"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2012. október 30., kedd

T D G

Kicsit nehézkesen, de legalább elkészült két kis film.
Sokkal kevesebb alapanyagból, de legalább nem volt gond a sok képválogatással.

Ez első film azt mutatja, amikor Gressoney S. J.-ból felmentem Fridi elé.
Kicsit esős, szotyogós idő volt. Ahogy egyre feljebb értem úgy erősödött a szél, néha viharossá fokozódva. Mire felértem a platóra egész tisztességes széllökések voltak. Kicsit elvétettem az ösvényt - ez a film végén talán látszik is. Ahogy visszatértem a helyes útra be is telt a kamera. Rá 1 percre meg jött Fridi is...
Érdemes megfigyelni, hogy mennyire 'futható' a terep - persze uezt lefelé kell abszolválni...

A második meg csak annyi, hogy összeszedtem a kint készült fotókat.

2012. október 29., hétfő

- 43. hét

Nem lesznek őszi képeim.
Ma végérvényesen elmúlt, ami az őszből még itt maradt.
Szombaton langyos, párás, ködös, enyhe őszi hangulatba mentem futni.
Nagyon birizgálta a csőröm, hogy nem találom meg a Hidegkút felé eső átjárót. Ennek már utána kellett nézni. Szépen rá is találtam a gúglörszön kinézett murvás dózerútra.
Szép lassan haladtam rajta, majd ráfordultam a másik végéről már ismert nagy cseresznyeültetvény felé lejtő, kissé rozoga nyomra.
A köd miatt ne láttam sokat.
Aztán mire leértem a gyümölcsfákhoz, szinte földbe  gyökerezett a lábam. Láttam már szép őszi pompába öltözött cseresznyét. Nem is egyet.
De ennyit!
Futkostam fel s alá, mert nem bírtam betelni a látvánnyal.
Persze megint gép nélkül...
Némi tökölődés után aztán megkerültem a szántást és szépen hazaevickéltem. Mire befejeztem a futást a nap is majdnem kisütött.

Délután aztán felkerekedtünk a családdal, hogy immáron fotómasinával felszerelkezve lessük meg közösen a gyümölcsöst.
A bevezető utat könnyen meg is találtuk, de aztán vhol erre egy akkora sárgödör állta utunkat, hogy nem mertem autóval átkelni rajta. MIvel vissza kellett érnünk időre, így nem lettek meg a fotók.
Nem.
A színek, a hangulat, az élmény csak az enyém marad.
Ez van.

Azért ezzel együtt is csak három napi futás sikeredett a héten, de azok legalább jók voltak.
A csütörtökin a felsőörsi TT egy részét futottam meg és használható, majd 3ó-s karika lett belőle 2db 150m-es emelkedővel, ami errefelé nagy kincs. (Éreztem is...)

Aztán ma reggel amikor a behavazott fákat láttam, akkor előkotortam a gépet is. Nehogymá'...
Olyan csend és nyugalom volt az erdőben, hogy az valami leírhatatlan.
Szélcsend, szállingózó hó őszi levélorgia fehér paplan alatt.
Nagyon élveztem.



Pedig a héten azért kicsit elkedvtelenedtem.
Lehet, hogy csak a kezdődő hideg, szürkeség, sötétség és kosz kezd hatni?!

Ami a legjobban bánt, az az, hogy sokáig azzal áltattam magam, hogy ha többet edzek, akkor jobban is fog menni. Ez a 'jobban fog menni' nem azt jelenti, hogy gyors leszek, meg fittipaldi, meg ilyenek, csak annyit, hogy lesz annyi erőm, hogy jobban élvezzem a futást és ne kelljen annyira küzdeni, monnyuk akár egy 50-es távval is.
De nem.
Nem ennyire egyszerű, úgy látom.
Azzal nem is lenne baj, hogy esetleg többet kellene edzeni.
Nem jutok el addig, hogy többet edzek, az a baj!
Novemberben kezdem, decemberben kezd menni. Januárban végre mennek frankón a futások, február kicsit necces a hidegek miatt, de március elejére egész kerek.
Aztán az áprilist már nem érem meg.
Vagy fáj, vagy szúr, vagy a kalapácsos csücsül a nyakamon hónapokig.
Nem jó.
Nem jó ez így.
Persze, fussak kevesebbet, kíméljem magam.
Sztem tényleg baromi keveset futok.
2008 óta 2 hónapom volt 300km-nél több és a 250-et is csak 13 hónap haladta meg.
Más hetente fut ennyit.
Szívem szakad meg, amikor olvasom, hogy más mennyit képes edzeni, hogy mennyit képes tenni saját sikeréért.
Ha a lustaságom miatt nem tudnék futni, legalább okolhatnám magam...
Így csak sima töketlennek érzem magam.
Nekem tényleg az marad, hogy akaratból fussak.

Áhhh...

Nem is érdemel többet a téma.

Ez viszont ma nagyon felvidított, be is raktam a Best of-ba.
Megérdemli.

2012. október 23., kedd

Szamárfülek

Lehet, hogy rossz szokás...

Nem, biztos az.

Olvasok egy könyvet és néha be-be hajtom az oldal sarkát. Nem tudom mit várok ettől, mert nem igazán szoktam visszanézni ezeket a részeket, de ez a szokásom megmarad(t).

Most ezt hajtottam be vmikor éjjel:

"- Lehet. De amikor feljövök az utcáról, egyedül, akkor utálatos előkotorni a kulcsot, és megfordítani a zárban, hogy aztán benyissak egy üres szobába... olyan, mintha egy kriptát nyitnék ki. Éppen elég anélkül is, csak bemenni... oda, ahol legfeljebb a bőröndjeim várnak, más nem.
- Nem vár bennünket sehol semmi - mondta Ravic. - Mindent nekünk kell magunkkal vinnünk.
- Lehetséges. De legalább valami kegyes illúzió lenne. Itt az sincs..."

(Erich Maria Remarque - A diadalív árnyékában)

2012. október 22., hétfő

Ködölés

Persze ma hajnalban nem volt köd.
Meg szép napfelkelte, meg egyáltalán.
Semmi érdekes.
De csak azért, mert vártam.
Géppel.
Aztán jött egy kis pára.

2012. október 21., vasárnap

Köd előttem

köd utánam, de tényleg.

Napok óta olyan ködorgiával társított színkavalkádban futok hajnal és napfelkelte határán, hogy holnap futás helyett fotós cuccal és bringával vágok neki.

Ma pl. 5-10m vastag ködpárna ült a tájon. A fák teteje, a villanyoszlopok teteje már kilátszott, és felettük a kék-narancssárga égbolt a kondenzcsíkot húzó repülőkkel.

A juharok teljes pompájukban, a cserszömörcék égnek, a meggyek és cseresznyék lángolnak, miközben a fenyvesek üdén zöldellnek.

Ráadásul két alkalommal empöttyel (ez az MP3 lejátszó hivatalos neve nálunk) futottam, tesztelve miként hatnak a Sigur Rós számai.
Nem igazán tudom leírni, mert ehhez aztán tényleg kevés vagyok, az viszont mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ezt átélhetem...

2012. október 15., hétfő

-46. hét

Fel a fejjel, van még 45 hét, hogy csodát tegyek! - mondogatom magamnak...
Ez a mostani nem volt vmi fergeteges.
1 bicaj és 1 futás fért bele, pedig tele voltam tervekkel.
Viszont az egy bicaj kicsit szenvedős volt, annak ellenére, hogy négy napom is lett volna kipihenni a TT-t.
Pénteken aztán tettem egy szép kört, ami azt hiszem már annyira szofisztikált, hogy standard karikává fog válni.
20kili és 275m szint.
Forrás, kilátó és kálvária is van benne. Kis aszfalt, kis dózer, kis fenyőerdei puha ösvény, kis sziklás rész, szóval fullosnak mondható. Ma is megtettem és ma is jó volt, pláne, hogy a köd kicsit titokzatossá varázsolta az amúgy lángoló színekben tündöklő környéket.
Pénteken 1:48 lett, ma egy kis plusz kanyarral - ami szerintem kell még bele - 1:53.

Király-kút 


Ezzel együtt ez harmatgyenge hét lett, de monnyuk ez volt a pihenőhetem és így mindjárt más.
Csak pozitívan!

2012. október 11., csütörtök

Csak egy ha...

Lehet, hogy vmi ilyen címmel fogok új blogba.
Nem mintha itt remekelnék, de dokumentációs célok vezérelnek igazán.

Mióta leköltöztünk a Balcsi mellé elég váratlan fordulatokkal alakulnak a dolgaink.

Tegnap vettünk 3 mangalicát pl.
1,5 éves tartásban egyeztünk meg Nándival. Csak takarmányt ad nekik, meg ződet. A tartásért lehet nála gabonával is fizetni. Ha minden jól megy 700-800 HUF-ért lesz ridegen tartott mangalica husunk. Nembóti.

A 'csak egy ha...' meg onnan jön, hogy megkeresett minket egy szülő, hogy ha van kedvünk, az ő földjén gazdálkodhatnánk. Ő fizet mindent, nekünk csak dolgozni kell. Gyalog 5 percre van tőlünk a birtok és egyelőre 1 ha hasznosításába fognánk bele. Egyelőre az infrastruktúra kialakítása folyik. Remélem a kútfúrók találnak majd vizet és tényleg elkezdődhet a munka.
Asszem akkor tényleg nem fogok mást csinálni.
Mivel az illető szülő az élelmiszeriparban dolgozik, az értékesítéssel nem lesz gond. A felesleg könnyen el fog menni, ezzel nem kell foglalkozzunk. A legfontosabb persze a saját célra történő termelés, de 1 ha-ról azért már brutál mennyiséget lehet betakarítani (akár).

Ha tényleg belevágunk, akkor asszem lesz mit dokumentálni is...


2012. október 8., hétfő

Felsőörs 50

A nyár utolsó nagy rúgásába sikerült szépen, teljes arccal belefutni. Majdnem padlót is fogtam tőle, de azért derekasan próbáltam állni a sarat.

Íme.

Nem kell korán kelni, de jó, hogy a szomszédba kell csak mennem!
Kávézás az ágyban, laza reggeli, molyolás a cuccokkal aztán negyed tízkor átdöcögök Felsőörsre.
Sokan vannak a rajtban, ezt jó látni. Gyerekes családok, fiatal párok, de idősebbek is elkezdhetik. Szép komótosan nevezek, majd 9:40-kor elrajtolok.

Bazi meleg van. Már most is.
Sajnos korábban nem tudtam volna indulni, mert a 24 km utáni pontok csak dél körül nyitnak.
Ez van.
A legkisebb motyómat viszem, ezt is csak azért, mert a kezemben nem akarok végig egy hat decis kulaccsal futni, viszont egy hosszú szakaszon nem lesz frissítési lehetőség. Az első lépéseknél kiderült, hogy nincs jól beállítva. Itt lötyög, ott szűk, fityeg a pertlije... Sosenemtanulomeztmeg...

Otthon már próbáltam nézegetni az útvonalat, de mivel az első felében sok a szalagos rész, ezért ezt az etapot a rendezők jelölésében bízva próbálom megtenni.
Első pont gyorsan megvan, innen jelzésen kell menni, bár a pontőrök nem tudják melyiken is. Khm...
Megyek a tömeggel (jó, nem nagy a tömeg, de vannak). (Egyszerre 8 táv indul, a rövidebbek későbben.)
Megelőzök egy nagyobb csoportot és a kék sávon egyedül maradok. Érzésre jobbra kéne menni valahol, de a jelek nagyon gyatrák. Néhol szalagok is vannak. Jóval előttem, a mezőn is lengedezik egy. Elfutok odáig, majd kissé gyanakszom ,mert innen balra van egy szalaggal megerősített letérés. Előveszem az itínert, próbálok tájékozódni, de semmi nem stimmel. Persze pechemre senki sem jön most. Elindulok egyenesen, majd visszafordulok. Csak nem stimmel ez a balra kanyar. No mindegy, próbáljuk meg. Elindulok, dzsindzsába be, át egy mezőn, aztán egy aszfaltos úton. Ez sem stimmel, nem kéne, még nem kéne keresztezni. Addig nézem a térképvázlatot míg meggyőzöm magam arról, hogy hol is vagyok. Elindulok felfelé, az úton át. Kocogok felfelé, majd látom, hogy visszaértem  szinte a rajthoz. Fasza. Elmegy a kedvem az egésztől. A franc essen bele! Visszamegyek, aztán befejezem és haza megyek. Faszomkivan.
Hülye vagy? Ennyire puhapöcs gyenge vagy, hogy egy ilyen eltévedés kikészít? Szégyelld magad galuska!!! Hátra arc! Kb. 10 perc veszteség, ez van, fütyi voltál. Visszafutok az uccsó kék jelzésig, ahol áramlik a nép a jobbos kanyarban. Bazzzz, persze amikor én itt jártam senki sem volt. Monnyuk jelzés nincs, tehát nem értem miből kéne nekem tudnom, hogy itt letérés van, de mindegy...
Szűk ösvényen haladunk a Csere-hegyi kilátó felé. Mindenki előzékenyen elenged, egy szavam sem lehet. Eszem, iszom, baromi meleg van, tűz a nap, szakad rólam a veríték. Érzem, hogy ez a gyomromnak sem tesz jót, ebből bokorugrás lesz. Frankó. El sem indultam...
52 perc alatt sikerül felérni a 5,5km-nél lévő kilátóhoz. Hááát, ez eddig nem valami fényes... Gyors pecsét, 180 fok, aztán indulás le. Innen Balatonalmádi felé sok lesz az aszfalt és a lakott terület. Lehet, hogy ezt a pakkot talán mégsem kéne becipelnem. Gyors helyzetfelmérés után balos sodrós mellett döntök és elszarok egy kis időt.
Innen újult erővel futok lefelé. Kiérek az aszfaltra. Itt szintén szalagos rész jön. Valahol letér a 40-es táv, aztán majd mi is. Látok egy szalagot, de nem derül ki, hogy csak irány megerősítés, vagy letérést jelöl. Engem nem érdekel én ismerek egy utat, majd megyek onnan. Elindulok tovább, de egy kicsit tépelődöm, hogy talán mégis letérés lehetett. Visszafutok, hogy megpézzem a kis utcát. Befutok, majd 100m múlva szalag. Bravó! Mért nem 5m-re rakták a megerősítést. Látszik, hogy nem sok gyakorlatuk van ebben. Csak a kényes helyeken nincs szalag. Jó lesz ez a továbbiakban.
Itt már annyira meleg van, hogy nagyon. Tűz a nap, Almádi legmagasabb pontjain járok, sehol árnyék, csak full panoráma. Locsolom magam és iszom. Csalinkázás, le, fel. Aztán inkább le. No, ebből, hogy lesz kilátó?!
Aztán végre ismerős részek. A kaptatón eszegetek, próbálom nem hajtani magam az elején, mert lesznek majd jól futható erdős részek, ott kell majd a póver. Felérek a kilátóhoz, kedves pontőrök fogadnak. 10,26 kili/304m 1:25ó. Pecsét, puszi, pá.
A kék csapnál fürdés és palacktöltés (egy 2,5 dl kulacs volt a kezemben és egy 3,0 dl-es a mellényemben.) Viszem a bandanamat is, jól bevizezem és azzal hűtöm magam. Néha a fejemre is csavarom, hátha elég lesz napszúrás ellen.
Kis hullámvasút a hétvégi házak között. Nem esik jól. Meleg van. Nagyon. A jelzést keresni kell, az elején sok időt vesztettem, nincs kedvem az egészhez így. Meg annyira jó ráfogni dolgokra, hogy miért is nem megy ez nekem...
Emelkedik, belegyalogolok, megint hasmars kerülget.
Áááááhh, nemakarom...
De.
Megint sodrós balos...
No, innen kifejezetten jobb.
A kedvem is.
Nézem az órám. Azt mondták a ponton, hogy 3 kili lesz. Ez 15 perc. Max. Most jövök 17 perce. Akkor hogyis?
21 perc lesz a 15. Lélekölő, de ez kell nekem.
Innen sok a túrázó, jól haladok, vissza a rajthelyre. Végre vége lesz a mumus ismeretlen első huroknak, aztán mehetek ismert ösvényekre.
2:03-al csekkolom az első kör végét. 15,76km/470m.
Gyors töltés és kis fürdés után balra a templom felé megyek. Elágazás, szalag sehol. Itiner előhalász, kihajtogat, vizslat, megtalál. Megint nincs szalag ott ahol kellene, csak később. Huhhh...
Végre megvan a Ződ, innen engem már nem szed le senki. Iszonyat meleg van, szakad rólam a víz. Csalinkázok az utcákon majd ismerve a jelzés trükkjeit bevetem magam a patakvölgybe. (Nem értem, ezt helyismeret nélkül hogy lehet megtalálni, de ez most nem az én gondom...) Végre nyugodtan, csak a futással törődhetek. Felveszem a kényelmes tempót és haladok. Sunyi emelkedő Veszprémfajszig és ismerős terep. Haladok az emberek mellett és kezdem élvezni. Csak a meleget nem. A kálváriára csak gyalogolok. 22,45km/642m 2:49 ó.
Itt csak pecsét, aztán le a játszótéren lévő frissítőponthoz. Ahogy közelítek, látom, hogy rengeteg az ember. Szerencsére integetnek, így megtalálom a frissítőasztalt. Feltöltöm a két kulacsot, sós üres kenyeret kérek és tétován érdeklődöm, hogy valóban Király-kútig nem lesz frissítőpont? Nem bizony.
Az innen 22 kili...
Majdmegoldom...
Még csócsálom a kenyeret, amikor szépen tovakocogok. Innen kicsit lejt, aztán majd a dózeren jól be fog sütni a nap.
Lassan beérem a korán induló hosszú távosok csoportjait. Nem mondhatnám, hogy tépem a murvát, de konokul haladok. Jó lenne locsolni magam, hűteni a fejem és a testem, de ez az alig több mint fél liter víz erre azért nem elég. Leveszem a kendőm, törölközöm vele, aztán naposabb részeken megint felteszem. Néha a csuklómra tekerem. Mindegy, csak csináljak valamit, mert ez itt 3 kili sunyi dózer. Jó lenne már a Recsek-hegynél lenni. Lassan beérek az ismerős, lélekölő, hosszú nyiladékba, aminek a vége egyre meredekebbé válik. Végre! Olyan meredek, hogy innen már séta. Akkor legyen séta, de azért nem andalgósan. Felérek, a pontőr a kilátó tetejéről int. 29,39km/790m 3:35 ó.
Felkúszom, majd gyors adminisztráció után elfogadom a házi pogit, meg egy szép almát. Ebben is van vmennyi nedvesség, mindegy milyen formában, most nem lehet válogatni. Lefele befalom a pogácsát, majd a lejtős úton belekezdek az almába is.
Megint szalagozott rész, így inkább oda összpontosítok, az alma félbe marad. Persze megint tétovázok itt ott, mert az őszbe hajló erdőben a sárga szalag azért nem olyan feltűnő...
Becsatlakozom a piros sávra. Innen irány a Koloska-völgy. Lejt és én nem is engedem, hogy menjek kicsit gyorsabban. Nem esik jól. Eszembe jut, hogy itt nyáron láttam a völgy alsóbb részén egy régi nyomos kutat, hátha az működik?! A kézi kulacsom már üres mire odaérek. Próbálom pumpálni a kutat és nagyon gyengén, de jön belőle egy kis víz. Erre jó erősen nekiveselkedek. a kulacsom meg tudom tölteni, de mosakodni már nem tudok. Egy kisrác jön oda és készségesen segít. Nagyon hálás vagyok neki, így lemosom a fejem és a kendőmet is jól bevizezem. Szinte kicseréltek. Sokkal könnyebb léptekkel haladok. Emlékszem, az utolsó ittjártamkor, egy hajnalban annyira fáztak a kezeim, hogy kesztyűről ábrándoztam. Háááát, most azért ez nem jut eszembe...
Viszont futó formának öltözött túratársat előzök! Sétál és kóvályog, látszik rajta, hogy nem annyira élvezi a helyzetet. Kiérek az erdőből, átvágok egy réten és tudom, hogy az erdőt újra elérve emelkedő jön, tehát igazoltan sétálhatok bele. Nagyon kedvetlenné tesz, hogy nem tudom futni ezeket a buckákatt, de ha megszakadok sem megy. Eszem, iszom és tempósan sétálok. Néha bepróbálkozom egy kis futó mozgással, de nem sok értelmét látom. Így is majd szétrobban a fejem a hőségtől, ezt nem kéne fokozni. Kiérek a kis gerincre, ami emelkedik, viszont full napon van.
Még egy kis küszködés és látom is a következő kilátót. Jelzés megint nincs egy ideje. Megtorpanok. Visszamenjek? Nem, kicsit még tovább. Haladok, aztán elkezd lejteni az ösvény. Biztos, hogy lefelé kell menni egy kilátóhoz? Kicsit visszamegyek, találok egy halvány jelzést. OK, akkor tovább le. Pár kanyar és megint felfelé visz az út és már tényleg itt is a kilátó. 36,39km/924m 4:21ó
No, megint egy elcsigázott ember? - kérdi a pontőr.
Annyira, azért nem. - válaszolom.
Már ketten voltak itt! - hallom az infót. Kicsit még csodálkozik, hogy hol is a hátizsákom, de mutatom neki, hogy van azért, ha nem is túl nagy :)!
Gyors búcsú után megfordulok és egy darabon visszafelé haladok a kék jelzésen. Valahogy meg kellene találnom a leágazást, de szerencsémre egy népesebb csoport pont akkor bukkan ki a rekettyésből, így megtalálom a benőtt letérést. Innen egy ördögszántás, futni csak óvatosan tudok, de azért megteszem, amit megkövetel a haza. A jelzés nincs túl festve, így megint benézek egy elágazást. Tétovázom. Továbbfutok. Aztán vissza, aztán megint tovább, aztán nagyon vissza. Szerencsére, mert a kis halovány csapás volt a jó út, ami mellett lazán elfutottam. Jelzés meg olyan szintű, hogy egy régészeti leletmentés, lehet, hogy értékelhetőnek minősítené, de ez nekem sajnos most kevésnek bizonyul...
Leérek Arácsra és hálát adok magamnak, amiért egy hete erre futottam. Innen Nem találnám meg magamtól az utat a szemközti hegyre, de helyismerettel sima ügy. Nem úgy a feljutás. A környék legcombosabb kaptatója. Múltkor lefelé lecsúsztam a morzsalékos talajon olyan meredek. Felfelé egy gyötrelem. Már nem törődöm semmivel és a maradék vizemmel locsolom a fejem. Kivagyok mire felérek és tudom, hogy messze még a forrás. Innen megint úttalan utakon, kertek alatt, jelzések nélkül. Csopakra beérek és nézem, hátha látok valamelyik kertben valakit, hogy vizet kérhessek. Persze minden kihalt. Utolérem a két, még előttem haladó futót, akik nagyon aggódó hangon kérdezik, hogy melyik távon és mikor indultam :)!
A malomnál nagy a vigalom, valami rendezvény készülődik, sok a kiöltözött ember. Én meg csatakosan átvágok közöttük. A 73-as út keresztezése után egy osztálykirándulásba keveredem, ahol az egyik leányzótól kunyerálok egy deci vizet. Életet ment.
Elkezdem az utolsó nagyobb emelkedőt a Csákány-hegyre. A temető mellett visz az út. Hohó!!! Itt kell csapnak lennie! Bemegyek! Nem találom sehol. Visszatérek az utcára, majd éles szemmel kibököm a vízvételi helyet.
Kiengedem teljesen és alátartom a fejem. Megmenekültem!!! Feltöltöm a kulacsokat és bevizezek minden vizezhetőt. Szinte újjászületve kezdem a mászást. Itt sosem fogok tudni felfutni, nemhogy most... Kicsit talán hosszúnak tűnik, de azért véget ér ez is.
Megint pecsét, megint szalag, megint tétovázás, megint rossz helyen a jelzés... Aztán már csak egy kis erőfeszítés és a Király-kút előtt tényleg néha futó mozgást művelek. Élveze és könnyedén megy. Mifene?!
A forrásnál nem türtőztetem magam. Dagonyázom.
Innen lefelé. Néha itt is elkapom a fonalat, de inkább már nem esik jól. A szalagos letérésnél meg bele is sétálok. Nem is érdekel. a hat óra is elment. Egyemegafene.
A faluba felérve még kocogok, így a végére 6:05 lesz.
53 kili/1460m 6:05

Nem repesek az örömtől, de ennél több nem ment.
Olyan érzésem volt végig, mintha valami koloncot kellene vontatnom magam után, mintha valami visszahúzott volna. Lassú voltam.
A tájékozódási töketlenkedés meg igen sok időt vett el. Nem csak az eltévedésekkel, hanem a tétova cammogásokkal, bizonytalankodásokkal. Ha nem tudom biztosan, hogy jó irányba megyek, akkor magamhoz mérten is nagyon tökölős a tempóm. A kétely  mindennél rosszabb. Meg kéne tanulni a körülményeket kikapcsolva, 'csak' futni.

Hát így.

2012. október 7., vasárnap

Tollas?

Ugye nem?!

(Remélem látszik a kép.)

Pedig egyesek tényleg meg vannak győződve, hogy tollas.

Van két hajszálra megegező kiírás.
Az egyik 4.000 HUF, a másik 8.000 HUF (vagy előnevezéssel 6.000 HUF).

Az egyik TT, a másik futóknak van kiírva.
Hja kérem, a futóknak jár plusz érem, meg zokni, meg rajtszám, meg anyámkínnya... Négyezeré...

Tényleg egyesek meg vannak győződve, hogy ha fut valaki, akkor teljesen hülye is.

Az ellátásban nincs különbség (szóról szóra megegyezik a kiírásban), a gyalogosokat ugyan úgy kerülgetni kell.

Szépen ráérek az utolsó nap eldönteni, hogy megyek-e. Reggel odabotorkálok és a futó rajt előtt fél órával szép komótosan elindulok.

Csocsesz...

2012. október 4., csütörtök

Helyiérték

ŰŰŰberkirály bakker nyomomnekiiiiii!
Freki alacsony én meg száguldok mint ménkűűűű!
Azttaszentyit, demegyek. Istenkirályság olyanformábanvagyok, hogy... hogy.... mint kiliandszsornet, aztaszenytyítneki...

Nem zavar, hogy nem havas csúcsok és az Alpok lankái, csak a lapos balatoni táj suhan mellettem, de ereimben zubog az éltető erő.

Eccerűenhihetetlen...

Asszem múltkor ezt a kört 1:20 alatt toltam, most meg itt vagyok a felénél es még nem csippant  30 percet a vekker...

Istenkirályság. Megtolomnekííííí. Pulzusnemmozdul mer nemengedemnekiiiiii...

Kicsit foshatnékom van , de ilyenkor nem lehetaztat... Gázosítok, így könnyebbb.. hadszóljon...

Rebbennek az őzek, hasít a levegő, eccerűen nemlehetigaz...

Asszem valami 7,5 kili a fele és innen 8,5 a második etap. Bakker ezt lenyomom 1:00 alatt akkor én leszek a..... aaa...aaaaa.... mindegy.... űűűberkirály...

ŰŰŰŰŰ de hasítok. könnyen megy. Tényleg kicsit flow szélén, laza légzés laza pulzus és suhanok. Mennyiisaz.. aszonygyahogy legalább 5:00, nem 4:00, nem kb 3:valamennyis ezrek bakker és aliglélegzem. Csak átsűvít a pórusaimon a levegő, gligokén nem kell, ATP szóba sem jöhet, pazarlom a zsírt, abból van és repülőőőők.

No, most még az a qrva hosszú nyiladék kell még..

Tapsolok mer sok a malac, kicsit lassítok, hogy mindegyik csemete felfejlődjön a koca után, aztán nagyon nyakamban a lábam. Nemhiszemel... Lehet, hogy ez már 3:00-as ezrek? Überkirály!!!

Ki az erdőből, jönnek a házak. Órámra pillantok 0:54, nyomom egy kicsit talán pedzegethetem a végén a 160-as tartományt, tojjadnekiökör.

Lefelé, remélem nézik az ablakból. Az egész falu nézi, mer egészfaszán jövök, hatalmaspb, anyámnemhiszemel... Több mint 15 kili egy óra alatt, mennyi is az... nem tudok most számoli, mer elesek bazmeg...

Kicsit farolok a derékszögben, de azért naggyon szerényen még felkocog a házhoz. A végén még kiengedek, sőt levezetekérted...

0:59

Ezigenbazmeg, ez igazánfasza. Lehet, hogy Miskolcra költözöm, vagy a közelbe...


Este van.
Sötét este.
Ülök a gép előtt.

Asszonygyahogy.
Volt az első etap. 5.8 klii
Volt a második etap. 5.7 kili

Ez összesen 11,5 kili meg 150m szint.
0:59 alatt.
Nemszámolomkimennyi...

Jóccakát......
Bili ágy mellé...

Reumatúra

Garantáltan nem leszek reumás.
A mai adag csaláncsípés egy életre védelmet nyújt az biztos.

Kicsit esett, de tényleg csak kicsit, viszont egyáltalán nem volt sár a Bakonyban, ami azért is meglepő, mert évek óta először futottam kamásli nélkül és biztosra vettem ,hogy az éjjeli zuhé miatt persze most fogok tökig sárban dagonyázni. De nem, tényleg nem volt gáz. Vagy murvás, vagy aszfaltos volt az út, esetleg fűvel benőtt, ha ez sem, akkor meg a száraz föld miatt teljesen rendben lévő földes pálya.

Speciális bakonyi mulatság, hogy csak az elágazásokban nincs jelzés. De tényleg! Az az igazság, hogy rá kell érezni a környék jelzésfestési szokásaira és akkor menni fog a dolog. Egyelőre más nyelvet beszélünk, így még Bakonybélből is nehezen jutottam ki. Aztán meg fokozódott a helyzet. Érdekes lenne GPS-en követni a mai útvonalam. Elég tanulságos lenne...

Ezt a két résznyi útvonalat terveztem befutni, de végül a Gerence-pihenő után a Z+-on maradtam és visszatértem az autómhoz. Mire észrevettem, hogy fel kellett volna menni a barlanghoz, addigra már nagyon messze jártam. Mindegy, a sors így hozta...
A 11. pont előtti P- viszont maga a gyötrelem. Ugyan felette megy egy széles dózerút, de hát én ugye követem a jelet vagy mi. A kezem magasba kellett emeljem, így csak a mellkasomat csípte a csalán a pólón keresztül. Az eső miatt behajlottak az ágak, tehát az ösvényt sem lehetett látni, csak ezt a csípős genyát. No sebaj, szokjuk... A lábam még most is bizsereg pedig már nyolc órája hazajöttem.



(Ezt vmiért nem tette ki idejében?! Még kedden megírtam...)

2012. október 1., hétfő

Ünneprontás

Csak, hogy ne legyen fenékig tejfel és fokozódjon a helyzet amit akinek nem inge ne legyen gatyája. Vagy ilyesmi...

Kicsit azért is költöztünk  el, hogy végre magam mögött hagyhassam régi munkámat és talán egy kicsit új vizekre evezhessek. Én.
Persze ez nem megy egyik napról a másikra. Van egy kis átmenet.
A váltás egyik oka az, hogy nem látom értelmét olyan dolgokkal foglalkozni, aminek nincs értelme. Nem látom értelmét folyamatosan olyan terveket rajzolgatni, amiket aztán a kutya nem vesz elő, DE ha gond van akkor!...

Ma voltam egy közeli nagy beruházáson.
Kertészeti terv.
Aha, azt sem tudták, hogy van-e ilyen. Még szerencse, hogy vittem magammal és megmutattam nekik milyen is.
Mivel azonban milliós - lehet, hogy tízmilliós - károk keletkeztek az épületben a helytelen kivitelezés miatt ezért szépen elkezdték előszedni, hogy hol is lehet betámadni a tervezőket.
Mondom, nem volt kertépítészeti tervük. Én mutattam nekik meg, de rögtön megtalálták, hogy mi nincs rajta és hogy miért van baj.
Szóval nem éreztem/érzem magam túl jól a bőrömben.
Ha ez egy normális országban - értsd. európai, ázsiai - országban történik, akkor csak legyint a tervező. De ez itt történt, Abszurdisztánban. Itt nem lehetek nyugodt, hogy holnap nem az én nyakamba varja az egész mutyihadsereg a helyreállítást.
Nem hiányzik ez nekem. Ez a mennyiségű szenny és ezzel járó stressz már olyan szinten lefáraszt, hogy teljesen lebénulok tőle.
Szó szerint.
Nemhogy futni, de mozogni is alig tudtam egész nap és holdkórosként kóvályogtam.
Ez az, ami igazán fárasztó, nem az edzés!
Nap mint nap ebben lenni nem embernek való. Én ezt nem akarom. Nem vagyok kíváncsi rá. Sajnos még beletelik egy kis időbe míg magam mögött hagyom ezt az életet, de úgy vélem ez a hosszú élet(em) titka. Most látszik igazáén, hogy a stressz a fő ellenség és energiafaló szörny.

Egyébként elkezdtem a visszaszámlálást.

A -47. héten tartunk.

Valamikor ezt az egész írást a CCC felkészülés dokumentálására kezdtem. Most kicsit hosszított lett a menet. Nem mintha a táv bármennyit is számítana.
Ha semmi másra nem lesz jó az egész, minthogy minden héten tegyek egy lépést, akkor már megérte.

Holnap Bakony.