Burnout

Emlékszem amikor majd 30 éve a doki ráírta a leletre, hogy Lyme. Olyan misztikus volt, főleg miután a patikus is kikerekedett szemmel adta oda a dupla adag antibiotikumot...
Ma voltam gasztroenterológián, ott mondta a doki, hogy ugyan belém fognak turkálni minden lehetséges nyílásomon keresztül- csak, hogy érezzem a törődést, de szerinte a panaszaim egyértelműen burnout-ra utalnak. Az összes leletem jó lesz...
Fasza.
Hazafelé nem voltam rózsás kedvemben és szerencse, hogy Százhalombattára kellett menjek, mert így volt idő rágódni.
A megfogalmazás a legnehezebb az egészben. Hogy érthetően elmondjam, megmagyarázzam valakinek, hogy mit is érzek.
Szinte bármit el lehet érni akarattal. Tényleg, szinte mindent. Beteg leszel, elveszted a lábad, vagy karod, megvakulsz... nem piskóta dolgok, de néha egész elképesztő dolgokat lát az ember olyan történetekről, amikor valaki ilyen vert helyzetből állt fel.
Nekem az a bajom, hogy pont ez az akarat romlik el.
Fáradt lehetsz, az ellen akarattal tudsz dolgozni, de ha pont ez az akaratmotor romlik el, akkor mihez kezdesz? Mivel fogod magad kiráncigálni a gödörből? Akarat nélkül semmi sincs.
A hited és a tartásod mindig maradjon meg - ugye.
Azt hiszem egyelőre ezzel a hittel kell megoldjam a dolgaimat...

Mára eljutottunk oda, hogy a család az asztalnál kezdi elpakolni a közelemből a kaját, mert gyakorlatilag folyamatosan ennék. Már dugig vagyok, de állandóan éhesnek érzem magam. Minden sejtem kajáért ordít! Még, még, még!
Szörnyű.
Közben nincs erőm mozogni, egyre rosszabb a derekam és egyre fáradtabb vagyok.

Huhhh... jó lenne elérni már a gödör alját, de csak reménykedni tudok.

Nyilván teljesen más kategóriákról szól ez a cikk, de az érzéseik nagyon ismerősek...
És ha már Anna-t emlegették, akkor ez ide való.

3 nap

Volt a hétfői Tihany. Az fain volt.
Aztán futottam kedden, az már annyira nem volt tökéletes.
A mai meg már csak vonaglás és becsületbeli ügy.
Kb. ennyit tartott a kraft.

Ma elmentem egy kicsit metszegetni, de elég zombi módban toltam. Pedig ettem, ittam nap közben, erre nem lehet fogni. Hazaértem, kis kaja, és utána OFF.
Hatkor már ágyban voltam és hidegrázás, majdmeghalás...
Egy óra pihi után forró tea, friss, langyos kalács, lekvárral és foghagymával... brrrr... mostanra meg már legalább ki tudok kelni az ágyból.

Van az a fejlődési ív, hogy:
Edzetlen - kövér
Lassan elkezd mozogni/fogyni
Egyre jobban élvezi, ami miatt egyre többet fut, egyre jobban fogy
Energiaszintje egyre nagyobb
Jobban alszik, van normális étvágya
Eléri az ideális súlyát
Kicsattan az erőtől, jókat edz...

Na, pont ezt az ívet járom be, csak visszafelé...

Vérfarkasos műanyagok

Ez, itt, most hirtelen felindulásból íródott!

Mer' a műanyag és főleg az egyszer használatos tehet mindenről. Tőle száradnak az erdők, tőle olvadnak a gleccserek, és maradnak el a szokásos, hideg telek... Képükben, végre megvan a szükséges bűnbak a savas esőkhöz, a tengerek kihalásához, a Golf-áramlat lassulásához..

És igen, mi, emberek persze megint csak elszenvedői vagyunk mindennek.

Az verete ki a biztosítékot, hogy véletlen elolvastam az alábbi cikket, pedig tényleg elég jól óvom magam attól, hogy elkerüljem az e féléket:

Jövőre betiltják Magyarországon az egyszer használatos műanyagokat

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter szerdán a Klíma- és természetvédelmi akcióterv ismertetésekor egy sajtótájékoztatón számos konkrét lépést fogalmazott meg a környezettudatosabb Magyarország irányába  - írja az MTI.
A leginkább konkrét lépés, hogy már jövőre betiltják az egyszer használatos műanyagok forgalmazását, és minden szükséges intézkedést megtesznek azért, hogy a tömegesen előforduló, egyszer használatos termékeket más, könnyen újrahasználható, újrahasznosítható termékek váltsák fel.
Ezzel Magyarország teljesíti az Európai Unió általános ügyekkel foglalkozó tanácsának rendelkezését, amit még tavaly májusban hoztak meg.
Támogatják a vállalkozásokat az ilyen termékek fejlesztésére, gyártására. Lehetővé teszik az üveg- és műanyag palackok, valamint a fémdobozok visszaváltását, az újrafelhasználásra nem alkalmas hulladékot energiává alakítják át, hogy azt a magyar családok, magyar vállalkozások használhassák fel.

A hazai vizeket elárasztó szeméttel is igyekeznek foglalkozni. Palkovics szerint nem engedhető meg, hogy a külföldről származó, folyókon keresztül ide érkező, felelőtlen környezethasználatból származó hulladék tovább károsítsa a természeti, nemzeti értékeket, folyókat, vizeket és azok élővilágát. 2021-ig 150 ezer hektárnyi védett természeti területen gondoskodnak az élőhelyek helyreállításáról és a megőrzés feltételeinek megteremtéséről. Az erdős terület 2030-ra 27 százalékra nő.
Azt elmondta, hogy 2030-ra az országban előállított energia 90 százalékban szén-dioxid-mentes lesz. A magyar energiastratégia alapja, hogy az áramellátás jelentős hányadát elsősorban atomenergia és napenergia biztosítsa. A magyar háztartásokat segítik, hogy saját maguk dönthessenek az energiafogyasztásuk mértékéről és időzítéséről. 2030-ig legalább 1 millió okos fogyasztásmérőt telepítenek.

Az akcióterv kiterjed a közlekedésre is: megreformálják az elektromobilitás ösztönzési rendszerét, nagyobb támogatását. Megteremtik annak lehetőségét, hogy a kis és olcsó autók nagyobb támogatást kapjanak. A megfelelő szolgáltatások kiépítése érdekében minden új építésű társas-, és irodaházban lehetőség lesz az elektromos autók töltésére. Emellett támogatják az alacsony és nulla kibocsátású járművek beszerzését a közösségi közlekedésben. Elindítják a Zöld busz programot, és megkezdték a klímavédelmet szolgáló zöld kötvény kibocsátásának előkészítését.
Ezeken felül szó volt a Mátrai Erőműről is.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

'Lehetővé teszik az üveg- és műanyag palackok, valamint a fémdobozok visszaváltását...'

A visszaváltás nem jelent újrahasznosítást! Egyébként is csak az üvegnél elképzelhető, de a teljes életciklus egyáltalán nem környezetbarát: visszagyűjtés-fertőtlenítés-újratöltés...
A betétdíjas visszaváltást eléggé kétségesnek érzem. Pár fillérért nagyon keveseket ösztönöz - inkább csak azokat akik eddig is szelektíven gyűjtöttek - a nagyobb betétdíj bevezetéséhez pedig pont nem ennek a rohadó államnak lesz elég mersze.

'...az újrafelhasználásra nem alkalmas hulladékot energiává alakítják át, hogy azt a magyar családok, magyar vállalkozások használhassák fel.'

Hulladékégetés. Az jó. Azért remélem mindenki képben van, hogy a szelektíven begyűjtött hulladéknak mi az útja. Hogy a nagy része nem hasznosul újra, hanem megy az égetőbe. Az persze bijo. Kurvára. De gondolom senki nem szeretne ilyen bijoégetőt a szomszédjába...

'A hazai vizeket elárasztó szeméttel is igyekeznek foglalkozni. Palkovics szerint nem engedhető meg, hogy a külföldről származó, folyókon keresztül ide érkező, felelőtlen környezethasználatból származó hulladék tovább károsítsa a természeti, nemzeti értékeket, folyókat, vizeket és azok élővilágát.'

Persze, rohadt Trianon, ide is sikerült beletenni...
Magyarországon mennyi kezeletlen szennyvíz ömlik az élővizeinkbe? Hja, hogy azok mi vagyunk? Hja, hogy mi nem dobálunk el ilyeneket! Minemnemsoha, csak azok a szomszédok...

'2021-ig 150 ezer hektárnyi védett természeti területen gondoskodnak az élőhelyek helyreállításáról és a megőrzés feltételeinek megteremtéséről.'

Monnya ezt egy olyan párt/kormány tagja, akik legszívesebben a természet és környezetvédelem írmagját is felszámolnák. Ahol az természeti értékek védelme, az ami másokra kötelező érvényű, de rájuk nem vonatkozik. Balatoni nádasok? Gödi Samsung, vagy Audi győri bővítés? Dereng valami? Vagy a napokból a hír Gemencről?

'Az erdős terület 2030-ra 27 százalékra nő.'

Az megvan, hogy mi az 'erdős terület'? Ilyen nincs ugye, de van erdőterület. Az erdőterület az az, ami így van nyilvántartva. Félreértés ne essék, az erdőterület nem feltétlenül az a fás, bokros, szép zöld amibe jó futkosni - is. A tarra vágott, vagy épp derékig érő susnyás is az! Persze szép lózung a terület növelés, de aki rendszeresen jár 'erdős területen', az jó érzékeli a tendenciát. Megújuló energiaforrás gyanánt hőerőműveink gyomrában végzik az erdők, egyre gyorsuló ütemben. MerageciBrüsszel előírta a 'megújulót' és nekünk megint sikerült a leggyengébb ellenállás irányába menni és erdeinket felélni. De persze pl. a szélenergia hasznosítása gyakorlatilag leállt, tilos!!!

'Azt elmondta, hogy 2030-ra az országban előállított energia 90 százalékban szén-dioxid-mentes lesz. A magyar energiastratégia alapja, hogy az áramellátás jelentős hányadát elsősorban atomenergia és napenergia biztosítsa. A magyar háztartásokat segítik, hogy saját maguk dönthessenek az energiafogyasztásuk mértékéről és időzítéséről. 2030-ig legalább 1 millió okos fogyasztásmérőt telepítenek.'

Atom. Igen atomot nekik, hogy írmagjuk se maradjon...
Az ország eladását meg még mint plusz tételt hozzáírják... Nemhogy kussolnának Paksról, még nekik áll feljebb :)))) !
Baszod, nem az a cél, hogy az energiafogyasztást miből elégíted ki, hanem az lenne a cél, hogy minél kisebb legyen a fogyasztás! A nem létező fogyasztást ugyanis - minő felfedezés - NEM. KELL. KIELÉGÍTENI. Tehát ez a lehető legolcsóbb. Paks helyett monnyuk szigetelni kéne a házakat és egy sor energiahatékony tekknológiát hozzáférhetőbbé tenni - támogatással pölö... És NE dönthessenek szabadon, konzekvenciák nélkül saját energiafelhasználásukról az állampolgárok! NE! Sávosan egyre drágábban lehessen hozzájutni bármilyen energiahordozóhoz. Miért ne lehetne bevezetni, hogy fejenként X kJ energiával gazdálkodhat mindenki. Üzemanyag, áram, gáz... bármire be lehet váltani... havonta kvóta és utazhatsz, fűthetsz, internetezhetsz, szaunázhatsz vele, vagy amit akarsz. És sávosan drágul... Ennyi. Ha VALÓBAN meg akarjuk oldani a nagy fene energiaproblémát, nem csak folyton maszatolunk e témában (is).

'Az akcióterv kiterjed a közlekedésre is: megreformálják az elektromobilitás ösztönzési rendszerét, nagyobb támogatását. Megteremtik annak lehetőségét, hogy a kis és olcsó autók nagyobb támogatást kapjanak. A megfelelő szolgáltatások kiépítése érdekében minden új építésű társas-, és irodaházban lehetőség lesz az elektromos autók töltésére. Emellett támogatják az alacsony és nulla kibocsátású járművek beszerzését a közösségi közlekedésben.'

Már megint autóval akarja megoldani a problémát! Komolyan leszakad a pofám, hogy mikor fejezik már ezt be! A lehető legkörnyezetbarátabb autónak - már itt gáz van, mert ezen ugye nem a mostani villanyosautókat kell majd értsük (ugye?!) - is kell úttest, parkolófelület, egy sor kiszolgálólétesítmény, a gyártásához egy rahedli gyár, bánya...
Ezek helyett meg kellene oldani, hogy NE kelljen autóba ülni! Legyen profi tömegközlekedés, legyen túlélhető a kerékpározás hosszú távon. Pffffujjj, de népszerűtlen!!!!
Sztem az egyes emberek autóval való helyváltoztatása magában elavult technológia, ne annak fejlesztése legyen a prioritás. Kell, de NE az legyen a fő csapásirány.
Addig is az üzemanyag árak után bátran írjanak be egy nullát!
Hja, nem lesz 4000 Ft-os repjegy? Komolyan, ki gondolja, hogy ez normális? Ki gondolja, hogy Ausztráliába vagy Ázsiába kell menni Európából nyaralni? Ennek fényében viszont nem használunk szívószálat :)))) ! Nevetséges a lényegi prblémák kiröhögése és a leg cinikusabb hozzáállás!
Nem lesz occcó kínai cucc? Igen, nem lesz.
Olcsóbb lesz a helyi? Igen.
Nem lesz - ennyiért - télen banán, meg paradicsom? Igen, nem lesz...
LE. KELL. MONDANI. bizonyos nélkülözhetetlennek hitt dologról az életünkben!!! E nélkül nem lesz igazi változás. Csak ez nem népszerű dolog. Minél később lépjük meg, annál több dologról kell lemondani, legvégül meg már az életünkről is...
Mert NINCS, ismétlem NINCS fenntartható fejlődés. Ez egy faszság! Nincs olyan lufi, amit folyamatosan lehet fújni. Egyszer el fog durranni. Ennyi.

Az eddigi, témában foganatosított intézkedések annyit tesznek, mintha egy rákbeteg plasztikai műtétjének módjáról, mértékéről vitatkoznánk, miközben maga a rákbetegség gyógyítását el sem kezdtük volna. És a többségnek persze komoly műtétekről beszélnénk, ami önmagában igaz is ugye...

'Elindítják a Zöld busz programot, és megkezdték a klímavédelmet szolgáló zöld kötvény kibocsátásának előkészítését.'

Hja, és agggy pénzt! Most! Sokat!

Próba

Tihany.
Langy meleg tavasz, szélcsend,napsütés.
Asszem tökéletes próbaidő.
Fotózgatós, nézelődős, útkeresős volt.
Nem is tudom igazából, de ha nincs terv, akkor valahogy lazább a dolog. Jó, nagyon jó, de persze mégsem, fene tudja. Kell a keret, de jobban kéne tudni nem belegörcsölni.

Szóval ez igazán frenetikus lett.
Kell szokjam a vízparti futást, hogy egy hét múlva ne érjen váratlanul :) !!!

Derékgyógyász

Naggyon kikupálódtam tegnap derékgyógyászatilag!
Ma reggelre kicsit romlott a derekam állapota.
Nosza, megcsináltam a tegnap ellesett két gyakorlatot. Nagyot roppant megint vmi belül és azóta teljesen rendben van minden!!!
Tegnap reggel még alig tudtam beszállni az autóba, ma meg felhasogattam két hónapnyi tüzifát. Komolyan nem hiszem el, ha nem tapasztalom.
Holnap bepróbálkozom egy kis futással.

Ez most valami más

Annyira nyűglődős, annyira vonszolódós és reménytelenül ismétlődő kínkeserveket kellett volna írnom eddig, hogy nem tettem, mert nem volt kedvem még írásban is átélni.
Aztán ma annyira abszurdba csapott, hogy átütött vmi falat.

Előzmények.

Az előző poszt már előre vetíttette mi is várt rám Karácsony környékén. Igen a kalapácsos. Gyakorlatilag már egy sima családi séta is nehezemre esett. Ettem (zabáltam) és aludtam és cseppet sem éreztem, hogy javulna az állapotom.
Aztán újév környékén, mintha semmi sem történt volna elkezdtem bazi jókat futni. Az ddigi gyengeséget mintha elvágták volna, szinte átmenet nélkül 'meggyógyultam'. Még a 200-as dombozásoknak is örültem...
Ez egészen eltartott január 7-ig, amikor megint KO. Megint padlón.
Megpróbáltam magam azzal motiválni, hogy az utolsó lehetséges napon beneveztem a Suki trail-re. Rövid távra a fiamat, a hosszabb, 21 kilis távra magamat. Gondoltam, hogy ez a kis plusz motiváció talán használni fog. Ez volt 12-én vasárnap.
13-án elment a nevezés, 14-én pedig a derekam azt mondta, hogy akkor most ő jelentkezne be egy kis pihenésre... Megint egy hét pihi, de a vasárnapi versenyre már legalább fotózni el tudtam menni. (Sebi élete első versenyén, a 2-3. helyről a cél előtt 200 m-el tévedt el...)
Persze már a verseny utáni napon (január 20.), mintha semmi sem történt volna, rögtön nagyon jókat tudtam futni. Ez ment pár napig, amikor valami takonykór próbálkozott, de ilyen kaliberű dolgokon már azért ha lehet, átlépek. Jó nagyot kellett lépni, de legalább futni tudtam.
Ezt élveztem egész február 7-ig. Akkor újra beköszöntött a kalapácsos ember. Megint a szokásos vegetációs gyakorlat.
12-én délelőtt majdnem megírtam a heti beszámolót Gabinak. Mivel kezdett visszatérni az erőm gondoltam, hogy végre egy kis erősítés és torna jót fog tenni. Jó is volt. Gondoltam, hogy futni majd terv szerint fogok. Aha... Délutánra a derekam megint beállt, így gyorsan megoldódott a futás problémája...

Közben felkerestem egy gimnáziumi osztálytársnőmet, aki orvosként kézbe vette ezt a kalapácsos emberes történetet. Egy sor dokihoz kell mennem, kivizsgálások sora vár rám, hátha valami nyomra bukkanunk, mert ez így annyira nem frankó. Eddig tavasszal, vagy nyáron volt egy-egy ilyen periódusom, most meg 2 hetente vág taccsra valami.
A derekammal sem volt évekig gondom, most meg tavaly február óta ez a negyedik, vagy ötödik problémás időszak. Azt érzem, hogy ez más fajta fájdalom, nem annyira éles és nem jár teljes mozgásképtelenséggel mint a régebbi nyavalyám, de azért eléggé megvisel így is.

No és itt a poén amiért most mégis írok.

Ma egy neurológushoz mentem kivizsgálásra.
A vizsgálat után őszintén megmondta, hogy nem tud segíteni, mert semmi olyan tünetem nincs, ami neurológiai problémára utalna. Viszont csináltatott velem pár egyensúlyi feladatot és azt mondta, hogy mintha el lenne mozdulva a medencém környékén valami. Két egyszerű kis gyakorlat és hipp-hopp deréknyavalya úgy elszállt, mintha nem is lett volna!
Szóval ha fáj a derekad menj neurológushoz :) !
Beszarás, ezzel szenvedek egy éve és ennyi a megoldás...

Ezzel együtt mostantól kicsit naplószerűbben jövök ide, hogy később jobban vissza tudjam majd idézni ezt a testi és szellemi hullámvasutat...

28

Huszonhét volt, de mindig ez járt a fejembe, maradjon már így.
28...

Okok és kifogások :) .
Most a változatosság kedvéért a gyomrommal harcolunk. Harcolok. Fáj, nem fáj, működik, meg nem, hasmenés, szorulás, epegörcs és egyéb finomságok. Ennek függvényében az energiaszintem hol alacsony, hol meg lent van a béka micsodája alatt, ha a sima vegetálós szintet megüti, akkor már boldognak érzem magam.

Tegnap már reggel ki sem mentem a feladatos futásra, kicsit rápihentem. Bepróbálkoztam egy zöldség/gyümölcs nappal, ami ugyan segített, de energiát annyira nem adott, vagy nem éreztem. Kis időhúzás, kávézás, visszafekvés. Mindent elkövettem, de egyszer csak eljött az idő és színt kellett vallani.
3 kili - laza. Há' laza az nem volt, de mozogtam.
2 kili - kicsit megtoljuk. Ezt nehéz volt beállítani, mert azt éreztem, hogy ha még három fokozatot kell toljak rajta, akkor ebből tepsi lesz a végén.
2 kili - megtoljuk. Volt kis lejtő, meg kis emelkedő, egyik rosszabb volt mint a másik.
2 kili - jobban megtoljuk a megtoljukat. Ez csak egyszerű fókuszedzés. Próbáltam belefeküdni, de olyan érzésem volt, hogy tövig gáz mellett csak bazi füstöt sikerült csinálnom, gyorsabb nem lettem.
1 kili - éppnemhalunkmeg. Ez a nagyon akarás, aminek csak a nyögés lesz az eredménye. Elképesztő, hogy ezt a 4:30-as tartományt nem vagyok képes legyorsulni. Vmi beépített tempomat van bennem, ami egyszerűn nem enged tovább. Mintha egy traktorkereket akasztottak volna rám.
2 kili -lazahaza. Ez ment. Végre, siker...

Ez volt az előjáték. Mármint a mai aktus előtt. Valahogy sikerült megütnie az alaphangot, szóval szépen felvezette a mai élményeket.

5:30-kor keltem, magamhoz képest későn, de hétvége, meg előkarácsony, meg pihenjükki, szóval belefért. Tegnap még kinéztem a fincsi kis Bakonybéli szintes körömet, hogy jó lesz az meghalni, legalább a díszlet szép lesz, de miután a konyháig tartó út alatt is remegni kezdett a lábam, erről nagyvonalúan letettem.
Jó, akkor legyen egy kávé, abból baj nem lehet...
Szöszölés közben bepróbálkoztam egy 'halasszukholnapra' típusú túlélési rutinnal. Ezzel lezártnak vettem az ügyet. Gyomrom egész jó volt, de erőm nulla. Ma pihenek, meg eszem vmit - mit??? - aztán holnap naggggyonjólesz.
Kis kávézgatás közben/után viszont sikerült meggyőznöm magam, hogy jó lesz ez nekem ma. Nem megyek a Bakonyba, csak itthonról vmi egész lájtosat, az biztos megy.
Átöltözés, kulacs, gél, sótabi és gizionos kamásli, szóval én készültem...
Langymeleg, rövidgatyós idő, pazar.

Indulás után1580m-nél néztem először az órámra, hogy most akkor vissza kéne fordulni. Senki nincs még a parkban, szépen megfordulok és holnap rápróbálok megint. Gabi meg fogja érteni. Vagy nem. De én meg túlélem a mai napot és az is egy szempont.
Most két traktorkerék volt rajtam és alapjáraton kolbászoltam, érzésre tök üres tankkal.
Jó, menjünk még egy picit, akkor ez megint az az edzés lesz, ami érzésre 70-100 kili közötti szakaszt modellezi.
Fel a Gulyára van benne 30m szint, ez ment. Huuhhh, keményvagyok.
Az állatkerti parkolón átfutva vettem észre, hogy az új faültetésekhez égereket is ültettek. Ezen úgy felbasztam az agyam, hogy 10-et ugrott a pulzusom. Égert! Ki volt az az agyalágyult? Komolyan! Ki kellett volna nyitni vmi fás mesekönyvet és elolvasni. Találomra guglizva legyen ez. Patakvölgy és lápok... Több kérdésem nincs. Mindezt egy nyílt, murvás parkolóba, ahol nyáron 50 fok van. Anyádat, azt!
Aztán a Takácskertben csak nem állok meg az obligát járdára parkoló BMW-sek között. Onnan meg már a vámosi kerékpárúton is vagyok. Emelkedik egy picit, de ez most egy kivégzéssel ér fel. A 8-as alatti alagút lejtője megment, de túloldalt a rámpa megint leüt. Itt 100m-ek ről beszélek kb 5m-es szintekkel... A 77-esen sorra jönnek az autók, csak nem fogok sétálni nyilvánosan, tehát kocogok, de majd belehalok. Az átkeléskor remélem sok autó lesz és hosszasan kell majd várakozzak. Hát nem, egy-egy nyamvadt autót kell csak kivárjak, aztán futhatok tovább. Átkelek és pofán csap a déli szél. Ezmiez? Eddig szélcsend volt!
Magam elé figyelek, kimegyek az aszfaltcsík szélére és csak a felfestésre koncentrálok. Még véletlenül sem emelem fel a fejem, nem nézek messzire, csak pár métert látok, odáig meg csak eljutok valahogy. Megint emelkedik. Halál. A hatodik kili környékén járok iszom, a híg izó segíteni fog. Biztos. Akarom.
A disznótelepnél nyitva a kapu, konstatálom. Ha kijön az egyik kutya én nem fogok tudni elfutni. Megesznek engem ma. De jó, vége(m) lesz! Megúszom. Ennek örömére megállok, sótabi+ivás=baromijólleszek. Nem. El kell indulni, nincs mese és persze megint emelkedik. Megint pofaszél. Nem baj, mindjárt lejt, csak addig kell kibírni. Épp nem sétálok, de annyira lassan vonszolom magam, hogy aludhatnék is közben. A lejtő nem hoz nagy örömet, épp csak túlélek. (Utólag nézve 5:20 környéke, de ez hihetetlen.) A pataknál aztán vége az örömnek, innen megint emelkedik.
Jó, ha Katáéknál kint lesz valaki, akkor nem megyek tovább, beülök hozzájuk, iszom vmit és hazavitetem magam. Ez így öngyilkosság. - szokásos üzletelés magammal. Nem nyert. Nem értem miért nem bírnak előbb felkelni :) ! Kis falu végi felszökés - séta. 20m. Nem bírom kifutni. Kiérek a faluból, lejt, sima kerékpárút, szenvedek. Jó, legyen gél! De meg kell állni! Megállok, megeszem, iszom rá. Lejt. Na, akkor most majd a birkáknál esznek meg a kutyák. Ugye? Ugyenem? Nem. Lassan megvan az első 10, innen kéne 7 kili tempósabb. Lehetetlen. Ennyi gyors kili nincs is a világon. Most jön a 'nagy' emelkedő ez normálisan sima liba, most sétálom és meghalok (15m szint...). Innen óvatos kocogás és megint alkudozás, hogy ne kör legyen, csak egy oda-vissza. Aztán elvetem, mert ha kört megyek akkor közönség nélkül tudok csendben elszenderedni majd az erdei avaron. Mert meg fogok halni. Ez biztos.
Telefont taktikai megfontolásból nem hoztam, így a pusztából haza KELL futnom.
Közben feltöltöm a kulacsom a magammal hozott tartályból. Előbányászom a freebeltből, langymeleg... Megállok, nehogy kilötyögjön ugye... Ettem, ittam, feltöltöttem, nemettekmeg, nemhaltammeg... baszki futni kell... Intek a juhásznak, visszaint, jó, akkor ezek a kutyák sem kergetnek meg.
Lefordulok a susnyásba. Jajjjjjjjdejó, nem aszfalt. Mennyei érzés, még annak ellenére is, hogy félévente én használom csak ezt az ösvényt, így térdig érő kökényes a jutalmam. Nem baj, megérdemlem.
Kicsit ráfordulok a 77-es aszfaltjára aztán jön 2,5 kili, nyíl egyenes. Ez az igazi gyilok. És tolni kéne ugye, mert csak 2 kili telt el a tempósból. Eszembe jut egy Laáros videó, amiben az autóban mantrázik, meg 'Om mani padme hum'-ol, gondolom ez nekem is segíthet. Elsőre kicsit furcsa hallani a saját hangom, de aztán egész belejövök. Próbálom bizonyos időközönként, mindegy csak teljenek a másodpercek és csak a futásra ne kelljen figyelnem... (Utólag nézve 5:20 környéke, de ez hihetetlen.)
Lassan közeledik a kis fenyves, megváltás, innen jobbos és ha szerencsém lesz, akkor merő sár. És igen! Baromi nagy tócsák, faltól-falig. Kerülgetés, túlélés. Emelkedik. Jó, ebbe belefekszem és felfutok, mert ez kell nekem... Mi lett volna a Bakonyban?! De előtte ivás+sótabletta előkotrása=időhúzás. Röhögök magamon. Tudom, hogy tudom, hogy tudom, hogy miről is szól ez... Na, bicegjünk.
Majdnem felfutok a tetejére, de olyan érzésem van, mintha elsavasodtam volna, a lábam már alig mozog és nem is haladok, szakad rólam a víz, mindez gyökkettőnél és egy alig vmirevaló kis emelkedőnél. Bele kell sétáljak. Második gélt is betolom, mert, mert, mert idő, és majd 'fentről' már tényleg tolom majd.
Igen, kicsit hullámzik, de megy. Röhejesen lassan, de megy. Jó, ez komolytalan volt eddig ezért plusz egy kili tempósabbat szavazok meg. Kegyetlen vagyok, na :) ! Meg lejt is ugye... 4:30-ba! mondom 4:30-ba. Itt egy valamire való kavics is 4p-be gurul lefelé, de mindegy...
18. Vége, túléltem, innen már taknyonnyálonis.
Befordulok a Tekeres-völgybe, innen igazán hazai pálya. Nézem az órám, nem lesz meg a 27. Valahol kell majd még egy kicsit hozzátenni. 
Innen zombi mód. Ez jó, ezt 'szeretem'. Nincsenek érzések, nem fáj, nincs légzés, nincs erőlködés, csak vmi teljesen lezombult haladás. Olyan ez kb. mint amikor a megfagyás előtt már nem fázik a delikvens. Teljes apátia. Ezt figyelem magamon. Tényleg érdekes. Ebben a langyos, kissé homályos tudatállapotban haladok. Kezdem érezni az eléhezést, vagy mit. Kissé beszűkül a látótér és ha magam elé nézek, akkor olyan gyors amit látok, hogy már nem tudja az agyam feldolgozni, összemosódik a kép. (Nem futok gyorsan, nem az a gond :) !)
A völgy bejáratánál két nő, kutyával. Persze nem fogják meg, a kutya eltűnik. Egy perc múlva hátulról, visítós ugatással támad, - 'Az anyád picsája' szalad ki a számból, pedig nem szoktam ilyet, de annyira megijesztett, hogy majd beszartam. A gazdi arca is falfehér és mentegetőzik. Kapd be! A kutyatlajdonosok általános intoleranciáján még nyammogok egy ideig, ezzel el is telik egy kis idő. Kicsit visszafordulok, hogy meglegyen az előírt 27 kili, mert ha itt nem, akkor a városban biztos már nem fog menni.
Van itt egy kis kaptató, amin visszafelé szoktam tesztelni az állapotom. Persze séta... Ez nem állapot... A kis erdőben azért még teszek egy kis kitérőt, mert kell az a 27! Csak a 8-ast érjem el, onnan 3 kili hazáig. Persze nincs autó, így nincs megállás.
Innen pár futó is segít, hogy ne akarjak belesétálni, az agónia vége közeledik.
Már nem szenvedek, csak arra gondolok, hogy megvan, megcsináltam, beépül. Biztos jó lesz valamire. 
Gabimonta.
Szörnyű 27 kili volt.

Ide kell másoljam!

Mielőtt elhiszed, hogy a futás a valószerűtlen, inkább ugrásra emlékeztető repülőfázis fél méterrel a föld felett (ahogy az instán látod néha másoknál), gyönyörű, tiszta, márkás ruhákban, mosolyogva, háttérben a tengerrel és a naplementével, szeretném elmondani, hogy tévedsz.

A futás a verejték. A futás a sár. A futás az eső. A jeges szél, amit gyűlölsz. A grimasz az arcodon. A káromkodás. A sötét. A hajnal és az éjszaka. A pólódba, vagy csak úgy kifújt taknyod. A nyálad, amit kiköpsz, vagy ami épp habzik a szád szélén, de nincs erőd vagy épp időd letörölni onnan. Az elszíneződött körmeid a lábujjaidon, amikre fogadásokat kötsz magaddal, hogy maradnak-e veled, vagy sem (a pirosra még tehetsz zsetont, feketére már ne fogadj). Amikor azon agyalsz, odaérsz-e wc-re időben, vagy már elkerülhetetlen, hogy egyszerre engedd el szemérmed és a civilizációs korlátokat. 🤙🏼

Mielőtt elhiszed, hogy a futás a vidám csapatkép a barátaiddal, ahol egységben az erő, shiny happy people holding hands és we are the champions, szeretném elmondani, hogy tévedsz.

Még ha a legjobb közösségi futásokat is találod meg, ha a legjobb csapatot szervezitek is össze, ha a legjobb kísérőd is van, minden igazán kritikus pillanatban egyedül vagy és egyedül, szó szerint magadban, azaz belül kell megoldanod ezeket. Elfogysz, azt hiszed, nem tudsz tovább menni. Elfagytál, ráz a hideg és még valahogy haza is kell jutnod. Félálomban ülsz az ágyad szélén reggel 5-kor és a fejedben zajlik a küzdelem: elindulni, vagy visszafeküdni. Elindultál edzeni, de nem megy, nem esik jól, legszívesebben visszafordulnál. Lement a fontos verseny és csalódott vagy, mert nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, elveszíted kicsit a hited saját magadban. Elérted a nagy célt, kiégtél, nem találsz új motivációt. (Nyugi, mind meg tudod oldani egyedül is. És ettől leszel igazán erős.)  
Mielőtt elhiszed, hogy a futás a tökéletesre sikerült befutókép, ahol a fejed felett az eltervezett eredmény látszik a célkapun, mindenhol úgy áll rajtad a ruha, ahogy szeretnéd és legszebb mosolyoddal épp a kamerába sikerül nézned, szeretném elmondani, hogy tévedsz.

Van, hogy nem sikerül. Elmérted. Álmodoztál, de nem edzettél eleget. Túltoltad és fáradtan vágtál bele. Alul, vagy túlöltözted. Túl hideg, vagy épp túl meleg volt. Elbasztad a frissítést. Fejben nem voltál ott. Ott voltál egy darabig, de szétesett a koncentrációd. Lecsúsztál egy kicsit. Vagy nagyon. Van, hogy nem sikerül - de ez is része a játéknak. Ettől leszel okosabb, tudatosabb, motiváltabb. Ezért lesz legközelebb jobb, ez az út vezet a sikeredhez.

És persze olyan is van, hogy sikerült, de szarul nézel ki a képeken. 😂 A lényeg, hogy tedd oda magad és élvezd. 🤙🏼

 (Gusztos Péter)

Ha úgy érzed, nem klappolnak a dolgok...

https://youtu.be/D5zti8iBbRI

mitakar

Ez így nekem szegeződött és tényleg, kívülről ezt nehéz lehet megállapítani.
Mondjuk saját magnak is kellett egy kis idő, hogy kikristályosodjon.
Persze a jó- vagy rossz sorsom besegített, hisz egy hete megint a derekammal kínlódom. Nem teljes a KO. de olyan épp csak mozgós...
Öt hét takonykór és most ez. Gyakorlatilag az egész kedvenc évszakom trottyon telik, pedig ilyenkor szoktam begyűjteni azokat az élményeket amikből aztán télen erőt tudok meríteni. Most ez van.
Tehát a nagy alig mozgásban többször is feltettem magamnak ezt a kérdést és főleg azon részét, hogy kell-e és ha kell, akkor minek kell nekem ez az egész versenyzősdi.

Alapjába véve nem kell.
Abban az értelemben, hogy a verseny a versenyről szól.
Én bőven ellennék instant túrákkal, vagy saját köreim csiszolgatásával.
De.
Mivel semmilyen közösségbe nem járok és gyakorlatilag szinte az összes társas érintkezésem kimerül a futótársakkal való kontaktusban így azért néha igénylem. Nem mondom, hogy rettentően sokszor, de azért hazudnék, ha azt írnám, hogy jól meglennék nélkülük.
A magam módján ezt teljesen kielégítem azzal, hogy ott vagyok a tömegben, egyáltalán nem vágyom semmiféle kitüntetett szerepre, vagy ismeretségre. Ha zöm lehetek, akkor az nekem a legnagyobb öröm.
Sajnos az utóbbi időben elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem halogatni a részvételt. Mindig csak tologatom, hogy majd akkor, ha jól felkészülök, ha jó formában leszek, ha lesz időm, ha rá tudok pihenni, ha..., ha..., ha... Persze aztán mindig van vmi ok, amiért nem megyek. Egyszerűen el kell fogadjam, hogy az általam elképzelt ideális állapot (messze nem a maximális!!!!) nagyjából nem áll elő és ahogy érzékelem, egyre kevesebb rá az esély. Pedig ugye én messze nem maximalista, pusztán egy opportunista optimalista vagyok. Közben meg szépen elmegy mellettem az élet. Pik-pakk és ötven leszek. 50...
Szóval a fenti idézet szerint; ideje felállni a díványról és elkezdeni álmodni, mert helyettünk ezt más nem fogja megtenni.
Ha belegondolok nem tudok elég okos lenni. Vagy jön a tavaszi kalapácsos vagy nem. Márciusban, vagy áprilisban leszek megint KO? Vagy a derekam, vagy a sok munka? Lehet, de lehet, hogy nem, szóval ezeket el kell engedni.
Benevezek oda, ahova tényleg szeretnék és elmegyek úgy, ahogy épp vagyok. Élvezem, hogy ott lehetek és kihozom magamból az akkori maximumot.
Igyekszem jól kihasználni a telet és a kora tavaszt, de, hogy utána mi történik, az teljes lutri.

Szeretnék a végére járni a folyton visszatérő energetikai hullámvölgyeknek.
Szeretnék végre komolyan erősíteni.
A télen 1-2 alkalommal elmegyek 'nyaralni', ha már az nyáron elmarad.

Nem olyan sok ez, de mégis...

Most nincs nehéz dolgom, mert megint van honnan felállni :) !

Levél Gabinak

Ide írom, mert ha elküldöm, akkor egy idő után elvész és nem lesz dokumentálva ez a... ez a... ez a... hagyjuk...

Előzményeket ugornám, mert egy regény és a szokásos, beteg voltam, nem készültem, elvesztettem, fáj, nyom... :) (E nélkül nincs futós beszámoló ugye.)

Kicsit újfent meglepett ez a 12-13, de Te tudod, ugye... :)
Egész 30-ig nem is volt gond.
Aztán kezdtem érezni, hogy kezdenek beállni a combjaim. Mifene?!?! A bazaltutca kőrengetege amúgy sem nagyon futós, inkább csak ugrálós. Itt még mentek az 5p körüli ezrek lefele, de vmi szar volt a palacsintában.
Jó, gondoltam, majd Tátika felé hegymenetben szépen óvatosan tolom és a gyaloglással kicsit helyre jön. Betoltam két gélt, sótablettát, de nem változott.
Jött a mászás, majd az ereszkedés. Itt már szépen látszik, hogy a jó kis lejtők csak 5:20-ban mentek és nem estek jól.
Várvölgytől (46.km) aztán jött egy kis fejben is megborulás, hogy még csak az eleje és már szar és a gyomrom is kezd vacakolni. Próbáltam Tündére tapadni, mert tudtam, hogy tavaly is jót ment, de egyszerűen nem ment. Lefelé is csak cammogtam (6:00-6:20)... Vállushoz (54) egészen szar állapotba értem.
Innen jön a nagy mászás, ami teljesen jól ment. (A mászós felfelékkel végig nem volt gondom.) A lefelét csak éppenhogy nem visszafelé futva tettem meg. Itt jön egy szakasz, ami szerintem egy kulcs rész. Sunyin emelkedő, futni kéne rajta, de alig ment. 8:00-9:00-es kilik... Lementem a forráshoz is, töltöttem, ittam, sótabletta, koffeintabletta, fókusz, akarom, tudomhogykijövök... A combajaim itt már nagyon fájtak és mintha két betondarabot vonszoltam volna.
A ponton ettem egy levest, meg sós paradicsomot és nagyon jól akartam lenni, ami aztán lassan sikerült is. Ederics felé a hosszú egyenes ennek ellenére nem ment jól, de legalább futottam(?) (6:10-6:40)... A brutál lefelét letipegtem és a lejtő alján kezdtem érezni, hogy valami kezd megjavulni a rendszerben. A lábaim romlottak, de a gyomrom helyreállt. Ezen a részen megint végre 6p alatti kilik mentek (65-70.km). Csodabogyós mászás szinte jól is esett de a jó kis ereszkedés már csak nagyon döcögősen ment mert már üvölteni tudtam volna a combjaim miatt. A meredek lefelét már csak tipegtem, pedig az nagyon suhanós. Köves, de gyönyörű és viszi az embert. Már akit...
A györöki felfelébe bele lehetne óvatosan kocogni, de nem nekem, ebben az állapotban. Végig pihentem és ittam. Mertmajdjólesz... Lefelé 6:30-ban és éppenhogy nem sírva. Aztán innen gyakorlatilag 9-10 perces kilik, a végén a Fénykereszttől tyúklépésben mentem le 12-13p-es ezrekkel.

És igen! Volt még a szintidőből 8,5óra és nekem 28 kilim hátra. Biztos be tudtam volna vonszolni magam, de megint nem láttam ennek értelmét, lehet, hogy rosszul ítélem meg, de nekem így volt helyes.

Érdekes, ez a fájdalom két évvel ezelőtt pont itt a Vadlánon jött elő, de akkor az utolsó 30 kiliben, sokkal enyhébb terepen (akkor fordítva ment ez a kör). 2017-ben némi fogzománc árán beértem, de utána egy hét szinte teljes mozgásképtelenség lett az ára.

Most 30-tól indult, 45-től durvult és mentem vele még 40-et, de baromi szenvedősen. A végén persze már semmit nem tartottak az izmaim így a térdeim és a bal csípőm is nagyon fájt.

Rengeteget frissítettem. Életemben még ennyit nem ittam. (9:33-ból volt 14p állásidő, amiben a büdös-kúti levesezés is benne volt, tehát nem álldogáltam sokat). Megittam 6l izót + 2l vizet + levest + 3db gélt. Az elején aggódtam, hogy nem iszom eleget, mert nem tudtam pisilni, aztán jött egy gázos sárga, majd helyreállt a rend. A rengeteg folyadék ellenére alig jött ki vmi. Nem izzadtam és iszonyat melegem volt, a végén már félmeztelenül mentem (60-tól). Mintha felborult volna a hőháztartásom. Vagy csak a folyamatosan görcsben lévő combjaim termelték a hőt?!?

Fogzománcom nem sok maradt... Hülyeségekre nem költöttem úgy érzem. Az energetikai hullámvölgyből is kimásztam, de ezzel a combnyavalyával nem tudtam zöld ágra vergődni.

Furcsa, hogy futás után nem tudtam inni semmit és mintha az összes folyadék egyszerre akart volna belőlem távozni, állandóan a wc-re jártam. Most hajnalra szomjaztam meg végre.

Deréktől lefelé egy csődtömeg vagyok, asszem a hetem rámegy, hogy megtanuljak járni. Ilyen régebben nem fordult velem elő, egy százast egy-két nap után elfelejtettem. Ez csak a kor miatt van?

Mintha vmi felszívódási dolog lett volna, hiába tápoltam, nem jutottak el az anyagok az izmokhoz.
Olyan izót ittam, amiben az összes szükséges elektrolit benne van, plusz még sótablettát is szedtem. Tényleg nem értem.

Vagy csak edzeni kéne rendesen :) ?!

Tény, hogy nekem most indul a szezon. A július-augusztus szokásosan elég gyászos. Talán ezt a koraőszi időszakot el kellene felejtenem. Pont amikor legszebb az erdő :(((...

Nem baj, tavaszra jobb lesz, biztos jobb lesz. Minden jobb lesz és én okosabb és erősebb :) !

Csapjunk bele!