...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. december 31., hétfő

Ma ilyen volt

Tihany a balatonfüredi Jókai-kilátóból.




Az év

Mielőtt bármit is tettem volna elolvastam mi volt, és mit vártam egy évvel ezelőtt.
Érdekes és tanulságos...

Aztán ez lett belőle 2012-ben:
180 alkalomból összesen
Idő (kerékpár+torna+futás): 307,5 óra
Táv (futás): 2.287 km

Szint (futás+kerékpár): 73.310 m
ehhez kellett 182.000 kCal
vagyis nyugisan eléldegélhettem volna belőle 72 napig...

Képileg:

Futások 2012-ben from PALL Attila on Vimeo.


2013-ra?

Nagyon kevés verseny, nagyon sok egyedüli nyugis futás.
A körülményekhez igazítva sokkal több táv és sokkal kevesebb szint néz ki, de hogy mi lesz azt majd eldöntik fent...

Úgy kell ennek is nekilátni, mint egy hosszú futásnak. Nem szabad a végét nézni, csak az elkövetkezendő pár métert.
Egy hétre látok előre.
Addig meg általában ki lehet bírni.

2012. december 30., vasárnap

Kétezertizenhárom. Mi lenne más?

Nem mintha mostanában annyira sokat tudnék futni, hogy az bármilyen reményre is feljogosítana, de álmodozni teljesen ingyen van .

Tehát álmok, kommentekkel a la 2013.
Íme:

Március végén szokott lenni a Veszprémi 6h-s futás. Még pontos kiírás nincs, de az eddigi évekből adódóan március vége biztos.
Közel van.
Aszfalt.
Kipróbálom.
Nem is értem miért ne?!

------------------------------------------------------------------------------------------
Mátrabérc-trail.
Április 27-én.
Most úgy érzem kimarad.
Be kell lássam, hogy nekem a tavasz nagyon kényes időszak. A munkák indulnak, sok a tenni valóm, hajszolom, túlhajszolom magam. Erre még jön ez is.
Kell ez? Nem hiszem...
A versenyt körüllengő 'kőkeménycsávókkőkeménycsávóknak' fílingtől a hátam borsódzik, ez is ellene szól.
Viszont.
Most talán kicsit más lesz a tavasz itt lenn, még nem tudom milyen, de más lesz. Találunk telket, vagy nem, gazdálkodni kezdünk, vagy nem...
Meg milyen dolog az, hogy két betli után nem kijavítom a csorbát, hanem egyszerűen visszavonulót fújok?!
Maradjunk annyiban, hogy nem tudom, de inkább nem. (Még a TT-n való indulás is eszembe jutott, de ott is vannak erős fenntartásim...)

------------------------------------------------------------------------------------------

T100 eddig kimaradt, ezért most abszolút prioritást élvez.
Ez ugye május 11.

------------------------------------------------------------------------------------------
UB.
Ide elmennék váltóban, hogy megnézzem egyelőre a felét, mert egyszer meg szeretném csinálni (végig és egyedül), de nincs párom és ötletem sincs honnan lenne.
Pedig most közel is van, jó időpontban is van...
Június 1-2.
Arra is gondoltam, hogy benevezek, aztán megyek amíg megyek és így ha megcsinálom az első felét, akkor az olyan mintha a váltó első emberének szánt részét abszolválnám.
De ez a legkedvezményesebben is 15.000 HUF + ÁFA.
Egy betlihez ez meg sok.

------------------------------------------------------------------------------------------
Rég voltam, de most, ha nem lesz valami elháríthatatlan akadály, akkor meglátogatom. Ez nem más, mint az Ötscher UM.
Jól szervezhető, közel van, nagyon jó szervezés, időben teljesen klappol.
Még a gyerkőcök is futhatnak!
Június 8-9.

------------------------------------------------------------------------------------------
Idén megszenvedtem, de nagyon szimpatikusnak tűnt. Gyönyörű pályával, jól futható, de kemény vonalvezetéssel.
Lavaredo UT.
Június 28.
Nem fogok menni.
Nagyon mennék, de mindent egybevéve drága, bár a külföldiek közül még az olcsón kihozhatók közé tartozik.
Csak családosan tudom elképzelni, mert már megfogadtam, hogy egyedül nem megyek ilyen távol. Ez jár a többieknek is. Így viszont az olcsó szállás is sok.
Másrészt befőzési szezon közepe. A málnázásba épp belerondít.
Fáj.
Nagyon, de ez a realitás...

------------------------------------------------------------------------------------------
Előre váltott helyjegyem van az UTMB-re, amit nem szalasztanék el.
Ez fixen: augusztus 30.


Nyárra még?
Csak olyat, amit promt nevezéssel lehet megtámadni. Ilyenből nincs sok. De talán nem is bánom. Lesz három nyári hónapom, amikor készülhetek nyugodtan.
Erről már írtam is...
Nem biztos, hogy versenyeznem kéne.
Talán a gyerekekkel közösen vmi tri- vagy duathlon? Úszónk van, de a kerékpár gond.Kedv lenne. Pálya is van a környéken dögivel, de nincs bringa. Pénz meg nincs rá, ez garantált. Az én montiszörnyemmel meg azért nem szívatnám magamat...

Őszre nem látok előre, mert az UTMB sok mindent eldönt.
Ha sikerül felkészülnöm és ha sikerül megcsinálnom, és ha sikerül úgy megcsinálnom...
Marha sok a 'ha', ezért nem is érdekel az ősz...

Ez így elég sovány, ha az álmok szintjén nézem, de már álmodni is csak a realitások mezsgyéjén merek.

Szép, napos edzéseket álmodom.
Olyan tavaszt, amikor képes vagyok futni.
Amikor nem viaskodom csak a kilikkel, amikor nem kell nap mint nap belehalnom a futásba.
Ez az IGAZI álom.

2012. december 25., kedd

Murakami

Karácsonyra megleptek Murakami Haruki Miről beszélek, amikor futásról beszélek c. könyvével.
Nem élte meg a 24 órát...

Jó.
Nagyon jó.

'De hát ez az én testem. Az én korlátokkal és tendenciákkal bíró testem. Az a helyzet vele, mint az arcommal meg a képességeimmel: talán nem mindenben való a kedvemre, de nincsen belőle másik, úgyhogy muszáj vele beérnem. Éveink múlásával képessé válunk ilyen engedményekre.'
 És ez megy végig...

Nem egy mély barázdákat szántó anekdotagyűjtemény, hanem 'csak' egy jó könyv. Nem edzésterv, nem versenyleírás, nem diadalittas győzelem, hanem a 'szürke' hétköznapok.
A való világ.

Olyan selymesek, finomak és egyszerűek a sorai, a gondolatai, hogy kedvem kerekedett más könyvei után nézni.

Vmi hasonló érzés flow-ban futni.

2012. december 23., vasárnap

Summerhill

Megint igazi tél.
Hóesés, Karácsony, beigli...
Csak a szöveg, csak a duma.
Futás? - arról majd később...

Olvasom ezt a könyvet és nem akarom letenni.
Szülők!
Nem tehetitek, hogy nem olvassátok!
Nem azért, mert feltétlen egyet kell vele érteni, hanem azért, hogy olyan oldalt villanthasson fel, amely talán mindenkiben ott él legbelül.
Persze nem feltétlen minden 'csak' a summerhill-i iskoláról és az ott folyó pedagógiáról szól.
Sokkal többről.

Életszemlélet, látásmód...

Megint ott tartok, hogy ha az érdekesebb részeket bejelölném, akkor aláhúzhatnám az egész könyvet.

Ez találtam a futásaimról, az edzéseimről, az edzésprogramjaimról. Mintha nekem írta volna:

'Ugyanakkor van egy másfajta fegyelem is. A zenekarban az első hegedűs engedelmeskedik a karmesternek, mert a karmesterrel együtt jó előadást akar. A közlegény, aki vigyázzba vágja magát, nem feltétlenül ilyen elkötelezett a harc hatékonysága mellett. Minden hadsereget elsősorban a félelem szabályoz, és a katona tudja, hogy ha nem engedelmeskedik, megbüntetik. Ha jók a tanárok, az iskolai fegyelem a zenekari fegyelemhez fog hasonlítani. Azonban túl gyakran emlékeztet a hadsereg fegyelmére. Ugyanez vonatkozik az otthonokra is. Egy boldog otthon olyan, mint egy zenekar; ugyanolyan csapatszellem uralkodik benne. Egy boldogtalan otthon olyan, mint a kaszárnyák, amelyeket a gyűlölet és a fegyelem szabályoz.'
(A.S. Neill  - Summerhill)
Próbáltam katona módjára viselkedni. Katona módjára nem gondolkodni, hanem parancsot végrehajtani, megfelelni, teljesíteni. Minden áron.
Nem szabad. Nincs rá szükség.
(Igen, tudom, hogy ez hülyeség, de tényleg ez volt a hozzáállásom.)


'Az otthoni szigorú fegyelem mindig az önutálat kivetítése. A felnőtt egész életében küzdött, hogy tökéletes legyen, szánalmas kudarcot vallott, s a tökélyt most a gyerekeiben akarja megvalósítani. Mindennek az az oka, hogy képtelen szeretni. Mert úgy fél az örömtől, mint az ördögtől. Természetesen ezért találta ki az ember az ördögöt. Azt a fickót, akinek a legjobb dallamai vannak, aki imádja az életet, az örömöt és a szexet. A tökéletesség célja az ördög legyőzése. És ebből a célból fakad a miszticizmus, az irracionalizmus, a vallás és az aszketizmus. Ebből származik a verés, a nemi önmegtartóztatás és az impotencia formájában a test keresztre feszítése.'
(A.S. Neill  - Summerhill)

' A gyerekek jutalmazása kevéssé veszélyes, mint a gyerekek büntetése, de finomabb módon mégis aláássa az erkölcsi érzéküket. A jutalom felesleges és rossz. Díjat ajánlani egy cselekedet végrehajtásáért, egyenértékű azzal a kijelentéssel, hogy a cselekedetet önmagáért nem érdemes elvégezni.
Egyetlen művész sem dolgozik pusztán a fizetségért, hiszen az alkotásban is öröme telik. Ráadásul a jutalom élteti a rivalizáló rendszer egyik legellenszenvesebb oldalát, a másik legyőzésének vágyát.'
(A.S. Neill  - Summerhill)

Miközben olvasom ez szól:

Bartók 

ajánlom mindenkinek

Tortúra idejére...


Tortúra

Az év legrövidebb napja.

Reggel felvettem a futószerkót, mert már nem bírtam a mozgás hiányát.
Futni kell!
Kell futni!
Egy kis deréktorna nem árt előtte. - gondoltam.
Ebből az lett, hogy majdnem fel sem tudtam állni.
Kaptam egy kis derékmasszázst, majd a futóruhát aláöltözetként használva végre felöltöztem.

Elmentem a falu határába és kiválasztottam két fát, amiket kivágtak, becsomagoltak.
Jót beszélgettünk közben.
Fizetés után az egyik fát elvittem egy iskolatársékhoz, ahol ismét jó beszélgetés kerekedett.

Hazaérkezés után diót reszeltünk, gyümölcsöt préseltünk, répát, céklát hámoztunk, beiglit sütöttünk, hülyéskedtünk és jól éreztük magunkat.

Későn ebédeltünk.
Rengeteg salátát, saját joghurtot, sajtokat, frissen sült lepénnyel, friss görög olívaolajjal...

Aztán meg közösen elcsaptuk a délutánt.
Nem,
Tortúra az nem volt...

2012. december 18., kedd

Mi? Én?

Sokszor megfogadtam már, hogy nem írok aktuál fotópolitikai eseményről, de azért néha le kell vezessem ez irányú energiáimat is valahol.
Monnyuk itt...

Adódott ez a T100 szabálymódosítás és az e körül kialakult polémia.

Jó magyar szokás szerint az első zsigeri reakciókból azt hámoztam ki, hogy a 'ki akarnak cseszni VELÜNK...' érzés szüli őket.
Nem igazán értem, hogy általában miért az a megközelítés? Hogy direkt rosszat akarnak nekünk.
Ez nem kormányhatározat...
Mintha meg sem fordulna egyesek sokak fejében, hogy próbálják megérteni mi miért is történik. Lehet, hogy értük?!? Áhhh... kizárt.

Vannak akik képtelenek túllépni azon, hogy NEKEM mi az érdekem, mi a célom, mik a vágyaim. Nem értÜNK egyet azzal, hogy.....   mert NEKEM.... mert ÉN....
Persze, van ilyen és kellenek ilyen érvek, meg indokok is, de, hogy le is írja...?!?

Iszonytató megszorításokról beszélnek, úgy mint 5 dkg lámpa és 10 dkg dzseki meg 13,5 dkg telefon.
Tessék verseny előtt elmenni szarni! - ezt tudom tanácsolni, s a probléma magától meg fog oldódni.
Ha egy aszfaltos maratonról van szó, még lehet, hogy érteni vélném, de itt kőkemény terepfutócsákók sírnak, akik zsíron futják a legkeményebb versenyeket.
Hát hogy a hogy?

Olyan agymenések, miknek során az a javaslat, hogy menet közben, bizonyos limitidőhöz kötve legyen kötelező, monnyuk a lámpa már fel sem tűnnek. Ki, mikor, hogy fogja ellenőrizni? Kinek lesz erre ideje, energiája? Bágátell...

Tényleg elfogadom azt, hogy egy fórumon vessünk fel kérdéseket, járjunk körül ilyen dolgokat. Viszont billentyűnyomkodás előtt pár lélegzetvétel nem ártana.

Egyébként meg erről is pont hasonló a véleményem, mint pl. az UTMB-s szabálymódosításról.
Egy versenynek el kell döntenie, hogy kiket akar megcélozni, milyen jellegű versenyt akar szervezni.
Az UTMB ebből a szempontból az abszolút rossz példa.
Egyszerre akarja a világ elit futóit a rajtvonalhoz állítani és a full amatőröket becsatornázni. Ha komolyan venné a színvonalat, akkor már rég sokkal szigorúbb kvalifikációhoz kellene kötni az indulást. Akár olyanhoz, aminek teljesítése is önmagában egyfajta nimbuszt adna. Ha komolyan vesszük, akkor pl. a Spari kvalifikációja sem piskóta. Ennek ellenére a teljesítési arány nem veri az egeket.
Ha meg az amatőröket szólítja meg a verseny, akkor jól jöhet a szájbarágás és a nagyobb biztonságra törekvés, mert ki tudja mi jár Gizike fejében 50 km után. Hogy reagál, mit képes elkövetni...

A T100 egy fiatal verseny, ráadásul egy kialakulatlan szabályozású sportág egyik első hajtása. Változik az útvonala, a távjai, a szintidők, változnak a frissítők. Hogy a rákba ne változnának a szabályok is?
Azért azt még nem hallottam, hogy egy-egy lebonyolított verseny után a változások rossz iránya, a szervezés színvonalának esése lenne a téma. Sőt!
Nem, nem védeném én a szervező(ke)t. Nem kell, meg tudja/tudják magukat védeni, csak nem jó a szájíze ennek.

Rang volt lámpa nélkül futni.
Én inkább hülyeségnek nevezném.
Rang lehet, még lámpahasználat nélkül beérni, de lámpa nélkül?

Áhhh...nem ér ennyit az egész.


Derekam meg elért egy olyan szintre, ahonnan nem akar már javulni, vagy legalábbis nehezen.
Holnap megfuttatom, mert így nem mehet tovább.

Vajon lámpát vigyek?

2012. december 17., hétfő

Népszerű?

Nagyon tanulságos az, ami kamásliügyileg történt a héten.

Majd seggre estem, amikor az index vmi aloldalcsökevényére kitették a kamáslis videjót. Annyira ezért én nem szoktam forszírozni ezt a dolgot...
Tényleg arra van az egész, hogy ha esetleg egy-egy terepes szeretne, akkor hozzá tudjon jutni élete kamáslijához. Összességében nem akkora bolt ez, hogy különösebb hírveréssel sok száz vevőt kerítenék a portékára.

A nagy nyilvánosság után mi is történt?

Ez:

2009.10.15-én raktam fel a videót.
Azóta durván 1000 lejátszás történt.
Ebből 400-500 a futóblogos linkelés óta. (Igen, ide is betették...)
A hét csinált még 3300 klikket!
A hirtelen generált nagy nézettségből a kamásli iránt érdeklődők átmehettek a kamásliblogos oldalra, ennek statisztikája így alakult ebben az időszakban:

Elenyésző szám a filmezőkhöz képest!
Sőt!
Mint látszik, az adott héten még többen jöttek a futóblogról, mint az agyonnézett index környékéről.
Vagyis az otthon vakaródzók lehet, hogy klikkelnek és bámulnak ki a fejükből, nézik a mozgóképet, mert van, de vevőkört nem jelentenek. Nyilván... Ez 'sporteszköz' ez nem kurrens dolog, meg a plázába sem lehet villogni vele.
Ha tematikus felületnek veszem a futóblogot, akkor onnan a 400-500 látogatóból olyan 8-10 megrendelés érkezett. Ezt mondjuk gyengíti kissé, hogy itt a szottyosabb idő és a karácsony sincs messze...

Szóval én nem hirdetnék ilyen felületen az biztos. Annyit ér, mint szórólapot osztogatni találomra. Szinte semmit...

Erről a mellékszálról úgy vezetném át a történések vezérfonalát végre erre a blogra és a futásra, hogy megemlíteném az itteni statisztikát is.
Először a P85 kapcsán gyógyultak rá orosz oldalak a blogra, generálva ezzel érthetetlen látogatottságot. Le is tiltottam egy időre azt a vonalat.
Rájöttem kis eszemmel, hogy ilyen kurrens kifejezéseket, mint P85, HOKA, Lavaredo... kis trükkel kell emlegetni, mert a kereső rátalál, az meg annyira nem hiányzik nekem. Monnyuk egy-egy szpész megteszi, nem kell nagy dolgokra gondolni.

Máskülönben, meg betli hét lett :(((...

Egész pontosan olyan 10 nap van mögöttem, amikor nem az előrelépésnek, hanem a hátralépés elkerülésének tudtam ujjongani. Csak, hogy ugye örüljek valaminek, mert én olyannagyonpozitívvagyokmindig...

6-7-én futottan és nem volt jó a bal lábam. Egyre rosszabbnak éreztem, de erről asszem írtam is. Aztán bejött egy kis családi megfázáshullám, amiből kimaradtam. Ez valódi csoda, mert ez általában végig megy rajtam. Most nem. (Öröm 1.0.)
10-13-ig ügyintézés, autózgatás, disznóvágás, tehát időm, alkalmam sem lett volna, hogy fussak. Disznóvágás alatt mindkét nap szarrá fagytam, ráadásul süvített a fagyos szél, sár volt, jég volt, minden volt. Minimálisan egy megfázással kalkuláltam, de ez csak tényleg nagyon optimális minimál programként villant át az agyamon. Egy kis torokgyulladást, vagy fülgyulladás dukált volna még ehhez. Erre semmi. Banyek, mi ez, működik az immunrendszerem? Ez miféle újítás, így 40 felett? (Öröm 2.0)
Közben a nagy nemfutásban a lábam is mintha helyre jött volna?!!! (Öröm 3.0)
Ez idő alatt ramaty idő volt. Valóban. Olyan rossz, amiben futni olyan akkumulátor lemerítős jelleggel lehet csak.
Ezeket meg kihagynám.
Nem mondom, hogy +10 fok, szélcsend és fátyolfelhős derengésben fogok ezután csak kimozdulni, de csak ésszel szívatnám magam.
Szóval ezt is 'megúsztam'. (Öröm 3.1)
Disznóvágás alatt viszont nem tudtam elkerülni az emelgetéseket, így a derekamat eléggé leamortizáltam. Konkrétan alig tudtam kiegyenesedni. Ez nem pozitívum, viszont eléggé gáz és világvége előtti pillanatokat generált bennem. De sikerült itt is megtalálni az örömforrást! Nem lett rosszabb és javul! (Öröm 3.2)
Nagyszerű!
Megúsztam náthát, torokgyuszit, derékbeállást és pihentettem a lábam. Mindezt 10 nap alatt.
Juhéjjjj....!!!!

Talán el lehetne kezdeni haladni egy kicsit...

2012. december 14., péntek

Végre!

Végre találtam egy OLYAN blogot...

Nemhiába, ha valakinek az írás a kenyere, az meglátszik.
Rögtön.
Korányi Balázs beszámolóit, hozzászólásait is ezért szeretem/szerettem nagyon. Egyszerűen 'át tud jönni' a fíling.
Ennek a két embernek az 'irományait' olvasva van olyan érzésem, mint amikor jó fotókat nézek:

...magától értetődő...  ...szinte banális...   ...én is meg tudtam volna csinálni...

Pedig nem.

Nincs bennük nagy faxni.
Helyükön vannak az igék és határozók, nem csúsznak szét a sorok, nem ragoznak túl dolgokat és pont annyit csippentenek minden lehetséges írói eszközből amennyi kell.

Bakker, ez mennyire egyszerű!

Mégsem megy.

2012. december 9., vasárnap

Ebeké!

Igen, ebeké ez a hét...

Összesen csütörtökön és pénteken tudtam futni.
Jó volt, nagyon és nem is lehet panaszom, ami ezt a két futást illeti.

A bal bokám viszont nem gondolja úgy, hogy teljesen rendben lenne minden. Ha épp pihen, akkor érzem. Néha jobban, néha kevésbé, de folyamatosan jelez a bokám és a külső talpélem. Ami érdekes, hogy futás közben, mozgás közben tünetmentes, de pl. reggel felkeléskor, vagy mozgásmentes időszakokban (pl. monitorbámulás...) érzem, hogy van és még egy picivel többet is.

Meg azért ez az orkán erejű szél -7 - -8 fokkal azért nem is hiányzik...

Ma egy kis balatonfüredi egészségügyi séta maradt, de tollkabátban is pont elég volt.


Ma felmegyek Tinnyére és csak csütörtökön kerülök haza. Addig sztem futás sem lesz, de lehet, hogy pont jó lesz ez így.
Persze, futnék én, de talán ez a pauza most többet ér mint egy plusz terhelés a bal felemnek...

-38. hét összesen:
3:51 ó
39 km

2012. december 7., péntek

Megint kilátó

Ma a recsek-hegyi Noszlopy G. - kilátóhoz futottam fel.

A környéken majd minden buckán építettek egyet ezekből a szép fa kilátókból.


Köd sem akadályozta a kilátást, szép, napos, tiszta idő volt, a tihanyi-félsziget pompásan látszott.


Egy kicsit keleti irányban látszott a tegnapi fotózás helyszíne a csákány-hegyi Endrődi S. - kilátó (piros nyíl).
Holnap meg mindháromhoz felfutok, ha a hóhelyzet engedi. A harmadik a Balatonfüred feletti, tamás-hegyi Jókai M. - kilátó (zöld nyíl).


A terep néhol elég nehéz volt. A szántóföldek szélén azért rendesen összefújta a havat a szél. Megolvadt, majd megfagyott. Pont nem tart meg és össze is járták. Nyam-nyammm...


2012. december 6., csütörtök

Lábpróba

Három nap elég volt a lábam pihentetéséből.
Reggelre már nagyon nem voltam jól a nemfutástól.

Kinéztem és brrrrr... kicsit későbbre halasztottam a mozgást. Hó ugyan nem volt, de zúzmarásra dermedt minden.

Aztán délelőtt annyira sütött a nap, hogy dél felé mentem egy karikát.
Jó volt.
Nagyon.

Felmásztam a csopaki Endrődi-kilátóba és majd seggre ültem. Azt hitem a környéken mindenhol hét ágra tűz a nap, de tévedtem. A Balatont nem is lehetett látni, csak egy ködpaplan volt a helyén. Tihany meg egy ködbucka volt a nagy fehér habban.



Örültem ,hogy nem hagytam otthon a gépem. Mindig vinnem kéne, mert állandóan adódna téma.

Ha már nálam volt lefotóztam a veszprémfajszi kálváriáról adódó kilátást is. A templom mögött látszódó házak már Nemesvámoshoz tartoznak. Ott a cél.
Háttérben meg a Bakony.

2012. december 4., kedd

Nem lesz könyvblog,

ígérem, de ez az olvasás nálam tényleg olyan, hogy ha van rá idő és energiám, akkor eléggé bele tudok habarodni.

Ken Kesey 'Száll a kakukk fészkére' c. könyvét fejeztem be.
Bakker, ez is nagyon jó és sajnálom, hogy csak most jutottam hozzá.
Rég tervben volt.
Még abban az időszakban, amikor kizárólag depressziós, később öngyilkossá lett írók műveit bújtam :)...
Emlékszem, még gimiben a 'Bűn és bűnhődés' volt rám ilyen hatással. Amilyen állapotban volt Raszkolnyikov, olyan állapotba kerültem én is.

Azért könyvmolyosodás közben hét végén voltam a Bakonyban is.
Bakonyi Mikulás volt.
Fridman barátommal mentem. Egy részről nagyon jó volt újra látni, és dumálni vele más részről meg nem voltunk egy hullámhosszon, így nagyon nem a saját tempómat mentem.
Összességében azért inkább jó volt látni :)!

Életemben nem voltam még az Ördög-árokban, kár lett volna kihagyni. Ide családdal is el kell jönni, a kölkök nagyon fogják szeretni, főleg ha víz is lesz benne... (Monnyuk futni nem lehet ott, de ez csak mellékzönge...)

Egy ideje valami halvány kis bizbaszt érzek a bal bokám tájékán. Még nyáron léptem párszor rosszul és talán a szalagok vagy mi, de nem volt vészes, csak éreztem, hogy van. Ez kizárólag pihenő helyzetben jelentkezett, futáskor soha nem volt vele gond.
Vasárnap szépen araszoltunk a Zörög-tető felé a S hszögön. A murvás út kanyarodott a jelzés meg levágta a kanyart. Két túrázó ment a murvás úton. Az ösvény szinte láthatatlan maradt a vastag avar alatt. Már majdnem mentem volna a dózeren, de a belső hang ellentmondást nem tűrően szorított a jelzett pályára. 'Bakker, minekez?' - gondoltam. 'Ebből gond lesz, semmit sem lehet látni, de sejteni lehet, hogy mély nyomok vannak az avar alatt...' Kb. eddig jutottam a lamentálásba, amikor is tisztességesen kifordítottam a bal bokám. Innen még volt kb 5-6 kili. Nem volt jó...

Mára már egész jó (értsd. rá tudok állni), de azért a héten nagy terhelésnek még nem tenném ki.
Pedig ki fogok menni futni, az tuti, mert ezt az egyre fehérebb tájat nem bírom csak ablakból nézni.

Még a történeti hűség kedvéért beteszem az elmúlt 4 heti termést.

1 hét pihi P85 után, aztán meg nemsok. A sárgák a hosszabbak.

Jajjj.... majdelfelejtem!
Cipő!

Eddig nyűttem a Bondi B-met. 630 kili ment bele. Eddig teljesen OK. Kis kopás a talpán, ennyi. Viszont egy kicsit feltörte a bal lábamon az egyik ujjamat. Nem nagyon, csak kicsit érzékenyebb lett azon a helyen.

A sarasabb erdei ösvények miatt Mafate-ra váltottam. Az olyan mint egy torpedóromboló a másikhoz képest. Jól fogja a talajt, de érzetre sokkal nehezebb, noha az átlagnál még mindig könnyebb. Nemhiába, a jót könnyű megszokni...

Miközben a Futóbeszámolókat szerkesztem hihetetlen gyöngyszemekre akadok a nem is oly rég múltból. Jó visszaolvasni és érdekes néha mikre bukkan az ember. Majd ide is linkelek belőle pár gyöngyszemet.