...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2015. február 26., csütörtök

Yo-jóó, vagy mi

Remélem hétfőn letudtam az idei nagyonszőrnyű futásom.
Nulla erő, nulla levegő, meghalás...

Tegnap azért javítottam egy kicsit, de ilyenkor félek, hogy mit tartogatok magam számára.

Jelentem, hogy a hóvirágfronton nagy ívű támadásba lendült a természet.
Egyelőre nyerésre áll.

2015. február 24., kedd

Huhhhh

No végre volt egy egész jó kis hetem!
Élveztem, az idő is jó volt, pont mint egy éve. Akkor még egy rövid gatyás futás is belefért. Most monnyuk az nem, de a hosszú gatyó már nem kell.

Itt a város környékén már egész tavaszias a légkör. A Tekeres-völgyben már kis hóvirágkezdemények is kibújtak. Az északi részeken azért hó és jég még akad, és egy pár kilire a Bakony felé haladva rögtön visszatérünk a télbe. Ezért aztán a Veszprémi körüli köreimen kívül nem is nagyon jutok el másfele. Még múlt szombaton próbálkoztam be egy farkasgyepűi futással, de a letaposott erdészeti úton kívül nem igen merészkedtem. A térd fölöttiig érő, kemény hóban sok mindent lehet csinálni, de futni nem...

Itt azonban olyan igazi tél végi fíling.
Már az illatok és a hangok tavaszba hajlók, de azért még tud karcos hideg is lenni. Ha a szél is fúj, akkor meg brrrrr...
A már hónapok óta fájó vállamról is öndiagnosztizáltam, hogy még be van gyulladva. Egyes mozdulatok fájnak és bizonyos részeken nem is tudom mozgatni rendesen. Lassan azért dolgoznom kéne, úgyhogy jó lesz, ha összeszedi magát. Nem igazán tetszik neki, hogy télidőben is nyitott ablak alatt alszom, úgyhogy próbából becsuktam, hátha így javul valamit.

Sajnos, vagy nem is olyan sajnos egyelőre nem tudtam hosszabb futásra eljutni, de a közeljövőben azért lesz lehetőség erre is. Egy csomó TT lesz itt a közelünkben 40-50 kili körüli távokkal.

Egy kicsit próbáltam az éves futónaptárral is haladni. Egész jól összejön, de a tervezgetéssel nem is szokott gondom lenni...
Sajnos a május elég üres, de vannak ötleteim.
Lassan a hazai versenyek teljesen kiesnek a kosárból. Hepajra, teknikkai pólóra, meg éremre sajnálom azokat a pénzeket amiket elkérnek és tudomásul kell vennem, hogy ez a trend. Semmi gondom nincs is ezzel, csak konstatálom, hogy ez nem az én utam.
Viszont májusra ezért is egyre nagyobb kedvet érzek egy privát T100-ra. Erről asszem írtam, de még kell párat aludjak rá.

2015. február 12., csütörtök

Fricskaraton 2.

Lefelé érintünk egy kápolnát...
...ahonnan megint szép a panoráma.
Egy kis sík.
Itt már voltunk, innen ismerős az útvonal.
A Laczkó-forrásnál aztán egy kis mászás.
Nem hosszú, de meredek...
Egy kis átkötés az állatkert felé.
Városszéli burkolat.
Balra a Gulya-domb
Az állatkert mentén haladunk.
Kis szerencsével vadakat is láthatunk.
Lépcső le a völgybe.
Egy játszótérhez érkezünk.
A sziklamászóhely mellett vissza a sétányon.
A viadukt alatt vezet a visszaút.
Már közel a cél.
A vár alatt balra el.
Cél a Fricska.
Akár innen is lehetne érkezni.










Ilyen lehetne egy félmaraton Veszprémben.
Link.

Fricskaraton 1.

Ha egyszer lenne itt egy félmaraton, akkor akár erre is mehetne...
Én legalábbis erre szoktam:


A Séd menti sétányon indulunk.
A Gulya-domb már igazi terep.
Fordító, jobbra le.
Megint fordító, de most balra fel.
Az első szűkebb rész már emelkedik, de még így is 3-4 emberes.
Kilátás a fák között. Távolban a Csatár-hegy.
Még egy kis gulya-dombi kanyargás.
Jobbra lefelé elhagyjuk a platót.
Kicsit köves, de legalább lejt.
Laczkó-forrás. Ha megnyitják akkor működik.
Kifelé a városból a 8-as felé.
A 8-as út torkolata.
Ez figyelős, de belátható jobbra...
... és balra is.
A másik oldalon megint fel, de nem sokat.
Nagy, füves területet szelünk át.
Egy kis erdősávot keresztezünk.
Megy egy nyiladékot.
Távolban a Csatár-hegy.
Murva bánya jellegű kis lejtő.
Szemben a Csatár-hegy, de mi balra elkanyarodunk.
Itt balra.
Balra fent a füves plató, amiről az imént lejöttünk.
Jobbra indul a Tekeres-völgy.
Balról feltűnnek a sziklák és a kiszáradt patakmeder.
A széles utat néhol elhagyja az ösvény.
Sziklák alatti pihenő.
Tisztás 200 éves tölgyekkel.
Megint sziklák és fedett pihenő.
Egy másik hasonló.
Elhagyjuk a völgyet a kerékpárúton.
Szép lassan emelkedik.
Innen már látszik a város.
Egy kis tekergés a hétvégi házak között.

Nem látszik, de sunyin emelkedik.
A tetőn be is érünk az erdőbe.
Itt aztán lejt rendesen. Esőben nem lenne eccerű...
Egy balos után viszont felfelé.
Amikor már majdnem vége, de mégsem. Balra fel.
Végre!

Ennél több képet sajnos nem tud kezelni, a többi a következő posztban.