"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2018. február 2., péntek

Érték

Épp most dúl egy oltári bilivihar ezen írás körül.

Nem mennék bele, csak egy szót emelnék ki.

Érték.

Merthogy, ha van értékvesztés, akkor érték is van.

Nem értem milyen indíttatásból érez bárki is késztetést arra, hogy magának vindikálja azt a jogot, mellyel értéket határoz meg. Mármint magának persze mindenki olyan értéket határoz meg, ami szíve joga, de itt valami közösségi, vagy egyetemleges??? értékről van szó. Próbál szó lenni...

Ez persze nem csak erről az esetről szól. Számtalanszor találkozom azzal, hogy valaki(k) megpróbálják be/el-adni nekem az igazi értéket. Az igazi kávét, az igazi halászlét, az igazi hamburgert, az igazi...

Mondjuk ha azt veszem, hogy a méterből van etalon/ vannak etalonok, akkor arra jogosan mondják, hogy van mihez viszonyítani, van belőle 'igazi'.

No, de monnya már meg nekem valaki milyen az igazi kávé?!?!
Házaként, sarkonként, utcánként, országonként és koronként változik. Érdekel engem ki mit nevez jónak? Elég ha én tudom, hogy nekem mi ízlik. Ettől nem lesz egyik sem értékesebb, vagy értéktelenebb. Nem sértődöm meg, ha az én lecsóm neked nem jön be és a legkevésbé sem érint meg, hogy neked az én 12 órás 100 kilim fabatkát sem ér.
Én elismerem a 31 perces 10.000 m-t, bár nem egészen érzem mennyi munka van mögötte csak magamhoz tudom mérni, hogy az kurva gyors lehet. Emelem kalapom. Ha téged ezért elismernek, engem, meg a 100 kilimért nem, akkor sem téged hibáztatlak ezért.
Értékvesztést kiáltok! Kiáltok? Komolyan nem is tudom ezt értelmezni. Milyen jogon, milyen indíttatásból?

Az rémisztő, hogy ez az írás megszületett.

Még szerencse, hogy az emberi lélek láthatatlan...