köd utánam, de tényleg.
Napok óta olyan ködorgiával társított színkavalkádban futok hajnal és napfelkelte határán, hogy holnap futás helyett fotós cuccal és bringával vágok neki.
Ma pl. 5-10m vastag ködpárna ült a tájon. A fák teteje, a villanyoszlopok teteje már kilátszott, és felettük a kék-narancssárga égbolt a kondenzcsíkot húzó repülőkkel.
A juharok teljes pompájukban, a cserszömörcék égnek, a meggyek és cseresznyék lángolnak, miközben a fenyvesek üdén zöldellnek.
Ráadásul két alkalommal empöttyel (ez az MP3 lejátszó hivatalos neve nálunk) futottam, tesztelve miként hatnak a Sigur Rós számai.
Nem igazán tudom leírni, mert ehhez aztán tényleg kevés vagyok, az viszont mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ezt átélhetem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése