztam az emelkedőkön, a lejtőkön. Gondoltam is arra, hogy tavaly itt kezdtem fejben szétesni, és hogy milyen jó, hogy most nem. Merthogy az tök gáz lenne, ha megint itt, az első harmadban szenvednék egy nagyot. Merthogy ennyi felkészüléssel már ugye nem szenved az ember. Na, de akkor most miért is érzem egy kicsit nehéznek itt ezt a dörgicsei kitett lejtőt? Hát, végül is, nincs is baj, csak nem élvezem most ezt. De ha nem élvezem, akkor ugyan miért mennék végig, hát még rengeteg van hátra… na, nem ragozom a teljes gondolatfolyamot, de kb. 20-25 perc alatt teljesen észrevétlenül megkészültem. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem egyszer csak azt konstatáltam, hogy romon vagyok. Jucika lelkesen frissített, folyamatosan biztatott, én meg elkezdtem neki adagolni a problémákat (nem megy, nehéz, meleg van, nincs kedvem, szar minden). Indulás előtt írtam neki egy hosszabb listát, hogy milyen kifogásaim lesznek, és hogy ezekre mit válaszoljon. Komoly energiát fektettem a holtpontom közben, hogy találjak új érveket a kiszállás mellett, hogy elkerüljük az előre betervezett polémiákat – kevés sikerrel. Aztán eszembe jutott, hogy ha kiszállok, akkor nagyon szomorú lesz, hogy biztosan nem csinált valamit jól a frissítéssel, vagy hogy nem volt velem erélyes, és nem akartam, hogy ezt érezze. Valójában ez a gondolat vett rá arra, hogy keressem a megoldást, a kiutat. Innentől minden 20 percben lelocsoltattam magam, minden artézi kút alatt hosszan mosdottam, Köveskálon leültem, meleg levest kértem, megettem nyugodtan, felpakoltam a lábaimat. Néztem, ahogy sorra mennek el az egyéni versenyzők, de mondogattam magamnak, hogy egy ultrán mindenre van idő. Kicsit visszavettem a tempóból, 6:30 körül mentem tovább. "

Nemtom mire volt jó az előző, P85-ös összefoglaló posztom, de arra biztosan, hogy futás közben folyamatosan azon agyaljak, hogy akkor most épp kurvára nem futom el és milyen okos vagyok, hogy nem tolom és 2:49 Dömös és laza vagyok és jólfrissítek...
Az egész 85 kiliből annyi adatot voltam képes megjegyezni, hogy 2:49... az meg idén 2:48 lett. Kb. ezzel el is mondtam minden sikereset erről a futásról...
Na, erről majd később.

Visszatérve Csermanekra, meg a beszámolójára.
Szombaton tényleg annyi történt, hogy éreztem és átéltem valamit, amiről tudtam már előre hogy át fogom élni. A helyet is jól belőttem: Hosszú-árok - Nagy-Szénás környéke.
De mivel tudtam, ezért magam előtt ciki volt, hogy tudom, hogy tudtam. Há' hogy lehet ennyire fütyi?

Szóval ezek aranyos kis önjátékok egy többszörös teljesítésnél.

Ha nekem ez az első teljesítésem, simán végigmegyek.

Ha.

2017. október 21., szombat

Mindenami P85

Kis összegzés, átnézés, átélés.
Én szeretem, bár tudom, hogy nem makulátlan...

Beszámolók - és egy kis mai komment, a régi időkhöz:

2008
9:45-ös indulás! Eboláék épp szívatni akarták a futókat ezért direkt úgy nyitották a pontokat, hogy ne lehessen korábban indulni. Ma már erre ki emlékszik? P85, mindent a futókért...
Dömös már akkor megvolt 2:53 alatt. Azóta több mint egy órát javítottam az időmön, de ez a szakasz maradt -immár hagyományosan - 2:49.
Szénégetőknél még be kellett menni egy kb 30cm széles ösvényre! 30 cm-t értsd úgy, hogy kökényből, vadrózsából álló bokorsorban, volt egy 2m magas, nyiladék vágva. Már ahol. Ott kellett átszenvedni magunkat úgy, hogy az ösvény mellett futott a ma is használatos, széles út. De mi akkor is ragaszkodtunk a jelzéshez. Ki érti ezt :) ?
Nagy-Szénáson lámpakapcsolás! Anyám, ki hiszi ezt ma el?!
Petneházy előtt már volt szalagozás és nem kellett keresgélni a jelzetlen letérést mint 2007-ben! Micsoda fejlődés!
És! És! És Sistergő saját pontja, ami azóta hivatalos pont lett. Talán ez volt az első év, hogy kint volt. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki pusztán szeretetből kimegy az erdőszélre és saját pénzén!!! olyan pontot visz, ahol aksikról működtetett lámpák voltak és habzsidőzsi. Tényleg minden! Ma sincs olyan pont mint akkor. Sistergő pedig pattogott és kiszolgált. Számomra Ő egy igazi önzetlen hőse ennek a túrának és mindig eszembe jut amikor ezen a helyen járok!
A célban nem befutóérem volt, meg zokni, meg mittudomén, hanem Tibicsoki, ami piros volt és 85 grammos...

2009
Nemtom milyen szintű a felmelegedés, de az biztos, hogy évről évre egyre melegebb van a Piroson. Emlékszem, hogy ebben az évben még bőven mellény, meg kesztyű kellett. Itt találkoztam először Pepével, aki akkor még gyalogosan indult, aztán 1-2 év és ő nyert mindent, ami terepfutás volt.
Nagykovácsiban még találkoztam Speróval. Höhhh... ő akkor kezdett futkorászni, de már elkent és azóta Nagykovácsiig biztos kapnék 1-1,5ó-t tőle...
Nagykovácsi után Lúdtalppal és Csabival mentem. Soha nem fogom elfelejteni. Én mentem elől és húztam a sort ők meg hörögtek mögöttem én meg élveztem. Lúdtalp mögöttem!!! Ez milyen élmény volt! A beszámolójában is írt róla. Monnyuk azt sem felejtem el, ahogy Fridi ellépett mellettünk Makkosmária után. Olyan szintű volt a sebességkülönbség, mint egy személyvonat és egy TGV között. Érdekes, hogy már akkor is keresgéltem a végén a jeleket de sajnos ez azóta sincs máshogy. Erzsébet-kilátó - Frank-hegy viszonylatában a mai napig több helyen elbizonytalanodom.

2011
Tölgyikrek - Dömös szakasz. Aha, már akkor is pedzegettem, hogy ez egy elég fontos és könnyen elszúrható szakasz, nehéz meglelni a ritmusát.
Dömösön a frissítésnél jajj, emlékszem, hogy elroppant a koronám, brrrr, millllyen horrorok voltak! Húúúú, beértem Zenyiket Dobogókő előtt? Biztos eltörte a lábát, vagy kiújult a vakbele, vagy átment rajta az úthenger! Micsoda skalp :))) !
Csévi-nyereg előtti séta! No, ez is egy kulcsmomentum. Aki itt sétál az elfutotta...
Ez a szívszúrás itt volt először. 1-2 alkalommal próbálkozott, de a Ca-Mg-K pótlás óta nem volt vele gond. Emlékszem, akkor nagyon szar érzés volt.

2012
Erre nem is emlékeztem :))) ! Még szerencse, hogy ilyen szelektív az emlékezet(em)!

2013-ban szeptemberben, pont a Pirosra készülés közben jól kifordult a bokám. Aszfalton... Sajnos kimaradt e miatt.
2014-ben elmentem a Lemkowynára. Nem kellett volna...

2015 
Ez tényleg bosszantó volt, mert a mumus Hosszú-ároktól szépen lassan felőröltem magam, aztán Nagykovi után a kalapácsossal viaskodtam. Brrr... Pedig addig de szép volt!

2016
Ez nagyon jó volt! Kicsit nyomaszt is, hogy hogy a fenébe fogom ilyen jól érzeni magam...

És most a jó tanácsok!
Magamnak, mintha most kezdeném...

Nagy ajándék, hogy nem a futó verzión indulok. A tülekedés az elején, meg A versenyhangulat egyáltalán nem hiányzik. A tavalyi 7:45 helyett most 7:40-kor fogok indulni így az egyetlen szűk keresztmetszetet jelentő dömösi pontra épp nyitásra érek oda (vagy picit előtte, de bízom benne, hogy nem centizik ki...).
Az elején rögtön mindenki elkezd persze hörögni az aszfalton, pedig innen a Kevélyig beszélgetős tempónál nem szabad jobbat menni. Itt általában olyanokkal szoktam együtt haladni, akik a végén 2-3 órával!!! többet mennek... Szóval nyugi és beszélgetés bárkivel, csak, hogy Ne. Fussuk. El.
Kevélyről lefele, meg dettó mint felfelé. Itt, mint az akcióért rohanó kisnyugdíjasok, tojjják lefelé mint az ökör. Jó, én is, de ésszel.
Csobánka aszfalt. Sorok rendezése, kulacsok ürítése, mert rögtön itt az első frissítőpont.
Csikóváralján mindent fullra, mert messze van Dömös!
No, innen van egy nagyon finom kis türelemjáték a nem elfutni, de lehetőleg a legtöbbet kocogni témában. Csalóka, mert néhol alig emelkedik, de alapjában felfelé hullámzik. Néha bele KELL sétálni nekem. Tölgyikrek után nagyon figyelős, de haladós lefelé. Sikárosnál azt fogom érezni mint mindig, hogy nem haladok, pedig lejt, haza kellene menni, mert ez nem megy. Király-kúti-nyeregig viszont végig kocogós, nagyon élvezetes csak a pocsolyákra kell figyelni!!! A nyeregtől nem szabad erőlködni, mert csalóka, hogy nagyon jól futható, lejt. Egy kis előre dőlés, lassú levegővétel és 4:00p-es kellemes suhanás. Az aszfalton persze olyan érzés lesz, mintha behúzták volna a féket, de nem hosszú. Dömösön gyors és újra fullos töltés. Azt hiszem ide el fogok rejteni valahova izót, mert nem bízom az előre küldött csomag gyors megtalálásában... A ponton inkább fel kell markolni a cuccokat mert felfelé lesz idő a csámcsogásra. Innen azért sok a séta, de a pár futhatót meg kell becsülni. Vannak meredek kaptatók, de nem hosszúak. Inkább a Tost-sziklák utáni gerincre kell tartalékolni, amit viszont illik végig futni. Jó, egy-egy pici - tényleg pici -sétával. Dobogókőn a full outdórba öltözött cigiző turisták kerülgetése, majd frissítés, de nem túl sok!!! mert a lejtőn kijön!!! Lejt, néha sok is a jóból, ilyenkor vissza kell venni, mert szétveri a combot. Szentkereszten aztán lehet tolni, de én a temetőnél lévő kis emelkedőt már csak kabalából is sétálom. Ilyenkor lehet még tápolni, ez fontos, mert kevés ezen a részen az a szakasz ahol ne kéne tolni neki! Szóval kis tápolás, majd Szántóig nyomás. Ott megint pont, kajapia. Itt a murvást nem tudom eldönteni, mindig más taktikával veszem be. Kell ebbe séta? Fene tudja. Az biztos, hogy a balos letörés után jön a már fentebb említett teszt szakasz. Aki a Csévi-nyeregig tartó részen kénytelen belesétálni az elszúrta az elejét. Nekem ez A fele, bár számszakilag már több (Tavaly sikerült innen a negatív split!!! 4:49-4:44) Csévitől igazi csövön kiférős egész a jobbos dózerig, ez kb 2,5kili. Itt én sétálok az zicher, kis tápolás és készülődés a Kopárokra. Van benne meredek de nem hosszú egyik sem, viszont a fenyők között imádok suhanni. Igazi, hajdan volt hazai pálya. Örömfutás!
Kopár-csárdánál vmi gyors depót kellene intézni. Itt nem kell enni, mert a Kakukk-hegyre felfelé lehet. Aki túl gyors az benézi az itteni balos letérést, de én ezen már nem rágódom. Innen az alacsonyabbak előnyben, de nekem sajnos hajlongós futós. Az aszfaltot itt kifejezetten utálni szoktam, de teperni kell. No, a Villa Negrától a Hosszú-árokig egy lelketlen, darálós rész jön ráadásul homokban ami kiszív mindent az emberből. Itt nagyon észen kell lenni, úgy, hogy haladni is kell. Ha szerencsénk van nincs kint a kutya a lovaknál. Monnyuk szerencsénk van... Pont után a Nagy-Szénásig sokat lehet futni, de én itt évek óta energetikai mélyponton vagyok, tehát jó lenne idén ezt kihagyni, és legalább a tábláig felkocogni. Onnan szigorú, de tempós séta egész a két szalmabábúig - remélem Yoyóka kirakja őket... Az emlékfalnál gyors csekkolás után kis futható, majd a meredek aszfalt lefelé. Csak ésszel abszolválandó - az eleje! Lentebb meg csövönkifér effekt - a temetőnél már sok ilyenkor az ember, meg az autós. Figyelős! Kis kurfli be a pontra. Itt jön visszafelé menet egy pofavizit, lehet nézni az üldözőket. Ajándék sétálgatás a faluból, majd nincs mese, jön a munkás szakasz ahol rengeteg időt lehet nyerni, vagy veszteni. Néhol kis, alattomos hullámokkal. Az itteni állapotunk aztán már előre vetíti a végjátékot. Feketefej meredek de baromi rövid, Szépjuhásznénál megpróbáljuk nem elüttetni magunkat, majd a Hárshegyi-körútig mászós. Gyors csippantás, majd nemszeretem, de futni kell. Futni kell! János-hegyre felfelé a szerpentinen séta, de ahol csak lehet, minden kis hajlatot meg illik kocogni. Fent óracsekkolás és ha jól oldottuk meg az eddigieket, akkor már a célidőt is tudjuk, hisz jó esetben innen egy óra a cél.
De milyen egy óra!
Innen kéretik meghalni, nekem ez 5:00p alatti kilikkel sikerült tavaly és egész ügyesnek könyveltem el. Persze aztán itt is van egy-két kis belegyaloglós, de az csak azért, hogy az önérzetünket rombolja. Nekem hiába van hét teljesítésem, ezen a szakaszon van pár kanyar aminél meg kell álljak jelzést keresgélni. Pont a kereszteződésekben nincs jel. Budaörs előtt az a nyamvadt, szűk, alacsony nyomvályút úúúútálom, de nincs más út. Aztán az aszfalton kb 1,5 kili.
Végén zuhany, masszázs, ingyen sör!

Beszámolók másoktól.