...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. június 18., hétfő

Még mindig

futok.
Nemhiszemel!!!

A múlt két hétben 10 napot tudtam edzeni és egyre jobban. Na!
Az első héten csak a szokásos 10 kilis alapkörön, aztán múlt héten már kicsit bátrabban. Bicaj is volt.
Hétvégén meg egy gerecsei 33 kilis kör.

A lényeg az, hogy ugyan nem vagyok erős és elfáradok mint a fene, de van erőm, nincs meghalás, nincs KO.
Bírok úgy futni, hogy izomlázam legyen, bírom még tovább nyomni a jóleső határon túl, tehát valami azért elindult.

Vége a tanévnek is, így talán egy kicsit kevesebb rohanásban lesz részem, de azért nem fogok tétlenül pihengetni mostanában sem, az biztos.

Mivel a Lavaredo nevezésem senkinek sem kellett, ingyé sem, így megértve a sors szavát elindulok jövő hét végén.

Nem, nem hülyültem meg. Teljesen nem.

Szépen kinyomtattam az útvonal térképét és tanulmányoztam egy keveset.

16-33-48-67-78-98-105-110 km-nél lesznek frissítőállomások.
Mindegyik megközelíthető autóval is.
Mivel már megszerveztük ezt az utat családi nyaralás részeként, így elindulunk.
Én meg a versenyen.
Este 10:00-kor, pénteken.
Ha 8 - azaz nyolc - óra alatt elérek a 48. km-nél lévő pontra, akkor pont napfelkelte környékén láthatom a Három Nővért, ami azért nem rossz és nekem épp elég is lenne.
A szintidő idáig 10 óra, tehát nagyon megszakadni nem kell.
Autóval eljön ide a család, aztán ha nagyon lóg a belem, akkor ügyesen sétálgattam egy jót éjszaka és hazamegyek aludni. Ennyi.
Ha valami csoda folytán lesz még erőm és továbbmegyek, akkor az már hab a tortán.
Remélem lesz majd olyan évem, amikor valóban felkészülten is odaállhatok a rajzhoz. Akkor meg jó lesz egy kis helyismeret.
Tehát van egy kis cél is most előttem és azon túl, hogy végre kezdek magamra találni legalább a hegyek közt tölthetek pár napot is.

Ezen a héten még mocorgok ahogy tényleg jónak és építőnek érzem, aztán jövő hét kedd-szerda táján indulás.

2012. június 4., hétfő

Újra futok

Komolyan.
Ma, 12 nappal lerokkanásom után, újra futottam.

10 kilit, lassan, nehezen, izzadva, de futottam.

Szerdán intéztem el magam és vasárnapig gyakorlatilag egyfolytában aludtam. Kicsit ki voltam merülve.
Eccerűen a szervezetem keresett magának vmit, amivel ezt az őrültet ki lehet pár napra iktatni. A derékfájás kézenfekvőnek tűnt, így meg is kaptam a magamét.

Szóval futok, egyelőre többet nem is kívánhatok.

Innen szép nyerni, ugye...