...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2013. január 6., vasárnap

Magyar nyelv

Mindig is gondom volt vele.
Általában a nyelvekkel.

Vhol az emberek (ember szabásúak) kommunikációját kellene szolgálja.
Ezt is teszi hellyel közzel.
Igazán akkor érné el a funkcióját, ha a betűjelek mögött rejtőző tartalom mindenki számára azonos értelmet takarna, azonos gondolatot ébresztene, azonos érzelmeket váltani ki.
Ez aztán fokozódik a nyelvtannal. Ha a szavak még érthetők is magukban a nyelvtannal aztán nagy trükköket lehet elkövetni.

Ehhez elég ezt a klasszikus példát idéznem.

Én magam egyre jobban elkavarodom a szavak tengerében ezért is kerülöm az embereket. Nagyon ritka az, ha tényleg szót 'értek' valakivel.
A hivatalos szervekkel meg szinte soha.

Ennek csúcsa egy tavalyi eset volt, amikor is teljesen lemondtam minden megértési erőfeszítésemről.
Eccerűen be kellett lássam, hogy a rendszer a kétértelműségre van építve.
Van rajta sapka - nincs rajta sapka elven működik.

Ez arról jutott eszembe, hogy a biliben megint hullámokat kavart egy nyelvtanilag hibás hozzászólás.

'Amig lesz eleg futo, aki az intelligens oratol es futas kore nott iparagtol remeli a fejlodest es belso nyugalmat, addig barmit ellehet nekunk adni.'

Amig lesz eleg futo, aki az intelligens oratol es futas kore nott iparagtol remeli a fejlodest es belso nyugalmat, addig barmit ellehet nekik adni.

Nekik ugye. Ezzel nem kellett volna azonosítani a mélyérzékeny olvasókat, mert rögtön minitájfun száguldott végig a vizeken.

Hogy erre néhányan felkapják a fejüket?

Akinek nem inge...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése