...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2016. november 9., szerda

Fácse

Igen, megtört a jég, fenn vagyok a fészbúkon - asszem így kell ezt mondani.

Egyszer egy riportban Laár András mesélte, hogy felhagyott a vegetarianizmussal, mert egyszerűen ellehetetlenült az életvitele itthon. Sokat utazik, sokszor nem eszik otthon és képtelen már ránézni a rántott sajt-rántott gomba-rántott karfiol triumvirátusra. Nálunk, ha vega vagy, akkor ezt eszed.
Eccerűen nem ment neki, azóta mértékkel fogyaszt húst.

Én is így vagyok ezzel.

Benéztem, hogy mi a helyzet itt (ott), mi az amit tud ez a fácse, mi az amitől működik.

Gyorsan le is írom, már csak azért is, mert hátha majd megváltozik a véleményem és akkor jó lesz visszaolvasni mit is gondoltam erről a kezdetekkor.

No.
Szóval pont egy olyan világ képe sejlik fel bennem, ami elől menekülök, ami elől a futásban találok legnagyobb vigaszt - már ha kell erre vigasz...
A számomra valós értékek és teljesítmények ebben a térben értelmezhetetlen dolgok. Ha eddig hittem ezekben, akkor itt egy jó bizonyíték, hogy gyorsan el kell felejtsem őket. Már ha akarok én itt valamit.
Akarok? (Előző poszt az 'alacsony ívű életpályamodellről'...)
Tehát a valós érték a like, a hype, a megmondás és önfényezés. Most már értem, hogy Csanya miért rendez ilyen sikeres versenyeket. Ezt a teret aztán tényleg neki találták ki.
A szponzor nem azt támogatja eztán, aki a dobogón áll, hanem azt akinek legtöbb a követője. Teljesen logikus, miért is tenne másként.
Nem valós, fizikai teljesítményt kell nyújtani, hanem szájkarate mesternek kell lenni. Kell egy jó teló, szelfibot, mobilinternet és király vagy.
Most persze elgondolkodhatnék azon, hogy savanyú-e a szőlő nékem és mennyire és miért...

Pont a napokban gondolkodtam azon, hogy állandó szülői téma a gyerekek net/fácse/ twitter/snapchat/tökömtuggyami használata. Én is látom itthon, hogy rá tudnak cuppani nagyon, bár azért nálunk hála istennek még a könyvek fogynak.
Kéne-e ezt nekem korlátozni, ha igen, mi alapján?
(Ehhez adalékul egy kis Esterházy riportrészlet. 26:58-tól)
Ha korlátozom őket, akkor lehet, hogy pont lépéshátrányban lesznek majd később, mert egy számomra még elképzelhetetlen jövőben nem az én általam MOST jónak vélt módon töltik idejüket, vagy nem az általam hasznosnak vélt dolgokat tanulják, gyakorolják.
Pl.: a mai világban a gyerekkorunkban még igencsak magasztos tárgyi tudás mára szinte értelmezhetetlen. Minek? Ott a gugli. Fontosabb megtalálni, megérteni és értelmezni az ott olvasottakat. Olvasottakat? Fizikát, nyelvet, filozófiát, vagy egyebet már a jutyubról is felszedhetjük. Nem betű, hanem kép és hang formájában. Szóval a betűfétis nem biztos , hogy nekik annyira hasznukra lesz.

Ezt csak azért szúrtam ide, mert a fácse már ennek a közönségnek szól.
Nekem, nekünk már nem.
Persze ott tudunk lenni, megpróbálhatjuk felvenni a ritmust, de ez sohasem lesz olyan zsigeri, mint nekik.
Ettől had engedjem meg magamnak, hiogy ne legyen szimpatikus az a fajta értékrend amit közvetít.

Vagy miért van, hogy sokan olyat posztolnak, amit egy egyszerű telefonhívással is elintézhetnének vkivel. Fésztufész. Kell a cirkusz, a felhajtás?
Miért vágyunk, hogy mindenért megdicsértessünk?
Miért kell nekünk hősnek és macsónak látszanunk?
Ezek számomra érthetetlen megnyilvánulások és ezzel van tele a net.

Szóval nem fáklyásmenet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése