A sport ami megeszi a gyerekeit

Sokszor jut ez eszembe.
Egész pontosan sokszor jutnak eszembe: Sebastien Chaigneau, Geoff Roes, Elisabeth Hawker, Zigor, Andy Symonds, Kaburaki...
Persze nem fiatalok, de hát melyik nagy név fiatal?
Kilian...
Hova tűntek?
Egyszer csak eltűntek.
De tényleg, hol van Seb, vagy Iker?

Kicsit kígyó a farkába harap effektus.

Amikor elkezdődött az egész, akkor persze az idősebb generáció villantott, mert ez ugye az 'öregek' sportja. Aztán jött egy fiatalabb, de még bőven 20-as évei végén járó generáció, akik most 40-esek.
És jött a pénz és jöttek a szponzorok.
Kellett az eredmény, ehhez pedig az egyre több megnyert verseny. Meg az extrém plusszok...
Évről évre nőtt a versenykilométer, pedig ez esztelenség.
Seb aztán már - nem is emlékszem melyik évben - az UTMB-n sem tudott végig menni. Azóta KO. Geff is hirtelen jött, megnyert mindent, majd zutty. Iker egy fasza év végére feltette a koronát egy TDG megnyeréssel. Azóta?
Nem csillagok vannak, csak szupernóvák, meg hullócsillagok.
Régen egy-egy szponzor pár embert futtatott. Ma meg kell nézni egy salomonos csapat videjót és egy hadsereg szaladgál rajta. Meg utánpótlás tábor... Persze, kell a friss hús mert zakatol a daráló... Gyakorlatilag Kilian az egyetlen, aki már egy jó ideje állja a sarat, bár ő is inkább más területre evickélt lassan.
Szóval ésszel. Számomra ez elég fajsúlyos üzenet.
Ezek fényében különösen értékes egy Német Csabi, vagy Marco Olmo portfólió. Mi szinte lehetetlen lenne ilyet összerakni, mert olyan gyilkos a tempó.
És nálunk?
Hol van Papp Gergő? Mit csinál Carlos? Vagy Kopi Zoli? Kiss Miki egy jó 2013-as év után úgy eltűnt, hogy alig lehetett tudni róla. Most próbálja újra összerakni magát.
Persze más dimenziók, de akkor is.

Az a lényeg, hogy nagyon kell vigyáznom magamra, mert belőlem csak egy van, míg másokból meg sok, ugye :)!

Ez a kiégés sztori azért nem érint meg, csak úgy néha bevillan, hogy milyen ára van a csillogásnak. Mert annak általában van.

Ismeretlen utak

Pedig tényleg abban a hitben ringattam magam, hogy jól kihasználom majd ezt a három napnyi tökéletes futóidőt.
De nem.
Sajnos megint KO barátom vendégeskedik, így egyelőre vele küzdök.

Addig is legalább egy-egy rövid túra erejéig próbálom csökkenteni a bakonyi ismeretlen ösvények számát.

Tegnap Kerteskő környékén sikerült felderíteni a régi zöld sáv jelzést, ami persze sokkal szebb, mint a most hatályos. A szurdok után marad a Gerence völgyében és üde kaszálókon halad, néha a patak, néha az erdő felé kanyarodva. A fák alatt full medvehagyma szőnyeg. Pazar.

Az érdekes a dologban, hogy ha az ember fia a szurdok felől érkezik, akkor szabad a bejárás, ha a Szömörke-völgy felől, akkor egy fokozottan védett/szigorúan nagyonbelépni tilos tábla fogadja.
Minden esetre szép.
Nagyon.

Mai nap meg végre elindultunk a keleti Bakony felé, mert ez aztán igazán fehér folt. Pedig tök hüleség. Könnyen megközelíthető Várplota és közelebb is van, mint Bakonybél, vagy Pénzesgyőr. A mai karika lenyűgözően szépre sikeredett. Jövök ide vissza futni amint lábra tudok állni az tuti.
Ez volt a kör.
Kicsit macera volt megtalálni a beszállási pontot, de mostantól sima ügy. Innen meg csoda. Egy széles, két oldalt változó magasságú sziklákkal határolt völgyben haladtunk, majd az abszolút eltérő jellegű, sziklagyepes felső peremen tértünk vissza. Északra van még bőven folytatása, így nem lehet nem visszajönni.
Eccerűen csodaszép volt!

Addig is tömöm magam, pihenek és próbálom mielőbb elhessegetni kedves barátomat...

Kilátók és kilátások

Utolsó értékelhető hetem a bérc előtt volt.
Khmm..
Bérc hetében semmi. Gondolom rápihentem vagy mi.
Már hagyomány lesz a Mátrabérccel, hogy úgy indulok neki, hogy Kékesig megyek. Most is volt olyan szerencsém, hogy tudtam csapódni valakikhez logisztikailag, így adódott a kényelmes kiszállás lehetősége. Aztán közben mégsem leheltem ki lelkemet...
Évről évre meg kell éljem, le kell írjam, hogy ez a tavasz sajnos nekem nem megy.
Legyalul a sok munka és enni sincs igazán mit.
Ez a kettő elég ahhoz, hogy aztán ne menjen.
Most sem ment.
Hoztam a tavalyi időmet, de közel sem volt bennem annyi kraft.
Ez a klasszikus távon még mindig 7 órás idő. Nem igaz, hogy nem tudok ennél jobbat.
De. Sajnos a számok elég makacs tények.

Bérc utáni héten aztán sikerült alig futni.
Az egyik ilyen 'alig' épp hajdani terepemre vezetett. Egykori standard körömet kocorásztam kis nosztalgia gyanánt. Sok nem változott arra felé, vagyis bizonyos szempontból igenis sok. Van egy csomó jelzés, ami az én időmben egyáltalán nem volt. Kék kör, sárga kör, piros meg kék kereszt. Ez igen, repes a szívem! Az egykoron még általam metszegetett ösvények helyenként sztrádává nőttek. Persze ehhez kellett, hogy a csabai Nagy-Kopaszon felépítsék az erdei-emberi-hülyeség emlékművét. Komoly.
Remélem sokan elmennek majd és megnézik. Érdemes.

Adott egy hegy.
Jó, monnyuk hegy.
A neve: Nagy-Kopasz. Mondom: Nagy-Kopasz. Azé' ez, mert errefelé a hegyeken tonzúra volt, vagyis pilis, vagyis kopasz volt a tetejük. Ha meg kopasz a tetejük, akkor ki lehet látni róluk. Ha visszaállítanák az eredeti állapotot, akkor innen is ki lehetne látni, mint ahogy ki is lehet, észak felé, Esztergom irányába. Alig zavar be pár fa. Kicsit komolyabb panorámához pár fát kellene kivágni, nem is nagyokat, hisz errefelé a kevés talajon nem nő meg nagy fa. Gondolom ezért sem erőltették ezt eleink.
Más részről ez a csúcs nem csúcs, inkább el elnyújtott gerinc vége. Inkább orom, amiről nincs körpanoráma. Még kilátóval sincs. Vagyis nem lesz.
Viszont 30-40 köbméter!!! igen kiszámoltam, 30-40 köbméter tömör vörösfenyőből csonka kúp épül a tetejére. Plusz 3 kili hosszú feltáró utat voltak kénytelen belebarmolni egy gyönyörű tölgyes aljába. A sziklákat ledózerolták, vagy félre tolták. Csak azért, hogy felvigyenek oda egy csomó halott fát.
Ezt meg kell nézni!
Mindenkinek!
És ámulni, hogy mekkora barom is tud lenni az ember.

Én értem, hogy kell a sok kilátó - mi felénk is minden kutyaszarkupacra tesznek egyet - értem, hogy kenyér, meg cirkusz kell a népnek, de ez zseniálisan ostoba lett.

Spongyát rá, ahogy Virág elvtárs is mondaná.

Csak, hogy legyen pozitív fejlemény, íme egy ilyen is:
Még októberben fotóztam le, hogy a csopaki Csákány-hegyen lévő kilátó létráját levágták, nehogy használni lehessen.

Elég szar állapotú volt, sztem az utóbbi időben csak én mertem felmenni rá.
És láss csodát!
Múlt héten felfutottam, mert messziről láttam, hogy valami készülődik, és igen. Új kilátó épül a régi helyén. 1-2 hét és kész is lesz. Ide legalább nem kellett új utat építeni, elég volt a régi erdészeti utat rendbe tenni. Még haszna is volt...

Nagy vonalakban ennyi a kilátókról.

A kilátások?

Hááát, azok is vannak és azok is olyanok mint a kilátók.
Zömiben szarok és csak kis mértékben jók.

Fáradt vagyok.
Nagyon.
Nincs időm futni, ha van, akkor alig értékelhető, viszont nagyon elfáradok tőle.
De ez tavasszal miért is ne lenne így...
Szinte minden hétvégén valamelyik uszodában ülök és legalább a kölkök eredményeinek örülök, ha már a sajátjaimnak nem tudok.

A futócuccot nap nap után lelkesen berakom, de estére általában már nincs erőm futni.
Ma is inkább elmentem egy metszőollóval és kitisztítottam a sárga sáv egy részét Füreden.

Hátha fut majd arra valaki egy jót...

Felfedezés

Világraszóló felfedezéssel gazdagodtam!

Ha eszem nap közben, délután megy a futás.
Bazzzz... fene se gondolta volna eddig.
Az uccsó két futásom minden PB-met felül írta.
Ehhez annyi kellett, hogy ettem nap közben. Jó, bevallom, hogy ittam is.

Szóval nem elég este enni először...

A fizika tényleg nem megy...

Hétvégén megvolt a harmadik Bakony50.
Majdnem tökéletes körülmények voltak. Majdnem. Mer' ugye terepen olyan hogy 'tökéletes' az sohasenincsen...
Monnyuk néhol orkán erejű szél volt. A sarat nem említeném mert a lengyel kaland után nekem ez már csak a makett kategória.
Szóval akár mehettem volna egy jót is.
A tavalyi időmön nem sokat faragtam - 2p - de az átlag pulzusom 10-el kevesebb lett. Gyakorlatilag 140-150 között végigmorzsoltam az egészet, 2014-ben meg nem mentem 150 alá...
Ennek ellenére elég nyögvenyelős lett és a pulzus nem adja vissza, hogy ezért is küzdenem kellett. Nem is tudtam volna jobban tolni. Két fakockán gurultam végig, hogy teljes legyen a képzavar.Egy ideje nincs szárnyalás, föld felett lebegés, suhanás a tavaszi lágy természetben meg hasonlók. Kevés futás van mostanában, sok munka és küzdés.

Ma dettó.
Pedig a nap is kisütött miattam.
Megint ólom lábak. Ráadásul csak későn tudatosult bennem, hogy nem kellett volna konyhamalackodnom a tejfölös zellersalátát. Maradandó élmény lett belőle, de legalább hagytam némi nyomot a természetben...
Erre meg milyen tempó lett?

Képtelenség.

2+3

Egy szerdai rettenettel indítottam a hetet.
Lassan, viszont keservesen kínlódva.

Pénteken Szentbékkálláról veselkedtem neki és igazi cselendzs lett. Még tavaly ősszel bepróbálkoztunk egy túrával Kapolcs felől, de térképpel sem sikerült megtalálni az Eötvös Károly-kilátót a jelzésen. Most a másik oldalról támadtam és végül a S hszg végére jártam.
Olyan csodálatos ez a hely, hogy nem tudom igazán szavakba önteni.
A települések felől, csak egy hegydomboldal látszik, fent viszont egy hullámos, tengerszemekkel telepöttyögetett, gyepes fenn'sík' fogad. Pazar. Ember alig járja. Jelzések vannak, csak a kényesebb helyeken nincsenek...
Persze agyon volt szalagozva, így leszedtem egy kilónyi műanyagot, futás elég laza lett. Megnéztem a TT-s honlapon, sehol egy túra mostanság...
Így is sikerült a végén a kéken négykézláb mászni a bokrok alatt, a szőlősben, de ez errefelé ilyen.

Szombaton egy hazai kör. Végre normális pulzussal, de lehet, hogy csak a heti fáradtság miatt volt?!

Vasárnap meg egy tihanyi rövid megbeszélés után kirándultunk egyet a családdal. Nem lehet megunni és mindig van valami új hely ezen a kis félszigeten...
Után Füredről futottam haza egy kis király-kúti kurflival, hogy meglegyen a 3ó. Kis alattomos szél volt, jól elfáradtam. Elképzelni nem tudom ,hogy fogok éj szombaton Bakony50-et menni, de ez általában kiforrja magát.

Mostanában a Bondi3-at tesztelem.
Jó, de baromi lassúnak érzem magam benne.
Ráadásul megint két anyagból van a felső része, ami közé szépen beette magát a sár. Kifelé persze nem nagyon jön, így folyamatosan gyilkolja magát. Noooomáááális?
Majd megírom részletesen, meg fotózok is, meg ilyenek.

Hogy mennyire nincs időm, energiám ilyenekre... elképesztő...

Pilisi kanyar

Picit nehézkesen halad a márciusi futóéletem.
Amint kicsit is kisüt a nap persze mindenki rögtön szép kertet akar...

A múlt hét így eléggé a rápihenés jegyében telt.

Csütörtökön még egy kis migrénes rohammal támogattam magam egy tihanyi kertben, csak a ráhangolódás végett.
Pénteken aztán havas esőben indultam neki a négy naposra tervezett körutamnak.
Első állomás Szada volt.
Itt a kert rendbetétele helyett rögtön egy kis Margita körüli kocogással múlattam az időt, ha már Zenyik kollégának sem akadt jobb dolga. Amúgy is esett...
Levezetésként még egy hét órás műszak belefért sötétedésig.
Innen Piliscsabára mentem egy kis baráti kényeztetésre. Habzsidőzsi, tésztaparti. Ahogykell.
Szombaton Pilis Maraton. 49km/1500m
Egy szezámki és fél csomag Sponser gumicukor a testnek, tavaszi illat és szemerkélő eső a léleknek. Nagy rész hazai pálya, bár mióta nem itt futkorászom minden sztrádává alakult erre felé...
Kis átszallagozás miatti eltévedés is belefért.
Nem tudom milyen megfontolásból vittem a tavaszi Pilisbe Bondi-t, de nem volt jó ötlet. Piliscsév, Vörös-út, Simon-halála... Fent a Pilis gerincén havaseső... Néha fáztam, de alapvetően jól működtem. Monnyuk biztos a cipő hibája, hogy lassú fosnak éreztem magam, de utólag visszanézve a menetet nem is panaszkodhatok. Kicsit marasztalt a sár és azt éreztem, hogy egy helyben futok. Két fiatal titán próbált lerázni, de én csak szép komótosan tartottam a saját iramom. Az első frissítőponton nem volt kóla, így csak a 20. kilinél, Szántó határában tudtam először normálisan frissíteni. Addig zsíron nyomtam. Kb 26-nál megint a Rajt/Célt érintettük és nekiiramodtunk a Szénásoknak. A két titán konokul tartotta magát, de már a kisebb emelkedők is gondot okozotak nekik.
Nekem nem :)!
A Szénásig három sporit gyűjtöttem. Lefelé próbáltam leszakítani a zárkozókat.
Sikerrel.
Az utolsó ponton mondták, hogy 4. vagyok, de nem úgy mint Csanya, hanem tényleg. Ezt nem értettem, de örültem neki.
Az Antónia-árok vicces így új ruhájában, de majd berosáltam, úgy menekültem.
Szentiván szélétől aztán ismeretlen, viszont mély homokos utakon kellett Csabára visszatalálni. Nem könnyen, de sikerült.
A vége címhez közelítve még feltűnt a távolban egy fehér vitorla, így a vége sprintet is gyakoroltam. Még nem teljesen kiforrott a dolog, maradjunk annyiban.

Összességében nem volt rossz, de egy 5ó körüli időt azért illett volna behúzni.
A sár, a frissítés, a hideg, a szél, a....., a...., szóval nem én vagyok a hibás csakis a körülmények...
Vasárnap egy 10 órás, majd hétfőn egy 9 órás műszakkal pihentem.
A metszőolló gyakorlatilag a kezemhez nőtt a gyepszellőztető hangját meg álmomban is hallom...

Nem tudom mikor fogok futni, de a közeljövőben nem nagyon.
Viszont baromi fáradt vagyok.
Ez remélem erősít...

Február

Látatlanban kiegyeztem volna vele.
Így, hogy részese voltam, így külön öröm is...

A hétfői meghalás után örömfutásos napok következtek.

Szombaton még egy emlékeket idéző, inkább akadályfutásnak nevezhető vértesi kocogás is belefért.

Innentől aztán szinte minden hétvégére akad majd valami futható program. Remélem az eddigi hagyományok nem törnek meg és a március kitesz magáért.
A tavalyi nagyon gyenge évkezdetet sikerült kicsit felül múlnom legalább februárban és ez nagyon biztató.

