...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2015. december 30., szerda

Mégtavasz

Fridivel ma toltunk egy részVérkör bejárást.
Csupa ismeretlen ösvény, Budai-hg fíling. Tökéletes időben, fagyott homokos és saras részekkel. Szélcsend, vagy enyhe szellő.
Fotózgatva, bámészkodva, dumálva.
Igazi év végi ajándék!

2015. december 29., kedd

Téltavasz

Nagy szerencsénk van ezzel a hellyel!
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.

22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.

24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...

27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.

28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...


2015. december 17., csütörtök

Újra páston

Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy a második tanfolyami napon a fűtetlen kissé hideg teremben jól megfáztam.
Annyira nem volt dráma, de torokfájás, köhögés (ami tilos ugye...), fejfájás, prüszkölés és ezek különböző arányú keveréke, meg állandó hideglelés miatt offoltam magam. Asszem mostanra melegedtem át annyira, hogy működőképes legyek újra. Persze az sem használt, hogy közben vagy kétszer csiszoltam, gletteltem át az egyik szobát. Némi mészpor nem árthat ugye..., vagy de...
Ma viszont ideális, ködös, szemerkélős, nyálkás idő volt, pont amilyenről álmodik az ember egy langymeleg tavaszi estén.
Ennek ellenére baromi jót futottam, bár inkább óvatos kocogásnak nevezném.
Sajnos az idénre tényleg komolyan tervezett Tortúra megint parkoló pályára került, de ez már csak ilyen dolog, kezdem megszokni.
Közben a yoga legalább ment és úgy néz ki, hogy sikerül besírnom magam az egyetemre heti kétszeri erősítő trx órára. Ha a fiatalok nem járnak legalább kihasználom az alkalmat. Spinning ügyben is mozgolódom, az sem reménytelen.
Meg kellett állapítsam - ezt folyton megteszem - hogy fos gyenge vagyok. Nem értem, hogy tudok egyáltalán ennyit futni ilyen kevés erővel, de most már tényleg komoly motivációt érzek, hogy változtassak ezen az állapoton. Szóval szeretnék legalább heti két alkalommal, valami erősítő dolgot bevinni a menübe, mert rám fér...
Egyelőre újra fel kellene venni a ritmust, mert nem volt az rossz. Egész pontosan nem kéne megint leülni hagyni, mert aztán nehéz lesz megint nekikezdeni. Tavaly pont Karácsony táján zakóztam a Papod aljában egy testeset, ami miatt nem tudtam mocorogni. Szóval indok az mindig akad.
Most jó lenne vmi simább 2016-os átmenet.
Kiegyeznék vele.

2015. december 6., vasárnap

Bakonyi Miki

Ötödször.
Volt már térdig érő hó, eső és bazi hideg. Most tavaszi napsütés, langy meleg.

Nagyon rákészültem, még az órám is otthon felejtettem, nem beszélve a kamáslimról...!!!!

Szegény Fridi megint vonszolódott a lábfájás, antibiotikum és edzetlenség miatt. Zircig még bevártam, de onnan saját tempóban haladtam.
Egy idősebb csókával haladgattunk, aki elég versenyre vette a figurát. Aztán amikor hallottam, hogy hogy veszi a levegőt lejtmenetben megnyugodtam a folytatást illetően... A porva-cseszeneki pont után aztán szépen le is akadt.

(Erről a légzésről jut eszembe, hogy már a második vasárnapot töltöm egy Buteyko tanfolyáson. Mivel az egyik terapeuta szülőtárs, így a horror tandíj csak jelképes.
Bazi érdekeseket mond.
Most mondjam, hogy egy hete leragasztott szájjal alszom?
Ez az egész allergia-asztma kérdés és pont fordítva igaz, mint ahogy gondolja az ember. Ez is olyan mint - hát persze - a hosszútávfutás. Minél gyorsabb akarsz lenni annál lassabb légy! Minél több levegőt szeretnél annál kevesebbet lélegezz. És működik. Nekem is, akinek nincs ilyen jellegű súlyos panaszom.)

Szóval jó volt megint a Bakonyban futni!
Ráadásul az eddigi 4:50 körüli idők helyett végre 4:25 lett! Különösebb fáradtság, vagy nagyhalál nélkül.