Szal az a diagnózis, hogy megint ott tartok mint pár éve és a derék táji, gerinc körüli izmaim gyengék mint a fos. Egész pontosan felemésztettem saját izmaimat...
Azt monnyuk tudtam és éreztem, hogy mióta futok, a felső testem izmainak töredéke maradt rajtam. A többi feléltem.
Bármikor beszéltem Olival, vagy bármikor szóba került a fehérje téma, mindig az volt a magyarázat, hogy túl van misztifikálva a dolog, normális táplálkozással eleget eszünk, nem kell csodaporokra költeni. Ez persze teccett nekem, mert a bogyó/por/miazmás kiegészítőkért nem vagyok oda.
DE!
Egy kicsit utánaolvasva a dolognak azért nem ennyire eccerű a történet!
Normálisan edzve olyan 2-2,5g fehérjére lenne szükségem, per testtömeg kg. Ez a mennyiség kicsit kerekítve 150g/nap.
Rögtön át is váltottam ezt élelmiszerre.
60 dkg csirkehús
1 kg sovány tehéntúró
54 dkg trappista sajt
38 dkg lencse
428 dkg joghurt !!!
...
Húst alig eszem. Tejterméket módjával, de ekkora mennyiségben biztos, hogy nem.
Azt eddig is észrevettem, hogy ha kicsit is hosszabbat futok, akkor BCAA nélkül baromi kellemetlen, izomláz jellegű, nehezen javuló fájdalmat érzek napokig. Amióta futás közben és után szedtem a BCAA bogyót ez nem jelentkezett.
Csakhogy szép alattomban, a napi kevesebb fehérjebevitellel azt a kis izmomat is sikeresen elvesztettem, amim volt.
Szóval ismét nekiállhatok a gerincerősítéses gyakorlataimnak és zabálhatom a fehérjét.
Azóta már gyártottam magamnak egy jó kis fehérjetáblázatot. Egész meglepő dolgokkal szembesültem, így végül is nem is rossz, hogy ilyen szempontból is megismerem a körülöttem lévő kajákat. Eddig a szénhidrátra, zsírra vigyáztam, de a férjére nem, mondván az úgyis elég.
Hát nem!
Addig is futogatok, de ez csak olyan Maaargitos partfisnyélen vonaglás. Hol itt, hol ott fáj. Kész demensotthon az egész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése