Gyönyörű és ilyenkor teljesen üres.
Pont nekem való.
Nyugi van. Nincs tülekedés a parkolóért, nincs sorban állás, nincs kánikula, minden üde zöld.
OK. sok hely zárva. És? Pár hely, ahová amúgy sem mennék, az erdő meg folyamatosan nyitva. Vasárnap is.
Egyelőre tökéletes időnk is van. Kis eső, aztán full napfény, langymeleg...
Jó szállás, csend és madárfütty.
Egyelőre családias versenynek néz ki. Percek alatti nevezés, a kötelező felszerelés, meg elfér a gatyám zsebében. A legnagyobb tétel a telefon, így hoztam egy kicsit a péklapát helyett.
A hét elején még egy kis tüszős mandulagyulladás vagy mi próbálkozott de lepattintottam, pont mint lányom a lázát. Azóta kuss van.
Olyan valószínűtlenül csendes, szép és kerek minden, ebből vagy vmi frenetikus futás, vagy vmi nagy pofára esés lesz.
Holnap ilyenkor már a buszon ülök a rajt felé.
Éjfélkor pezsgőbontás.
2016. április 14., csütörtök
2016. április 9., szombat
Sokminden
Ideömlesztem most egyben, mert megint csak fejben jegyzeteltem az eddigieket:
Kellett pár tartalmas futás és persze az aggódás miatti rendszeres ápolás ahhoz, hogy ez a talpnyavalya magához képest gyorsan eltűnjön az életemből. Kicsivel több mint három hét ment rá, de mostanra talán azt mondhatom, hogy elmúlt.
Sajnos persze erre aztán nem foghatom, hogy az idei Bakony50, a sokkal jobb téli felkészülés ellenére nem sikerült jobban, mint az egy évvel korábbi. Szinte valószínűtlen, hogy végig szinte másodpercre azonos időket futottam. A végén a pár másodperces eltérést egy nagyobb rövidtávos csoportnak köszönhetem, akik együtt pecsételtettek az utolsó ponton. Ha hozzá veszem, hogy egy kicsit nyúlt a pálya, akkor vmi kis pluszt ki tudok belőle hozni, de ez akkor is harmat gyenge a két időszak edzésmennyiségét elnézve.
Eddig májusig kellet várnom az első ezresig, most már március végén meglett...
Persze ezt is megmagyaráztam magamnak azzal, hogy most fáradtan is annyit futottam mint tavaly jól kipihenten :))))...
A korai Húsvét miatt aztán nyolc nap múlva már az Odvas-Kőris TT-n szaladgáltam. Kicsit ez is izzadságszagú lett, de legalább az is 6p alatti átlaggal.
Ezt követte egy horror hét, amikor megint fáradt voltam és folyamatosan éhes és nemvoltamjól. Egyszer próbáltam haza futni Hidegkútról az új kerékpárúton, de csak az mentett meg, hogy nem volt nálam mobil, így akaratom ellenére is végig kellett szenvedjem. Csak a hátszél tolt haza.
Ezen előjáték után kicsit féltem is a Vérkör TT-től, de a majd egy hétnyi pihenés megtette hatását. Baromi jól ment. Lazán, végig örömfutva. Szegény Fridi szenvedett eléggé így a páros futásból nem lett sok. A végén többször is be kellett várjam a célban is vártam rá vagy öt percet. Az utolsó kiliken csak attól tartottam, hogy végre utolér és akkor egy Fridis véghajrát leszek kénytelen végigszenvedni. Aztán nem így lett.
Asszem ez nagyon jó emlék marad. Simán ment volna egy 15-20p-el jobb eredmény.
Ez volt az első alkalom, hogy próbára tettem milyen is ha Quamatelt szedek futás alatt. A gyomrom végig jól működött, tudtam enni, inni, szóval ha ez bejön akkor tényleg új távlatok nyílhatnak.
Azóta szolid molyolás és óvatoskodás, hogy a jövő heti istriai derbire már ne csapjam szét magam. Ami tőlem telt azt megtettem, nem lehet panaszom az idei évre.
Azért örülnék neki, ha nem valami hülyeséggel koronáznám az eddigieket.
Kellett pár tartalmas futás és persze az aggódás miatti rendszeres ápolás ahhoz, hogy ez a talpnyavalya magához képest gyorsan eltűnjön az életemből. Kicsivel több mint három hét ment rá, de mostanra talán azt mondhatom, hogy elmúlt.
Sajnos persze erre aztán nem foghatom, hogy az idei Bakony50, a sokkal jobb téli felkészülés ellenére nem sikerült jobban, mint az egy évvel korábbi. Szinte valószínűtlen, hogy végig szinte másodpercre azonos időket futottam. A végén a pár másodperces eltérést egy nagyobb rövidtávos csoportnak köszönhetem, akik együtt pecsételtettek az utolsó ponton. Ha hozzá veszem, hogy egy kicsit nyúlt a pálya, akkor vmi kis pluszt ki tudok belőle hozni, de ez akkor is harmat gyenge a két időszak edzésmennyiségét elnézve.
Eddig májusig kellet várnom az első ezresig, most már március végén meglett...
Persze ezt is megmagyaráztam magamnak azzal, hogy most fáradtan is annyit futottam mint tavaly jól kipihenten :))))...
A korai Húsvét miatt aztán nyolc nap múlva már az Odvas-Kőris TT-n szaladgáltam. Kicsit ez is izzadságszagú lett, de legalább az is 6p alatti átlaggal.
Ezt követte egy horror hét, amikor megint fáradt voltam és folyamatosan éhes és nemvoltamjól. Egyszer próbáltam haza futni Hidegkútról az új kerékpárúton, de csak az mentett meg, hogy nem volt nálam mobil, így akaratom ellenére is végig kellett szenvedjem. Csak a hátszél tolt haza.
Ezen előjáték után kicsit féltem is a Vérkör TT-től, de a majd egy hétnyi pihenés megtette hatását. Baromi jól ment. Lazán, végig örömfutva. Szegény Fridi szenvedett eléggé így a páros futásból nem lett sok. A végén többször is be kellett várjam a célban is vártam rá vagy öt percet. Az utolsó kiliken csak attól tartottam, hogy végre utolér és akkor egy Fridis véghajrát leszek kénytelen végigszenvedni. Aztán nem így lett.
Asszem ez nagyon jó emlék marad. Simán ment volna egy 15-20p-el jobb eredmény.
Ez volt az első alkalom, hogy próbára tettem milyen is ha Quamatelt szedek futás alatt. A gyomrom végig jól működött, tudtam enni, inni, szóval ha ez bejön akkor tényleg új távlatok nyílhatnak.
Azóta szolid molyolás és óvatoskodás, hogy a jövő heti istriai derbire már ne csapjam szét magam. Ami tőlem telt azt megtettem, nem lehet panaszom az idei évre.
Azért örülnék neki, ha nem valami hülyeséggel koronáznám az eddigieket.
2016. március 13., vasárnap
Egy TT
Tavaly is voltam, idén is mentem.
Talán mintha egy évvel ezelőtt egy picivel téliesebb lett volna a Bakony. Most pont futni való volt a terep is és az időjárás is.
Bár a talpam nem igazán javul. Talán nem romlik?
Szóval nem volt miért nem menni.
Baromi jó volt.
Az elején vitt a lábam és végre jó volt érezni, hogy - legalább pihenten - 5 perces kiliknél gyorsabban is lazán tudok csoszogni. Nem volt gond az emelkedőkkel sem, bár nagy kaptatók nincsenek is ebben a körben. De ami volt az ment.
A sárga ereszkedésen Csesznek felé persze volt dágvány, de lassítás nélkül átvágtattam, sőt egy kisebb csoportot előzve még a kutyájukon is inkább csak átugrottam. A fordító utáni hullámzás jó volt és ment is, sőt a Zörög-hegyről lefelé 4 perc alá is beeresztettem magam, de csak lazán, ahogy vitt a lendület.
A Cuha kicsit eláztatott, de nem vészesen, viszont Vinyén olyan össznépi nemtommivolt, hogy alig találtam meg a tömegben a pontot.
Aztán persze a sárgán felfelé a Hódos-ér mentén megint csak a lelki gyakorlatok segítettek :)... Szörnyű nyúlós ez a szakasz. És bármilyen emlékeket idézek fel, mindig az. Lefelé is, nemhogy 'felfelé'... Darálni, darálni, darálni.
Egy nagy suvadás mellett mentem el és nem sokkal előttem történhetett, mert még mozogtak a rögök. Huhhh, izgi lett volna...
A Porva utáni szakasztól tartottam, nem gondoltam, hogy ennyire baráti lesz a szántóföldek között, de épp megszáradt a híg trutyi. Ha csak egy nappal is korábban jövünk erre, akkor bokáig süppedős lett volna, de így épp el lehetett bicegni a tetején.
És ilyen sem volt, hogy ezt a szakaszt is végig megfutottam! Ez valahogy folyton a TT-k meg egyéb nyalánkságok végére kerül és vagy tűz a nap, vagy fúj a szél, vagy/és én vagyok már talicskafos, szóval egy kis séta folyton színesítette a menetet, de most nem. Pirospontnekem.
Borzavári aszfalt lejtő nem hiányzott és a Pintér hegy is ment, bár az utolsó hangyafasznyi buckába csak belegyalogoltam.
Végül 9 perc mínusz.
És szerencsére nem Celsius...
Talán mintha egy évvel ezelőtt egy picivel téliesebb lett volna a Bakony. Most pont futni való volt a terep is és az időjárás is.
Bár a talpam nem igazán javul. Talán nem romlik?
Szóval nem volt miért nem menni.
Baromi jó volt.
Az elején vitt a lábam és végre jó volt érezni, hogy - legalább pihenten - 5 perces kiliknél gyorsabban is lazán tudok csoszogni. Nem volt gond az emelkedőkkel sem, bár nagy kaptatók nincsenek is ebben a körben. De ami volt az ment.
A sárga ereszkedésen Csesznek felé persze volt dágvány, de lassítás nélkül átvágtattam, sőt egy kisebb csoportot előzve még a kutyájukon is inkább csak átugrottam. A fordító utáni hullámzás jó volt és ment is, sőt a Zörög-hegyről lefelé 4 perc alá is beeresztettem magam, de csak lazán, ahogy vitt a lendület.
A Cuha kicsit eláztatott, de nem vészesen, viszont Vinyén olyan össznépi nemtommivolt, hogy alig találtam meg a tömegben a pontot.
Aztán persze a sárgán felfelé a Hódos-ér mentén megint csak a lelki gyakorlatok segítettek :)... Szörnyű nyúlós ez a szakasz. És bármilyen emlékeket idézek fel, mindig az. Lefelé is, nemhogy 'felfelé'... Darálni, darálni, darálni.
Egy nagy suvadás mellett mentem el és nem sokkal előttem történhetett, mert még mozogtak a rögök. Huhhh, izgi lett volna...
A Porva utáni szakasztól tartottam, nem gondoltam, hogy ennyire baráti lesz a szántóföldek között, de épp megszáradt a híg trutyi. Ha csak egy nappal is korábban jövünk erre, akkor bokáig süppedős lett volna, de így épp el lehetett bicegni a tetején.
És ilyen sem volt, hogy ezt a szakaszt is végig megfutottam! Ez valahogy folyton a TT-k meg egyéb nyalánkságok végére kerül és vagy tűz a nap, vagy fúj a szél, vagy/és én vagyok már talicskafos, szóval egy kis séta folyton színesítette a menetet, de most nem. Pirospontnekem.
Borzavári aszfalt lejtő nem hiányzott és a Pintér hegy is ment, bár az utolsó hangyafasznyi buckába csak belegyalogoltam.
Végül 9 perc mínusz.
És szerencsére nem Celsius...
2016. március 12., szombat
Montamén
Már írtam korábban róla és sajnos igazolódik a félelmem.
Az emberi hülyeségnek ebben az országban nem elég egy obeliszk, sok-sok elkél mert az idiotizmus is az egeket verdesi:
kilátótatrágyadomrais.hu
Az emberi hülyeségnek ebben az országban nem elég egy obeliszk, sok-sok elkél mert az idiotizmus is az egeket verdesi:
kilátótatrágyadomrais.hu
2016. március 2., szerda
Bekapás+
...nem jár egyedül.
Futáskor nem sérülök meg, de a náthában itthon fetrengve igen?
Pár napnyi hozzászoktató után a bal talpam kezdett jelezni. Eddig még nem volt és nem is szeretném ha lenne...
Krém, masszír, jég, mantra.
Ma próbakör (futás közben nem fáj, csak reggelre kezd durvulni).
Egyelőre semmi, de majd meglátjuk holnap reggel mit mutat.
Nemhiszemel.
Futáskor nem sérülök meg, de a náthában itthon fetrengve igen?
Pár napnyi hozzászoktató után a bal talpam kezdett jelezni. Eddig még nem volt és nem is szeretném ha lenne...
Krém, masszír, jég, mantra.
Ma próbakör (futás közben nem fáj, csak reggelre kezd durvulni).
Egyelőre semmi, de majd meglátjuk holnap reggel mit mutat.
Nemhiszemel.
2016. február 26., péntek
Ezt bekaptam
Nem is én lennék ha nem így történnének a dolgok...
Túl szépek voltak ezek a hetek ahhoz, hogy igaz legyen.
Múlt héten aztán megkaptam a kegyelemdöfést és a családon átvonuló második takonyhullám elért engem is.
Full null hét.
Monnyuk amilyen idő volt, nem is bánom.
Hétfőn még krákogtam, de kedden már nem hagytam magam.
Meg is kaptam rendesen. Annyira rossz volt, amilyen ilyenkor szokott. Lihegtem, nembírtam, belegyalogoltam, szenvedtem, meghaltam. Azóta jobb de még közel nem százas. Ráadásul egyik nap tavasz, másik nap meg hideg tél. Brrrr....
Az igazat megvallva eddig erre a télre egy rossz szavam sem lehet, mert igazi armageddon nem volt. Talán ha ötször futottam hosszú gatyóban, a 3/4-es bőven elég.
Van pár betervezett szeánsz is:
március 19. - Bakony50, nem lehet kihagyni. Sajnálom, mert pont erre a szombatra szerveztek a Pilisbe is egy jó kis futást, de hát ha helyben van, akkor nem fogok utazni.
március 26. - Iszkiri, vmi nem túl hosszú átmozgatás jelleggel.
április 2. - VérkörTT Fridi kapacitált én meg beadtam a derekam. Egy Vérkör-re feltétlen el akar csalni, ez meg egy kis ízelítő lenne. Legyen.
Rá két hétre, ha minden klappol az Isztriára mennénk családostul, hogy egy százast fussak. Remélem nagyobb baki nem jön közbe, mert jó lenne menni. Kölköket kikérjük a suliból, aztán megyünk (persze Sebi pont ebben az időpontban megy Ciprusra edző táborozni...).
Szóval, ha ezzel az egy héttel kiengeszteltem az égieket, akkor OK, de most többet ne kérjenek tőlem.
Túl szépek voltak ezek a hetek ahhoz, hogy igaz legyen.
Múlt héten aztán megkaptam a kegyelemdöfést és a családon átvonuló második takonyhullám elért engem is.
Full null hét.
Monnyuk amilyen idő volt, nem is bánom.
Hétfőn még krákogtam, de kedden már nem hagytam magam.
Meg is kaptam rendesen. Annyira rossz volt, amilyen ilyenkor szokott. Lihegtem, nembírtam, belegyalogoltam, szenvedtem, meghaltam. Azóta jobb de még közel nem százas. Ráadásul egyik nap tavasz, másik nap meg hideg tél. Brrrr....
Az igazat megvallva eddig erre a télre egy rossz szavam sem lehet, mert igazi armageddon nem volt. Talán ha ötször futottam hosszú gatyóban, a 3/4-es bőven elég.
Van pár betervezett szeánsz is:
március 19. - Bakony50, nem lehet kihagyni. Sajnálom, mert pont erre a szombatra szerveztek a Pilisbe is egy jó kis futást, de hát ha helyben van, akkor nem fogok utazni.
március 26. - Iszkiri, vmi nem túl hosszú átmozgatás jelleggel.
április 2. - VérkörTT Fridi kapacitált én meg beadtam a derekam. Egy Vérkör-re feltétlen el akar csalni, ez meg egy kis ízelítő lenne. Legyen.
Rá két hétre, ha minden klappol az Isztriára mennénk családostul, hogy egy százast fussak. Remélem nagyobb baki nem jön közbe, mert jó lenne menni. Kölköket kikérjük a suliból, aztán megyünk (persze Sebi pont ebben az időpontban megy Ciprusra edző táborozni...).
Szóval, ha ezzel az egy héttel kiengeszteltem az égieket, akkor OK, de most többet ne kérjenek tőlem.
2016. február 1., hétfő
Január
Ha azt írtam legutóbb, hogy soha rosszabb évet, akkor most azt kell, hogy soha rosszabb hónapot! 300 kili felett se nagyon szoktam futni, a 400-hoz közel meg egyáltalán, de most 433 kili lett. Ami magában nem is mond semmit, mert én régebben és most is azt vallom, hogy én szeretnék futni többet, de a testem nem hagy. Most végre hagyott.
A legkisebb ellenkezés nélkül és tényleg igazán flow-ban telt ez a hónap. Volt fagyos, jeges, szűzhavas, csúszkálós tél és langymeleg tavaszias futás is. Nem voltam semmilyen rendezvényen, de nem is hiányzott.
Sajnos egyre szaporodnak a részemről kizáró oknak számító kritériumok egy-egy versennyel szemben, így magamra maradok, de egyáltalán nem bánom.
Próbáltam én a hosszú futással töltött órák alatt elemezni, hogy vajon most miért tehetem, régebben meg miért nem tehettem meg, hogy ennyit edzek?
Abban maradtam magammal, hogy végre nyugi van körülöttem és talán bennem is. Nincs házeladás/költözködés, munkastressz, zaj/forgalom/állandó zsizsgés. Sikerült a sok zavaró tényező java részét kikapcsolni, az erre fordított energiáimat más csatornába terelni.
Nincs edzésterv, nincs kötelező penzum. Ha kell pihenek, ha épp olyan az idő, akkor hosszút futok. A téli időszakban egyetlen kötelező csütörtöki munkanapomra is próbálok futást szervezni, de ez egyelőre nem nagyon sült el jól, mindig fáradtan indultam neki. De ez sem zavar, kell ilyen is.
Célként lebeg előttem, hogy jó lenne áprilisban kimenni az Isztriára a 100 kilis versenyre, de ez sem véresen komoly, van még időm nevezni, majd eldől. Ha esetleg nem sikerül, majd lesz más. Vagy nem. Ez a versenyzés asszem nem vonz annyira, hogy bármit ennek rendelnék alá.
Egyszerűen élvezem, hogy kimegyek és megyek, monnyuk egy húszast, vagy huszonötöt, vagy ötvenet.
Megteszem, mert megtehetem.
Kedvem van hozzá: megteheteszem.
Ez csodás érzés.
A legkisebb ellenkezés nélkül és tényleg igazán flow-ban telt ez a hónap. Volt fagyos, jeges, szűzhavas, csúszkálós tél és langymeleg tavaszias futás is. Nem voltam semmilyen rendezvényen, de nem is hiányzott.
Sajnos egyre szaporodnak a részemről kizáró oknak számító kritériumok egy-egy versennyel szemben, így magamra maradok, de egyáltalán nem bánom.
Próbáltam én a hosszú futással töltött órák alatt elemezni, hogy vajon most miért tehetem, régebben meg miért nem tehettem meg, hogy ennyit edzek?
Abban maradtam magammal, hogy végre nyugi van körülöttem és talán bennem is. Nincs házeladás/költözködés, munkastressz, zaj/forgalom/állandó zsizsgés. Sikerült a sok zavaró tényező java részét kikapcsolni, az erre fordított energiáimat más csatornába terelni.
Nincs edzésterv, nincs kötelező penzum. Ha kell pihenek, ha épp olyan az idő, akkor hosszút futok. A téli időszakban egyetlen kötelező csütörtöki munkanapomra is próbálok futást szervezni, de ez egyelőre nem nagyon sült el jól, mindig fáradtan indultam neki. De ez sem zavar, kell ilyen is.
Célként lebeg előttem, hogy jó lenne áprilisban kimenni az Isztriára a 100 kilis versenyre, de ez sem véresen komoly, van még időm nevezni, majd eldől. Ha esetleg nem sikerül, majd lesz más. Vagy nem. Ez a versenyzés asszem nem vonz annyira, hogy bármit ennek rendelnék alá.
Egyszerűen élvezem, hogy kimegyek és megyek, monnyuk egy húszast, vagy huszonötöt, vagy ötvenet.
Megteszem, mert megtehetem.
Kedvem van hozzá: megteheteszem.
Ez csodás érzés.
2016. január 2., szombat
2015
Megkockáztatom: Soha rosszabb évet!
Az idei volt az első teljesen edző nélküli évem.
Jó volt (ez nem jelenti azt, hogy ne profitálnék az eddigi edzős évekből, de asszem egyedül egyelőre jól elvagyok).
Ezzel együtt nem lett kevesebb futott kilim - ugyan több sem. Ha azt nézem, hogy a nyár gyakorlatilag futás mentesre sikeredett, akkor a maradék tíz hónapra elosztva, magamhoz képest pazar. Mert ugye a győzelmi jelentéshez, csak az adatok megfelelő rendszerezése szükségeltetik...
Amiket igazán kiemelnék:
0, azaz nulla napot töltöttem rehabon a derekam, vagy gerincem miatt. Ezt csak olyan ember tudja értékelni és helyén kezelni, aki már átélte, hogy milyen keserv az ezzel való szenvedés és szöszölés. Szóval NEM VOLT ilyen gondom!!!!
Köszönhető ez a jógának, az smr hengernek és a stresszkerülős életnek és ezek egymást erősítő elegyének.
Mivel magamnak futottam, így nagyon kevés szenvedős, nyögős, kiherélős futásom volt. Egy-egy hosszabb kihagyás után persze vissza kellett szokni, de ez általában gyorsan sikerült. Egészében pedig tényleg elmondható, hogy csak akkor éreztem/érzem magam igazán jól, ha futok. Egyszerűen kell a mindennapos életvitelemhez. Sajnos ez ebben a kánikulai nyárban nem tudott úgy működni ahogy szerettem volna, de sikerült ezt is elfogadni.
Ja, elfogadni.
Minden jó. És minden pont úgy jó, ahogy - persze némi túlzással. Ez a mentális attitűd is sokat segített az év folyamán. Szinte gyakorlatommá vált az optimista hozzáállás és jó volt érezni, hogy ez sokszor átragadt a környezetemre is.
Több hosszút futottam. 149 futásból jött össze a 2800kili. Nem volt ez tervezett, de így esett jól. Hosszúakat hosszúkból lehet futni. Ez van.
A terepadottságok miatt nőtt az átlagsebességem, 6perces kilik alatti átlagom alig volt, régebben ez csak nagyon ritkán fordult elő.
Idei nagy futóélmények:
Vmi TT februárban, szűz hóban nyomot taposva.
Gyepű50 - a bakonyi armageddon. Sár-szeder-csalán-iszap-derékig érő árvíz-pásztorkutyák...
Bakonyi Nemszáz - igazi régimódi tt-s fíling. Végig egyedül, kánikulában és néhol szenvedve, de jó kedvvel. Örök emlék marad, asszem ilyenből minden évben kell majd 1-2! Talán a beszámolót is befejezem vmikor...
Lavaredo - igaz betli lett, de amíg ment az igazán bíztató volt és nagyon könnyen vettem. A kint töltött pár nap is jó emlék marad.
Zakopane - a nyári újrakezdés augusztus végén. Csodálatos környezetben. Ide biztos még visszajövök, mert erre a helyre vágytam már évek óta.
MagasBakony50 - nullás nyár után teljesen KO-ra futva, de elnyerve az elsőnek járó ingyenes vacsorameghívást :). Gyakorlatilag az utolsó 10 kilin végig üldöztek és én taknyonnyálon csúsztam csak be a célba.
TDG kíséret Fridinek - hatalmas viharban, elázva, szétázva, meghalva, fáradtan, sokat küzdve...
DuplaÉlmény - Hirtelen felkérésre, szinte improvizálva és nagyon könnyedén, végig élvezettel kocogva. Nagyszerű emlék marad, hogy sikerült segítenem Krisztiánnak, tényleg vmi tapasztal öreg csókának éreztem magam mellette, de ez azóta mellékhatások nélkül el is múlt.
P85 - végre 10 óra alatt. Kicsit azért lehetett volna jobb, de legalább nincs túl magasan a léc...
Meg persze annyi más, ami nem futás, de talán sportszakmaileg is ide tartozik...
Pl.: nyáron ebédidőben többször lementem az örvényesi strandra. Úsztam egy jót, majd ebédeltem és heverésztem egy kicsit, csak utána mentem vissza dolgozni. Ez nagyon jó volt és erre ezen túl sokkal jobban rá fogok szervezni.
Sajnos az írás nem úgy sikerült ahogy elterveztem. Rengeteget írtam fejben, aztán a realizálás már elmaradt. Ezt azért sajnálom nagyon, mert bazi jó most évekre visszaolvasni bénázásaimat, szenvedéseimet, vagy épp gödörből való kilábalásaimat.
Nem mintha vmi köze is lenne a futásaimhoz, de lehet hogy itt vmi mellékletként megörökítem a NAPIkv projektet. Ez semmi egyéb, mint a egy-egy fotó a reggeli kávéimról. Nem tudom ez miért olyan fontos nekem, de talán majd kiderül. Ilyesmik:
Az idei volt az első teljesen edző nélküli évem.
Jó volt (ez nem jelenti azt, hogy ne profitálnék az eddigi edzős évekből, de asszem egyedül egyelőre jól elvagyok).
Ezzel együtt nem lett kevesebb futott kilim - ugyan több sem. Ha azt nézem, hogy a nyár gyakorlatilag futás mentesre sikeredett, akkor a maradék tíz hónapra elosztva, magamhoz képest pazar. Mert ugye a győzelmi jelentéshez, csak az adatok megfelelő rendszerezése szükségeltetik...
Amiket igazán kiemelnék:
0, azaz nulla napot töltöttem rehabon a derekam, vagy gerincem miatt. Ezt csak olyan ember tudja értékelni és helyén kezelni, aki már átélte, hogy milyen keserv az ezzel való szenvedés és szöszölés. Szóval NEM VOLT ilyen gondom!!!!
Köszönhető ez a jógának, az smr hengernek és a stresszkerülős életnek és ezek egymást erősítő elegyének.
Mivel magamnak futottam, így nagyon kevés szenvedős, nyögős, kiherélős futásom volt. Egy-egy hosszabb kihagyás után persze vissza kellett szokni, de ez általában gyorsan sikerült. Egészében pedig tényleg elmondható, hogy csak akkor éreztem/érzem magam igazán jól, ha futok. Egyszerűen kell a mindennapos életvitelemhez. Sajnos ez ebben a kánikulai nyárban nem tudott úgy működni ahogy szerettem volna, de sikerült ezt is elfogadni.
Ja, elfogadni.
Minden jó. És minden pont úgy jó, ahogy - persze némi túlzással. Ez a mentális attitűd is sokat segített az év folyamán. Szinte gyakorlatommá vált az optimista hozzáállás és jó volt érezni, hogy ez sokszor átragadt a környezetemre is.
Több hosszút futottam. 149 futásból jött össze a 2800kili. Nem volt ez tervezett, de így esett jól. Hosszúakat hosszúkból lehet futni. Ez van.
A terepadottságok miatt nőtt az átlagsebességem, 6perces kilik alatti átlagom alig volt, régebben ez csak nagyon ritkán fordult elő.
Idei nagy futóélmények:
Vmi TT februárban, szűz hóban nyomot taposva.
Gyepű50 - a bakonyi armageddon. Sár-szeder-csalán-iszap-derékig érő árvíz-pásztorkutyák...
Bakonyi Nemszáz - igazi régimódi tt-s fíling. Végig egyedül, kánikulában és néhol szenvedve, de jó kedvvel. Örök emlék marad, asszem ilyenből minden évben kell majd 1-2! Talán a beszámolót is befejezem vmikor...
Lavaredo - igaz betli lett, de amíg ment az igazán bíztató volt és nagyon könnyen vettem. A kint töltött pár nap is jó emlék marad.
Zakopane - a nyári újrakezdés augusztus végén. Csodálatos környezetben. Ide biztos még visszajövök, mert erre a helyre vágytam már évek óta.
MagasBakony50 - nullás nyár után teljesen KO-ra futva, de elnyerve az elsőnek járó ingyenes vacsorameghívást :). Gyakorlatilag az utolsó 10 kilin végig üldöztek és én taknyonnyálon csúsztam csak be a célba.
TDG kíséret Fridinek - hatalmas viharban, elázva, szétázva, meghalva, fáradtan, sokat küzdve...
DuplaÉlmény - Hirtelen felkérésre, szinte improvizálva és nagyon könnyedén, végig élvezettel kocogva. Nagyszerű emlék marad, hogy sikerült segítenem Krisztiánnak, tényleg vmi tapasztal öreg csókának éreztem magam mellette, de ez azóta mellékhatások nélkül el is múlt.
P85 - végre 10 óra alatt. Kicsit azért lehetett volna jobb, de legalább nincs túl magasan a léc...
Meg persze annyi más, ami nem futás, de talán sportszakmaileg is ide tartozik...
Pl.: nyáron ebédidőben többször lementem az örvényesi strandra. Úsztam egy jót, majd ebédeltem és heverésztem egy kicsit, csak utána mentem vissza dolgozni. Ez nagyon jó volt és erre ezen túl sokkal jobban rá fogok szervezni.
Sajnos az írás nem úgy sikerült ahogy elterveztem. Rengeteget írtam fejben, aztán a realizálás már elmaradt. Ezt azért sajnálom nagyon, mert bazi jó most évekre visszaolvasni bénázásaimat, szenvedéseimet, vagy épp gödörből való kilábalásaimat.
Nem mintha vmi köze is lenne a futásaimhoz, de lehet hogy itt vmi mellékletként megörökítem a NAPIkv projektet. Ez semmi egyéb, mint a egy-egy fotó a reggeli kávéimról. Nem tudom ez miért olyan fontos nekem, de talán majd kiderül. Ilyesmik:
2015. december 30., szerda
Mégtavasz
Fridivel ma toltunk egy részVérkör bejárást.
Csupa ismeretlen ösvény, Budai-hg fíling. Tökéletes időben, fagyott homokos és saras részekkel. Szélcsend, vagy enyhe szellő.
Fotózgatva, bámészkodva, dumálva.
Igazi év végi ajándék!
Csupa ismeretlen ösvény, Budai-hg fíling. Tökéletes időben, fagyott homokos és saras részekkel. Szélcsend, vagy enyhe szellő.
Fotózgatva, bámészkodva, dumálva.
Igazi év végi ajándék!
2015. december 29., kedd
Téltavasz
Nagy szerencsénk van ezzel a hellyel!
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.
22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.
24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...
27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.
28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...
Míg Karácsony környékén a köddel küzdöttek a tömegek, nekünk szinte végig verőfényes, tavaszi idő jutott.
22-én a Koloska-völgyből futottam a szokásos körömet. A Balaton felett és part menti településeken sűrű köd és hideg, de 1-2 km-re már felhőtlen napsütés és meleg volt. Az egészből csak Tihany látszott ki. Az erdei utak néhol elég vendégmarasztalók, de azért nincs nagy dráma.
24-én még tavaszban indultam, aztán bejött egy kisebb ködpamacs és mire hazaértem majd megfagytam. Kis ízelítőt kaphattam, hogy milyen helyzet van az ország nagyobbik felén...
27-én egy kivételesen ködös nap volt Veszprémben, de érezni lehetett, hogy nincs nagyon távol a ködhatár. A Papdora mentünk és nem bántuk meg, mert Márkótól már full napos idő volt, az ehhez társuló tavaszi meleggel. Mintha tényleg egy évszaknyit ugrottunk volna.
Sajnos ezt a kört el kell, hogy felejtsem, mivel magánterület lett a Hárskút felőli beszálló. Szépen lekerítik és kaukázusi pásztorkutyák által védett bivalyrezervátum lesz. Jól át van ez gondolva... Felépítik a kilátót, felfestik a jelzéseket, majd lezárják... Nem hiába írom, hogy ez a kilátóláz nem egyéb szimpla pénzrablásnál.
Gondolom a lezárandó terület is most adta el az állam a megfelelő embereknek... Ez a környék egyébként Simicska territórium lenne, de gondolm csak azért is más kapta.
Végül is mindegy, az a lényeg, hogy Hárskút széléről nem lehet majd megközelíteni a Papodot.
28-án, tegnap meg Füreden volt dolgunk. Nálunk megint tavasz volt, de lent a Balaton partján novemberi szutyok fogadott. A Koloska-völgy alján még hideg és köd, a parkolónál már napsütés. Kis családi kirándulás után én hazaeveztem. Lent a völgyben még hideg volt, de aztán olyan meleg lett, hogy egy szál póló is elég lett volna. Kipróbáltam az új kerékpárutat is. Az erdei sárdagasztás után jó érzés volt egy kicsit haladni is. Rengeteg kerékpáros és gyalogos volt kint, ennyit talán még sosem láttam. Nemhiába, a tavasz, az tavasz...
A Gulya-dombról a Séd-völgyébe érve meg fagypont körüli lett a hőmérséklet. Az alacsonyan álló nap ide nem tud besütni és ennek meglett a hatása...brrr...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)