...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2012. december 23., vasárnap

Tortúra

Az év legrövidebb napja.

Reggel felvettem a futószerkót, mert már nem bírtam a mozgás hiányát.
Futni kell!
Kell futni!
Egy kis deréktorna nem árt előtte. - gondoltam.
Ebből az lett, hogy majdnem fel sem tudtam állni.
Kaptam egy kis derékmasszázst, majd a futóruhát aláöltözetként használva végre felöltöztem.

Elmentem a falu határába és kiválasztottam két fát, amiket kivágtak, becsomagoltak.
Jót beszélgettünk közben.
Fizetés után az egyik fát elvittem egy iskolatársékhoz, ahol ismét jó beszélgetés kerekedett.

Hazaérkezés után diót reszeltünk, gyümölcsöt préseltünk, répát, céklát hámoztunk, beiglit sütöttünk, hülyéskedtünk és jól éreztük magunkat.

Későn ebédeltünk.
Rengeteg salátát, saját joghurtot, sajtokat, frissen sült lepénnyel, friss görög olívaolajjal...

Aztán meg közösen elcsaptuk a délutánt.
Nem,
Tortúra az nem volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése