Bár hétfőn és kedden is elmentem futni, a következő napok teljes absztinenciában teltek.
Mindkét nap ment ugyan a futás, de baromi magas pulzussal, belesétálva, munkaszagúan...
Szóval nem.
Ezért (tényleg, ezért?) aztán volt időm olvasgatni.
Végre beiratkoztam a megyei könyvtárba és egy rakás Mérő László és Almási Miklós művet kaparintottam meg.
Nem célirányosan a futás és a gazdasági élet tanulmányozása volt kutakodásom fő iránya, de persze az eddig olvasottakból ilyen irányú áthallásokkal is gyarapodtam.
Pl. ma reggel Mérő László - A pénz evolúciója c. könyvében újra szembetalálkozhattam a már korábban olvasott flow elmélettel (Csíkszentmihályi Mihály - Flow).
Jó hogy korábban olvastam a teljes könyvet, így a most pár oldalban összefoglalt gondolatoknak talán tágabb környezete is bennem volt már.
Most leírom én is, hogy meglegyen és mantrázhassam :))))...
A flow-t a következő nyolc jellemző határozza meg:
1. Azonosulás a cselekvéssel
2. Olyan feladat, amelyet épp meg tudunk oldani
3. Világos célok
4. Azonnali és egyértelmű visszajelzés az eredményről
5. Tökéletes koncentráció a tevékenységre
6. A kontroll feladása
7. Az Én-tudat elvesztése
8. Az időérzék ideiglenes elvesztése
Slussz.
Milyen eccerű is az egész...
Aztán elkezdtem magamban magyarázni, hogy mit miért és miért nem teszek futásügyileg. Képzeletben vitatkoztam egyes futótársaimmal és persze jól meg is győztem őket igazaimról.
A szépséghiba csak abban áll, hogy én a futást a flow oldaláról közelítem meg. Az én vitaalapom, érveim és ellenérveim ezen a nyolc ponton alapulnak. Vitatkoznom is csak olyanokkal lenne érdemes, akiknek koordinátarendszerük hasonló. Azt viszont be kell lássam, hogy bár szinte mindenki vágyik a flow élményére, a többség nem feltétlenül ennek megtapasztalására hajt.
Itt oldalt, az összegyűjtött linkenél, a The Best of címszó alatt van egy spontán szösszenet a belső békéről.
Nagyon találónak éreztem, de nem tudtam megfogalmazni, hogy miért is. Most már tudom. Azért mert teljesen ösztönösen, szintén a flow élményről ír.
Nem azt mondom, hogy a Spartathlon folyamatos flow élményről szól, de azt azért úgy gondolom, hogy egy hosszabb megmérettetés sokkal jobban elviselhető, teljesíthető, megélhető, ha egyes részei flow-ban, vagy ahhoz közeli állapotban telnek.
Persze végig fogcsikorgatni is lehet (lehet?). Vannak akik ebben hisznek, de ez nem az én utam.
Nemrégiben vitáztam valakivel az időtervről.
Ő érvelt ennek pozitív hatásairól én meg ennek ellenkezőjéről. Nem tudtam világosan megfogalmazni, hogy miért nem hiszek benne, csak próbáltam körülírni.
A fenti felsorolás 6. pontja pont erről szól. (És a best of-os idézet is.)
Mérő így fejti ki a kontroll feladását:
'A flow állapotában az ember nem fél attól, hogy elveszíti a kontrollt a dolgok menete felett. Csakis a jelenre koncentrál, az adott pillanat tökéletességére. Sok jel mutat arra, hogy a flow feltétele, hogy az ember feladja a helyzet feletti kontroll akarását. A finnek nemzeti eposzából, a Kalevalából készült filmben mondja a bölcs öreg a szerelmi bánat miatt búslakodó fiúnak: "Ha nem akartad volna, megkaptad volna." '
És ez nem csak az időtervről, a stopperról szól...
Ősz óta a pulzusmérőmet nem vagyok hajlandó futás közben bekapcsolni. Mármint a csipogását.
Érzésre teljesen el is hagynám, de valahogy a racionális énem olyan erősen ragaszkodik ehhez a szar kütyühöz, hogy képtelen vagyok.
Azt találtam ki, hogy felveszem, mérek vele, de az eredményét csak utólag nézem meg. Futás közben nem hagyom magam ettől befolyásolni.
Utólag a gép előtt megnézem, hogy mi is történt, ez kielégíti mérnöki énemet. Lehet grafikont nézni, átlagot számolni, stb.
Ennek sem volt számomra pontos magyarázata, csak egyszerűen így éreztem jónak.
Most két, egymástól független igazolást is találtam erre.
Egyik az imént idézett 6. pont.
A másikat Mérő - Új észjárások c könyvében találtam meg.
A könyv misztikus gondolkodás fejezetében ír a 'keleti' holizmus és a 'nyugati' redukcionizmus útjairól (sajnos jobb magyarázó linket nem találtam, de inkább javaslom elolvasni Mérő könyvét :))) ).
Szerepel benne egy kínai történet.
Íme:
'Egy kínai faluban hosszú idő óta nem esett az eső, amikor is elhívták az esőcsinálót. Az esőcsináló elfoglalta szállását, és semmi különöset nem tett: semmi ceremónia, semmi mágia, ki sem mozdult, nemsokára mégis eleredt az eső. Amikor a falusiak kérdezték, hogyan csinált esőt, azt válaszolta: 'Az ilyesmit nem csinálja az ember. Az jön, ha a dolgok természetes, harmonikus rendjük szerint állnak.' Amikor a faluba érkezett, megállapította, hogy a faluban diszharmónia uralkodik, tehát a természet folyamatai sem működhetnek normális rendjük szerint. De rájött arra is, hogy a falu diszharmóniája magában is diszharmóniát hozott létre, így visszavonult szállására, hogy helyreállítsa magában a harmóniát. Amikor a saját belső egyensúlya helyreállt, el is eredt az eső, ahogyan a világ harmonikus rendje szerint kell.
Egyszerűen az egész harmóniáját és egységét szemlélve olyan a pulzusmérőm, meg az órám mint egy lánc, ami a rögvalóhoz láncol.
Elhagytam, nem kell.
Valaki persze fel sem veszi, vagy ezen nem pötsölve ennyit egyszerűen a szívére hallgatva leteszi és kész.
Lehet, hogy beteges ez a mindent megmagyarázni akarás, de ez van.
Én ezt élvezem.
Nekem ez is flow élményt ad néha.
Ha mostanában a futás nemis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése