"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2015. március 30., hétfő

A fizika tényleg nem megy...

Hétvégén megvolt a harmadik Bakony50.
Majdnem tökéletes körülmények voltak. Majdnem. Mer' ugye terepen olyan hogy 'tökéletes' az sohasenincsen...
Monnyuk néhol orkán erejű szél volt. A sarat nem említeném mert a lengyel kaland után nekem ez már csak a makett kategória.
Szóval akár mehettem volna egy jót is.
A tavalyi időmön nem sokat faragtam - 2p - de az átlag pulzusom 10-el kevesebb lett. Gyakorlatilag 140-150 között végigmorzsoltam az egészet, 2014-ben meg nem mentem 150 alá...
Ennek ellenére elég nyögvenyelős lett és a pulzus nem adja vissza, hogy ezért is küzdenem kellett. Nem is tudtam volna jobban tolni. Két fakockán gurultam végig, hogy teljes legyen a képzavar.Egy ideje nincs szárnyalás, föld felett lebegés, suhanás a tavaszi lágy természetben meg hasonlók. Kevés futás van mostanában, sok munka és küzdés.

Ma dettó.
Pedig a nap is kisütött miattam.
Megint ólom lábak. Ráadásul csak későn tudatosult bennem, hogy nem kellett volna konyhamalackodnom a tejfölös zellersalátát. Maradandó élmény lett belőle, de legalább hagytam némi nyomot a természetben...
Erre meg milyen tempó lett?

Képtelenség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése