Még tavalyi

Év végére sűrűsödtek a dumálós bejegyzések.
Persze, hogy azért mert a futás nem ment...

Utoljára a -38. hétről írtam (dec. 3-9.), ott még volt mit.

A következő hétből 3 napot elvett a disznóvágás, meg még többet is. Úgy adódott, hogy a tavalyi sonkákat csak most hoztam le Vámosra. Több mint 25kg egy-egy darab... Mire bevarázsoltam őket az autó belsejébe pont annyira meghúztam a derekam, hogy ülni is alig bírtam. No, ennek a hétnek befellegzett.
DE legalább a lábam pihentettem - gondoltam naivan!

Vagyis a -37. hét egy kerek 0-ás hét lett. Gyönyörű...

A következő már egyel jobb lett. Egész pontosan egyel, mert csak egyszer tudtam elmenni futni. Viszont ezen kívül két nap is segítettem tetőt cserepezni, így a tetőléceken való meredek felfeléket gyakorolni tudtam - decemberben, ködben, szélben.
Ezt nagyvonalúan nem írtam az edzésnaplómba. A héten persze ez a két nap volt a legszebb, de hát ez már csak ilyen.

Vagyis a -36. hét 10 km-el 'gyarapította' az éves termést.

Múlt héten (-35.) aztán már megháromszoroztam a futott napok számát, ami nem is hangzik rosszul. Mármint a háromszorozás... Teljesítményben meg több is, mert 46 kili lett.

Viszont pihi ide, pihi oda a bal bokám, vagy talpélem, vagy mim mégsem tökéletes. De egy kicsit mintha az achilleszem is szerepet játszana ebben a kellemetlenkedésben. A fene tudja...
Futás közben teljesen rendben van. Reggel és pihentetett helyzetben viszont érzem. Néha jobban, néha kevésbé. A pihenés ezek szerint nem használ. Óvatosan de futni fogok, aztán majd elválik.

Más.

Ma olvasgattam a Terepfutás fórumot.
Páran leírták a múlt éves edzéseik mennyiségét.
Hanyattvágtammagam.

Én még a legkevesebbet sem tudtam eddig soha elérni, megközelíteni sem.
Néha így is azt hiszem, hogy sok időt veszek el a családtól és sokat törődöm a saját kedvtelésemmel. Asszem teljesen más dimenzióban élek.

Vannak időszakok, amikor tényleg úgy érzem, hogy sokat futok.
Sokat.
Te jó ég mennyire relatív...

Azért még mindig a legnagyobb kérésem az lenne, hogy egyszer ne az aktuális nyavalyáim határozzák meg az edzésmennyiségemet, hanem monnyuk a fáradtságom, az elfoglaltságom, vagy a szabad akaratom.
Jó lenne egyszer annyit edzeni, amennyit tényleg elbírok, vagy amennyit akarok.

No, majd meglátjuk mit hoz az év...