"...soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk." (K.B.)

2014. január 4., szombat

Nehéz első

poszt és futás...

Gyorsleltár merazkell ilyenkor.

2013
Űberbrutál 2935 kili. 2010-ben, amikor tényleg úgy éreztem, hogy sokat futottam, akkor volt 2452. Szóval ez OK.
A szint persze gyenge lett 74.690m. Persze idén nem kísértem Fridit a TDG-n, az min. plusz egy tízes. A 84.690 viszont már jónak számít magamhoz mérten. Szóval látszik, hogy több kilihez nem tudok annyi szintet összeszedni az itteni lapályokon...

Bakony50 jó volt.

T100 így utólag, elmozdult medencével még elmegy, de min. 1ó-t le kellene faragni, mert ez így nem emlékkönyvbe való. Érzésre maradt benne. Talán ha megtanulnék végre kajálni?!

Lavaredo(minimál) teljesen elégedett vagyok vele ahhoz képest, hogy milyen dögrovás után mentem és milyen jól beosztottam azt a kis erőmet,ami volt.

TDH Huhhh, ez fájó seb. Sok munkával és meghalással szörnyű betli...

UTMB Bár ez aztán tényleg betli kategória, de teljesen pozitív emlék. Nagyon közel került hozzám. A kajálás a kulcs itt is. Beneveztem az ideire is, de nem sírok, ha csak 1-2 év múlva mehetek. majd eljön az ideje.

Általánosságban meg nagyon bejött, hogy magamat edzem. Biztos hatékonyabb lenne, ha lenne edzéstervem, de talán nem lenne benne ennyi örömem. Ez pedig mindent visz. Néha persze elkél egy kis segítség, de azért a lefutott pár év alatt egy picit ráéreztem, hogy mi kell nekem.

2014
Az UTMB-n kívül hazai vizek.

2 hét múlva költözünk, remélem utoljára. Idén lesz elég matatni való az új házon, meg anyagilag sem tartanám szerencsésnek a sok külföldi futkorászást.
Végre elmegyek olyan hazai megmozdulásokra, amik évek óta kimaradtak.
T100, M115, Budapest Kupa, Bakonyi Nemzázas,
Régi terv a Közép-Dunántúli Piros lefutása, esetleg a Balatoni Kék-et is lekocorásznám.
A Kört...
Ez csak az amit így hirtelen említeni tudok, de biztos lenne még pár.

Nagyon szeretném bejárni az összes bakonyi turistautat. Nem állok rosszul, de vannak még fehér foltok.

Ezzel pedig el is érkeztem a Nehéz első ideihez.

Annyira dágvány ködös, szürke massza volt itt Nemesvámoson, hogy reggel átlavíroztam magam Csehbányára. Egy helyes kis kört néztem ki már korábban, részben leírásokból ismert jelzéselkavarós helyekkel fűszerezve.
Mire a faluba érkeztem már már alig volt köd. Ahogy elindultam a P+-en szinte el is párolgott a maradék és onnantól végig szikrázó napsütésben mentem.



A sebességem nem volt vmi eget verő, mert végig térképeztem. A Bakony50-ről ellentétes irányból már megismert Öreghálás most is lenyűgözött. Nekem ez a Bakony igazi arca. Nagy erdők, széles terjengős rétek és tisztások.


Innen aztán a Felső- és  Középső-Hajag környékén már vadul futkorásztam oda-vissza és folyamatosan a térképet vizslattam. A P+ innen nem létezik, vagyis előttem rejtve maradt. A P- -on felkocogtam a tetőre. No ott aztán volt minden, dögivel. Pár szösszenet:








Meg ehhez még a királyi jelzések, persze a szokásos módon.
S+ egy elágazásból három irányba, de ez itt olyan természetes, hogy már fel sem tűnik. A S- -on megnéztem a kilátást a tetőről és egy csernobil jellegű katonai területet is szemre vételeztem. Innen az Augusztintanya felé ereszkedtem, de majd minden kereszteződésbe bekukkantottam, pilóta emlékművet kerestem, kilátást csodáltam. Innen már látszott a Kőris-hegy is és a völgyekben megmaradt kis ködfoszlányok.
A tanyánál megint sikerült újat tanulnom.
Van olyan errefelé, hogy más irányba megy és más irányba jön a jelzés.
Érthető, nem?
Ha megyek egy jelzésen, monnyuk a S- -on, de teszem azt egy kereszteződésben visszafordulok, akkor a felfestett jelek, már nem az iménti úton visznek visszafelé! Tök logikus, banyek, itt mindenre gondoltak! Ezekkel az új ismeretekkel felvértezve már könnyedén abszolváltam a Ráktanya kulcsosházat, majd a nap fénypontjaként a S- további felderítésének mentem neki. Majdnem 100%-osan feltérképeztem, de nem irigylem azt, aki egy esti túra keretében teszi ezt meg...
Innen már Bakonybél egy köpésre volt. Sajna a tötyögés jobban kifárasztott mintha végig futottam volna és a feszült munka sem engedte a rendes evést, így a Borostyán-kútnál már nem voltam fitt. Innen aztán ismert, utakon, de elég vonszolódva kanyarodtam visszafelé.
Füge, datolya, szójás datolyaszirup, meg  egy csomó vizet raktam az arcomba, hogy nehogy elhulljak.
P+, majd K- és az aszfalton és dózeron maradva a Szénpajtánál megint P+. Innen már csak egy kis hullámzás kellett, hogy visszaérjek Csehbányára. Jelzés persze alig...
A véleményem szerint 3ó-s kört (33km/750m) 4:06-al fejeztem be és kivoltam mint a liba.

Így jártam ma, január 4-én, idei első futásomkor...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése