Végre

a héten normalizálódott a helyzet.
Nem mondanám, hogy beköszöntöttek a normális hétköznapok, de a nagy felfordulásnak egyelőre vége.
Meg is látszik a futónaplómon...
Bár korántsem voltak ideális viszonyok a hét elején, azért sikerült pár kört tennem.

Ahogy számítottam is rá, a sötétség itt nem akadály. Egyrészt van közvilágítás, másrészt a környező erdőkben sem kell vadászoktól tartani, így sötétedés után is nyugodtan kimerészkedhetek.

Mint kedden is, amikor már tök sötétben és fejlámpa nélkül indultam el.
A Gulya-dombon futogattam.
Ez tőlünk 2-3 kili távolságban van, attól függően mennyire kacskaringósan jutok el odáig. Tulajdonképpen egy parkerdő, kiépített torna- és sportpályákkal, kilátókkal miegyébbel. Persze egész vad és titkos susnyás helyei is vannak. A terep is egész változatos. 20-30 m-es egész meredek és szívatós emelkedőket lehet benne abszolválni, vagy épp lépcsőzni, kinek mi tetszik. Van benne széles, puha fenyőerdei ösvény, meszes, morzsalékos lábtörő, vízmosásos dózer, rendezett gyalogút és ezek kombinációi.
Bár egy városi parknak is felfogható, de ennek ellenére kétszer is találkoztam már egészen szelíd őzekkel is.
Szóval a hét eleji jégben túl sok emberrel nem találkoztam. Főleg este. Óvatosan botorkáltam és persze jól eltévedtem... Nem izgatott, legalább jól megismertem a rejtett zugokat is.
Mostanára már jól átlátom az ösvények szövedékét így tényleg kedvemnek tetsző köröket tudok tenni benne.
Persze azért a Tekeres-völgy és a Csatár-hegy sem maradhatott ki az étlapról...
Mára 20-25 kilit pillanatok alatt össze tudok rántani a környéken, szóval a napi penzum nem lesz unalmas.

Ráadásul a megerőltető edzések után a folyadék utánpótlással sem lesz gond. Tegnap teszteltük a tőlünk 832m-re fekvő Malomkert sörházat. Csak épp beestünk vacsora után, így kajálni nem tudtunk/akartunk. A söröket viszont végigkóstoltuk.
Huhhh.... baromi finomak.

Még 23 évvel ezelőtt voltam Prágában.
Csak egy sörkalauzunk volt és az alapján jártuk be a várost, amit így nagyon jól megismertünk...
Azóta is bennem van egy kép, ami rögtön beugrik, ha Prágára gondolok:
Macskaköves utcán jött velünk szembe egy fazon. Strandpapucs volt a lábán, rövid gatya
át és necc pólót viselt, mint amilyet a fuvarosok általában. Kezében egy üveg kancsó volt frissen csapolt sörrel. Szép ráérősen battyogott. Látszott rajta, hogy vasárnapi ebéd előtt leugrott sörért. Más a pincéjébe megy le borért, ő a sarki kocsmából vitte hazafelé a habzó nedűt.
Ez a hrabali idill számomra - már ha van ilyen egyáltalán.

Na, most itt az én időm!!!
Megkérdeztem, és adnak kimérve sört!
Szóval megfogadtam, hogy amint itt a meleg, fogom a kancsót és leslattyogok ebéd előtt egy kancsó, jéghideg meggysörért a Malomkertbe.

Annyira, de annyira élvezzük ezt a kisvárosi létet, hogy elmondani nem tudom!
És ez csak a kezdet, mert most egyelőre sötét tél van.
Mi lesz, ha eljön a tavasz?!
Nyár?!
Majd a Fricska előtt lógatjuk a lábunkat a Séd 'habjaiban'...

Egyelőre viszont az első számú költözködés után rögtön a kettes számú költözködésbe kell belecsapnunk!
A Nemesvámos-Veszprém bemelegítő viszonylat után egy Tinnye-Veszprém etap vár ránk. Nyolc évnyi türelmes várakozás után ugyanis a héten aláírtuk a tinnyei házunk eladásáról szóló szerződést is, így onnan február végéig el kell hurcibálnunk a motyóinkat. Jelenleg a házunk és a hozzá tartozó csatolt részek 110%os kihasználtságban vannak. Ezt kell majd olyan 130-140%-ig tölteni...
Csak, hogy ne unatkozzunk.
Ha viszont vége lesz.
Na akkor.... akkor.... akkor....
Akkor meglátjuk.

Mostanában általában Laár Andrást szoktuk meglátni.
Hogy ne csak magunkon röhögjünk ugye...

Ez pl. folytonos idézetek forrása a családban.
Ez meg szerintem műfajában maga a tökély.

Ezt is érdemes megnézni, mert szeretem azt amit mondanak, Wahorn és Laár tényleg számomra fontos dolgokat fogalmaz meg a sok hülyéskedés mellett.

No.
Volt futás, honismeret, sör, kultúra.
Kerek poszt...

Január

Valahogy ezek a januárok nem akarnak összejönni nekem.
Tavaly is egész gyatra lett ez a hónapom és most sem lett másként.
Az utóbbi két hétben összesen kétszer bírtam elmenni futni és ezzel együtt is alig haladtam meg ebben  hónapban a száz kilit...
Ennek ellenére eléggé lefárasztottam magam, szóval nagy pihi azért nem volt.
De legalább a költözködés első felvonása lezajlott és ugyan még van mit pakolni, de legalább már átlátható a káosz.
Pár napot belesűrítettem három percbe, de csak az íze kedvéért.

Nagyon azért nem bánkódom, bár ebben az ajándék időjárásban azért kicsit több lehetőség rejtezett, de legalább jól kipihentem magam. Mármint a futásban igénybe vett részeim. Talán majd jól jön ez az év későbbi időszakában.

Viszont nagy eredményként éltem meg, hogy a cipekedést derékfájás és nagy behalás nélkül vészeltem át. Ez nekem nagy mumusom, szóval ha másnak nem, de ennek igazán tudok örülni.

Ezt a hetet viszont már nem engedem, hogy elrabolja tőlem a cipekedés, villanyszerelés, zárjavítás, takarítás, festés és egyéb halaszthatatlannak ítélt munkák hada.
A tegnap beköszöntő tükörjég ellenére végre reggel elmentem futni.
Nem lett túl nagy a tempó, de nem is estem és a csúszkálást is egész jól megúsztam.
Az úttestek már szárazak voltak a sétányokat meg kihagytam, inkább mellettük futottam. Kint az erdőben meg törtem a kérges szűz havat. Csendes suhanás persze nem volt, inkább végigdübörögtem a Tekeres-völgy szélén.
Szikrázott a nap és a sima, fehér felszín úgy vakított, hogy a szemem majd kiégett.
Ennek ellenére annyira élveztem, hogy elmondani nem tudom.

Tényleg kell egy kis kihagyás ahhoz, hogy az ember értékelni tudja milyen jó is a napi futás öröme.

Végre otthon

Bíztam benne, hogy a január végre egy jó kis hónap lesz, nem olyan mint évek óta, de a lelkem mélyén éreztem, hogy a költözködés majd jól betesz az egész futkorászásnak.
És igen!
Eddig sikerül nyolc alkalommal futni, ami azért 26 nap alatt nem sok, viszont kevés...

Ellenben a héten végre sikerült a költözködés nagyobb lépéseit megtennünk!
Ennek eredményeképp pénteken már itt aludtunk.
Itt. Otthon. Vagy itthon.
Végre megint...
Hat évnyi toporgás és hezitálás után végre megint igazán azt érzem, amit érezni kell ilyenkor. Most, visszanézve ítélem baromi lélekölőnek ezt a sok időt.
De spongyát rá!

Az utóbbi időben elég rosszul alszom. Egész pontosan nem rosszul, csak keveset. Általában már korán lefekszem, de 3-4 órai alvás után teljesen kipihentem ébredek, olykor hajnali 1-2 környékén. Ilyenkor aztán csak fetrengek az ágyban, van úgy, hogy reggelig. Sokszor elgondoltam már, hogy milyen jó lesz, ha majd Veszprémbe költözünk, mert ilyenkor majd jól elmegyek futni.
No, szombat hajnalban már 1:20-kor felébredtem, teljesen kipihenten és fitten. Először megijedtem a korai időponttól és próbáltam magam rávenni egy kis alvásra, de nem ment. Végül 3:00-kor kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és elmentem futni.
Kicsit csípős időben, de mesésen szép behavazott városban suhantam. Lementem a Séd partjára, ahol egy hosszú parkon keresztül futottam a Gulya-dombig. Még őzzel is találkoztam a sziklamászóhely környékén (ilyen is van, igen, egy városi parkban kiépített sziklamászóhely...). Csak az erdőbe beérve kellett lámpát gyújtsak. Itt már helyenként friss, szűz hóban haladtam. A környezet olyan volt mint bárhol a Bakonyban, de a belvárostól nem voltam messzebb 10 percnél és vadászoktól sem kellett tartsak. Az állatkert mellett elfutva éreztem a vadak felől kipárolgó meleget, de olykor meg-meg csapott a fagyos szél. Nem öltöztem túl melegen, egy rövid és egy hosszú fölső volt rajtam így a szél kicsit csípte a karjaimat. Egy négy kilis karika után szépen hazafutottam. Majdnem egy óra lett.
Hazaérve bekapcsoltam a szaunát, levetkőztem, nyújtottam, majd a nyújtást a felmelegedő szaunába fejeztem be.
5:30-ra már futottam egy órát, szaunáztam egy jót és lezuhanyozva épp a cserépkályhát készültem begyújtani...
Soha rosszabb kezdést!
Ezért tényleg megértem keveset futni januárban...

Az elkövetkező egy hét még elég zavaros lesz, de talán februárra megnyugszanak körülöttem a dolgok. Én legalábbis bízom benne.
Aztán majd újult erővel csaphatok a lecsóba!

Megjegyzés

Futólag megjegyezném a hétvégi menethez...

Pénteken kaptam egy konkurens cégtől! egy telefonszámot, hogy kit keressek takarítógép bérlés miatt. Lebeszéltem a fickóval és szombaton odamentem a bolthoz, amit miattam nyitott ki. Elmagyarázta miként működik a masina, kipróbáltuk, majd betette az autóba. Ő. Nem írt fel semmit, kauciót nem kért. Mivel elment a családjával kirándulni inkább a vasárnapi visszavitelt beszéltük meg. Munka közben egy kiálló bütyök kiszaggatta a dörzsi korong egy darabját. Amikor visszavittem a cumót mondtam neki, mire legyintett, hogy semmi baj, ez fogyó eszköz. A házuknál a felesége helyére álltam, aki közben megérkezett és végigvárta míg én visszaszolgáltatom a kölcsönzött gépet, majd amikor kihajtottam kedvesen mosolyogva integetett, úgy, hogy életemben nem láttam még...

Szóval ez itt így működik.
Remélem máshol is...

Hétvégi hosszú

Ebben a tavaszi időben nem lehetett kihagyni...

Hétvégi hosszú edzés from PALL Attila on Vimeo.

Avatás

Két felmosás és porszívózás között felavattam az új HOKA-t.

Az első ami eszembe jut róla az az, hogy kár érte.
Számomra kényelmetlenné keskenyítették. Így persze nem is annyira stabil. Jó, persze mér' fut benne terepen?!
Nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy egyszerűen oldalt lelóg róla a lábam. Remélem majd tágul annyit, hogy ne legyen kellemetlen érzés, de egyelőre az.
Nemhiába kapják azok a mérnökök a fizetésüket. Ki kellett sütni valamit, mert ez így nem volt rentábilis. 2000 kili egy cipővel? Noooormális?  Majd most nem lesz...
Persze azért titkon remélem, hogy tévedek és sokáig fog tartani.
Maga a felsőrész egyébként sokkal szimpatikusabb. Annyira vékony és szellős, hogy azt éreztem, hogy nincs is rajtam.
A csillapítása persze brutális a szétnyűtt elődjéhez képest, de még szép.
A talpa sem kopott, így emberes dagonyában is egész jól működött, bár e miatt fel is szedtem vele egy-egy emberesebb sárpogácsát. Ez persze nem baj, hisz ebben az időszakban úgy is erősítésre kell gyúrni.

Remélem hétvégén vmi hosszabbra is elvihetem és a saját közegében is kipróbálhatom. Ma csak annyi jutott neki, amíg átszeltem a 73-as út aszfalt csíkját.

Henger

Ma voltam hengerezni.
Vagy hengerelni.
Vagy mittoménmin...

A cucc maga, amivel egyedül, más segítsége nélkül tudunk tetszőleges testtájunkon fájdalmat okozni saját magunknak az SMR henger.

A filozófiája?, fiziológiája? a dolognak a következő.

Aki már bontott, csirke, vagy marha, vagy bármilyen húst, az találkozott már az izmokat összefogó, körülölelő hártyával. Ez egész kis, majd nagyobb és nagyobb rostokat, majd egész izomkötegeket határol, fog össze. (Bocs, nem értek hozzá, ez most konyhanyelv...)
Maga a hártya szerkezete olyan, mintegy nagyon sűrűre szőtt pókháló.
Ez a pókháló nem csak határol és összetart, de folyamatos információt közvetít az agy felé.

'Haló központ, haló központ itt a jobb quadriceps kettes. Kérek tehermentesítést, mert a nyakunkon egy csomó felesleges sav, már mozdulni sem tudunk. Haló, haló kérek sürgős teherelosztást!!! Ki az az őrült az irányítóban, aki másfél napja csesztet itt minket, rég lejárt a műszakunk...?!? '

És akkor az agy veszi az adást és kezdi csűrni, csavarni a dolgokat. Ami nem jó...

Szóval ezzel a hengeres kütyüvel szépen átdörzsölhetjük az izmainkat, meg a hártyáinkat. Kimasszírozhatjuk a felesleges, pangó vért, meg salakanyagot és önmagunk 'masszőrei' lehetünk.
Néhány eccerű gyakorlatot itt jól lehet látni, ráadásul a képek esztétikája is sokkal jobb, mintha magamat fotóznám...
Kicsit többet itt találtam róla.

Persze, röhej az egész, mi?
Csak meg kell próbálni!
Mindenki pontosan tudja, hogy hol vannak a gyengébb pontjai, ha nem, akkor ez megmutatja. A combfeszítőknél gyakorlatilag mozdulni is alig tudtam a fájdalomtól. A 6. képen látható combközelítős gyakorlat meg a kvinteszenciája az önszívatsának. Már akinek olyanok ott az izmai, de kinek nem, hisz azt a tájékot igen nehéz nyújtani.

20 perc után, ami gyakorlatilag csak egy kis ízelítő volt, olyan érzésem volt, mintha nagy generálozták volna a lábaimat. Könnyen mozgott mindenem és mintha egy rozsdás gépet olajoztak volna újra.
Teljesen meggyőzött.

Ez az a kategória amivel úgy vagyok, hogy ha egyáltalán nem használ, akkor sem tehetek vele rosszat. Ha az egész humbuk, akkor sem csinálok kárt és egyedül, bárhol, bármikor el tudom végezni az épp szükséges gyakorlatokat.

A jószerencsém megint egy olyan ember karjaiba sodort, akiben már az első találkozásunk óta igazán meg tudok bízni. Maga is versenyszerűen sportolt, testnevelő, masszőr meg kitudja még mi és bazira ért az emberi testhez.

A hengerezésen túl némi TRX gyakorlatozásra is sor került.
Hááát..... vannak még távlatok...

Az egyetemen rendszeresen tart erősítő fakultációkat, amire sokszor van szabad hely. Ott a helyem!!!

Ő mesélte és bakker, nemhiszemel!
Egy féléves aláíráshoz. Mondom a szájammal, F É L É V E S ! aláíráshoz 20 azaz húsz!!!!! órányi mozgást kell igazolni. Tehát fél év alatt húsz órányit kellene mozogni. A veszprémi egyetemen minden van. Komolyan minden, az alap sportágaktól elkezdve mindenlófaszlehetőség megadatik és sokaknak nem jön össze ez a húsz óra!
Folytassam?!

Az viszont nagyon tetszett, hogy Emővel ketten voltunk és minden feladatot meg tudtunk csinálni és még a TRX-en is tudtunk homorítani neki. Azt mondta, hogy simán verjük az ifjúságot, erőben, hajlékonyságban, testtudatban...

Már megérte elmenni...

Nyárvég

No, az egyik program eldőlt.

Kulcs

Itt van, ma mentem érte.
Ez már visszavonhatatlanul a mienk.
Városiak lettünk.
Mi, Emővel megint, a kölkök meg először.
Jó, persze Veszprém nem Budapest - hála a jó égnek! - de azért mégiscsak város.

Egy időre asszem most meg lesz a program. Ki- és beköltözés, szét- és összeszerelés, fúrás, faragás vég nélkül.

A futás meg sajnos parkolópályán egyelőre.
Múlt hétfőn még fergetegeset szaladtam a megelőlegezett tavaszi időben, de azóta csak két haláli gyötrelemre futotta. Azóta volt láz, fej és gyomorfájás, fáradtság, szóval minden földi jó. Nem is forszíroztam, mert éreztem, hogy semmi értelme nem lenne.
Általában a futás feltölt, pluszt ad és segít a mindennapi éltben. Néha viszont, mint mostanában is, inkább csaj lemerít. Alig vonszolom magam, zihálok és gyötröm magam feleslegesen.
Még az új topánt sem tudtam felavatni.
Kész szégyen.

Vasárnap viszont megint felfedező úton voltunk. Családilag.
Mostanra kezdenek beérni a bolyongásaim. Teljesen reménytelen és jelzéstelen helyen is szinte csonk nélkül megtaláltuk a helyes utat. A térképen bőszen jelzett P- Vöröstó határától nem létezik, de ez minket nem tántoríthatott el. Feljutottunk a balatoni K- -ig, ahonnan sztem Magyarország egyik legszebb panorámájában gyönyörködhettünk. Előttünk a pécselyi-medence, távolban a Tihanyi-félsziget és körülötte a Balaton víztükre. Mindez napsütésben! A Zádor vár érintésével aztán szépen visszacammogtunk Barnagra, ahol az autónkat hagytuk. Reggel aszfalton gyalogoltunk át Vöröstóra. 1,8 kili volt és két autó ment el. Mi az úton tudtunk fogócskázni. Annyira jó dolog ezen a környéken ilyen kis utakon futni, vagy kerekezni, hogy elmondani sem tudom. Teljesen máshogy gondolok azóta ezekre az aszfaltos mozgásokra, mióta megismertem ezt a környéket.
Dörgicse, Mencshely, Vöröstó, Zánka, Pécsely, Vászoly...
Kimeríthetetlen útvonalak.

Barnag, Vöröstó felől

Kab-hegy

Vöröstó

Pécsely és egy kis Tihanyi-félsziget

Barnag határa

Barnag,
háttérben az a katonai bázis, ahol atomtöltetet is őriztek

S2

Lett egy második Bondi-m, ez ő:

Az S1-eshez képest most egy fél számmal kisebb, UK12-es.
A súlya 291g, tehát nehezebb :(...
Nem vészesen, de nehezebb.
Viszont szép :)!

A talpa:

Szinte tök ugyanolyan, mint az előzőé, illetve talán annyiban változtattak, hogy a szürkés részen van egy kis kopóréteg. Ez az S1-en sima habréteg volt:

Ugyan az én talajfogásom 2000 kili alatt nem tette tönkre (főleg terepen!), de azért kicsit megnyugtatóbb ebben a formában. Hátha most nem figyel majd be egy-egy emberes tüske a belső részbe?!
Én az első időben kicsit féltem, hogy miként fog viselkedni terepen ez a vérbeli aszfaltos cipő, de extrém eseteket kivéve nem volt vele soha gondom.
Igen, nagy sárban csúszkál, viszont nem is tapad bele az agyagos cupák! Ezzel soha nem kellett több kilós koloncot cipelnem a lábamon! Viszont megtanultam kikerülni a sarasabb részeket. Sokkal jobban felmérem, hogy hová érdemes lépnem.
Persze, hóban csúszik, de hóban nem használom és kész. Hó azért nem szokott váratlanul, bejelentés nélkül feltűnni a következő kanyarban, arra azért lehet előre számítani! És én számítok. Mer én egy számító alak vagyok.

Ennek is gyorsfűzője lett, mint a Stinsonomnak.
Igazán sem rosszat, sem jót sem tudok mondani róla. Valóban gyors az igaz. Viszont két gumi bújtatót varrtak a nyelv fölé, hogy a műanyag csúszkát rögzíteni lehessen. Így viszont kicsit nekem szűkös a felvételnél. Más értelme szvsz nincs a két fekete pántnak, így azonban kicsit erőltetett ez a megoldás.

Külön fűző+csúszka+vastag gumipánt+keskeny gumipánt = 1db sima fűző

Khmm...

Ami viszont egyértelmű negatívum, az az, hogy sokkal keskenyebbre szabták a fazont. 

Biztos rájöttek, hogy túl sokat teper a nép a cipőjükben és ez így nem rentábilis. Már a Stinsonnál is érezhető volt ez, de most a két, Bondi szériája között nagyon szépen megfigyelhető ez a keskenyítő szándék.

Ez azt eredményezi, hogy az én lábam oldalt 'lelóg' a talpról. A lábfejem oldalra nyomja a felsőrész anyagát, szinte folyamatosan feszíti azt. Csak remélni tudom, hogy az egyébként tartósnak tűnő anyag bírni fogja.

Ha már itt tartok.

Cipőfelső.

Egy erős, strapabírónak tűnő, méhkaptár rácsra kasíroztak egy lehelet vékony, mégis érezhetően tartós anyagot. Baromi jól szellőzik és minden bizodalmam benne van, mert tényleg nagy igénybevételt kell kibírjon.

Az oldalán lefutó szürke betét - a HOKA felirat 'A'-jában - az S1-hez képest hátrébb került egy picivel, így pont kikerült a hajlítási zónából. 

Huhhh, egy hibalehetőséggel kevesebb lett...

Ja, és szép. Minden Bondi szép, de ez meg még jobban...

Ráadásul a dizájn még a bélésnél is folytatódik. Nemtom, ezt a nagyfokú odafigyelést a fazon szélességének meghatározásánál is alkalmazhatták volna...

Egy kicsit bánatosan vettem tudomásul, hogy a kamáslihoz felragasztandó kis tépőzár darabot, most nem egy sima, tiszta felületre kell feltennem. A sarkon egy szép, de felesleges kapaszkodó szeli ketté, ami utólag van a sarokra felvarrva.

Spongyát rá, már leragasztottam...

Az orra nem lett keményebb, de ezt nem is vártam egy aszfaltos cipőtől. Eddig nekem nem volt gondom ezzel az orrkiképzéssel, vagy csak szerencsém volt?

Összefoglalva, áldás és békesség, majd meglátjuk mi lesz, én annyit ígérhetek, hogy még garanciális időben beleteszek annyit, amennyit csak lehet...

Végül, de nem utolsó sorban pedig köszönet illeti a Nomád Sportboltot, hogy a magamfajta elvetemült UTMB nevezőknek 20% engedményt biztosít.

A budapesti boltban pedig külön köszönet illeti azt az egykori terepfutó, kopasz kollegát, aki nekem ezt a gyünyörű darabot előkaparta Európa legrejtettebb zugából. 

Hála és köszönet!


Ezen túl a szisztemmel kapcsolatos posztokat külön is felteszem IDE, hogy a blog linkelése nélkül továbbítható legyen másoknak is.