...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2015. március 30., hétfő

A fizika tényleg nem megy...

Hétvégén megvolt a harmadik Bakony50.
Majdnem tökéletes körülmények voltak. Majdnem. Mer' ugye terepen olyan hogy 'tökéletes' az sohasenincsen...
Monnyuk néhol orkán erejű szél volt. A sarat nem említeném mert a lengyel kaland után nekem ez már csak a makett kategória.
Szóval akár mehettem volna egy jót is.
A tavalyi időmön nem sokat faragtam - 2p - de az átlag pulzusom 10-el kevesebb lett. Gyakorlatilag 140-150 között végigmorzsoltam az egészet, 2014-ben meg nem mentem 150 alá...
Ennek ellenére elég nyögvenyelős lett és a pulzus nem adja vissza, hogy ezért is küzdenem kellett. Nem is tudtam volna jobban tolni. Két fakockán gurultam végig, hogy teljes legyen a képzavar.Egy ideje nincs szárnyalás, föld felett lebegés, suhanás a tavaszi lágy természetben meg hasonlók. Kevés futás van mostanában, sok munka és küzdés.

Ma dettó.
Pedig a nap is kisütött miattam.
Megint ólom lábak. Ráadásul csak későn tudatosult bennem, hogy nem kellett volna konyhamalackodnom a tejfölös zellersalátát. Maradandó élmény lett belőle, de legalább hagytam némi nyomot a természetben...
Erre meg milyen tempó lett?

Képtelenség.

2015. március 23., hétfő

2+3

Egy szerdai rettenettel indítottam a hetet.
Lassan, viszont keservesen kínlódva.

Pénteken Szentbékkálláról veselkedtem neki és igazi cselendzs lett. Még tavaly ősszel bepróbálkoztunk egy túrával Kapolcs felől, de térképpel sem sikerült megtalálni az Eötvös Károly-kilátót a jelzésen. Most a másik oldalról támadtam és végül a S hszg végére jártam.
Olyan csodálatos ez a hely, hogy nem tudom igazán szavakba önteni.
A települések felől, csak egy hegydomboldal látszik, fent viszont egy hullámos, tengerszemekkel telepöttyögetett, gyepes fenn'sík' fogad. Pazar. Ember alig járja. Jelzések vannak, csak a kényesebb helyeken nincsenek...
Persze agyon volt szalagozva, így leszedtem egy kilónyi műanyagot, futás elég laza lett. Megnéztem a TT-s honlapon, sehol egy túra mostanság...
Így is sikerült a végén a kéken négykézláb mászni a bokrok alatt, a szőlősben, de ez errefelé ilyen.

Szombaton egy hazai kör. Végre normális pulzussal, de lehet, hogy csak a heti fáradtság miatt volt?!

Vasárnap meg egy tihanyi rövid megbeszélés után kirándultunk egyet a családdal. Nem lehet megunni és mindig van valami új hely ezen a kis félszigeten...
Után Füredről futottam haza egy kis király-kúti kurflival, hogy meglegyen a 3ó. Kis alattomos szél volt, jól elfáradtam. Elképzelni nem tudom ,hogy fogok éj szombaton Bakony50-et menni, de ez általában kiforrja magát.

Mostanában a Bondi3-at tesztelem.
Jó, de baromi lassúnak érzem magam benne.
Ráadásul megint két anyagból van a felső része, ami közé szépen beette magát a sár. Kifelé persze nem nagyon jön, így folyamatosan gyilkolja magát. Noooomáááális?
Majd megírom részletesen, meg fotózok is, meg ilyenek.

Hogy mennyire nincs időm, energiám ilyenekre... elképesztő...

2015. március 17., kedd

Pilisi kanyar

Picit nehézkesen halad a márciusi futóéletem.
Amint kicsit is kisüt a nap persze mindenki rögtön szép kertet akar...

A múlt hét így eléggé a rápihenés jegyében telt.

Csütörtökön még egy kis migrénes rohammal támogattam magam egy tihanyi kertben, csak a ráhangolódás végett.
Pénteken aztán havas esőben indultam neki a négy naposra tervezett körutamnak.
Első állomás Szada volt.
Itt a kert rendbetétele helyett rögtön egy kis Margita körüli kocogással múlattam az időt, ha már Zenyik kollégának sem akadt jobb dolga. Amúgy is esett...
Levezetésként még egy hét órás műszak belefért sötétedésig.
Innen Piliscsabára mentem egy kis baráti kényeztetésre. Habzsidőzsi, tésztaparti. Ahogykell.
Szombaton Pilis Maraton. 49km/1500m
Egy szezámki és fél csomag Sponser gumicukor a testnek, tavaszi illat és szemerkélő eső a léleknek. Nagy rész hazai pálya, bár mióta nem itt futkorászom minden sztrádává alakult erre felé...
Kis átszallagozás miatti eltévedés is belefért.
Nem tudom milyen megfontolásból vittem a tavaszi Pilisbe Bondi-t, de nem volt jó ötlet. Piliscsév, Vörös-út, Simon-halála... Fent a Pilis gerincén havaseső... Néha fáztam, de alapvetően jól működtem. Monnyuk biztos a cipő hibája, hogy lassú fosnak éreztem magam, de utólag visszanézve a menetet nem is panaszkodhatok. Kicsit marasztalt a sár és azt éreztem, hogy egy helyben futok. Két fiatal titán próbált lerázni, de én csak szép komótosan tartottam a saját iramom. Az első frissítőponton nem volt kóla, így csak a 20. kilinél, Szántó határában tudtam először normálisan frissíteni. Addig zsíron nyomtam. Kb 26-nál megint a Rajt/Célt érintettük és nekiiramodtunk a Szénásoknak. A két titán konokul tartotta magát, de már a kisebb emelkedők is gondot okozotak nekik.
Nekem nem :)!
A Szénásig három sporit gyűjtöttem. Lefelé próbáltam leszakítani a zárkozókat.
Sikerrel.
Az utolsó ponton mondták, hogy 4. vagyok, de nem úgy mint Csanya, hanem tényleg. Ezt nem értettem, de örültem neki.
Az Antónia-árok vicces így új ruhájában, de majd berosáltam, úgy menekültem.
Szentiván szélétől aztán ismeretlen, viszont mély homokos utakon kellett Csabára visszatalálni. Nem könnyen, de sikerült.
A vége címhez közelítve még feltűnt a távolban egy fehér vitorla, így a vége sprintet is gyakoroltam. Még nem teljesen kiforrott a dolog, maradjunk annyiban.

Összességében nem volt rossz, de egy 5ó körüli időt azért illett volna behúzni.
A sár, a frissítés, a hideg, a szél, a....., a...., szóval nem én vagyok a hibás csakis a körülmények...
Vasárnap egy 10 órás, majd hétfőn egy 9 órás műszakkal pihentem.
A metszőolló gyakorlatilag a kezemhez nőtt a gyepszellőztető hangját meg álmomban is hallom...

Nem tudom mikor fogok futni, de a közeljövőben nem nagyon.
Viszont baromi fáradt vagyok.
Ez remélem erősít...

2015. március 1., vasárnap

Február

Látatlanban kiegyeztem volna vele.
Így, hogy részese voltam, így külön öröm is...

A hétfői meghalás után örömfutásos napok következtek.

Szombaton még egy emlékeket idéző, inkább akadályfutásnak nevezhető vértesi kocogás is belefért.

Innentől aztán szinte minden hétvégére akad majd valami futható program. Remélem az eddigi hagyományok nem törnek meg és a március kitesz magáért.
A tavalyi nagyon gyenge évkezdetet sikerült kicsit felül múlnom legalább februárban és ez nagyon biztató.

Lassan a munkák miatt járkálnom kell a Balcsi felé is, így a kissé unalmassá vált útvonalak kiegészülhetnek. A héten is kétszer a Koloska-völgy felé kanyarodtam és nem bántam meg. Végre új rovátkákat kezdtem húzni a recsek-hegyi kilátó oszlopába, legközelebb megszámolom, hogy tavaly hány látogatásig jutottam.
Hiányzanak a szintek, nagyon élvezem, ha néha egy kicsit nekidőlhetek a hegynek...

Próbálok nagyon figyelni a tornára is.
Hiába a sok szaladgálás, torna és erősítés nélkül nem sokat ér az egész, ezt már látom. Ez olyan mintha nagy, tuningolt motor lenne az autóban, csak épp monnyuk trabira méretezett lenne a váltó. Nemtom ezt mások hogy csinálják, de nekem e nélkül nem működik a rendszer az biztos. Most jógával kiegészítve meg egész pazar erősítés-nyújtás koktélokat tudok gyártani magamnak. A labdás gyakorlatokra is ki kell majd találjak valami, mert a térdelés, sarokülés után a törökülés is kezd túl egyszerűvé válni. A múltkor már teniszlabdákat dobáltattam magamnak a gyerekekkel... mint vmi cirkuszi majomság. A labdára állást kéne vhogy bepróbálni, csak vmi bordásfal kellene az induláshoz. Majd még dolgozom rajta...

Jó lesz ez, érzem.