...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. december 4., kedd

Nem lesz könyvblog,

ígérem, de ez az olvasás nálam tényleg olyan, hogy ha van rá idő és energiám, akkor eléggé bele tudok habarodni.

Ken Kesey 'Száll a kakukk fészkére' c. könyvét fejeztem be.
Bakker, ez is nagyon jó és sajnálom, hogy csak most jutottam hozzá.
Rég tervben volt.
Még abban az időszakban, amikor kizárólag depressziós, később öngyilkossá lett írók műveit bújtam :)...
Emlékszem, még gimiben a 'Bűn és bűnhődés' volt rám ilyen hatással. Amilyen állapotban volt Raszkolnyikov, olyan állapotba kerültem én is.

Azért könyvmolyosodás közben hét végén voltam a Bakonyban is.
Bakonyi Mikulás volt.
Fridman barátommal mentem. Egy részről nagyon jó volt újra látni, és dumálni vele más részről meg nem voltunk egy hullámhosszon, így nagyon nem a saját tempómat mentem.
Összességében azért inkább jó volt látni :)!

Életemben nem voltam még az Ördög-árokban, kár lett volna kihagyni. Ide családdal is el kell jönni, a kölkök nagyon fogják szeretni, főleg ha víz is lesz benne... (Monnyuk futni nem lehet ott, de ez csak mellékzönge...)

Egy ideje valami halvány kis bizbaszt érzek a bal bokám tájékán. Még nyáron léptem párszor rosszul és talán a szalagok vagy mi, de nem volt vészes, csak éreztem, hogy van. Ez kizárólag pihenő helyzetben jelentkezett, futáskor soha nem volt vele gond.
Vasárnap szépen araszoltunk a Zörög-tető felé a S hszögön. A murvás út kanyarodott a jelzés meg levágta a kanyart. Két túrázó ment a murvás úton. Az ösvény szinte láthatatlan maradt a vastag avar alatt. Már majdnem mentem volna a dózeren, de a belső hang ellentmondást nem tűrően szorított a jelzett pályára. 'Bakker, minekez?' - gondoltam. 'Ebből gond lesz, semmit sem lehet látni, de sejteni lehet, hogy mély nyomok vannak az avar alatt...' Kb. eddig jutottam a lamentálásba, amikor is tisztességesen kifordítottam a bal bokám. Innen még volt kb 5-6 kili. Nem volt jó...

Mára már egész jó (értsd. rá tudok állni), de azért a héten nagy terhelésnek még nem tenném ki.
Pedig ki fogok menni futni, az tuti, mert ezt az egyre fehérebb tájat nem bírom csak ablakból nézni.

Még a történeti hűség kedvéért beteszem az elmúlt 4 heti termést.

1 hét pihi P85 után, aztán meg nemsok. A sárgák a hosszabbak.

Jajjj.... majdelfelejtem!
Cipő!

Eddig nyűttem a Bondi B-met. 630 kili ment bele. Eddig teljesen OK. Kis kopás a talpán, ennyi. Viszont egy kicsit feltörte a bal lábamon az egyik ujjamat. Nem nagyon, csak kicsit érzékenyebb lett azon a helyen.

A sarasabb erdei ösvények miatt Mafate-ra váltottam. Az olyan mint egy torpedóromboló a másikhoz képest. Jól fogja a talajt, de érzetre sokkal nehezebb, noha az átlagnál még mindig könnyebb. Nemhiába, a jót könnyű megszokni...

Miközben a Futóbeszámolókat szerkesztem hihetetlen gyöngyszemekre akadok a nem is oly rég múltból. Jó visszaolvasni és érdekes néha mikre bukkan az ember. Majd ide is linkelek belőle pár gyöngyszemet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése