...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. január 25., péntek

Legalja

Tényleg.
Innen, lejjebb...???

Futópadon toltam kicsivel több mint egy órát.
Konzervfutás.

Jó, jobb mint a nemfutás, de nem sokkal.
Tanulmányoztam a helyi szakirodalmat és a kölkök úszóedzése alatt elmentem ide.

Ennél talán még a városi futás lehet egy kicsit alább, de lehet, hogy döntetlen.

Amennyiben azért csinálom mert szeretem, akkor talán nem is kéne...

Azzal együtt viszont legalább mozgás és a páratartalom és hőfok tekintetében egy júniusi kiruccanással felér. Szakadt rólam a víz az biztos.

Ma is volt vagy -5 fok és olyan szél, hogy reggel alig bírtam megállni a lábamon. Enyhe taknyos beütés mellett nem találtam okos ötletnek a futást, így lehet, hogy megint konzervelek.

Nemtom, majd kialakul...

2013. január 21., hétfő

On

Remélem bekapcsolva is maradok...

Monnyuk ma csak a nagyjából letakarított aszfalt főúton lehetett futni, de megtettem. No nagy forgalomra nem kell gondolni, összesen 4-5 autó ment el mellettem.
Veszprémfajszig és vissza. 50p.
Olyan köd volt, hogy kicsit rémisztőleg hatott a nagy tej fehér semmiben létezni. Egy kicsit kerültem a szántóföldek felé is, de simán eltévedtem volna, mert még a horizontot sem lehetett kivenni a behavazott tájban. Saját nyomon inkább visszafordultam...

 

2013. január 20., vasárnap

-32. hét

Nagyon egyszerű.
Egyszerűen nullás. 0-s!
Ez van. Volt.

Viszont talán azt mondhatom, hogy nem fáj.
Tehát holnap megyek futni egyet és kipróbálom milyen is.

Még egy kis havas:

Szép a tél, ha havas...

Ilyenkor már idilli...

2013. január 18., péntek

Ez már tényleg tél

Most aztán tényleg nem lehet panaszunk.
Hétfőn elmaradt a suli.

Meg csütörtökön, meg ma, pénteken is.
Tegnap esett kb. 30-35 cm, ezt még takarítgattuk bár autóval így sem lehetett nagyon járni, a környező utakat lezárták.
Ilyen volt az utcakép akkor, amikor a Budapest környékén élők, még nemigen értették, hogy mit is szöszölünk azzal a kis hóval...

Az utcánk az autónkkal, amit már háromszor kiástam...
A főút.

A hó nap közben aztán nem esett és szélcsend volt.
Emővel elmentünk egy kicsit sétálni az erdőbe. A fák roskadoztak a lehullott hó és a korábban rájuk rakódott jég súlya alatt. A széles nyiladékra alig lehetett ráismerni.

Ilyen volt egy hete...
... és ilyen lett csütörtökre.
... itt sem látszik, hogy olyan nagyon széles lenne...
 A tényleg széles és néha erőgépekkel járt zöld jelzés ilyen lett:


Ehhez képes ma reggel óta szakad a hó és a szél is igen rendesen fúj.

Ezek a körülmények.
Énmeg?

Egyik nap bicegek és baromira fáj az achilleszem. Másik nap szinte semmi. Aztán megint fáj, még az érintése is kellemetlen, aztán megint szinte semmi.
Nemtom.
Egyelőre, ha akarnék se tudnék futni, ha majd lesz lehetőség akkor meg remélem már tudni is fogok...

2013. január 14., hétfő

Nemhiszemel

Nem néztem utána, de ilyen címmel sztem sok bejegyzés lehet.

Talán blogcímnek is találóbb lenne és kifejezné vergődésemet.

Nos.
Tegnap Bánd környékén jártunk. Gyorsan a havazás előtt még kerültünk egyet, hogy megnézzük a tiszafást.
A kis túra kezdeteként felmentünk a várhoz is, de nem töltöttünk ott sok időt, mert baromira süvített a szél.
A tiszafást egy baromi meredek oldalról közelítettük meg. Szerencsénkre fagyott volt a föld, mert egyébként csak négykézláb jutottunk volna fel. A meredély után, a lankásabb részen már lépcsősor könnyítette meg a feljutást:

Felérve elég apokaliptikus kép fogadott minket. Szélvihar által kidöntött, lábon elszáradt, félig kivágott bükkök. Szerte heverő ágak és törzsek, kifordult gyökerek. Nem volt túl szép. A csúcson aztán már igazi tiszafás hangulat volt, jó pár idősebb példánnyal.
Idő közben a havazás is rákezdett, így szedtük a lábunkat. Kis kocorászás is belefért.
Konstatáltam, hogy vége teljesen jó az achilleszem. Fájdalomnak, kellemetlen érzésnek nyoma sincs.

Híjjjjnye! Ebben e nagy fehérségben jó lesz holnap futni egyet végre - gondoltam.

Erre este, lefekvés előtt, egy teljesen ártatlan mozdulattal úgy meghúztam az achilleszem, hogy menni is csak alig bírtam.
Nemhiszemel.

Erre mára bejött a tél.


Lekísértem a gyerkőcöket a suliba, de persze elmaradt az oktatás, így haza is fordultunk.
Én bicegve...
Egész nap masszíroztam, tornáztattam, próbálgattam...
NEM értem mi a lófasz ez?!?

Most este már csak simán fáj...

2013. január 13., vasárnap

-33. és más

A heti nemteljesítményem most csak mellékzönge.
Bár hétfőn és kedden is elmentem futni, a következő napok teljes absztinenciában teltek.

Mindkét nap ment ugyan a futás, de baromi magas pulzussal, belesétálva, munkaszagúan...
Szóval nem.

Ezért (tényleg, ezért?) aztán volt időm olvasgatni.
Végre beiratkoztam a megyei könyvtárba és egy rakás Mérő László és Almási Miklós művet kaparintottam meg.

Nem célirányosan a futás és a gazdasági élet tanulmányozása volt kutakodásom fő iránya, de persze az eddig olvasottakból ilyen irányú áthallásokkal is gyarapodtam.

Pl. ma reggel Mérő László - A pénz evolúciója c. könyvében újra szembetalálkozhattam a már korábban olvasott flow elmélettel (Csíkszentmihályi Mihály - Flow).

Jó hogy korábban olvastam a teljes könyvet, így a most pár oldalban összefoglalt gondolatoknak talán tágabb környezete is bennem volt már.

Most leírom én is, hogy meglegyen és mantrázhassam :))))...

A flow-t a következő nyolc jellemző határozza meg:

1. Azonosulás a cselekvéssel
2. Olyan feladat, amelyet épp meg tudunk oldani
3. Világos célok
4. Azonnali és egyértelmű visszajelzés az eredményről
5. Tökéletes koncentráció a tevékenységre
6. A kontroll feladása
7. Az Én-tudat elvesztése
8. Az időérzék ideiglenes elvesztése

Slussz.
Milyen eccerű is az egész...

Aztán elkezdtem magamban magyarázni, hogy mit miért és miért nem teszek futásügyileg. Képzeletben vitatkoztam egyes futótársaimmal és persze jól meg is győztem őket igazaimról.
A szépséghiba csak abban áll, hogy én a futást a flow oldaláról közelítem meg. Az én vitaalapom, érveim és ellenérveim ezen a nyolc ponton alapulnak. Vitatkoznom is csak olyanokkal lenne érdemes, akiknek koordinátarendszerük hasonló. Azt viszont be kell lássam, hogy bár szinte mindenki vágyik a flow élményére, a többség nem feltétlenül ennek megtapasztalására hajt.

Itt oldalt, az összegyűjtött linkenél, a The Best of címszó alatt van egy spontán szösszenet a belső békéről.

Nagyon találónak éreztem, de nem tudtam megfogalmazni, hogy miért is. Most már tudom. Azért mert teljesen ösztönösen, szintén a flow élményről ír.
Nem azt mondom, hogy a Spartathlon folyamatos flow élményről szól, de azt azért úgy gondolom, hogy egy hosszabb megmérettetés sokkal jobban elviselhető, teljesíthető, megélhető, ha egyes részei flow-ban, vagy ahhoz közeli állapotban telnek.

Persze végig fogcsikorgatni is lehet (lehet?). Vannak akik ebben hisznek, de ez nem az én utam.

Nemrégiben vitáztam valakivel az időtervről.
Ő érvelt ennek pozitív hatásairól én meg ennek ellenkezőjéről. Nem tudtam világosan megfogalmazni, hogy miért nem hiszek benne, csak próbáltam körülírni.
A fenti felsorolás 6. pontja pont erről szól. (És a best of-os idézet is.)

Mérő így fejti ki a kontroll feladását:

'A flow állapotában az ember nem fél attól, hogy elveszíti a kontrollt a dolgok menete felett. Csakis a jelenre koncentrál, az adott pillanat tökéletességére. Sok jel mutat arra, hogy a flow feltétele, hogy az ember feladja a helyzet feletti kontroll akarását. A finnek nemzeti eposzából, a Kalevalából készült filmben mondja a bölcs öreg a szerelmi bánat miatt búslakodó fiúnak: "Ha nem akartad volna, megkaptad volna." '

És ez nem csak az időtervről, a stopperról szól...


Ősz óta a pulzusmérőmet nem vagyok hajlandó futás közben bekapcsolni. Mármint a csipogását.
Érzésre teljesen el is hagynám, de valahogy a racionális énem olyan erősen ragaszkodik ehhez a szar kütyühöz, hogy képtelen vagyok.
Azt találtam ki, hogy felveszem, mérek vele, de az eredményét csak utólag nézem meg. Futás közben nem hagyom magam ettől befolyásolni.
Utólag a gép előtt megnézem, hogy mi is történt, ez kielégíti mérnöki énemet. Lehet grafikont nézni, átlagot számolni, stb.

Ennek sem volt számomra pontos magyarázata, csak egyszerűen így éreztem jónak.

Most két, egymástól független igazolást is találtam erre.
Egyik az imént idézett 6. pont.
A másikat Mérő - Új észjárások c könyvében találtam meg.
A könyv misztikus gondolkodás fejezetében ír a 'keleti' holizmus és a 'nyugati' redukcionizmus útjairól (sajnos jobb magyarázó linket nem találtam, de inkább javaslom elolvasni Mérő könyvét :))) ).
Szerepel benne egy kínai történet.
Íme:
'Egy kínai faluban hosszú idő óta nem esett az eső, amikor is elhívták az esőcsinálót. Az esőcsináló elfoglalta szállását, és semmi különöset nem tett: semmi ceremónia, semmi mágia, ki sem mozdult, nemsokára mégis eleredt az eső. Amikor a falusiak kérdezték, hogyan csinált esőt, azt válaszolta: 'Az ilyesmit nem csinálja az ember. Az jön, ha a dolgok természetes, harmonikus rendjük szerint állnak.' Amikor a faluba érkezett, megállapította, hogy a faluban diszharmónia uralkodik, tehát a természet folyamatai sem működhetnek normális rendjük szerint. De rájött arra is, hogy a falu diszharmóniája magában is diszharmóniát hozott létre, így visszavonult szállására, hogy helyreállítsa magában a harmóniát. Amikor a saját belső egyensúlya helyreállt, el is eredt az eső, ahogyan a világ harmonikus rendje szerint kell.

Egyszerűen az egész harmóniáját és egységét szemlélve olyan a pulzusmérőm, meg az órám mint egy lánc, ami a rögvalóhoz láncol.
Elhagytam, nem kell.

Valaki persze fel sem veszi, vagy ezen nem pötsölve ennyit egyszerűen a szívére hallgatva leteszi és kész.

Lehet, hogy beteges ez a mindent megmagyarázni akarás, de ez van.
Én ezt élvezem.
Nekem ez is flow élményt ad néha.


Ha mostanában a futás nemis...

2013. január 8., kedd

-34. hét

Alapvetően kora tavaszi hangulatban telt.
Vagyis tökig sárban...

Hétfőn családi túra keretében a Koloska-völgyben jártunk (ott készült a már linkelt tihanyos fotó). Innen szépen hazakocorásztam. Azt hittem, hogy majd murvás dózerokon jutok haza, de ezzel ellentétben sok helyen szinte úsztam a sárban. Sebaj, másfél óra mozgás azért lett belőle.

Az Újév első napján aztán megint csak túrázás kerekedett. Ekkor tévedtünk el a Tekeres-völgyben. Igazi téli hangulat volt. Meg Újév. Meg finom kaja a túra után...
Nemlettfutás...

Csütörtökön olyan újrakezdő futás címén szenvedtem egyet.
17 kili majd két óra lett..
Belesétálva.
Mondom.
Újrakezdő...

Szombaton Tekeres-völgyi körözés volt a menü. Először a fiammal, majd még két kör magamban.
Jó a hely, tetszik.
Monnyuk találkoztam két emberrel a két óra alatt, így át kell kicsit értékeljem a helyzetet. Nem szeretem a tömeget, pláne futás közben!

Tehát maradjunk abban, hogy újrakezdő hét volt.

Bal láb még nem százas, de a derekam teljesen helyrejött. Lassan jöhet is a disznóvágás második része...

2013. január 6., vasárnap

Magyar nyelv

Mindig is gondom volt vele.
Általában a nyelvekkel.

Vhol az emberek (ember szabásúak) kommunikációját kellene szolgálja.
Ezt is teszi hellyel közzel.
Igazán akkor érné el a funkcióját, ha a betűjelek mögött rejtőző tartalom mindenki számára azonos értelmet takarna, azonos gondolatot ébresztene, azonos érzelmeket váltani ki.
Ez aztán fokozódik a nyelvtannal. Ha a szavak még érthetők is magukban a nyelvtannal aztán nagy trükköket lehet elkövetni.

Ehhez elég ezt a klasszikus példát idéznem.

Én magam egyre jobban elkavarodom a szavak tengerében ezért is kerülöm az embereket. Nagyon ritka az, ha tényleg szót 'értek' valakivel.
A hivatalos szervekkel meg szinte soha.

Ennek csúcsa egy tavalyi eset volt, amikor is teljesen lemondtam minden megértési erőfeszítésemről.
Eccerűen be kellett lássam, hogy a rendszer a kétértelműségre van építve.
Van rajta sapka - nincs rajta sapka elven működik.

Ez arról jutott eszembe, hogy a biliben megint hullámokat kavart egy nyelvtanilag hibás hozzászólás.

'Amig lesz eleg futo, aki az intelligens oratol es futas kore nott iparagtol remeli a fejlodest es belso nyugalmat, addig barmit ellehet nekunk adni.'

Amig lesz eleg futo, aki az intelligens oratol es futas kore nott iparagtol remeli a fejlodest es belso nyugalmat, addig barmit ellehet nekik adni.

Nekik ugye. Ezzel nem kellett volna azonosítani a mélyérzékeny olvasókat, mert rögtön minitájfun száguldott végig a vizeken.

Hogy erre néhányan felkapják a fejüket?

Akinek nem inge...

2013. január 5., szombat

2013. január 4., péntek

Tekeres-völgy

Rögtön az év első napján tettünk itt egy kis sétát.
Nemesvámoshoz tartozik, csak a tapolcai út másik oldalára, Veszprém felé esik ez a völgy. Eddig még nem jártunk erre.
Autóval mentünk a széléig, hogy ne kelljen a szántóföldön át menni (aszfalt úton, khm...)
Minden fehér volt és a ködtől sem lehetett messze ellátni.


Úgy eltévedtünk, hogy beleszédültem.
Komolyan.
Vittünk térképet, jelzés is volt, de annyira elkavartunk, hogy nemhiszemel.

Ezzel együtt egy gyöngyszemre leltünk.
Vannak benne szép nagy fák is, ami errefelé nem ritkaság.


Olyan sziklafalak és sziklaalakzatok, hogy nem is értem miért nem népszerű.
Persze örülök is neki. Ha tömeg van, akkor szemét is van...
Ha a lányok majd lovagolni kezdenek, akkor pont a lovardától lesz egy laza 10-es köröm is, de ahogy elnézem, innen aztán mehetek akár 100-at is...

Túl sok emberi nyom nincs.
Ez már nagyon frekventált résznek számít.
Van benne persze kis kaptató, kis lejtő, de főleg egy páratlan völgy elég vadregényes és látványos részekkel.
Olyan ez a vidék, ahová az ember kijön egy kicsit feltöltekezni.
Ha nyárra kész lesz a kerékpárút, akkor még fűúton sem kell majd átkelni, könnyebb lesz kijönni.
Ha körözésre támad kedvem, akkor meg egy 7 kilis karikán lehet próbálkozni.

Elsején nem futottam, de helyette ezt az ajándékot kaptam magunktól.
Megérte.

2013. január 2., szerda

Még tavalyi

Év végére sűrűsödtek a dumálós bejegyzések.
Persze, hogy azért mert a futás nem ment...

Utoljára a -38. hétről írtam (dec. 3-9.), ott még volt mit.

A következő hétből 3 napot elvett a disznóvágás, meg még többet is. Úgy adódott, hogy a tavalyi sonkákat csak most hoztam le Vámosra. Több mint 25kg egy-egy darab... Mire bevarázsoltam őket az autó belsejébe pont annyira meghúztam a derekam, hogy ülni is alig bírtam. No, ennek a hétnek befellegzett.
DE legalább a lábam pihentettem - gondoltam naivan!

Vagyis a -37. hét egy kerek 0-ás hét lett. Gyönyörű...

A következő már egyel jobb lett. Egész pontosan egyel, mert csak egyszer tudtam elmenni futni. Viszont ezen kívül két nap is segítettem tetőt cserepezni, így a tetőléceken való meredek felfeléket gyakorolni tudtam - decemberben, ködben, szélben.
Ezt nagyvonalúan nem írtam az edzésnaplómba. A héten persze ez a két nap volt a legszebb, de hát ez már csak ilyen.

Vagyis a -36. hét 10 km-el 'gyarapította' az éves termést.

Múlt héten (-35.) aztán már megháromszoroztam a futott napok számát, ami nem is hangzik rosszul. Mármint a háromszorozás... Teljesítményben meg több is, mert 46 kili lett.

Viszont pihi ide, pihi oda a bal bokám, vagy talpélem, vagy mim mégsem tökéletes. De egy kicsit mintha az achilleszem is szerepet játszana ebben a kellemetlenkedésben. A fene tudja...
Futás közben teljesen rendben van. Reggel és pihentetett helyzetben viszont érzem. Néha jobban, néha kevésbé. A pihenés ezek szerint nem használ. Óvatosan de futni fogok, aztán majd elválik.

Más.

Ma olvasgattam a Terepfutás fórumot.
Páran leírták a múlt éves edzéseik mennyiségét.
Hanyattvágtammagam.

Én még a legkevesebbet sem tudtam eddig soha elérni, megközelíteni sem.
Néha így is azt hiszem, hogy sok időt veszek el a családtól és sokat törődöm a saját kedvtelésemmel. Asszem teljesen más dimenzióban élek.

Vannak időszakok, amikor tényleg úgy érzem, hogy sokat futok.
Sokat.
Te jó ég mennyire relatív...

Azért még mindig a legnagyobb kérésem az lenne, hogy egyszer ne az aktuális nyavalyáim határozzák meg az edzésmennyiségemet, hanem monnyuk a fáradtságom, az elfoglaltságom, vagy a szabad akaratom.
Jó lenne egyszer annyit edzeni, amennyit tényleg elbírok, vagy amennyit akarok.

No, majd meglátjuk mit hoz az év...