...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2015. március 1., vasárnap

Február

Látatlanban kiegyeztem volna vele.
Így, hogy részese voltam, így külön öröm is...

A hétfői meghalás után örömfutásos napok következtek.

Szombaton még egy emlékeket idéző, inkább akadályfutásnak nevezhető vértesi kocogás is belefért.

Innentől aztán szinte minden hétvégére akad majd valami futható program. Remélem az eddigi hagyományok nem törnek meg és a március kitesz magáért.
A tavalyi nagyon gyenge évkezdetet sikerült kicsit felül múlnom legalább februárban és ez nagyon biztató.

Lassan a munkák miatt járkálnom kell a Balcsi felé is, így a kissé unalmassá vált útvonalak kiegészülhetnek. A héten is kétszer a Koloska-völgy felé kanyarodtam és nem bántam meg. Végre új rovátkákat kezdtem húzni a recsek-hegyi kilátó oszlopába, legközelebb megszámolom, hogy tavaly hány látogatásig jutottam.
Hiányzanak a szintek, nagyon élvezem, ha néha egy kicsit nekidőlhetek a hegynek...

Próbálok nagyon figyelni a tornára is.
Hiába a sok szaladgálás, torna és erősítés nélkül nem sokat ér az egész, ezt már látom. Ez olyan mintha nagy, tuningolt motor lenne az autóban, csak épp monnyuk trabira méretezett lenne a váltó. Nemtom ezt mások hogy csinálják, de nekem e nélkül nem működik a rendszer az biztos. Most jógával kiegészítve meg egész pazar erősítés-nyújtás koktélokat tudok gyártani magamnak. A labdás gyakorlatokra is ki kell majd találjak valami, mert a térdelés, sarokülés után a törökülés is kezd túl egyszerűvé válni. A múltkor már teniszlabdákat dobáltattam magamnak a gyerekekkel... mint vmi cirkuszi majomság. A labdára állást kéne vhogy bepróbálni, csak vmi bordásfal kellene az induláshoz. Majd még dolgozom rajta...

Jó lesz ez, érzem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése