...mindennapi suhanásunk add meg nekönk ma...

2014. március 17., hétfő

Sárkány-völgy

A harmatos téli(nek mondott) hónapok után azért reménykedem, hogy a március már jobban sikerül.
A célul kitűzött 9-10 órás heti edzésmennyiség az elmúlt két héten könnyedén meglett. Remélem a folytatással sem lesz gond.

Vasárnap elmentem a kiszemelt TT-re.
Nagyon élveztem, hogy bármennyire is bejártam ezt a környéket, pár új csapást azért tartogatott számomra.
Elég ramaty időben indultam, de okosan nem öltöztem túl, így az egyre javuló körülmények ellenére épp nem kellett nekivetkőzzek.
Persze a túlzott helyismeret a végén betett a teljesítésnek, mert beletettem egy 1,5 kilis, 150m-es hurkot, amivel kimaradt egy betli pont. Rájöttem, de nem volt kedvem visszafordulni. Épp Palóznakról kellett a piroson felkapaszkodni a szőlőhegyre és azt hittem, hogy ez majd mennyire megzakkant, de nem. Majdnem végig kifutottam ezt is, és a darálós, nemszeretem utolsó 10-esre is maradt lelki és testi erőm.
Jó volt, szép volt, de valahogy ez a 10-es átlag nem akar nekem sikerülni.
Alattomos, meredek felfelék és hajolgatós köves lefelék mellett nem vagyok képes hozni ezt az átlagot. Monnyuk nem kéne panaszkodni, mert tényleg csak kora tavasz van, csak egy kicsit elkeserít, hogy mennyire öreguras poroszkálás amit művelek.
Összességében jó volt. A frissítést nagyon eltaláltam, rengeteget ittam, főleg a második felében, amikor baromira elkezdett melegedni az idő.
 A múlt heti 3 órás bakonyi kör után teljesen testhezálló volt ez a 4,5 óra.

Amikor ott szüttyögök 4 óra környékén, akkor olyan távolinak tűnik egy T100.
Belegondolok, hogy még a Kisrigónál sem járok és már mennyire egy kripli állapotban vagyok. Fényévnyi távolságban van ilyenkor egy 100-as. Aztán persze nyugtatgatom magam, hogy majd eljön annak is az ideje, meg hogy mindig épp az a nehéz ami előtt állunk. Ha ötven, akkor ötven, ha száz, akkor száz. Kár ezen merengeni, de azért merengek rajta, persze...

Meg az is eszembe jutott futás közben, hogy milyen is volt az első két Mátrabércem.
Sima TT.
Fapados, tülekedős.
Lementem előző este Szurdokpüspökibe, átvonatoztam. A Sólyom-kútnál aludtam az esőbeállóban. Hajnalban keltem, összeszedtem a cókmókomat, neveztem, átfutottam, hazavezettem és boldog voltam.
Most meg sokaknak buszos szállítgatás, felfestett, lezárt, felsepert pálya kell, mert különben nem lehetnek kőkemények.
Babámfasza...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bezzeg a szép időkben, mert nem bezzeg. Csak épp a lényegre nem figyelünk, a körítésre koncentrálunk a legfontosabb helyett.
Nekem a természetben való bóklászás öröme mellett nagyon hiányzik, hogy néha a sok ismerős között is mozogjak. Nem kell full kontakt, nem kell trécsparti, befutócsomag, szpíker, csak, hogy vhol együtt fussunk.
Csordaszellem vagy mi.
De ez egyre inkább csak vmi teljesíthetetlen kívánalom marad.
Áhhh, mindegy, majd máskor...

Ha minden klappol, akkor vasárnap Papod50.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése