Csak viszonyítás kérdése, hogy mennyire van odakint rossz idő. Most, hogy nem tudok kimenni futni - meg úgy egyáltalán - nagyon kívánatosnak tűnik. Bár ha belegondolok, hogy mi lehet az erdőben... Brrrr... Ennek ellenére azért szívesen váltanék papucsról saras futócipőre.
A hétfői kínzás után kedden még egész nap ágyban fetrengtem és szenvedtem. Szerdán már legalább ülni tudtam. Jól ki is használtam az alkalmat egy kis munkára. Tegnap be kellett mennem a városba és nagyon örülök neki, hogy nem én vezettem. Az autókázás még baromira nem megy. Gondolom az ülés közbeni zötykölődés nem épp ideális gyógymód... A javulási folyamat nem gyors, viszont lassú. Ülni monnyuk már tudok fájdalom mentesen, csak forgolódni ne kelljen. Járni, futni... mint egy hadirokkant...
Ha kis erőlködés után oldalra fordulok, azt látom, hogy köd van, ködszitálás, talán eső. Minden szürke és saras. Néhol hófoltok tarkítják az egykoron zöld gyepet. Normálisan azt mondanám, hogy szutyok. De suhanva a szabadban inkább gyönyörű...
Szutyok ez mindenképp, de remélem, mire visszaér a tél már futhatsz újra!
VálaszTörlés