"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2012. december 25., kedd

Murakami

Karácsonyra megleptek Murakami Haruki Miről beszélek, amikor futásról beszélek c. könyvével.
Nem élte meg a 24 órát...

Jó.
Nagyon jó.

'De hát ez az én testem. Az én korlátokkal és tendenciákkal bíró testem. Az a helyzet vele, mint az arcommal meg a képességeimmel: talán nem mindenben való a kedvemre, de nincsen belőle másik, úgyhogy muszáj vele beérnem. Éveink múlásával képessé válunk ilyen engedményekre.'
 És ez megy végig...

Nem egy mély barázdákat szántó anekdotagyűjtemény, hanem 'csak' egy jó könyv. Nem edzésterv, nem versenyleírás, nem diadalittas győzelem, hanem a 'szürke' hétköznapok.
A való világ.

Olyan selymesek, finomak és egyszerűek a sorai, a gondolatai, hogy kedvem kerekedett más könyvei után nézni.

Vmi hasonló érzés flow-ban futni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése