Fejleményhegyek!!!!

Múlt héten abszolváltuk a nyaralás helyett kölköknek beígért ciprusi telelést.
Jó volt.
Nagyon.
Pont olyan tavasz van ott februárban, amilyen nálunk sohasenincs. Napon meleg, nekivetkőzős, de árnyékban kell a pulcsi. Futni bármikor lehet, mert reggel pont jó a hő, de délben is bőven tűréshatáron belül van.
Cipruson 1993-ban voltunk Emővel egyetemistaként... nem ma volt...
Megtaláltuk Limassolban azt a mólót ahol pár napig csöveztünk. Fura érzés volt, majd 30 év után ott állni és nézni a kölköket, ahogy a 15 fokos tengerbe ugrálnak...

Reggelenként elmentünk futni.
Jó volt, élveztem, nem esett nehezemre és még egész tempós részeket is kerítettünk bele. Helyenként monnyuk bokáig ért a homok és alig lehetett lépni, de nem volt vészes. Utolsó nap volt gáz, amikor a dagály miatt csak a süppedős rész maradt, plusz olyan pofaszél volt, hogy azt hittem nem lesz vége sohasem.
Összefoglalva futószakmailag: elment. Ahhoz képest, hogy mennyire szörnyű volt a február nem lehet panaszom.

Hazaérkezés után aztán nyakig merültem/merülök a tavaszi munkákba.
Ma voltam ultrahangon, ahol megint kiderült, hogy mindenem ép és makk egészséges vagyok. Tudom. Tudom, hogy papíron ez így van :) !

Viszont.

Már régebben is motoszkált bennem, hogy ez az egész nyavalya nem is testi eredetű. (Persze a tünetek kézzel foghatóak és valódiak, csak az eredetük nem szervi.) Valahol inkább a szoftverben kellene keresni a bajt. Csak valahogy nem akartam ezt beismerni magamnak.
Hétfő hajnalban ötlött ez belém.
Megvilágosodtam :) ?!?
Arra a döntésre jutottam, hogy leteszem az órát.
Nem mérek semmit. Sem időt, sem távot és az ezekből következőket.
Nem mérem magam a régi énemhez. Ez valamikor jó, valamikor meg bosszantó. Miért nem megy, miért ilyen fos, miért nem fejlődöm, miért csak ennyi megy...?
Ne legyen 'mihez képest'!
Csak tisztán a futás öröme!
Mondani ezt olyan könnyű! És sokan meg is teszik, de igazán ki hiszi ezt el?
Igen, visszagondolva sokszor és sokat aggályoskodtam azon amit az óra mért. A jónak örültem, de gyorsan feledésbe merült a rosszabb eredmények viszont sokáig nyomták a lelkemet.
Pár hónapja már megadta magát az óra barométere, így szintet sem mér. Ez (is) jel volt, csak nem vettem észre?
Miért volt, hogy 7 terheléses vizsgálatra voltam eddig bejelentkezve, de csak 1-re tudtam elmenni? Mindig valami 'lebetegített' arra az 1-2 napra.
Januári Suki-trail. Vasárnap neveztem, hétfőn elutaltam a pénzt reggel, délutánra már be is állt a derekam, ami pont vasárnapig - a verseny napjáig - volt rossz és hétfőn újra tudtam futni...
Aztán a tavalyi két betli.
Úgy érzem, a legnagyobb hibát akkor követtem el, amikor úgy álltam mindkettőhöz, hogy azt éreztem, hogy nekem 'jár' egy jobb eredmény. Beletettem sok futást, sok időt/energiát és szerettem volna látni, hogy ebből 'visszakapok'.
Ez hiba volt.
Nem jár semmi, és nem predesztinál semmi, semmire.
Nem úgy futottam, ahogy szoktam.
Tanulságos...

Szombaton megyek a piliscsabai Pilis trailre. Enikővel beneveztünk, hogy a nyári dupla élmény (vagymijaneve) előtt legyen valami közös futásunk. Nagyon várom és nagyon nincs semmilyen várakozásom :) !
Full hajdani hazai pálya. Minden centiméterét kívülről fújom. Nosztalgia 25 kili lesz!!!

Tegnap óta, meg kifejezetten jól érzem magam, ezt az óranélküli dolgot kezdem emésztgetni és olyan, mintha valami nagy, mázsás súlytól sikerült volna megszabadulni. Már ötletelgetek, hogyan lehetne ezt Gabinak beadni, hogy azért valami edzésféle azért kikerekedjen belőle, de most egyelőre szeretnék első körben visszabillenni valamiféle egyensúlyi állapotba, mert az eddigi hetek nem estek túl jól.

NEM adom fel, ez alap.