...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2014. január 26., vasárnap

Végre otthon

Bíztam benne, hogy a január végre egy jó kis hónap lesz, nem olyan mint évek óta, de a lelkem mélyén éreztem, hogy a költözködés majd jól betesz az egész futkorászásnak.
És igen!
Eddig sikerül nyolc alkalommal futni, ami azért 26 nap alatt nem sok, viszont kevés...

Ellenben a héten végre sikerült a költözködés nagyobb lépéseit megtennünk!
Ennek eredményeképp pénteken már itt aludtunk.
Itt. Otthon. Vagy itthon.
Végre megint...
Hat évnyi toporgás és hezitálás után végre megint igazán azt érzem, amit érezni kell ilyenkor. Most, visszanézve ítélem baromi lélekölőnek ezt a sok időt.
De spongyát rá!

Az utóbbi időben elég rosszul alszom. Egész pontosan nem rosszul, csak keveset. Általában már korán lefekszem, de 3-4 órai alvás után teljesen kipihentem ébredek, olykor hajnali 1-2 környékén. Ilyenkor aztán csak fetrengek az ágyban, van úgy, hogy reggelig. Sokszor elgondoltam már, hogy milyen jó lesz, ha majd Veszprémbe költözünk, mert ilyenkor majd jól elmegyek futni.
No, szombat hajnalban már 1:20-kor felébredtem, teljesen kipihenten és fitten. Először megijedtem a korai időponttól és próbáltam magam rávenni egy kis alvásra, de nem ment. Végül 3:00-kor kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és elmentem futni.
Kicsit csípős időben, de mesésen szép behavazott városban suhantam. Lementem a Séd partjára, ahol egy hosszú parkon keresztül futottam a Gulya-dombig. Még őzzel is találkoztam a sziklamászóhely környékén (ilyen is van, igen, egy városi parkban kiépített sziklamászóhely...). Csak az erdőbe beérve kellett lámpát gyújtsak. Itt már helyenként friss, szűz hóban haladtam. A környezet olyan volt mint bárhol a Bakonyban, de a belvárostól nem voltam messzebb 10 percnél és vadászoktól sem kellett tartsak. Az állatkert mellett elfutva éreztem a vadak felől kipárolgó meleget, de olykor meg-meg csapott a fagyos szél. Nem öltöztem túl melegen, egy rövid és egy hosszú fölső volt rajtam így a szél kicsit csípte a karjaimat. Egy négy kilis karika után szépen hazafutottam. Majdnem egy óra lett.
Hazaérve bekapcsoltam a szaunát, levetkőztem, nyújtottam, majd a nyújtást a felmelegedő szaunába fejeztem be.
5:30-ra már futottam egy órát, szaunáztam egy jót és lezuhanyozva épp a cserépkályhát készültem begyújtani...
Soha rosszabb kezdést!
Ezért tényleg megértem keveset futni januárban...

Az elkövetkező egy hét még elég zavaros lesz, de talán februárra megnyugszanak körülöttem a dolgok. Én legalábbis bízom benne.
Aztán majd újult erővel csaphatok a lecsóba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése