Levél

Ez a levél MacPherson Évának íródott, de mivel kb a múlt hónapok összefoglalása ide is befér - ha már más nem nagyon akaródzik...

2007-ben kezdtem el futni. 2008-tól rendszeresen és edző irányítása mellett sportolok. Mérnök ember lévén elég precízen betartottam a kapott edzésterveket, amiknek köszönhetően az első időkben látványos volt a fejlődésem. Hazai és külföldi versenyekre jártam, egyre nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a terepfutásba. Aztán 2010-ben estem bele először egy durva, túledzettségnek tűnő, teljes kimerültséggel járó állapotba, ami aztán később, évről évre visszatért. Az első alkalommal két hónap telet el úgy, hogy nemhogy futni, de gyalogolni is alig tudtam. Ez az állapot nem csak a sportolást, de a mindennapi életemet is akadályozta. Lassan kikecmeregtem ebből a gödörből és óvatos, fokozatos terheléssel összeszedtem magam, hogy egy év múlva, megint tavasszal, ugyanabban az állapotban találjam magam. Aztán az évek során ezek a hullámzások folyamatosan kísértettek. A legváratlanabb időben törtek rám, különböző hosszúságúak voltak és 'mélységük' is minden racionális magyarázat nélkül változott. Közben pedig jártam az orvosokat akik a legkülönfélébb okokat állapították meg. Mindig volt valami, amire épp rá lehetett fogni, az aktuális teljesítményromlást. A vas, a szelén, a stressz, a kevés fehérje, a rossz regeneráció , a kevés D vitamin... Én pedig minden diagnózis után, évről évre reménykedtem, hogy na majd most, véget ér a kálváriám. De nem, nem így történt. Emlékszem, például a 2018-as Vadlán UT-re úgy mentem el októberben, hogy szeptemberben még csak 1,5 km-t tudtam sétálni! egyhuzamban. 

Aztán azzal is próbálkoztam, hogy télen teljesen leálltam pár hétre, csak pihentem. Nem segített. 

Közben a legtöbb versenyen a gyomrom, emésztésem miatt volt gondom. Kipróbáltam a saját készítésű frissítőkön át a legújabb géleket, izókat, de csak ritkán volt olyan szerencsém, hogy nem volt valamilyen problémám a frissítésemmel.

Tavaly, 2020-ban már olyan volt ez az energetikai hullámvasút, hogy egy héten belül is váltotta magát a teljesen kilátástalan erőtlenség és a kirobbanó forma. Egyik napról a másikra nem tudtam, hogy mi lesz velem. Megint leálltam. Két hónapig szinte semmit nem futottam, de nem lett jobb, a gyengeség megmaradt.

Ezen előzmények után találkoztam Évával, aki egy elég szigorú diéta és pár étrendkiegészítő segítségével gyökeres változást hozott az életembe. Egy új világ tárult fel számomra. Napról napra kaptam vissza az erőmet és az energetikai hullámzások is eltűntek egy csapásra. Ráadásul nem kellett semmilyen gyógyszert szedni, infúziót bekötni csak a saját szervezetemet kellett olyan helyzetbe hozzam, hogy a bevitt tápanyagokat hasznosítani tudja. 

Pár rossz szokásomon is változtattam. Nem futok éhgyomorra, futások után eszem rendesen és sokkal többször viszek magammal frissítést, már nem próbálok 3-4 órákat egy szendviccsel lenyomni :) !

Eddig csak nagyon ritkán tudtam úgy futni, hogy igazán élvezzem a mozgást, mostanában megfordult ez az arány mert szinte minden futásom energikus és jóleső érzéssel tölt el.

Ezzel együtt azért ez a 10 évnyi kínlódás sok mindenre megtanított, nem bántam meg, hogy kitartottam és csökönyösen ragaszkodtam ehhez a sporthoz, de ha újra lehetne játszani, akkor inkább kihagynám az életemből.