Lassan a munkák miatt járkálnom kell a Balcsi felé is, így a kissé unalmassá vált útvonalak kiegészülhetnek. A héten is kétszer a Koloska-völgy felé kanyarodtam és nem bántam meg. Végre új rovátkákat kezdtem húzni a recsek-hegyi kilátó oszlopába, legközelebb megszámolom, hogy tavaly hány látogatásig jutottam.
Hiányzanak a szintek, nagyon élvezem, ha néha egy kicsit nekidőlhetek a hegynek...

Próbálok nagyon figyelni a tornára is.
Hiába a sok szaladgálás, torna és erősítés nélkül nem sokat ér az egész, ezt már látom. Ez olyan mintha nagy, tuningolt motor lenne az autóban, csak épp monnyuk trabira méretezett lenne a váltó. Nemtom ezt mások hogy csinálják, de nekem e nélkül nem működik a rendszer az biztos. Most jógával kiegészítve meg egész pazar erősítés-nyújtás koktélokat tudok gyártani magamnak. A labdás gyakorlatokra is ki kell majd találjak valami, mert a térdelés, sarokülés után a törökülés is kezd túl egyszerűvé válni. A múltkor már teniszlabdákat dobáltattam magamnak a gyerekekkel... mint vmi cirkuszi majomság. A labdára állást kéne vhogy bepróbálni, csak vmi bordásfal kellene az induláshoz. Majd még dolgozom rajta...

Jó lesz ez, érzem.

Yo-jóó, vagy mi

Remélem hétfőn letudtam az idei nagyonszőrnyű futásom.
Nulla erő, nulla levegő, meghalás...

Tegnap azért javítottam egy kicsit, de ilyenkor félek, hogy mit tartogatok magam számára.

Jelentem, hogy a hóvirágfronton nagy ívű támadásba lendült a természet.
Egyelőre nyerésre áll.

Huhhhh

No végre volt egy egész jó kis hetem!
Élveztem, az idő is jó volt, pont mint egy éve. Akkor még egy rövid gatyás futás is belefért. Most monnyuk az nem, de a hosszú gatyó már nem kell.

Itt a város környékén már egész tavaszias a légkör. A Tekeres-völgyben már kis hóvirágkezdemények is kibújtak. Az északi részeken azért hó és jég még akad, és egy pár kilire a Bakony felé haladva rögtön visszatérünk a télbe. Ezért aztán a Veszprémi körüli köreimen kívül nem is nagyon jutok el másfele. Még múlt szombaton próbálkoztam be egy farkasgyepűi futással, de a letaposott erdészeti úton kívül nem igen merészkedtem. A térd fölöttiig érő, kemény hóban sok mindent lehet csinálni, de futni nem...

Itt azonban olyan igazi tél végi fíling.
Már az illatok és a hangok tavaszba hajlók, de azért még tud karcos hideg is lenni. Ha a szél is fúj, akkor meg brrrrr...
A már hónapok óta fájó vállamról is öndiagnosztizáltam, hogy még be van gyulladva. Egyes mozdulatok fájnak és bizonyos részeken nem is tudom mozgatni rendesen. Lassan azért dolgoznom kéne, úgyhogy jó lesz, ha összeszedi magát. Nem igazán tetszik neki, hogy télidőben is nyitott ablak alatt alszom, úgyhogy próbából becsuktam, hátha így javul valamit.

Sajnos, vagy nem is olyan sajnos egyelőre nem tudtam hosszabb futásra eljutni, de a közeljövőben azért lesz lehetőség erre is. Egy csomó TT lesz itt a közelünkben 40-50 kili körüli távokkal.

Egy kicsit próbáltam az éves futónaptárral is haladni. Egész jól összejön, de a tervezgetéssel nem is szokott gondom lenni...
Sajnos a május elég üres, de vannak ötleteim.
Lassan a hazai versenyek teljesen kiesnek a kosárból. Hepajra, teknikkai pólóra, meg éremre sajnálom azokat a pénzeket amiket elkérnek és tudomásul kell vennem, hogy ez a trend. Semmi gondom nincs is ezzel, csak konstatálom, hogy ez nem az én utam.
Viszont májusra ezért is egyre nagyobb kedvet érzek egy privát T100-ra. Erről asszem írtam, de még kell párat aludjak rá.