"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2017. november 12., vasárnap

Sokadszor

Sokadszor.
Ezt nem kell ragozni.


2017. november 9., csütörtök

Epés megjegyzés

Szóval ebből már nem lesz P85 beszámoló.
Még jó, hogy vártam vele, így a megvilágítás annyira változott, hogy nem kell át- és újraírjam a történelmem.
Szóval érzem én egy ideje - monnyuk úgy augusztus  vége óta... - hogy nem jó valami. Nem jó valami, de ez csak futószakmai szemszögből nem százas.
Ha nem futnék, megint egészséges lennék - vagy annak hinném magam.
Szóval nem ragozom, meg csigázom, de vasárnap olyan epegörcsöm volt, hogy a tankönyvek is megirigyelnék. No, ilyen még nem volt, végre valami változatosság!
Olyan uncsi volt, már a szokásos, derék/gerinc/csípő/gyomor négyszögben vergődni, végre valami új kihívás!
Innen aztán Lúdtalp dokival rögtön felgöngyölítettük az utóbbi időszak vélt és valós sérelmeit. Miért fáj, miért gyullad, miért nem megy, miért küszködős...
Szóval végre van papírom róla...

Múlt szombaton voltam futni Fridivel. Mivel Tinnyén át vezetett az utam egy kis nosztalgiafutást szerveztünk, régi ösvényeken. Letámasztottuk  szokott helyen a verdákat, majd nekiindultunk beszélgetősben - ahogy szoktuk. Laktát felett egy picivel... A kerítés 12 perc - mondta Fridi, csak furcsa volt, hogy nem tudunk közben beszélgetni... Nem ragoznám, de megmásztuk a Meszes-hegyet, meg vmi karikát is terveztünk, de épp visszaértem az autóhoz a teljes kóma előtt. Nem is emlékszem mikor szenvedtem ennyit egy ilyen rövid futáson. Azóta kb nem térek magamhoz...
Vasárnap meg ez a műsor...
Az vigasztal, hogy a vesemedence gyulladás határozottan szarabb és tovább is tart, szóval ez is csak viszonyítás kérdése.
A doki ma kérdezte, hogy amikor görcsölt mit vettem be? Nem is értettem, ez valahogy nálam nem opció. Ja, erre lehet bevenni vmi fájdalomcsillapítót? Komolyan nem elvi dolog ez, csak egyszerűen fel sem merül bennem.
Ez olyan mint a Vadlánon a combfájás. Fridi simán bekapott két fájdalomcsillapítót. Nekem eszembe sem jutott. Nem mondom, hogy ez jó, vagy jobb, pusztán csak annyit, hogy eszembe sem jut. Nem opció.

Szóval most már nem csak a derekamra, csípőmre, gerincemre, gyomromra ügyelek hanem az epémre is. Sokszor eszem keveset, nem zabálok, ügyelek, figyelek, kímélem magam...

Akartam írni a végére valamit, de feldöntöttem 0,5l bodzaszörpöt az asztalon, itt folyik, elfelejtettem...