Nem is én lennék ha nem így történnének a dolgok...
Túl szépek voltak ezek a hetek ahhoz, hogy igaz legyen.
Múlt héten aztán megkaptam a kegyelemdöfést és a családon átvonuló második takonyhullám elért engem is.
Full null hét.
Monnyuk amilyen idő volt, nem is bánom.
Hétfőn még krákogtam, de kedden már nem hagytam magam.
Meg is kaptam rendesen. Annyira rossz volt, amilyen ilyenkor szokott. Lihegtem, nembírtam, belegyalogoltam, szenvedtem, meghaltam. Azóta jobb de még közel nem százas. Ráadásul egyik nap tavasz, másik nap meg hideg tél. Brrrr....
Az igazat megvallva eddig erre a télre egy rossz szavam sem lehet, mert igazi armageddon nem volt. Talán ha ötször futottam hosszú gatyóban, a 3/4-es bőven elég.
Van pár betervezett szeánsz is:
március 19. - Bakony50, nem lehet kihagyni. Sajnálom, mert pont erre a szombatra szerveztek a Pilisbe is egy jó kis futást, de hát ha helyben van, akkor nem fogok utazni.
március 26. - Iszkiri, vmi nem túl hosszú átmozgatás jelleggel.
április 2. - VérkörTT Fridi kapacitált én meg beadtam a derekam. Egy Vérkör-re feltétlen el akar csalni, ez meg egy kis ízelítő lenne. Legyen.
Rá két hétre, ha minden klappol az Isztriára mennénk családostul, hogy egy százast fussak. Remélem nagyobb baki nem jön közbe, mert jó lenne menni. Kölköket kikérjük a suliból, aztán megyünk (persze Sebi pont ebben az időpontban megy Ciprusra edző táborozni...).
Szóval, ha ezzel az egy héttel kiengeszteltem az égieket, akkor OK, de most többet ne kérjenek tőlem.
2016. február 26., péntek
2016. február 1., hétfő
Január
Ha azt írtam legutóbb, hogy soha rosszabb évet, akkor most azt kell, hogy soha rosszabb hónapot! 300 kili felett se nagyon szoktam futni, a 400-hoz közel meg egyáltalán, de most 433 kili lett. Ami magában nem is mond semmit, mert én régebben és most is azt vallom, hogy én szeretnék futni többet, de a testem nem hagy. Most végre hagyott.
A legkisebb ellenkezés nélkül és tényleg igazán flow-ban telt ez a hónap. Volt fagyos, jeges, szűzhavas, csúszkálós tél és langymeleg tavaszias futás is. Nem voltam semmilyen rendezvényen, de nem is hiányzott.
Sajnos egyre szaporodnak a részemről kizáró oknak számító kritériumok egy-egy versennyel szemben, így magamra maradok, de egyáltalán nem bánom.
Próbáltam én a hosszú futással töltött órák alatt elemezni, hogy vajon most miért tehetem, régebben meg miért nem tehettem meg, hogy ennyit edzek?
Abban maradtam magammal, hogy végre nyugi van körülöttem és talán bennem is. Nincs házeladás/költözködés, munkastressz, zaj/forgalom/állandó zsizsgés. Sikerült a sok zavaró tényező java részét kikapcsolni, az erre fordított energiáimat más csatornába terelni.
Nincs edzésterv, nincs kötelező penzum. Ha kell pihenek, ha épp olyan az idő, akkor hosszút futok. A téli időszakban egyetlen kötelező csütörtöki munkanapomra is próbálok futást szervezni, de ez egyelőre nem nagyon sült el jól, mindig fáradtan indultam neki. De ez sem zavar, kell ilyen is.
Célként lebeg előttem, hogy jó lenne áprilisban kimenni az Isztriára a 100 kilis versenyre, de ez sem véresen komoly, van még időm nevezni, majd eldől. Ha esetleg nem sikerül, majd lesz más. Vagy nem. Ez a versenyzés asszem nem vonz annyira, hogy bármit ennek rendelnék alá.
Egyszerűen élvezem, hogy kimegyek és megyek, monnyuk egy húszast, vagy huszonötöt, vagy ötvenet.
Megteszem, mert megtehetem.
Kedvem van hozzá: megteheteszem.
Ez csodás érzés.
A legkisebb ellenkezés nélkül és tényleg igazán flow-ban telt ez a hónap. Volt fagyos, jeges, szűzhavas, csúszkálós tél és langymeleg tavaszias futás is. Nem voltam semmilyen rendezvényen, de nem is hiányzott.
Sajnos egyre szaporodnak a részemről kizáró oknak számító kritériumok egy-egy versennyel szemben, így magamra maradok, de egyáltalán nem bánom.
Próbáltam én a hosszú futással töltött órák alatt elemezni, hogy vajon most miért tehetem, régebben meg miért nem tehettem meg, hogy ennyit edzek?
Abban maradtam magammal, hogy végre nyugi van körülöttem és talán bennem is. Nincs házeladás/költözködés, munkastressz, zaj/forgalom/állandó zsizsgés. Sikerült a sok zavaró tényező java részét kikapcsolni, az erre fordított energiáimat más csatornába terelni.
Nincs edzésterv, nincs kötelező penzum. Ha kell pihenek, ha épp olyan az idő, akkor hosszút futok. A téli időszakban egyetlen kötelező csütörtöki munkanapomra is próbálok futást szervezni, de ez egyelőre nem nagyon sült el jól, mindig fáradtan indultam neki. De ez sem zavar, kell ilyen is.
Célként lebeg előttem, hogy jó lenne áprilisban kimenni az Isztriára a 100 kilis versenyre, de ez sem véresen komoly, van még időm nevezni, majd eldől. Ha esetleg nem sikerül, majd lesz más. Vagy nem. Ez a versenyzés asszem nem vonz annyira, hogy bármit ennek rendelnék alá.
Egyszerűen élvezem, hogy kimegyek és megyek, monnyuk egy húszast, vagy huszonötöt, vagy ötvenet.
Megteszem, mert megtehetem.
Kedvem van hozzá: megteheteszem.
Ez csodás érzés.
2016. január 2., szombat
2015
Megkockáztatom: Soha rosszabb évet!
Az idei volt az első teljesen edző nélküli évem.
Jó volt (ez nem jelenti azt, hogy ne profitálnék az eddigi edzős évekből, de asszem egyedül egyelőre jól elvagyok).
Ezzel együtt nem lett kevesebb futott kilim - ugyan több sem. Ha azt nézem, hogy a nyár gyakorlatilag futás mentesre sikeredett, akkor a maradék tíz hónapra elosztva, magamhoz képest pazar. Mert ugye a győzelmi jelentéshez, csak az adatok megfelelő rendszerezése szükségeltetik...
Amiket igazán kiemelnék:
0, azaz nulla napot töltöttem rehabon a derekam, vagy gerincem miatt. Ezt csak olyan ember tudja értékelni és helyén kezelni, aki már átélte, hogy milyen keserv az ezzel való szenvedés és szöszölés. Szóval NEM VOLT ilyen gondom!!!!
Köszönhető ez a jógának, az smr hengernek és a stresszkerülős életnek és ezek egymást erősítő elegyének.
Mivel magamnak futottam, így nagyon kevés szenvedős, nyögős, kiherélős futásom volt. Egy-egy hosszabb kihagyás után persze vissza kellett szokni, de ez általában gyorsan sikerült. Egészében pedig tényleg elmondható, hogy csak akkor éreztem/érzem magam igazán jól, ha futok. Egyszerűen kell a mindennapos életvitelemhez. Sajnos ez ebben a kánikulai nyárban nem tudott úgy működni ahogy szerettem volna, de sikerült ezt is elfogadni.
Ja, elfogadni.
Minden jó. És minden pont úgy jó, ahogy - persze némi túlzással. Ez a mentális attitűd is sokat segített az év folyamán. Szinte gyakorlatommá vált az optimista hozzáállás és jó volt érezni, hogy ez sokszor átragadt a környezetemre is.
Több hosszút futottam. 149 futásból jött össze a 2800kili. Nem volt ez tervezett, de így esett jól. Hosszúakat hosszúkból lehet futni. Ez van.
A terepadottságok miatt nőtt az átlagsebességem, 6perces kilik alatti átlagom alig volt, régebben ez csak nagyon ritkán fordult elő.
Idei nagy futóélmények:
Vmi TT februárban, szűz hóban nyomot taposva.
Gyepű50 - a bakonyi armageddon. Sár-szeder-csalán-iszap-derékig érő árvíz-pásztorkutyák...
Bakonyi Nemszáz - igazi régimódi tt-s fíling. Végig egyedül, kánikulában és néhol szenvedve, de jó kedvvel. Örök emlék marad, asszem ilyenből minden évben kell majd 1-2! Talán a beszámolót is befejezem vmikor...
Lavaredo - igaz betli lett, de amíg ment az igazán bíztató volt és nagyon könnyen vettem. A kint töltött pár nap is jó emlék marad.
Zakopane - a nyári újrakezdés augusztus végén. Csodálatos környezetben. Ide biztos még visszajövök, mert erre a helyre vágytam már évek óta.
MagasBakony50 - nullás nyár után teljesen KO-ra futva, de elnyerve az elsőnek járó ingyenes vacsorameghívást :). Gyakorlatilag az utolsó 10 kilin végig üldöztek és én taknyonnyálon csúsztam csak be a célba.
TDG kíséret Fridinek - hatalmas viharban, elázva, szétázva, meghalva, fáradtan, sokat küzdve...
DuplaÉlmény - Hirtelen felkérésre, szinte improvizálva és nagyon könnyedén, végig élvezettel kocogva. Nagyszerű emlék marad, hogy sikerült segítenem Krisztiánnak, tényleg vmi tapasztal öreg csókának éreztem magam mellette, de ez azóta mellékhatások nélkül el is múlt.
P85 - végre 10 óra alatt. Kicsit azért lehetett volna jobb, de legalább nincs túl magasan a léc...
Meg persze annyi más, ami nem futás, de talán sportszakmaileg is ide tartozik...
Pl.: nyáron ebédidőben többször lementem az örvényesi strandra. Úsztam egy jót, majd ebédeltem és heverésztem egy kicsit, csak utána mentem vissza dolgozni. Ez nagyon jó volt és erre ezen túl sokkal jobban rá fogok szervezni.
Sajnos az írás nem úgy sikerült ahogy elterveztem. Rengeteget írtam fejben, aztán a realizálás már elmaradt. Ezt azért sajnálom nagyon, mert bazi jó most évekre visszaolvasni bénázásaimat, szenvedéseimet, vagy épp gödörből való kilábalásaimat.
Nem mintha vmi köze is lenne a futásaimhoz, de lehet hogy itt vmi mellékletként megörökítem a NAPIkv projektet. Ez semmi egyéb, mint a egy-egy fotó a reggeli kávéimról. Nem tudom ez miért olyan fontos nekem, de talán majd kiderül. Ilyesmik:
Az idei volt az első teljesen edző nélküli évem.
Jó volt (ez nem jelenti azt, hogy ne profitálnék az eddigi edzős évekből, de asszem egyedül egyelőre jól elvagyok).
Ezzel együtt nem lett kevesebb futott kilim - ugyan több sem. Ha azt nézem, hogy a nyár gyakorlatilag futás mentesre sikeredett, akkor a maradék tíz hónapra elosztva, magamhoz képest pazar. Mert ugye a győzelmi jelentéshez, csak az adatok megfelelő rendszerezése szükségeltetik...
Amiket igazán kiemelnék:
0, azaz nulla napot töltöttem rehabon a derekam, vagy gerincem miatt. Ezt csak olyan ember tudja értékelni és helyén kezelni, aki már átélte, hogy milyen keserv az ezzel való szenvedés és szöszölés. Szóval NEM VOLT ilyen gondom!!!!
