"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2019. október 6., vasárnap

Levél Gabinak

Ide írom, mert ha elküldöm, akkor egy idő után elvész és nem lesz dokumentálva ez a... ez a... ez a... hagyjuk...

Előzményeket ugornám, mert egy regény és a szokásos, beteg voltam, nem készültem, elvesztettem, fáj, nyom... :) (E nélkül nincs futós beszámoló ugye.)

Kicsit újfent meglepett ez a 12-13, de Te tudod, ugye... :)
Egész 30-ig nem is volt gond.
Aztán kezdtem érezni, hogy kezdenek beállni a combjaim. Mifene?!?! A bazaltutca kőrengetege amúgy sem nagyon futós, inkább csak ugrálós. Itt még mentek az 5p körüli ezrek lefele, de vmi szar volt a palacsintában.
Jó, gondoltam, majd Tátika felé hegymenetben szépen óvatosan tolom és a gyaloglással kicsit helyre jön. Betoltam két gélt, sótablettát, de nem változott.
Jött a mászás, majd az ereszkedés. Itt már szépen látszik, hogy a jó kis lejtők csak 5:20-ban mentek és nem estek jól.
Várvölgytől (46.km) aztán jött egy kis fejben is megborulás, hogy még csak az eleje és már szar és a gyomrom is kezd vacakolni. Próbáltam Tündére tapadni, mert tudtam, hogy tavaly is jót ment, de egyszerűen nem ment. Lefelé is csak cammogtam (6:00-6:20)... Vállushoz (54) egészen szar állapotba értem.
Innen jön a nagy mászás, ami teljesen jól ment. (A mászós felfelékkel végig nem volt gondom.) A lefelét csak éppenhogy nem visszafelé futva tettem meg. Itt jön egy szakasz, ami szerintem egy kulcs rész. Sunyin emelkedő, futni kéne rajta, de alig ment. 8:00-9:00-es kilik... Lementem a forráshoz is, töltöttem, ittam, sótabletta, koffeintabletta, fókusz, akarom, tudomhogykijövök... A combajaim itt már nagyon fájtak és mintha két betondarabot vonszoltam volna.
A ponton ettem egy levest, meg sós paradicsomot és nagyon jól akartam lenni, ami aztán lassan sikerült is. Ederics felé a hosszú egyenes ennek ellenére nem ment jól, de legalább futottam(?) (6:10-6:40)... A brutál lefelét letipegtem és a lejtő alján kezdtem érezni, hogy valami kezd megjavulni a rendszerben. A lábaim romlottak, de a gyomrom helyreállt. Ezen a részen megint végre 6p alatti kilik mentek (65-70.km). Csodabogyós mászás szinte jól is esett de a jó kis ereszkedés már csak nagyon döcögősen ment mert már üvölteni tudtam volna a combjaim miatt. A meredek lefelét már csak tipegtem, pedig az nagyon suhanós. Köves, de gyönyörű és viszi az embert. Már akit...
A györöki felfelébe bele lehetne óvatosan kocogni, de nem nekem, ebben az állapotban. Végig pihentem és ittam. Mertmajdjólesz... Lefelé 6:30-ban és éppenhogy nem sírva. Aztán innen gyakorlatilag 9-10 perces kilik, a végén a Fénykereszttől tyúklépésben mentem le 12-13p-es ezrekkel.

És igen! Volt még a szintidőből 8,5óra és nekem 28 kilim hátra. Biztos be tudtam volna vonszolni magam, de megint nem láttam ennek értelmét, lehet, hogy rosszul ítélem meg, de nekem így volt helyes.

Érdekes, ez a fájdalom két évvel ezelőtt pont itt a Vadlánon jött elő, de akkor az utolsó 30 kiliben, sokkal enyhébb terepen (akkor fordítva ment ez a kör). 2017-ben némi fogzománc árán beértem, de utána egy hét szinte teljes mozgásképtelenség lett az ára.

Most 30-tól indult, 45-től durvult és mentem vele még 40-et, de baromi szenvedősen. A végén persze már semmit nem tartottak az izmaim így a térdeim és a bal csípőm is nagyon fájt.

Rengeteget frissítettem. Életemben még ennyit nem ittam. (9:33-ból volt 14p állásidő, amiben a büdös-kúti levesezés is benne volt, tehát nem álldogáltam sokat). Megittam 6l izót + 2l vizet + levest + 3db gélt. Az elején aggódtam, hogy nem iszom eleget, mert nem tudtam pisilni, aztán jött egy gázos sárga, majd helyreállt a rend. A rengeteg folyadék ellenére alig jött ki vmi. Nem izzadtam és iszonyat melegem volt, a végén már félmeztelenül mentem (60-tól). Mintha felborult volna a hőháztartásom. Vagy csak a folyamatosan görcsben lévő combjaim termelték a hőt?!?

Fogzománcom nem sok maradt... Hülyeségekre nem költöttem úgy érzem. Az energetikai hullámvölgyből is kimásztam, de ezzel a combnyavalyával nem tudtam zöld ágra vergődni.

Furcsa, hogy futás után nem tudtam inni semmit és mintha az összes folyadék egyszerre akart volna belőlem távozni, állandóan a wc-re jártam. Most hajnalra szomjaztam meg végre.

Deréktől lefelé egy csődtömeg vagyok, asszem a hetem rámegy, hogy megtanuljak járni. Ilyen régebben nem fordult velem elő, egy százast egy-két nap után elfelejtettem. Ez csak a kor miatt van?

Mintha vmi felszívódási dolog lett volna, hiába tápoltam, nem jutottak el az anyagok az izmokhoz.
Olyan izót ittam, amiben az összes szükséges elektrolit benne van, plusz még sótablettát is szedtem. Tényleg nem értem.

Vagy csak edzeni kéne rendesen :) ?!

Tény, hogy nekem most indul a szezon. A július-augusztus szokásosan elég gyászos. Talán ezt a koraőszi időszakot el kellene felejtenem. Pont amikor legszebb az erdő :(((...

Nem baj, tavaszra jobb lesz, biztos jobb lesz. Minden jobb lesz és én okosabb és erősebb :) !

Csapjunk bele!