"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2016. november 27., vasárnap

Tanú legyek II.

A tavalyi fiaskó után idén végre legalább a teljesítés sikerült.
Az adatokat visszanézve újfent kiderült, hogy ennél a menetnél is szinte másodpercre azonos időket mentem. Hihetetlen, hogy idén nem tudtam jobbat menni (jó, 10p javítás volt, de idén már ismertem a pályát és kevesebbet kellett várni a pontokon), pedig érzésre azt hittem, hogy hűhadehűha, meg még jobban is...
Az eleje, az első kaptatót csak nagyon óvatosban tudtam abszolválni. (Idén vittem pulzusmérőt és célom volt, hogy 150-nél NE mutasson többet! Egész jól sikerült is.)

Talán érzésre! a lefelék jobban mentek, de csak érzésre, mert ez nem látszik az adatokon. A fránya adatok, a realitás, a tények mást mutatnak.
Ami viszont tuti, hogy Káptalantótitól jobban ment, pláne a Tóti-hegyről lefelé, ahol egy kuvasz meg is kergetett (max pulzus a görbén :) ). A sprint után persze beálltak a combjaim és a Gulács nem esett jól. Ez egy genya hegy. Épp nem futható felfelé, viszont gyalogolni pazarlás. És hosszú, és sohanemleszvége. Idén itt 2p-t hoztam a tavalyihoz képest.
A célban viszont pár perc ejtőzés után olyan kellemes érzésem volt, hogy legszívesebben kimentem volna még futni.
Talán jobban frissítettem?
Kipróbáltam Csibe izóját. Vittem 2x0,5l-t. Kicsit édesnek tűnt, de finom volt. Egyszer még rátöltöttem vizet és egy gél is lement a Csobáncra menet. Nem volt sok de épp elég volt a célig.

Szóval kezd beigazolódni, hogy ahogy az ember öregszik, úgy kell évről évre többet edzeni az azonos eredményekért. Kicsit hervasztó, de nem adom fel.
Edzés közben asszem, hogy most aztán nagyon megy, egy-egy azonos évszakban soron következő megmérettetéskor viszont az látszik, hogy csak csoszogok előre.

No, ennek elfogadásához kell az igazi lelki erő!

2016. november 20., vasárnap

Eddig jó

Egyelőre annyi a változás, hogy megjött az étvágyam és a reggeli, délelőtti gyümölcsevésen túl állandóan éhes vagyok....

A héten a pihenőnap maradt el. Inkább ez, mintha futás maradt volna ki.
Annyira finom ez a langymeleg tizenplusz fok, hogy ki kell élvezni. Pár nap csak, de ajándék. Ki tudja milyen telünk lesz?

Szóval jól érzem magam nagyon.
Mintha a bal csípőm is kezdene beletörődni ebbe a futás dologba, csak ne kiabáljam el.
Viszont cipőfronton bajban vagyok.
A két Bondi-m 1500+ kilis. Van egy régi Stinsonom, ami nagyon puha és kényelmes, de szerintem újra meg kell szokjam, mert mintha a bal bokám jelezné, hogy nem teccik neki teljesen. A Rapa Nui-m már elég viseletes, talán vmi versenyre kellene még megóvni. A Speedgoat-ot próbálgatom, de egyelőre töri a talpam!!! több helyen is.
Nem tökéletes a felhozatal és fogalmam sincs honnan és miből lesz új cipőm.
Egyelőre hordom őket, amíg le nem szakadnak a lábamról aztán csak lesz valahogy.
Valahogy eddig is volt...

2016. november 17., csütörtök

3000

Tegnap meg is volt a 3000. kili!

No, ilyen sem volt még...
Az eddigi irodalmi adatok:
2010 - 2.450km/77.470m
2011 - 2.178km/89.305m
2012 - 2.287km/73.310m
2013 - 2.935km/74.690m
2014 óracsere miatt nemtom mennyi volt összesen.
2015 - 2.789km/76.068m

Pedig a nyári hónapokban alig futottam. Akkor egyszerűen nem megy nekem.  A meleg elviszi az erőmet, ami marad, azt meg a kertek eszik meg.

Most viszont ahogy bejöttek a mínuszok, rögtön van időm, kedvem, plusz energiám.
Nagyon élvezem.

Kicsit próbálok belevinni egy kis rendszert is.
Hétfőn kezdem és vasárnap tartok szünnapot.
Kedden próbálgatok fartlek-ekkel játszadozni, csütörtökön meg egy kis szintet gyűjteni.
Szombaton hosszú.
A pulzusmérőt is beizzítottam, bár a héten egy kicsit még szenvedtem vele. A hasamra kell tegyem, ez a megoldás - egyelőre.

Szóval elkezdtem a jövő évre készülni.

Tavasszal Isztria, aztán UB. Meg ki tudja mi.
Nem számít más, csak a futás.

2016. november 9., szerda

Fácse

Igen, megtört a jég, fenn vagyok a fészbúkon - asszem így kell ezt mondani.

Egyszer egy riportban Laár András mesélte, hogy felhagyott a vegetarianizmussal, mert egyszerűen ellehetetlenült az életvitele itthon. Sokat utazik, sokszor nem eszik otthon és képtelen már ránézni a rántott sajt-rántott gomba-rántott karfiol triumvirátusra. Nálunk, ha vega vagy, akkor ezt eszed.
Eccerűen nem ment neki, azóta mértékkel fogyaszt húst.

Én is így vagyok ezzel.

Benéztem, hogy mi a helyzet itt (ott), mi az amit tud ez a fácse, mi az amitől működik.

Gyorsan le is írom, már csak azért is, mert hátha majd megváltozik a véleményem és akkor jó lesz visszaolvasni mit is gondoltam erről a kezdetekkor.

No.
Szóval pont egy olyan világ képe sejlik fel bennem, ami elől menekülök, ami elől a futásban találok legnagyobb vigaszt - már ha kell erre vigasz...
A számomra valós értékek és teljesítmények ebben a térben értelmezhetetlen dolgok. Ha eddig hittem ezekben, akkor itt egy jó bizonyíték, hogy gyorsan el kell felejtsem őket. Már ha akarok én itt valamit.
Akarok? (Előző poszt az 'alacsony ívű életpályamodellről'...)
Tehát a valós érték a like, a hype, a megmondás és önfényezés. Most már értem, hogy Csanya miért rendez ilyen sikeres versenyeket. Ezt a teret aztán tényleg neki találták ki.
A szponzor nem azt támogatja eztán, aki a dobogón áll, hanem azt akinek legtöbb a követője. Teljesen logikus, miért is tenne másként.
Nem valós, fizikai teljesítményt kell nyújtani, hanem szájkarate mesternek kell lenni. Kell egy jó teló, szelfibot, mobilinternet és király vagy.
Most persze elgondolkodhatnék azon, hogy savanyú-e a szőlő nékem és mennyire és miért...

Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy állandó szülői téma a gyerekek net/fácse/ twitter/snapchat/tökömtuggyami használata. Én is látom itthon, hogy rá tudnak cuppani nagyon, bár azért nálunk hála istennek még a könyvek fogynak.
Kéne-e ezt nekem korlátozni, ha igen, mi alapján?
(Ehhez adalékul egy kis Esterházy riportrészlet. 26:58-tól)
Ha korlátozom őket, akkor lehet, hogy pont lépéshátrányban lesznek majd később, mert egy számomra még elképzelhetetlen jövőben nem az én általam MOST jónak vélt módon töltik idejüket, vagy nem az általam hasznosnak vélt dolgokat tanulják, gyakorolják.
Pl.: a mai világban a gyerekkorunkban még igencsak magasztos tárgyi tudás mára szinte értelmezhetetlen. Minek? Ott a gugli. Fontosabb megtalálni, megérteni és értelmezni az ott olvasottakat. Olvasottakat? Fizikát, nyelvet, filozófiát, vagy egyebet már a jutyubról is felszedhetjük. Nem betű, hanem kép és hang formájában. Szóval a betűfétis nem biztos , hogy nekik annyira hasznukra lesz.

Ezt csak azért szúrtam ide, mert a fácse már ennek a közönségnek szól.
Nekem, nekünk már nem.
Persze ott tudunk lenni, megpróbálhatjuk felvenni a ritmust, de ez sohasem lesz olyan zsigeri, mint nekik.
Ettől had engedjem meg magamnak, hiogy ne legyen szimpatikus az a fajta értékrend amit közvetít.

Vagy miért van, hogy sokan olyat posztolnak, amit egy egyszerű telefonhívással is elintézhetnének vkivel. Fésztufész. Kell a cirkusz, a felhajtás?
Miért vágyunk, hogy mindenért megdicsértessünk?
Miért kell nekünk hősnek és macsónak látszanunk?
Ezek számomra érthetetlen megnyilvánulások és ezzel van tele a net.

Szóval nem fáklyásmenet...

Egy testvér

Jó tudni, hogy nincs egyedül az ember.
Alacsony ívű életpályamodell.

2016. november 8., kedd

Leccgó

P85 kis pihi után igazán töltekezve és motiváltan indítom útjára a 2017-es futóévet.
Ezennel.
Ezerrel.
Motivációs és sorvezető írások egyébként a P85 győztes Muhari Gábortól valók:
Első
Második
Nem mintha egy súlycsoportba lennénk, de azért vannak tanulságok benne bőven.
Az első az, hogy megint elővettem a pulzusmérőt.
Keddenként vmi iramjátékos cuccot terveztem tolni.
Csütörtökön dombedzés lesz.
A részletek még kiforróban, de legalább nem vagyok elkésve. És törve sem.
Ide koppintom, hogy majd legyen min röhögni tavasszal.
Tehát ezzel indult.

Ami fixen tervezek:
Április 7. - Istria
Május 20. - UB

Ahogy bejött egy kis szutyok idő és hideg rögtön lett idő és energiám a gutáshoz. Sajnos be kell lássam, immár sokadszor, hogy nekem novembertől márciusig tart a szezon.
Ez van.