"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2012. augusztus 20., hétfő

Megint HOKA

Május 30-án, 360 grammal született.
Az első 48-as cipőm.

Már júniusban elkészítettem a fotókat, de mivel mostanában kezdtem el használni, ezért ily késve adok róla hírt.
Majd 100 grammal kevesebb mint egy Wings!
Még a HOKA-k között is könnyű. Bazi könnyű. Tényleg!
És szép.
Ez tényleg szép.

Végre egy cipő, aminek a fűzője és a fűzése is pont olyan, mint ahogy azt én elképzelem. Mivel alapvetően aszfaltos cipő ezért túl sok redő nincs a talpán. Ez persze sárban nagy gáz, de egyelőre itt június elején esett utoljára, így ezzel nincs sok gond...
Egy kicsit vacilláltam, hogy ebben menjek Lavaredo-ra de aztán mégsem mertem. Nem akartam rögtön első bevetésén atomjaira szaggatni a sziklákon. Nagyon kíváncsi vagyok a tartósságára - mármint talpilag.
Egyelőre a környéken felfedezett ösvények elég barátságosak, így szinte aszfaltos igénybevételnek van kitéve.
Nagyon jól szellőző, de ennek ellenére erősnek tűnő felső része van. Kicsit alacsonyabb építésű, mint a Mafate és mondom, annyira könnyű, hogy nemisigaz.
Baromi nagy, kicsit féltem is rendeléskor, de abban maradtunk a bolttal, hogyha túl ladiknak érzem, nem kell megvennem. Nagynak éreztem, de bevállaltam és egyelőre nem bántam meg.
Monnyuk sok anyag van benne az igaz, de az arányok akkor is mulatságosan néznek ki:

Hivatalosan 45,5-es a lábam :)...
Sok kezdő kérdezi, hogy mekkora cipőt is válasszon. Elrettentésül megmutatnám nekik :)))...

Színében is elég hasonlatos az új Mafatémmel - amiről majd szintén írok - pedig csak találomra rendeltük, örültünk, hogy egyáltalán van...
Az ilyen:





Mondom, szisztem az van, már csak futni kéne...







2012. augusztus 19., vasárnap

Balatoni nyár

Nyaralás ez, persze, a végtelen tunyulás művészete.

Bár ez sem igaz.
Még sok időmet veszi el a visszamászkálás.
Várom nagyon, hogy elinduljon az iskola szezon és végre kicsit normalizálódjon az időbeosztásom.

Ma megint kanyarintottam egy kicsit nagyobbacska kört.
Lassan már érzem komolyan az edzetlenséget. Eddig sem volt leányálom, de ma már komoly jeleit láttam a leépülésnek. Mármint a testinek. (A szellemit még nem vettem észre, vagy annyira előrehaladott, hogy észre sem veszem...). Mint egy öreg aggastyán úgy mozogtam. Persze ilyen élményekkel aztán nehezebb is másnap elindulni.
No, de sebaj, holnap kicsit jobb lesz, aztán még jobb és rövidesen visszajön az íze.

Néha (tényleg csak néha) kapok közös futásokra meghívásokat. Hmmm, nagyon kedves ez ezektől a futóhaveroktól, de nagyon nem érzem, hogy nekem kéne koloncként zihálnom a fülükbe. Tényleg.
Jó hogy nem megy, de legalább magamhoz képest. Nem kéne ezt máshoz mérve is megtapasztalni.
Inkább próbálok illedelmesen hárítani...

Szóval jó volt ez a mai kör, de azért már hajnalban is annyira meleg van, hogy egy 2 ó-s kör necces pia nélkül. Holnap viszek magammal inni.
Ha már vannak új kulacsaim, legalább használnom kéne őket.
A szisztem tényleg már annyira, de annyira, hogy.... csak én vagyok hozzájuk nulla...

Tegnap lefurikáztam otthonról az összes bicajt is, így már mindenkinek itt van a kerékpárja. Végre! Mehetünk együtt bejárni!
Ma papa ment elől, miközben a suliba mentünk egy kis festegetésre. Egy kis hídon kellett áthajtani. A hónom altt egy nagy karton doboz volt, mert mennyünkszemetetkidobniaszelektívebe, vagy mi.
No.
Papa akkorát perecelt a híd végén kartondobozostúl, hogy öröm lehetett nézni. Mindenhol vérzett meg zúzódott. Deénnagyonkeményfaszagyerekvagyok! Ez a lényeg.
Szóval ma megmutattam a kerékpározás 1-2 apróbb mesterfogását a kölköknek, csak, hogy tudják mi a pálya...

Néztük az olimpiát neten.
Fasza volt.
Nagyon élveztük, a fehér szoba falára vetített széles vásznat.
Jó volt, na.
Mostanában olvasok ezekről a milliós elismerésekről.
Elsőre azt gondoltam, hogy mennyire jól van ez, és mennyire megérdemlik. Megérdemlik, igaz, de nincs jól ez így.
Megint az élsport visz mindent. A tömegsport meg béka segge alatt.

Arra gondoltam, hogy
nekem például a legjobban úgy lehet eladni bármit, ha egy számomra ismerős sportoló reklámozza. Egyrészt szimpatikus bagázs, másrészről, mivel tömegsportolok, ezért sok biszbaszra van (van?) szükségem.
Nomármost.
Ha menne a pénz a tömegsportba, akkor egyre többeknek lenne szüksége biszbaszokra, és nem gyógyszerre menne el a della. Egyre nőne a reklámértéke a sportolóknak (akik bizbaszokat, vagy bármit reklámoznak), egyre több normális reklámszerződést tudnának kötni a piacon (nem csak a nyertesek, hanem azok is akik, 'csak'!!! pl. példátlan sportszerűségükkel tűnnek ki). (Az amerikai nyertesek alig kapnak a magyarokhoz képest.) Szóval a tömegsportba öntött pénz hatványozottan megtérül, míg 1-2 sikeres sportoló ajnározása csak nekik jó bót. (Mondom, nem tőlük sajnálom, megérdemelték, csak az összkép, ugye...)

Ma, ahogy futottam a rekettyésben, a világvégén, ahol tényleg nem jár senki, megint friss, ropogós szalagokba botlottam. Felment a pumpám és elkezdtem szedni, de annyi volt, hogy még vissza kell menjek. És tényleg volt mostanában egy kis buli erre.
Most fel is hívtam a szervezőket. Azt mondta az ember, hogy azokat még egy sokkal régebbi túrára, vagy versenyre rakta ki valaki.
No.
Ha én egy erdészeti-, természtvédelmi-, erdeiútvédelmi-, vadászati nemtudomkivagyok, akkor kúúúrvára nem érdekel ki tett ki szalagot. Csak az érdekel, hogy hetek, hónapok óta lengenek ezek a szarok a fákon. És ha rajtam múlik, akkor egy tőlem függő engedélykérelmet biztos, hogy nem adok ki, az tuti. Senkinek. Nem érdekel ki tette ki és leszedi-e maga után a szalagot. Mondtam a csókának, hogy elég furcsa gondolatmenet mentén hagyta meg azokat a szalagokat. Nem volt erre válasza. Vajon miért?
Ma leszedtem párat, de holnap megyek vissza aratni. Rengeteg van. Egy felújított jelzésen!!! Hogy minek egy TT-re szalag, az monnyuk más kérdés, ne nejünk bele, de hagyjuk?
Szedjék le!

Zajlik itt is, mondom!

Az állatok meg nem félnek erre, ez csoda!

És nyírják az erdei ösvényeket.
Komolyan!
Géppel nyírt csapásokon megyek.
Nem egyen!
Beszarás!

2012. augusztus 11., szombat

B1

Megvolt ma hajnalban végre az első balatoni kör!

Ez.

Szintet vadászni kell, de ne legyek telhetetlen, no!

Ami baromi furcsa: Rengeteg a vad és egyáltalán nem félnek. Volt olyan őz, ami csak fél vállról visszanézett, de nem futott el.
Róka, nyest, őz, szarvas, vaddisznó. Ez volt a mai termés. Mellettem a bozót szinte folyamatosan zsezsgett.

Tegnap családi túranap volt.

Egy futva is jól elérhető, gyönyörű völgyben voltunk, gyerekekkel tökéletes hely.

Nagy varázsa az itteni létnek, hogy a Balaton sokszor be-be villan egy-egy dombtetőről. Ma hajnalban a Tihanyi Apátságra láttam rá. Khm.. Nemrossz...

A bal lábam sem fájt, de azért egyelőre maradok a maihoz hasonló lötyögésnél. Egyelőre az 1ó elég, ha működik minden, akkor majd forszírozom jobban.

2012. augusztus 6., hétfő

Bele kell csapni!

Amennyire nem megy az írás, annyira nem megy a futás sem.

Mindkettőt csak halogatom, de nem lesz ez így jó.

Az elmúlt 1,5 hónapot esélyem sincs részletesen leírni bár a Lavaredo-ról elkezdtem egy beszámolót, de eluntam. Nem lesz. Majd leírom akkor és úgy, ahogy előjön.

Annyi talán fontos, hogy végül csak-csak végére jár a lehurcolkodásunk, így a pilisi, budai ösvényeket fájó szívvel, de el kell hagyjam. Balatoni ösvények még nincsenek, bár múlt héten a kicsikkel már bejártunk egy 10 kilis laza körnek mondható szakaszt. Túl sok szint nincs errefelé, de az erdő erre is csodálatos.

Ami nagy különbség:
Nem kell hozzá autóba ülni!!!!
Mivel a kölkök gyalog járnak majd suliba, így reggel kicsit szabadabban mehetek futni!

Sajnos ez a nyár nagyon szar futásügyileg.
Május 2690m/99 kili
Június 10620m/266 kili (ebből Lavaredo 5700m/120kili)
Július 3500m/86 kili

Khm....

Ehhez még jön egy Budapest Terep Kupa feladás is. 8 kili után gyorsan visszafordultam mert az achillesem nagyon nem akarta azt, amit én fejben nagyon...

Szóval bele kell csapni, fel kell venni a fonalat, ez van.

A derekam a nagy költözködés ellenére sem fáj.
Az achillesem meggyógyult.
Ion-, vitamin- meg egyéb raktárak feltöltve, tehát irány a kilövőállás!