Köszönhető ez a jógának, az smr hengernek és a stresszkerülős életnek és ezek egymást erősítő elegyének.
Mivel magamnak futottam, így nagyon kevés szenvedős, nyögős, kiherélős futásom volt. Egy-egy hosszabb kihagyás után persze vissza kellett szokni, de ez általában gyorsan sikerült. Egészében pedig tényleg elmondható, hogy csak akkor éreztem/érzem magam igazán jól, ha futok. Egyszerűen kell a mindennapos életvitelemhez. Sajnos ez ebben a kánikulai nyárban nem tudott úgy működni ahogy szerettem volna, de sikerült ezt is elfogadni.
Ja, elfogadni.
Minden jó. És minden pont úgy jó, ahogy - persze némi túlzással. Ez a mentális attitűd is sokat segített az év folyamán. Szinte gyakorlatommá vált az optimista hozzáállás és jó volt érezni, hogy ez sokszor átragadt a környezetemre is.
Több hosszút futottam. 149 futásból jött össze a 2800kili. Nem volt ez tervezett, de így esett jól. Hosszúakat hosszúkból lehet futni. Ez van.
A terepadottságok miatt nőtt az átlagsebességem, 6perces kilik alatti átlagom alig volt, régebben ez csak nagyon ritkán fordult elő.
Idei nagy futóélmények:
Vmi TT februárban, szűz hóban nyomot taposva.
Gyepű50 - a bakonyi armageddon. Sár-szeder-csalán-iszap-derékig érő árvíz-pásztorkutyák...
Bakonyi Nemszáz - igazi régimódi tt-s fíling. Végig egyedül, kánikulában és néhol szenvedve, de jó kedvvel. Örök emlék marad, asszem ilyenből minden évben kell majd 1-2! Talán a beszámolót is befejezem vmikor...
Lavaredo - igaz betli lett, de amíg ment az igazán bíztató volt és nagyon könnyen vettem. A kint töltött pár nap is jó emlék marad.
Zakopane - a nyári újrakezdés augusztus végén. Csodálatos környezetben. Ide biztos még visszajövök, mert erre a helyre vágytam már évek óta.
MagasBakony50 - nullás nyár után teljesen KO-ra futva, de elnyerve az elsőnek járó ingyenes vacsorameghívást :). Gyakorlatilag az utolsó 10 kilin végig üldöztek és én taknyonnyálon csúsztam csak be a célba.
TDG kíséret Fridinek - hatalmas viharban, elázva, szétázva, meghalva, fáradtan, sokat küzdve...
DuplaÉlmény - Hirtelen felkérésre, szinte improvizálva és nagyon könnyedén, végig élvezettel kocogva. Nagyszerű emlék marad, hogy sikerült segítenem Krisztiánnak, tényleg vmi tapasztal öreg csókának éreztem magam mellette, de ez azóta mellékhatások nélkül el is múlt.
P85 - végre 10 óra alatt. Kicsit azért lehetett volna jobb, de legalább nincs túl magasan a léc...
Meg persze annyi más, ami nem futás, de talán sportszakmaileg is ide tartozik...
Pl.: nyáron ebédidőben többször lementem az örvényesi strandra. Úsztam egy jót, majd ebédeltem és heverésztem egy kicsit, csak utána mentem vissza dolgozni. Ez nagyon jó volt és erre ezen túl sokkal jobban rá fogok szervezni.
Sajnos az írás nem úgy sikerült ahogy elterveztem. Rengeteget írtam fejben, aztán a realizálás már elmaradt. Ezt azért sajnálom nagyon, mert bazi jó most évekre visszaolvasni bénázásaimat, szenvedéseimet, vagy épp gödörből való kilábalásaimat.
Nem mintha vmi köze is lenne a futásaimhoz, de lehet hogy itt vmi mellékletként megörökítem a NAPIkv projektet. Ez semmi egyéb, mint a egy-egy fotó a reggeli kávéimról. Nem tudom ez miért olyan fontos nekem, de talán majd kiderül. Ilyesmik:
2015. december 30., szerda
Mégtavasz
Fridivel ma toltunk egy részVérkör bejárást.
Csupa ismeretlen ösvény, Budai-hg fíling. Tökéletes időben, fagyott homokos és saras részekkel. Szélcsend, vagy enyhe szellő.
Fotózgatva, bámészkodva, dumálva.
Igazi év végi ajándék!
Csupa ismeretlen ösvény, Budai-hg fíling. Tökéletes időben, fagyott homokos és saras részekkel. Szélcsend, vagy enyhe szellő.
Fotózgatva, bámészkodva, dumálva.
Igazi év végi ajándék!
2015. december 29., kedd
Téltavasz
Nagy szerencsénk van ezzel a hellyel!
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.
22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.
24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...
27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.
28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.
22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.
24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...
27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.
28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...
2015. december 17., csütörtök
Újra páston
Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy a második tanfolyami napon a fűtetlen kissé hideg teremben jól megfáztam.
Annyira nem volt dráma, de torokfájás, köhögés (ami tilos ugye...), fejfájás, prüszkölés és ezek különböző arányú keveréke, meg állandó hideglelés miatt offoltam magam. Asszem mostanra melegedtem át annyira, hogy működőképes legyek újra. Persze az sem használt, hogy közben vagy kétszer csiszoltam, gletteltem át az egyik szobát. Némi mészpor nem árthat ugye..., vagy de...
Ma viszont ideális, ködös, szemerkélős, nyálkás idő volt, pont amilyenről álmodik az ember egy langymeleg tavaszi estén.
Ennek ellenére baromi jót futottam, bár inkább óvatos kocogásnak nevezném.
Sajnos az idénre tényleg komolyan tervezett Tortúra megint parkoló pályára került, de ez már csak ilyen dolog, kezdem megszokni.
Közben a yoga legalább ment és úgy néz ki, hogy sikerül besírnom magam az egyetemre heti kétszeri erősítő trx órára. Ha a fiatalok nem járnak legalább kihasználom az alkalmat. Spinning ügyben is mozgolódom, az sem reménytelen.
Meg kellett állapítsam - ezt folyton megteszem - hogy fos gyenge vagyok. Nem értem, hogy tudok egyáltalán ennyit futni ilyen kevés erővel, de most már tényleg komoly motivációt érzek, hogy változtassak ezen az állapoton. Szóval szeretnék legalább heti két alkalommal, valami erősítő dolgot bevinni a menübe, mert rám fér...
Egyelőre újra fel kellene venni a ritmust, mert nem volt az rossz. Egész pontosan nem kéne megint leülni hagyni, mert aztán nehéz lesz megint nekikezdeni. Tavaly pont Karácsony táján zakóztam a Papod aljában egy testeset, ami miatt nem tudtam mocorogni. Szóval indok az mindig akad.
Most jó lenne vmi simább 2016-os átmenet.
Kiegyeznék vele.
Annyira nem volt dráma, de torokfájás, köhögés (ami tilos ugye...), fejfájás, prüszkölés és ezek különböző arányú keveréke, meg állandó hideglelés miatt offoltam magam. Asszem mostanra melegedtem át annyira, hogy működőképes legyek újra. Persze az sem használt, hogy közben vagy kétszer csiszoltam, gletteltem át az egyik szobát. Némi mészpor nem árthat ugye..., vagy de...
Ma viszont ideális, ködös, szemerkélős, nyálkás idő volt, pont amilyenről álmodik az ember egy langymeleg tavaszi estén.
Ennek ellenére baromi jót futottam, bár inkább óvatos kocogásnak nevezném.
Sajnos az idénre tényleg komolyan tervezett Tortúra megint parkoló pályára került, de ez már csak ilyen dolog, kezdem megszokni.
Közben a yoga legalább ment és úgy néz ki, hogy sikerül besírnom magam az egyetemre heti kétszeri erősítő trx órára. Ha a fiatalok nem járnak legalább kihasználom az alkalmat. Spinning ügyben is mozgolódom, az sem reménytelen.
Meg kellett állapítsam - ezt folyton megteszem - hogy fos gyenge vagyok. Nem értem, hogy tudok egyáltalán ennyit futni ilyen kevés erővel, de most már tényleg komoly motivációt érzek, hogy változtassak ezen az állapoton. Szóval szeretnék legalább heti két alkalommal, valami erősítő dolgot bevinni a menübe, mert rám fér...
Egyelőre újra fel kellene venni a ritmust, mert nem volt az rossz. Egész pontosan nem kéne megint leülni hagyni, mert aztán nehéz lesz megint nekikezdeni. Tavaly pont Karácsony táján zakóztam a Papod aljában egy testeset, ami miatt nem tudtam mocorogni. Szóval indok az mindig akad.
Most jó lenne vmi simább 2016-os átmenet.
Kiegyeznék vele.
2015. december 6., vasárnap
Bakonyi Miki
Ötödször.
Volt már térdig érő hó, eső és bazi hideg. Most tavaszi napsütés, langy meleg.
Nagyon rákészültem, még az órám is otthon felejtettem, nem beszélve a kamáslimról...!!!!
Szegény Fridi megint vonszolódott a lábfájás, antibiotikum és edzetlenség miatt. Zircig még bevártam, de onnan saját tempóban haladtam.
Egy idősebb csókával haladgattunk, aki elég versenyre vette a figurát. Aztán amikor hallottam, hogy hogy veszi a levegőt lejtmenetben megnyugodtam a folytatást illetően... A porva-cseszeneki pont után aztán szépen le is akadt.
(Erről a légzésről jut eszembe, hogy már a második vasárnapot töltöm egy Buteyko tanfolyáson. Mivel az egyik terapeuta szülőtárs, így a horror tandíj csak jelképes.
Bazi érdekeseket mond.
Most mondjam, hogy egy hete leragasztott szájjal alszom?
Ez az egész allergia-asztma kérdés és pont fordítva igaz, mint ahogy gondolja az ember. Ez is olyan mint - hát persze - a hosszútávfutás. Minél gyorsabb akarsz lenni annál lassabb légy! Minél több levegőt szeretnél annál kevesebbet lélegezz. És működik. Nekem is, akinek nincs ilyen jellegű súlyos panaszom.)
Szóval jó volt megint a Bakonyban futni!
Ráadásul az eddigi 4:50 körüli idők helyett végre 4:25 lett! Különösebb fáradtság, vagy nagyhalál nélkül.
Volt már térdig érő hó, eső és bazi hideg. Most tavaszi napsütés, langy meleg.
Nagyon rákészültem, még az órám is otthon felejtettem, nem beszélve a kamáslimról...!!!!
Szegény Fridi megint vonszolódott a lábfájás, antibiotikum és edzetlenség miatt. Zircig még bevártam, de onnan saját tempóban haladtam.
Egy idősebb csókával haladgattunk, aki elég versenyre vette a figurát. Aztán amikor hallottam, hogy hogy veszi a levegőt lejtmenetben megnyugodtam a folytatást illetően... A porva-cseszeneki pont után aztán szépen le is akadt.
(Erről a légzésről jut eszembe, hogy már a második vasárnapot töltöm egy Buteyko tanfolyáson. Mivel az egyik terapeuta szülőtárs, így a horror tandíj csak jelképes.
Bazi érdekeseket mond.
Most mondjam, hogy egy hete leragasztott szájjal alszom?
Ez az egész allergia-asztma kérdés és pont fordítva igaz, mint ahogy gondolja az ember. Ez is olyan mint - hát persze - a hosszútávfutás. Minél gyorsabb akarsz lenni annál lassabb légy! Minél több levegőt szeretnél annál kevesebbet lélegezz. És működik. Nekem is, akinek nincs ilyen jellegű súlyos panaszom.)
Szóval jó volt megint a Bakonyban futni!
Ráadásul az eddigi 4:50 körüli idők helyett végre 4:25 lett! Különösebb fáradtság, vagy nagyhalál nélkül.
2015. november 29., vasárnap
Tanú legyek
Sikerült bővítenem a nem teljesített tt-im sorát :)!
Végérvényesen be kell lássam, hogy ez a műfaj nem nekem való.
Teljesen OK., hogy itiner és térkép kell egy tt-hez.
Én meg sietni szeretnék. Ez persze az én bajom.
Sajnos most már azzal a faktorral is számolnom kell, hogy bíz az olvasáshoz szemüveg kell. Meg-meg állok, előveszem a papírt és bogarászok, de szemüveget csak nem viszek magammal...
Most azzal egészült ki a feladvány, hogy pár helyen (előre nem volt tudható, hogy hány helyen) feltételes pont is volt. Matricákat kellett ragasztgatni az ellenőrző lapra. Egy helyen nem tettem. Nem csak én, egy sor gyalogos is így járt, de ez van.
Egyébként elég vegyes a kép ezzel a túrával kapcsolatban bennem.
Baromi sok az aszfaltos rész, de ez nem a szervezők hibája, egyszerűen nem lehet összekötni ezeket a buckákat másképp. Ami nem aszfalt az sem különösebben szép. Pár hely tényleg rendben van, meg a csúcsokról is szép a kilátás - de nem november végén... Ellátás nem rossz és van pár forrás is, amit kihasználtam. Jó volt.
Középkula kategóriájú teljesítményt nyújtottam.
Az aszfaltok még mentek rendesen, de az emelkedőkről jobb nem beszélni. Valami elképesztően nincs erőm. Asszem ez volt az utolsó csepp a pohárban és a rég tervezett erősítésre időt és energiát kell szánjak.
A bal csípőm továbbra sem százas, de ezen az ügyön legalább dolgozom, ellenben most a bal bokám is bejelentkezett egy kis babausgatásra. Nem kéne. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mi a baja, de érzem, hogy van.
Monnyuk ebben a korban ez már áldásnak is tekinthető...
Végérvényesen be kell lássam, hogy ez a műfaj nem nekem való.
Teljesen OK., hogy itiner és térkép kell egy tt-hez.
Én meg sietni szeretnék. Ez persze az én bajom.
Sajnos most már azzal a faktorral is számolnom kell, hogy bíz az olvasáshoz szemüveg kell. Meg-meg állok, előveszem a papírt és bogarászok, de szemüveget csak nem viszek magammal...
Most azzal egészült ki a feladvány, hogy pár helyen (előre nem volt tudható, hogy hány helyen) feltételes pont is volt. Matricákat kellett ragasztgatni az ellenőrző lapra. Egy helyen nem tettem. Nem csak én, egy sor gyalogos is így járt, de ez van.
Egyébként elég vegyes a kép ezzel a túrával kapcsolatban bennem.
Baromi sok az aszfaltos rész, de ez nem a szervezők hibája, egyszerűen nem lehet összekötni ezeket a buckákat másképp. Ami nem aszfalt az sem különösebben szép. Pár hely tényleg rendben van, meg a csúcsokról is szép a kilátás - de nem november végén... Ellátás nem rossz és van pár forrás is, amit kihasználtam. Jó volt.
Középkula kategóriájú teljesítményt nyújtottam.
Az aszfaltok még mentek rendesen, de az emelkedőkről jobb nem beszélni. Valami elképesztően nincs erőm. Asszem ez volt az utolsó csepp a pohárban és a rég tervezett erősítésre időt és energiát kell szánjak.
A bal csípőm továbbra sem százas, de ezen az ügyön legalább dolgozom, ellenben most a bal bokám is bejelentkezett egy kis babausgatásra. Nem kéne. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mi a baja, de érzem, hogy van.
Monnyuk ebben a korban ez már áldásnak is tekinthető...
2015. november 18., szerda
Veszprém
Milyen ott?
Megérte?
Nem bánjátok?
Megszoktátok?
Megérte?
Nem bánjátok?
Megszoktátok?
Itt futhatok:
Itt pihenhetek:
Itt kávézhatok:
Ilyen estékre járhatok:
2015. november 12., csütörtök
Pirosom
Bakker, ha nem lesz 10ó alatt, akkor ténleg leadom a cuccot a szertárban. Vagy vmi ilyesmi...
Ilyeneket gondoltam előtte...
Eddig ezek sikerültek, de főleg a 2011-es után nagyon el voltam kenődve...
Beszámoló gyanánt pár szösszenet azért:
Két részre bontanám ezt a távot.
Dobogókőig nem szeretem, mert túl nagy falatokban lehet csak megemészteni. Onnan viszont sok kis résztávra tudom bontani, ami már jól belőhető és belátható.
Ennek fényében az első etapon folyamatosan csak arra figyeltem, hogy ne fussam el. Ez monnyuk nálam nem új dolog, de most tényleg nagyon vissza kellett fogni az agarakat.
Komolyan hihetetlen, de gyakorlatilag egyetlen részidőt sem vagyok képes fejben tartani. Most sem volt ez másképp és csak sejtéseim voltak, hogy hogy állhatok magamhoz képest.
Így álltam (első szám 2009, második a mostani részidő):
Ilyeneket gondoltam előtte...
Eddig ezek sikerültek, de főleg a 2011-es után nagyon el voltam kenődve...
2011 - 10:11
2009 - 10:19
2008 - 10:50
2007 - 13:48
Beszámoló gyanánt pár szösszenet azért:
Két részre bontanám ezt a távot.
Dobogókőig nem szeretem, mert túl nagy falatokban lehet csak megemészteni. Onnan viszont sok kis résztávra tudom bontani, ami már jól belőhető és belátható.
Ennek fényében az első etapon folyamatosan csak arra figyeltem, hogy ne fussam el. Ez monnyuk nálam nem új dolog, de most tényleg nagyon vissza kellett fogni az agarakat.
Komolyan hihetetlen, de gyakorlatilag egyetlen részidőt sem vagyok képes fejben tartani. Most sem volt ez másképp és csak sejtéseim voltak, hogy hogy állhatok magamhoz képest.
Így álltam (első szám 2009, második a mostani részidő):
Nagy-Kevély 0:55/0:50 -5p
Tölgyikrek 2:05/1:52 -13p
Dömös 3:07/2:49 -18p
Szakó-nyereg 3:51/3:31 -20p
Dobogókő 4:17/3:56 -21p
Csévi-nyereg 5:15/4:50 -25p
Kopár-csárda 6:09/5:43 -26p
Nagy-Szénás 7:17/4:48 -29p
Nagykovácsi 7:36/7:06 -30p
Feketefej 8:32/8:02 -30p
János-hegy 9:11/8:43 -28p
Makkosmária 9:37/9:09 -28p
Budaörs 10:19/9:51 -28p
Így utólag kicsit bosszantó, hogy mennyit hagytam az elejében. Kopárhoz annyira jó formában érkeztem, hogy nagyon.
Aztán egy kicsit elcsesztem a frissítésem, mert csak az előreküldött limonádékat és kólát ittam. Ehhez viszont enni nem igazán lehet, mert túl tömény. Így is lett, Nagykovácsi után csak szédelegtem és egy hányás/fosás és/vagy szituáción morfondíroztam, ami aztán Julianna-majornál egy sima bokorugrással megoldódott. A János-hegy alatt egy privát frissítés aztán helyretette a gyomrom és innen már kezdett visszatérni az erőm és azt is hittem, hogy jól megyek, de a mostani adatok alapján azért már nem mondanám.
Szóval nemtom...
Maradjunk annyiban, hogy végül kilencessel kezdődött, de azért nem vagyok elragadtatva...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)