...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2015. december 17., csütörtök

Újra páston

Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy a második tanfolyami napon a fűtetlen kissé hideg teremben jól megfáztam.
Annyira nem volt dráma, de torokfájás, köhögés (ami tilos ugye...), fejfájás, prüszkölés és ezek különböző arányú keveréke, meg állandó hideglelés miatt offoltam magam. Asszem mostanra melegedtem át annyira, hogy működőképes legyek újra. Persze az sem használt, hogy közben vagy kétszer csiszoltam, gletteltem át az egyik szobát. Némi mészpor nem árthat ugye..., vagy de...
Ma viszont ideális, ködös, szemerkélős, nyálkás idő volt, pont amilyenről álmodik az ember egy langymeleg tavaszi estén.
Ennek ellenére baromi jót futottam, bár inkább óvatos kocogásnak nevezném.
Sajnos az idénre tényleg komolyan tervezett Tortúra megint parkoló pályára került, de ez már csak ilyen dolog, kezdem megszokni.
Közben a yoga legalább ment és úgy néz ki, hogy sikerül besírnom magam az egyetemre heti kétszeri erősítő trx órára. Ha a fiatalok nem járnak legalább kihasználom az alkalmat. Spinning ügyben is mozgolódom, az sem reménytelen.
Meg kellett állapítsam - ezt folyton megteszem - hogy fos gyenge vagyok. Nem értem, hogy tudok egyáltalán ennyit futni ilyen kevés erővel, de most már tényleg komoly motivációt érzek, hogy változtassak ezen az állapoton. Szóval szeretnék legalább heti két alkalommal, valami erősítő dolgot bevinni a menübe, mert rám fér...
Egyelőre újra fel kellene venni a ritmust, mert nem volt az rossz. Egész pontosan nem kéne megint leülni hagyni, mert aztán nehéz lesz megint nekikezdeni. Tavaly pont Karácsony táján zakóztam a Papod aljában egy testeset, ami miatt nem tudtam mocorogni. Szóval indok az mindig akad.
Most jó lenne vmi simább 2016-os átmenet.
Kiegyeznék vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése