...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2014. február 9., vasárnap

Végre

a héten normalizálódott a helyzet.
Nem mondanám, hogy beköszöntöttek a normális hétköznapok, de a nagy felfordulásnak egyelőre vége.
Meg is látszik a futónaplómon...
Bár korántsem voltak ideális viszonyok a hét elején, azért sikerült pár kört tennem.

Ahogy számítottam is rá, a sötétség itt nem akadály. Egyrészt van közvilágítás, másrészt a környező erdőkben sem kell vadászoktól tartani, így sötétedés után is nyugodtan kimerészkedhetek.

Mint kedden is, amikor már tök sötétben és fejlámpa nélkül indultam el.
A Gulya-dombon futogattam.
Ez tőlünk 2-3 kili távolságban van, attól függően mennyire kacskaringósan jutok el odáig. Tulajdonképpen egy parkerdő, kiépített torna- és sportpályákkal, kilátókkal miegyébbel. Persze egész vad és titkos susnyás helyei is vannak. A terep is egész változatos. 20-30 m-es egész meredek és szívatós emelkedőket lehet benne abszolválni, vagy épp lépcsőzni, kinek mi tetszik. Van benne széles, puha fenyőerdei ösvény, meszes, morzsalékos lábtörő, vízmosásos dózer, rendezett gyalogút és ezek kombinációi.
Bár egy városi parknak is felfogható, de ennek ellenére kétszer is találkoztam már egészen szelíd őzekkel is.
Szóval a hét eleji jégben túl sok emberrel nem találkoztam. Főleg este. Óvatosan botorkáltam és persze jól eltévedtem... Nem izgatott, legalább jól megismertem a rejtett zugokat is.
Mostanára már jól átlátom az ösvények szövedékét így tényleg kedvemnek tetsző köröket tudok tenni benne.
Persze azért a Tekeres-völgy és a Csatár-hegy sem maradhatott ki az étlapról...
Mára 20-25 kilit pillanatok alatt össze tudok rántani a környéken, szóval a napi penzum nem lesz unalmas.

Ráadásul a megerőltető edzések után a folyadék utánpótlással sem lesz gond. Tegnap teszteltük a tőlünk 832m-re fekvő Malomkert sörházat. Csak épp beestünk vacsora után, így kajálni nem tudtunk/akartunk. A söröket viszont végigkóstoltuk.
Huhhh.... baromi finomak.

Még 23 évvel ezelőtt voltam Prágában.
Csak egy sörkalauzunk volt és az alapján jártuk be a várost, amit így nagyon jól megismertünk...
Azóta is bennem van egy kép, ami rögtön beugrik, ha Prágára gondolok:
Macskaköves utcán jött velünk szembe egy fazon. Strandpapucs volt a lábán, rövid gatya
át és necc pólót viselt, mint amilyet a fuvarosok általában. Kezében egy üveg kancsó volt frissen csapolt sörrel. Szép ráérősen battyogott. Látszott rajta, hogy vasárnapi ebéd előtt leugrott sörért. Más a pincéjébe megy le borért, ő a sarki kocsmából vitte hazafelé a habzó nedűt.
Ez a hrabali idill számomra - már ha van ilyen egyáltalán.

Na, most itt az én időm!!!
Megkérdeztem, és adnak kimérve sört!
Szóval megfogadtam, hogy amint itt a meleg, fogom a kancsót és leslattyogok ebéd előtt egy kancsó, jéghideg meggysörért a Malomkertbe.

Annyira, de annyira élvezzük ezt a kisvárosi létet, hogy elmondani nem tudom!
És ez csak a kezdet, mert most egyelőre sötét tél van.
Mi lesz, ha eljön a tavasz?!
Nyár?!
Majd a Fricska előtt lógatjuk a lábunkat a Séd 'habjaiban'...

Egyelőre viszont az első számú költözködés után rögtön a kettes számú költözködésbe kell belecsapnunk!
A Nemesvámos-Veszprém bemelegítő viszonylat után egy Tinnye-Veszprém etap vár ránk. Nyolc évnyi türelmes várakozás után ugyanis a héten aláírtuk a tinnyei házunk eladásáról szóló szerződést is, így onnan február végéig el kell hurcibálnunk a motyóinkat. Jelenleg a házunk és a hozzá tartozó csatolt részek 110%os kihasználtságban vannak. Ezt kell majd olyan 130-140%-ig tölteni...
Csak, hogy ne unatkozzunk.
Ha viszont vége lesz.
Na akkor.... akkor.... akkor....
Akkor meglátjuk.

Mostanában általában Laár Andrást szoktuk meglátni.
Hogy ne csak magunkon röhögjünk ugye...

Ez pl. folytonos idézetek forrása a családban.
Ez meg szerintem műfajában maga a tökély.

Ezt is érdemes megnézni, mert szeretem azt amit mondanak, Wahorn és Laár tényleg számomra fontos dolgokat fogalmaz meg a sok hülyéskedés mellett.

No.
Volt futás, honismeret, sör, kultúra.
Kerek poszt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése