A sokszor le- és megírt kis(nyárs)polgári lét...
Rengetegszer álmodoztam arról, hogy milyen tökéletes is lehet az.
Észrevétlenül zöm lenni.
Nem kitűnni, nem szem előtt lenni, viszont élvezni a mások számára ugyan egyhangúnak, egysíkúnak és izgalommentesnek látszó, bár belülről korántsem ilyen létet.
Szerintem ennek vannak elengedhetetlen kellékei.
Ilyen lehet például egy kis olvasósarok.
Lehet esetleg egy nagy fotel, állólámpa, könyvespolc, meg ilyenek...
Ma rájöttem, hogy van/lett ilyenem.
Ilyenné lett egy hely a házban.
A cserépkályha ajtajával szemben, ahonnan megrakni is könnyű.
A könyvespolc mellett.
A lában meg felrakom a meleg padkára, hmmm...
Mögöttem állólámpa.
Tök véletlen, de a polcon, mellettem csupa pár percre is kinyitható szerzemény:
Vámos Miklós: 135 Lehetetlen történet
Popper Péter: Tűnődések napról napra
Para-Kovács Imre: Én-Teriőr
Keresztury Tibor: Kételyek kora
Révai Gábor: Beszélgetések nem csak gyerekekről
...
Ezek csak úgy véletlenül kerület oda, nincs szándékosság, de pont stimmelnek...
Ezt még kiegészíti egy kis hely a hetilapoknak.
Van hely a polcon a kávéscsészének, pohárnak.
Van pzs tartó és egy ceruza.
Ja, és itt szoktam olaszul tanulni, mert pont kézre áll minden, ami kell. (Rég terven volt már ez, mert tényleg nagy kedvem lenne vmennyire pötyögni ezt a nyelvet.)
Apró örömök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése