Ma meleg

volt, szinte tavaszias illatokkal.
Tegnap családi kirándulás keretében kutattunk fel még ismeretlen ösvényeket. Pár futómozgást azért imitáltam és arra az elhatározásra jutottam, hogy ez az ajándék tavaszt ma kihasználom pár lépés megtételére.

Úgy is lett.

A Kopár csárda környéke elég izgalmas terep. (Egyébként itt halad át a P85 útvonala is.) Úgy 30 éve itt nem volt egyéb csak 'kopár' hegyek. Aztán hihetetlen munka árán fásításba kezdtek. Feketefenyővel, ami nem épp pilisi faj, de én nagyon szeretem. Mára a mikroteraszokon már komoly erdő nőtt, a hajdani fa támfalak, lépcsők, árkok lassan elenyésznek, csak az avatott és kutató szem veszi észre, hogy itt minden emberkéz műve. A rendesen felszabdalt terep olyan, mintha egy nagyobb hegység domborzatát kicsinyítették volna le, vagy egy terepasztalt nagyítottak volna kissé. Egész liliput ösvények, kanyarok, éles letörések tarkítják. A fenyőerdő miatt ezt nem igazán érzékeli az ember, olyan mint egy izgalmas bújócska. Megspékelve a tűlevelek puha szőnyegével és az összetéveszthetetlen fenyő erdei illatokkal. Nagyon szeretem. Régebben csak a Fehér-hegy kaptatójára jártam, de most elhatároztam, hogy jobban birtokba veszem a terepet. Nagy előnye, hogy az egész terület laza mészkő - itt is murvabánya volt és van - így nem saras, a víz gyorsan eltűnik róla. Ez kell nekem! Nyam-nyam! Ráadásul meredek kaptatók és lejtők váltják egymást, a mikrodomborzata nagyon érdekes. Szóval ma kanyarítottam egy 1 ó-s kört. Kicsit még csinosítgatom és egész jó lesz, ráadásul a gázvezeték építése óta a betemetett gázpászmán ragyogóan lehet futkorászni. Jókora emelkedő vált járhatóvá. Kb. erről a környékről beszélek.

A nyakam-hátam nem jó még, de futás közben nem zavart. Forgolódni nem igen tudok, de nem is kell, hátra meg amúgy sem szoktam nézni. Szóval holnaptól tesztelem a környéket és a futókámat is.

Végre!