Repül az idő

Vakmajom blogjából:

Miért "repül az idő"? Miért érezzük azt, hogy egyre gyorsabban telik? Egy koncepció szerint az időérzékelésünk nem lineáris, hanem logaritmikus, adott időegységet annak függvényében érzékelünk, hogy az mekkora része az általunk megélt összes időnek. Tehát 4 évesen 1 évet, ami a megélt időnk 25%-a, annyinak érzékelünk, mint 20 évesen 5 évet, vagy 40 évesen 10 évet. Ki ne emlékezne azokra a rettentő hosszú, véget érni nem akaró gyerekkori nyarakra: ezért tűnnek ilyen végtelennek, és ezért tűnnek "mostanában" a nyarak is egyre rövidebbeknek. Vagy emlékeztek arra, hogy mondjuk 6 évesen mennyire nehéz volt barátkozni egy 4 évessel, mert tőle egy világ választotta el az embert? A megélt élet idejének 33%-a. Akkora az életkor és tapasztalatbeli különbség, mint 30 évesen egy 20 éveshez képest. Ebből következően 50 éves kortól eljutni a 75 éves korig, az érzékelésben annyi ideig fog tartani, mint 4 éves kortól eljutni a 6 éves korig, vagy 10 éves kortól eljutni a 15 éves korig.
Az idő és a pénz között sok hasonlóság van, mindkettőt lehet megtakarítani és pazarolni, mindkettőnek csökken az értéke, ha sok van belőle. Egyfajta folyamatos időinflációban vagyunk, ahogy telik, egyre kevesebbet ér egy időegység. Ha a jelenség valós, és nekem eléggé annak tűnik (a mértékén lehet vitatkozni és persze sok minden mástól, pl. időkitöltő aktivitástól is függ, fokozódó aktivitással elvileg lassítható az időinfláció), akkor a gazdasági és tőkepiaci folyamatok érzékelésére, percepciójára is hatással van: többek között idővel könnyebben leszünk képesek nagyobb időegységekben, hosszabb ciklusokban gondolkodni.
Halvány vigasz?

Talán ősz?

Talán a mai futással záródott is az idei év - kissé hosszúra nyúlt - nyara.
Még a nyári, zserzseli kísérős, éjszakai futás adta az ötletet, meg a lelkiismeretfurdalás, hogy akkor nem tudtam Robival tovább folytatni. De legalább ma sokat gondoltam rá. Ráfér szegényre...

Összességében jó volt, bár még mindig csak keresem magam. Nem tudom elkapni azt az igazán könnyed, föld felett lebegős, sok pozitív energiát adó futásélményt. Kicsit , vagy nagyon munkás, olyan izzadságszagú az egész. Mintha valami edzéstervet akarnék végrehajtani, kedv és elszántság nélkül. Közben pedig kint vagyok és csinálom, tehát vmi biztos hajt...

Reggel egyre sötétebb van. Kimegyek hajnalban a Gulyára, alig látok vmit, csak nyelem a kiliket. Nekem ez nem élvezet. Bocs. Eccerűen én nem ezért futok.

Ma jó volt. Igazán szép és részben ismeretlen terep. A természet még alig hajlott az őszbe, igazán csak a naptár haladta meg a nyarat. A balaton-felvidéki szőlők most is nagyon szépek, a kis völgyecskék folyton le tudnak nyűgözni és ez ma sem volt másképp. Kár hanyagolni ezt a vidéket. Kicsit félek ettől a résztől, mert a jelzések sok helyütt az átlagnál is sokkal rosszabbak. Ma is sokszor kellett keresnem az utat, pedig az országos kéken mentem végig...

A Pirosra nagyon szeretnék menni. Nem érdekel hogy sikerül. Majd úgy fog ahogy, de kellenek ezek a fix pontok az életemben, már csak az emlékek miatt is...

Nem megy

Nem akar menni a dolog.
Reggel baromi fáradtan ébredek, mire tudnék indulni már menni kell dolgozni.
Robot után, meg game over...
Ez persze így egyszerű, de mennék és mégse. Tudok és mégse.
Töketlenkedek csak és nem tudom mi lesz ami kizökkent.
Azért várom nagy szeretettel.

80

Nyolcvan.
Igen, ennyit mutatott a mérleg.
Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni...

Hideg

Jó, persze meleg volt, de azért mér kell az már, hogy kesztyű kell egy reggeli futáshoz? Miért nincs középút - ebben sem? Majdlefagyok reggel...
Ma ezért kora délután mentem.
Jó volt, bár ez az időpont nem a barátom...
Felfelé nagyon érzem a nyári kihagyást, harmat gyenge vagyok. Nemtom mi lesz, ha jövő héten a Pilisbe szeretnék menni?
Király-kútnál ezer éve nem jártam. A palóznaki szőlőkben meg ezerrel megy a szüret.
Napsütés, szélcsend és csend.
Már csak a vadászati idény érhetne véget.

Kutya II.

Még kihasználva a nyugodt, őszi napot kis hedrázás is befigyelt:

Aztán hazafelé kis futás is lett a dologból. Még sötétedés előtt szerettem volna felfutni a Csatárra, de egy elszabadult, nagy fekete kutya inkább eltántorított ettől. Franc az ilyen kalandba!

Ez nem vicc

Tényleg baromi sötét van reggel. Fél hatkor még alig látni vmit. Ma vagy negyven percet alig csoszogtam, mert a gulya-dombi ösvényekből szinte nem láttam semmit.
A hőfok végre tuti, erre nem lehet panasz.
Ma a hajnali jóga közben roppant egy nagyot a bal csípőm. Remélem ezzel most helyrezökkent vmi és innentől működni fogok rendesen. Május közepe óta nyűglődöm és nem igazán javult eddig. Néha jobb volt ugyan, de nem volt benne biztató tendencia. Hátha...

Hajnali sötét

Komolyan setét van még fél hatkor. Brrrr.
De végre futható, kellemes hűvös.
Békasegge, szinte csoszogás, de valahogy megint és újra és újraújra el kell kezdeni!

Kamu

Dehogy lett itt évszakváltás.
Szombat reggeli kis esőzés ígéretes volt, de aztán feladta a harcot. Addig-addig vártam a családra, hogy betámadunk vmi közeli hegyet amíg nem lett belőle semmi, aztán a napnak is vége lett. Igen ez jó párszor megtörtént már: Nem megyek, mert hátha jön velem vki az erdőbe, hogy addig is kis séta, meg ilyenek és csak hitegetnek, én meg várok hátha és nem lesz persze mozgás... Mint most is.
Ez ma majdnem megismétlődött, de aztán nagy nehezen nekiindultunk.
Bakonybélből támadtunk. Lányok a szedres felé, hátha szüretelnek még valamit, én meg egy kisebb kanyarral utánuk.
Megint kettő körül indultam ami nem jó ómen. Tele volt a gyomrom a késői reggelivel - jó késői... - viszont indulás előtt még tele is ittam magam... Szóval Kőris-hegynek menet majd meghaltam, aztán meg nem voltam jól és mire rendbe jöttem volna, addigra eléheztem vagy mi.
Szörnyű milyen potrohos, tunya, kövér disznó vagyok. Tényleg rosszullét fog el az állapotomtól. Remélem ez már az alja...

Tűz

Holnap állítólag vége lesz a nyárnak. Ha mondják... tán elhiszem.
Ezek tükrében tényleg az utolsó nap sikerült egy kerti lángossütést beszervezni. Mobil tábortűz, heverészés, csillagos égbolt bámulás, majszolás.
Ha ennek a fajta életnek vége, holnaptól tán jön az aktív forma?
Remélem.