...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2018. január 11., csütörtök

Kezdet, kezdet, kezdet, kezdet...

Itt kérem az elmúlt nyolc évben folyamatosan újrakezdés van. Permanens újrakezdővé váltam, asszem sírba is így tesznek...
Két sikeres, futós napot követően szerdán 20m után kellett visszafordulnom, mert az előző napi pakolástól úgy beállt a derekam, hogy az utca végéig nem tudtam kiegyenesedni.
Jó újrakezdés :)))...
Engem egy ilyen derékbeállással nem lehet már megetetni. Kétszer fél óra torna és egy kiadós alvás után mára nyoma nem volt a tegnapi delejnek. Azér' ennél korábban kell felkelnie annak a nyavalyának, ami engem ilyennel, hosszú távon meg akar fektetni...
Mára voltam bejelentkezve kedvenc szadomazo terapeutámhoz.
Épp nem sírtam és úgy jöttem el, hogy majdnem repültem.
Közben meg szépen lerombolta saját magam által építgetett önmítoszom, miszerint én sokat, jól és főleg eredményesen nyújtok.
Combközelítő-távolító meg mittomén milyen izmaim ha vannak is merevek mint egy fadrab. Ezek miatt próbálok a combfeszítővel kompenzálni, ami megy is egy darabig, de aztán elfárad és akkor borul a bili...
Azt mondta, hogy nagy szerencsém van, hogy mindenem ép csak nyújtanom kell. Még. Többet. Máshogy...
Nem győzöm és hangsúlyozni, hogy baromi egészséges lennék, ha nem futnék. Legalábbis annak hinném magam.

Tíz éve, mióta elkezdtem futni, soha, mondom SOHA nem ment a mérleg higanyszála 80 fölé. Most megy. Olyan vagyok mint egy kötözött, merev disznósonka. Szterccsben...

Nem baj.

Újrakezdem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése