2015

Megkockáztatom: Soha rosszabb évet!

Az idei volt az első teljesen edző nélküli évem.
Jó volt (ez nem jelenti azt, hogy ne profitálnék az eddigi edzős évekből, de asszem egyedül egyelőre jól elvagyok).
Ezzel együtt nem lett kevesebb futott kilim - ugyan több sem. Ha azt nézem, hogy a nyár gyakorlatilag futás mentesre sikeredett, akkor a maradék tíz hónapra elosztva, magamhoz képest pazar. Mert ugye a győzelmi jelentéshez, csak az adatok megfelelő rendszerezése szükségeltetik...

Amiket igazán kiemelnék:

0, azaz nulla napot töltöttem rehabon a derekam, vagy gerincem miatt. Ezt csak olyan ember tudja értékelni és helyén kezelni, aki már átélte, hogy milyen keserv az ezzel való szenvedés és szöszölés. Szóval NEM VOLT ilyen gondom!!!!
Köszönhető ez a jógának, az smr hengernek és a stresszkerülős életnek és ezek egymást erősítő elegyének.

Mivel magamnak futottam, így nagyon kevés szenvedős, nyögős, kiherélős futásom volt. Egy-egy hosszabb kihagyás után persze vissza kellett szokni, de ez általában gyorsan sikerült. Egészében pedig tényleg elmondható, hogy csak akkor éreztem/érzem magam igazán jól, ha futok. Egyszerűen kell a mindennapos életvitelemhez. Sajnos ez ebben a kánikulai nyárban nem tudott úgy működni ahogy szerettem volna, de sikerült ezt is elfogadni.

Ja, elfogadni.
Minden jó. És minden pont úgy jó, ahogy - persze némi túlzással. Ez a mentális attitűd is sokat segített az év folyamán. Szinte gyakorlatommá vált az optimista hozzáállás és jó volt érezni, hogy ez sokszor átragadt a környezetemre is.

Több hosszút futottam. 149 futásból jött össze a 2800kili. Nem volt ez tervezett, de így esett jól. Hosszúakat hosszúkból lehet futni. Ez van.

A terepadottságok miatt nőtt az átlagsebességem, 6perces kilik alatti átlagom alig volt, régebben ez csak nagyon ritkán fordult elő.


Idei nagy futóélmények:
Vmi TT februárban, szűz hóban nyomot taposva.

Gyepű50 - a bakonyi armageddon. Sár-szeder-csalán-iszap-derékig érő árvíz-pásztorkutyák...

Bakonyi Nemszáz - igazi régimódi tt-s fíling. Végig egyedül, kánikulában és néhol szenvedve, de jó kedvvel. Örök emlék marad, asszem ilyenből minden évben kell majd 1-2! Talán a beszámolót is befejezem vmikor...

Lavaredo - igaz betli lett, de amíg ment az igazán bíztató volt és nagyon könnyen vettem. A kint töltött pár nap is jó emlék marad.

Zakopane - a nyári újrakezdés augusztus végén. Csodálatos környezetben. Ide biztos még visszajövök, mert erre a helyre vágytam már évek óta.

MagasBakony50 - nullás nyár után teljesen KO-ra futva, de elnyerve az elsőnek járó ingyenes vacsorameghívást :). Gyakorlatilag az utolsó 10 kilin végig üldöztek és én taknyonnyálon csúsztam csak be a célba.

TDG kíséret Fridinek - hatalmas viharban, elázva, szétázva, meghalva, fáradtan, sokat küzdve...

DuplaÉlmény -  Hirtelen felkérésre, szinte improvizálva és nagyon könnyedén, végig élvezettel kocogva. Nagyszerű emlék marad, hogy sikerült segítenem Krisztiánnak, tényleg vmi tapasztal öreg csókának éreztem magam mellette, de ez azóta mellékhatások nélkül el is múlt.

P85 - végre 10 óra alatt. Kicsit azért lehetett volna jobb, de legalább nincs túl magasan a léc...

Meg persze annyi más, ami nem futás, de talán sportszakmaileg is ide tartozik...

Pl.: nyáron ebédidőben többször lementem az örvényesi strandra. Úsztam egy jót, majd ebédeltem és heverésztem egy kicsit, csak utána mentem vissza dolgozni. Ez nagyon jó volt és erre ezen túl sokkal jobban rá fogok szervezni.

Sajnos az írás nem úgy sikerült ahogy elterveztem. Rengeteget írtam fejben, aztán a realizálás már elmaradt. Ezt azért sajnálom nagyon, mert bazi jó most évekre visszaolvasni bénázásaimat, szenvedéseimet, vagy épp gödörből való kilábalásaimat.

Nem mintha vmi köze is lenne a futásaimhoz, de lehet hogy itt vmi mellékletként megörökítem a NAPIkv projektet. Ez semmi egyéb, mint a egy-egy fotó a reggeli kávéimról. Nem tudom ez miért olyan fontos nekem, de talán majd kiderül. Ilyesmik:

Mégtavasz

Fridivel ma toltunk egy részVérkör bejárást.
Csupa ismeretlen ösvény, Budai-hg fíling. Tökéletes időben, fagyott homokos és saras részekkel. Szélcsend, vagy enyhe szellő.
Fotózgatva, bámészkodva, dumálva.
Igazi év végi ajándék!

Téltavasz

Nagy szerencsénk van ezzel a hellyel!
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.

22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.

24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...

27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.

28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...

Újra páston

Annyira vigyáztam a légzésemre, hogy a második tanfolyami napon a fűtetlen kissé hideg teremben jól megfáztam.
Annyira nem volt dráma, de torokfájás, köhögés (ami tilos ugye...), fejfájás, prüszkölés és ezek különböző arányú keveréke, meg állandó hideglelés miatt offoltam magam. Asszem mostanra melegedtem át annyira, hogy működőképes legyek újra. Persze az sem használt, hogy közben vagy kétszer csiszoltam, gletteltem át az egyik szobát. Némi mészpor nem árthat ugye..., vagy de...
Ma viszont ideális, ködös, szemerkélős, nyálkás idő volt, pont amilyenről álmodik az ember egy langymeleg tavaszi estén.
Ennek ellenére baromi jót futottam, bár inkább óvatos kocogásnak nevezném.
Sajnos az idénre tényleg komolyan tervezett Tortúra megint parkoló pályára került, de ez már csak ilyen dolog, kezdem megszokni.
Közben a yoga legalább ment és úgy néz ki, hogy sikerül besírnom magam az egyetemre heti kétszeri erősítő trx órára. Ha a fiatalok nem járnak legalább kihasználom az alkalmat. Spinning ügyben is mozgolódom, az sem reménytelen.
Meg kellett állapítsam - ezt folyton megteszem - hogy fos gyenge vagyok. Nem értem, hogy tudok egyáltalán ennyit futni ilyen kevés erővel, de most már tényleg komoly motivációt érzek, hogy változtassak ezen az állapoton. Szóval szeretnék legalább heti két alkalommal, valami erősítő dolgot bevinni a menübe, mert rám fér...
Egyelőre újra fel kellene venni a ritmust, mert nem volt az rossz. Egész pontosan nem kéne megint leülni hagyni, mert aztán nehéz lesz megint nekikezdeni. Tavaly pont Karácsony táján zakóztam a Papod aljában egy testeset, ami miatt nem tudtam mocorogni. Szóval indok az mindig akad.
Most jó lenne vmi simább 2016-os átmenet.
Kiegyeznék vele.

Bakonyi Miki

Ötödször.
Volt már térdig érő hó, eső és bazi hideg. Most tavaszi napsütés, langy meleg.

Nagyon rákészültem, még az órám is otthon felejtettem, nem beszélve a kamáslimról...!!!!

Szegény Fridi megint vonszolódott a lábfájás, antibiotikum és edzetlenség miatt. Zircig még bevártam, de onnan saját tempóban haladtam.
Egy idősebb csókával haladgattunk, aki elég versenyre vette a figurát. Aztán amikor hallottam, hogy hogy veszi a levegőt lejtmenetben megnyugodtam a folytatást illetően... A porva-cseszeneki pont után aztán szépen le is akadt.

(Erről a légzésről jut eszembe, hogy már a második vasárnapot töltöm egy Buteyko tanfolyáson. Mivel az egyik terapeuta szülőtárs, így a horror tandíj csak jelképes.
Bazi érdekeseket mond.
Most mondjam, hogy egy hete leragasztott szájjal alszom?
Ez az egész allergia-asztma kérdés és pont fordítva igaz, mint ahogy gondolja az ember. Ez is olyan mint - hát persze - a hosszútávfutás. Minél gyorsabb akarsz lenni annál lassabb légy! Minél több levegőt szeretnél annál kevesebbet lélegezz. És működik. Nekem is, akinek nincs ilyen jellegű súlyos panaszom.)

Szóval jó volt megint a Bakonyban futni!
Ráadásul az eddigi 4:50 körüli idők helyett végre 4:25 lett! Különösebb fáradtság, vagy nagyhalál nélkül.

Tanú legyek

Sikerült bővítenem a nem teljesített tt-im sorát :)!

Végérvényesen be kell lássam, hogy ez a műfaj nem nekem való.
Teljesen OK., hogy itiner és térkép kell egy tt-hez.
Én meg sietni szeretnék. Ez persze az én bajom.
Sajnos most már azzal a faktorral is számolnom kell, hogy bíz az olvasáshoz szemüveg kell. Meg-meg állok, előveszem a papírt és bogarászok, de szemüveget csak nem viszek magammal...
Most azzal egészült ki a feladvány, hogy pár helyen (előre nem volt tudható, hogy hány helyen) feltételes pont is volt. Matricákat kellett ragasztgatni az ellenőrző lapra. Egy helyen nem tettem. Nem csak én, egy sor gyalogos is így járt, de ez van.

Egyébként elég vegyes a kép ezzel a túrával kapcsolatban bennem.
Baromi sok az aszfaltos rész, de ez nem a szervezők hibája, egyszerűen nem lehet összekötni ezeket a buckákat másképp. Ami nem aszfalt az sem különösebben szép. Pár hely tényleg rendben van, meg a csúcsokról is szép a kilátás - de nem november végén... Ellátás nem rossz és van pár forrás is, amit kihasználtam. Jó volt.

Középkula kategóriájú teljesítményt nyújtottam.
Az aszfaltok még mentek rendesen, de az emelkedőkről jobb nem beszélni. Valami elképesztően nincs erőm. Asszem ez volt az utolsó csepp a pohárban és a rég tervezett erősítésre időt és energiát kell szánjak.

A bal csípőm továbbra sem százas, de ezen az ügyön legalább dolgozom, ellenben most a bal bokám is bejelentkezett egy kis babausgatásra. Nem kéne. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mi a baja, de érzem, hogy van.
Monnyuk ebben a korban ez már áldásnak is tekinthető...

Veszprém

Milyen ott?
Megérte?
Nem bánjátok?
Megszoktátok?

Itt futhatok:

 Itt pihenhetek:

 Itt kávézhatok:

Ilyen estékre járhatok:

Zsezse osztályfőnöke...

Pirosom

Bakker, ha nem lesz 10ó alatt, akkor ténleg leadom a cuccot a szertárban. Vagy vmi ilyesmi...

Ilyeneket gondoltam előtte...

Eddig ezek sikerültek, de főleg a 2011-es után nagyon el voltam kenődve...

2011 - 10:11

2009 - 10:19

2008 - 10:50

2007 - 13:48

Beszámoló gyanánt pár szösszenet azért:

Két részre bontanám ezt a távot.
Dobogókőig nem szeretem, mert túl nagy falatokban lehet csak megemészteni. Onnan viszont sok kis résztávra tudom bontani, ami már jól belőhető és belátható.
Ennek fényében az első etapon folyamatosan csak arra figyeltem, hogy ne fussam el. Ez monnyuk nálam nem új dolog, de most tényleg nagyon vissza kellett fogni az agarakat.
Komolyan hihetetlen, de gyakorlatilag egyetlen részidőt sem vagyok képes fejben tartani. Most sem volt ez másképp és csak sejtéseim voltak, hogy hogy állhatok magamhoz képest.
Így álltam (első szám 2009, második a mostani részidő):

Nagy-Kevély 0:55/0:50 -5p

Tölgyikrek 2:05/1:52 -13p

Dömös 3:07/2:49 -18p

Szakó-nyereg 3:51/3:31 -20p

Dobogókő 4:17/3:56 -21p

Csévi-nyereg 5:15/4:50 -25p

Kopár-csárda 6:09/5:43 -26p

Nagy-Szénás 7:17/4:48 -29p

Nagykovácsi 7:36/7:06 -30p

Feketefej 8:32/8:02 -30p

János-hegy 9:11/8:43 -28p

Makkosmária 9:37/9:09 -28p

Budaörs 10:19/9:51 -28p

Így utólag kicsit bosszantó, hogy mennyit hagytam az elejében. Kopárhoz annyira jó formában érkeztem, hogy nagyon.

Aztán egy kicsit elcsesztem a frissítésem, mert csak az előreküldött limonádékat és kólát ittam. Ehhez viszont enni nem igazán lehet, mert túl tömény. Így is lett, Nagykovácsi után csak szédelegtem és egy hányás/fosás és/vagy szituáción morfondíroztam, ami aztán Julianna-majornál egy sima bokorugrással megoldódott. A János-hegy alatt egy privát frissítés aztán helyretette a gyomrom és innen már kezdett visszatérni az erőm és azt is hittem, hogy jól megyek, de a mostani adatok alapján azért már nem mondanám.

Szóval nemtom...

Maradjunk annyiban, hogy végül kilencessel kezdődött, de azért nem vagyok elragadtatva...

Mozgás

Rég követem ezt az Andy SYMONDS gyereket.
Baromi szimpatikus és nagyon hasonlít az egyik francia unokatesómra. Testfelépítése, mozgása, beszéde... (pedig angol ugye, nem is francija...)
Pár jó villanás után persze ő is parkolópályára került. Vmi megmagyarázhatatlan sérülés, amiből nehezen jött ki. Ahogy láttam sokat bringázott és szinte nem is futott, aztán meg egyre többet.
Persze ez nem pálya Salomonoséknak így már nem a csapat tagja, most a Scott színeiben versenyez. Mert versenyez megint.
De nem is ez a lényeg!

Mellette meg ott van a másik, szintén francia unokatesóm mása is. Idétlen mozgású, koordinálatlan, kissé testes alkatú (húú de finom vagyok ma...), enyhén töketlen.
Őt Julien CHORIER-nak hívják.

Nos, most ők voltak a favoritok az idei UTAT verenyen
Itt a videjó.

Csak a két futó mozgáskoordinációjára, mozgáskultúrájára érdemes figyelni. Észvesztő! Érdemes megnézni, hogy Julien még a kezét sem tudja rendesen tartani. Hogy lehet ilyen kéztartással futni? Pont így tartja a kezét kedves rokonom is...

Monnyuk Julien Hardock-os finiselése sem egy matyóhimzés, de OK. , fájt neki. De mitől?

Jaaaa...
Helyi erő odafut a rajtba (80 kili).
Lefutja (105 kili) (asszem 3. lett.)
Utána hazafut (80 kili).
Khhmmm.
Egy lyukas cipőben...

Az ősz tudja

A szürke, esős ősz sem rossz, de azért ez a langymeleg azért tud valami olyat...

Pl.: ma betoppantak hozzánk és hirtelen felindulásból gyorsan sütögettünk hirtelen pár otthon fellelhetőt. Padlizsán, cukkini monnyuk elég ződ, de azért futogatáshoz inkább a mangalica szalonna csúszott.

Ez pont ideális kalóriafeltöltés P85 előtt.

Kell is, mert egyre gyanúsabb, hogy milyen jókat futok mostanában. Lazán, könnyedén, madárcsicsergősen.
Jó, a bal ülőideg némi reparálásra szorul, de ebben a korban már az is szerencse, hogy csak egy vmi fáj...
Szóval szeánsz előtt ilyen tájban általában marha nyögve nyelve szokott menni, de most nem szokik. Mostanában még a pulzusméréssel is próbálkoztam, de annyira hülyeségeket mér, hogy csak arra jó az egész, hogy idegesítsen. Ha meg zihálok, akkor úgyis magas. Nem mindegy, hogy 152, vagy 157?
Ezen a héten már nincs világmegváltás, majd szombaton kell belehúzni.

Mint a vadlibáknak...