Ötödször.
Volt már térdig érő hó, eső és bazi hideg. Most tavaszi napsütés, langy meleg.
Nagyon rákészültem, még az órám is otthon felejtettem, nem beszélve a kamáslimról...!!!!
Szegény Fridi megint vonszolódott a lábfájás, antibiotikum és edzetlenség miatt. Zircig még bevártam, de onnan saját tempóban haladtam.
Egy idősebb csókával haladgattunk, aki elég versenyre vette a figurát. Aztán amikor hallottam, hogy hogy veszi a levegőt lejtmenetben megnyugodtam a folytatást illetően... A porva-cseszeneki pont után aztán szépen le is akadt.
(Erről a légzésről jut eszembe, hogy már a második vasárnapot töltöm egy Buteyko tanfolyáson. Mivel az egyik terapeuta szülőtárs, így a horror tandíj csak jelképes.
Bazi érdekeseket mond.
Most mondjam, hogy egy hete leragasztott szájjal alszom?
Ez az egész allergia-asztma kérdés és pont fordítva igaz, mint ahogy gondolja az ember. Ez is olyan mint - hát persze - a hosszútávfutás. Minél gyorsabb akarsz lenni annál lassabb légy! Minél több levegőt szeretnél annál kevesebbet lélegezz. És működik. Nekem is, akinek nincs ilyen jellegű súlyos panaszom.)
Szóval jó volt megint a Bakonyban futni!
Ráadásul az eddigi 4:50 körüli idők helyett végre 4:25 lett! Különösebb fáradtság, vagy nagyhalál nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése