"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2020. április 1., szerda

Sűrű, nagyon sűrű

Igazából az hökkent meg az egész karanténosdis, vírusosdiból, hogy kb. alig valami változott körülöttem.
Tulajdonképpen én folyamatos karanténban élek itt :) ...
Reggel elmegyek, egyedül vagyok a kertekben, egyedül dolgozom, egyedül eszem, néha elmegyek a kertészetbe, vagy vmi építőipari boltba. Ez most sem változik, talán annyit érzek, hogy kevesebben vannak az utakon, vagy hogy ma a kertészetben a kasszánál kicsit távolabb kellett állni egymástól.
Az általában csak nyáron tapasztalt bunkók az utakon már most is megjelentek, ezt kihagytam volna... Persze a leköltözők... Hihetetlen, hogy milyen éles a kontraszt ez ügyben. A helyiek nem sietnek, ráérnek, ők itt élnek és itt dolgoznak. A leköltöző vadparaszt meg siet, mert neki drága a (pihenő)ideje (is). Szegények.
Röhögök, mert mindenki kitalálta, hogy veteményezni kell. Komolyan. Az, akinek eddig egy 5m2-es veteményest csináltunk, de onnan sem volt ideje leszedni a paradicsomot, annak most építek 10m2 magas ágyást és csinálunk neki 100m2 veteményest. Hihetetlen, hogy mennyire nincs önismeretük. Mindegy, csak gyorsan meglegyen! Mondtam nekik, hogy nekem nincs időm művelni, de ez nem gond, majd a család beosztja... Ja, tavaly az eper ott rohadt, azt nem osztották be...

Olvasom a hírekben, hogy aggódnak a fogorvosok miatt!!! Komolyan!!! Igen, én is vért hányok az aggodalomtól, hogy mi lesz szegény, nehéz sorsú magán fogorvosainkkal. Már két hete nem dolgoznak, nem is tudom, talán gyűjteni kellene nekik...
Pofám leszakad!
Én inkább a szerencsétlen alkalmai munkából tengődő cigánysoron lakókért aggódnék. Monnyuk 10-en összezsúfolódva, munka nélkül... ja, az nem gáz... Biztos elér hozzájuk a távoktatás. meg a hómofisz...

Szombat óta megint OFF üzemmódban vagyok.
Elmentem a Tekeres-körre. Fáradtnak éreztem magam és végül sok is lett.
Pedig végre felmásztam a 200 éves tölgyek feletti sziklákra. Évek óta terveztem, de soha nem értem rá. Ez milyen már?! Mert mennem kellett, hajtott az edzés, a vekker... Szinte felfoghatatlan, hogy ennyi idő óta nem volt 'idő' felmászni oda. És hány ösvényen nem voltam, pedig szerettem volna, csak hát most fokozunk, vagy váltogatunk, vagy mérmegyeklassan...
Baromira fárasztók a napjaim pedig próbálom szervezni, de egyszerűen ez a tavaszi időszak nem tud nem ilyen lenni.
Eddig legalább heti négyszer tudtam futni és két napnál több nem maradt ki, de most geyszerűen kész vagyok. Pedig 8-10 órákat alszom, de ez sem elég.
Ez a fürdőszoba is lassan elkészül végre, legalább ez sem nyomaszt, de jön helyébe ezer más.
Mindig úgy alszom el, hogy holnap reggel már tuti kipihent leszek, holnap tuti lesz erőm... aztán mégsem...

Két részletben megnéztem a Macskajátékot. Egyben nem tudtam, mert belealudtam. Pedig nagyon jó!

1 megjegyzés: