"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2018. január 27., szombat

Alázat

Ebből az egész mélyrepülésből a legmarkánsabb tanulság talán az, amit alázatnak nevezünk.
Ha nem futnék ilyen régóta, ha nem tapasztaltam volna meg a futás 'naposabb' oldalát talán nem csodálkoznék azokon az érzéseken, amiket mostanában megtapasztaltam.
Ezen múlt tükrében baromi nehéz elfogadni, a gyökkettő haladást, zihálást, csoszogást, egekbe érő pulzussal. Ha nem lennének viszonyítási pontjaim talán emészthetőbb lenne a dolog.
De így.
Dráma.
Ha azt nézem, hogy milyen kínkeserves szenvedés volt kedden, szinte a kedvem is elment az egésztől.
Aztán ehhez képest, mintha egy kapcsolót átállítottak volna bennem, pénteken olyat futottam, mintha az eddigi agónia nem is létezett volna.
Mintha nem is ugyanaz a két ember követte volna el.
És igen, türelmetlen vagyok, mehetnékem van és sürgetném azt amit felesleges. Olybá tűnik, mintha hetek óta szütyörögnék, holott csak napokról van szó.
Alázat ember, alázat!
Rakd le a segged, hagyj időt magadnak és szép lassan, óvatosan csoszogj célod felé.
Egyrészről - kívülről - nem értem minek ez a türelmetlenség, másrészről - belülről - viszont megélni baromi nehéz ezt a kínlódást.
Folyamatosan az jár a fejembe, hogy aki felnőtt fejjel, elhízva, szar állapotban elkezdi ezt a szenvedést az micsoda kínokat él meg és még csak tapasztalata sincs arról, hogy milyen jó is lehet ez. Eddig is nagyon becsültem ezeket az embereket, de most még inkább.

Szóval lassú lépésekkel előre!

2018. január 19., péntek

Alakul


Tavaly márciusban volt egy egész jó futásom:
18 kili + 400m szint 4:54-es átlag 149 bpm átlaggal
Most kedden:
10 kili + 80m szint 6:37-es átlag 142 bpm átlag
Csak azért nem volt magasabb a pulzusom, mert folyamatosan sétáltam. Lefelé is...
És elfáradtam.
Nagyon.
Szerda, csütörtök már javult a tendencia, de nem csoda, mert nem hiszem, hogy innen van lejjebb.

A héten már hosszú gatyát is fel kellett vennem, mert annyira lassan mozgok, hogy nem termelek elég hőt, így fázom futás mozgás közben.

De végre hetessel kezdődnek a kg-ok...
Az is valami.

2018. január 11., csütörtök

Kezdet, kezdet, kezdet, kezdet...

Itt kérem az elmúlt nyolc évben folyamatosan újrakezdés van. Permanens újrakezdővé váltam, asszem sírba is így tesznek...
Két sikeres, futós napot követően szerdán 20m után kellett visszafordulnom, mert az előző napi pakolástól úgy beállt a derekam, hogy az utca végéig nem tudtam kiegyenesedni.
Jó újrakezdés :)))...
Engem egy ilyen derékbeállással nem lehet már megetetni. Kétszer fél óra torna és egy kiadós alvás után mára nyoma nem volt a tegnapi delejnek. Azér' ennél korábban kell felkelnie annak a nyavalyának, ami engem ilyennel, hosszú távon meg akar fektetni...
Mára voltam bejelentkezve kedvenc szadomazo terapeutámhoz.
Épp nem sírtam és úgy jöttem el, hogy majdnem repültem.
Közben meg szépen lerombolta saját magam által építgetett önmítoszom, miszerint én sokat, jól és főleg eredményesen nyújtok.
Combközelítő-távolító meg mittomén milyen izmaim ha vannak is merevek mint egy fadrab. Ezek miatt próbálok a combfeszítővel kompenzálni, ami megy is egy darabig, de aztán elfárad és akkor borul a bili...
Azt mondta, hogy nagy szerencsém van, hogy mindenem ép csak nyújtanom kell. Még. Többet. Máshogy...
Nem győzöm és hangsúlyozni, hogy baromi egészséges lennék, ha nem futnék. Legalábbis annak hinném magam.

Tíz éve, mióta elkezdtem futni, soha, mondom SOHA nem ment a mérleg higanyszála 80 fölé. Most megy. Olyan vagyok mint egy kötözött, merev disznósonka. Szterccsben...

Nem baj.

Újrakezdem.

2018. január 7., vasárnap

***** kezdet

Mondjuk kellett hozzá, hogy inkább középtavaszt idéző, napos, enyhe idő legyen, de megvolt és éltünk vele.
Szombaton Lovas-Palóznak környéke volt a cél. Itt volt két jelzés közötti szakasz, amit eddig nem jártam be, most megtettük együtt, kutyával, andalgósan.
Véletlenül ismerősökkel futottunk össze a szőlőben. Meghívás. Pálesz, borkóstolás, beszélgetés... Még szerencse, hogy Bodzának már van jogsija...
Kihasználtuk.



Ma Zádorvár környékére mentünk, de észak felől a kék sávon közelítettük meg, innen még nem mentünk. A Balaton környékén ez a kedvenc helyünk, ha valaha szőlőt, vagy telket veszünk asszem az errefelé lesz. Rálátás a Pécselyi-medencére, a Balatonra, északról erdő szegélyezi. Sokkal kevésbé procc hely, mint Palóznak-Lovas.
Imádjuk.





A héten voltam ultrahangon és asszonták, hogy baromi egészséges vagyok. Megnyugodtam. Naggggyon nagyon.
Bár semmi változás nem észlelek, azon kívül, hogy hízom, mint egy desznyó, holnaptól elindítom a 2018-as futóévet.
Az más kérdés, hogy milyen lesz...